Slukk

A Kodóban hagyománynak számít, hogy a gólyaavatás mindig a Kodós héten van. Idén végre én is megtapasztalhattam azt, aminek nyolcosztályos gimnazistaként négy évig csak a szemlélője voltam, és gólyaként azt kell mondanom, a végzősök idén is igazán kitettek magukért, hogy felejthetetlen élményekkel zárjuk a hetet.

A gólyaavatásnak az egyik legviccesebb része a beöltözés: mindenkinek a végzősök által kitalált jelmezben kell lenniük az avatás napján. Ez azt jelentette, hogy az A-soknak 101 kiskutya-jelmezben, az Ny-eseknek cowboy-ként, a C-sek a strandruháikban, az S-esek pedig Hupikék Törpikéknek öltözve jelentek meg. Az osztályfőnökök sem maradtak ki, és csatlakoztak az osztályukhoz. A mi osztályfőnökünk Szörnyella-jelmezben támogatott minket. Egy kis idő után megszoktam a füleket és az orrot.

A gólyáknak a délutáni avatásra is beöltözve kellett menniük, és reménykedtek, hogy nem szívatják meg őket túlságosan a végzősök. A zsűri tagjai a királyjelöltek voltak, akik értékelték és pontozták a próbálkozásainkat. Az öt végzős osztálynak mind három-három feladatot kellett kitalálnia, amit minden bejövő osztályból az adott feladatra küldött embereknek kellett megcsinálniuk. A B-sek kezdték, és a gólyáknak labdákat dobálva kellett amőbázniuk, és egy vécépapír-guriga segítségével kellett magukhoz húzniuk egy pohár vizet. Majd, annyi fekete dolgot kellett gyűjteniük az iskolában, amennyit csak tudtak. A másodikak a C-sek voltak, akik azt kérték, hogy a kampányfilmjük egyes jeleneteit szinkronizáljuk, de oda nem illő témákkal. A következő feladat során az egyik embernek bekötött szemmel egy bikinit kellett a másik hátára rajzolni, majd a pólót megfordítva bemutatni a mesterműveket. Ez után következett a pereclimbó: a gólyáknak le kellett enniük a pereceket a fonálról, miközben az egyre lejjebb került. A következők az F-esek voltak, akik igazán szokatlan feladatokat is adtak, mivel a rátermett szakácsoknak meg kellett sütni egy nyers tojást, ahol és ahogy akarták. Volt, aki a szomszédos cukrászdában próbálkozott, valaki pedig maradt a gazdasági iroda mikrójánál. A második feladat az üzletembereknek kedvezett: el kellett cserélniük egy piros tollat a legértékesebb dologra, amire csak tudták. Végül, a gólyáknak bekötött szemmel kellett megtalálniuk a párjukat, miközben mindkettőjüknek ugyanazt az állathangot kellett kiadniuk. Utána következtek az N-esek, akik egy portrét kértek a királyjelöltjükről 5 perc alatt, de a vállalkozó művészeknek a szájukban kellett tartaniuk az ecsetet. Ezt követően a gólyák egy dobozból kóstoltak üdítőket, és ki kellett találni, hogy milyen márkájúak voltak. Miközben ez a két feladat folyt, minden osztályból egy-egy embernek az iskolán kívül kellett szelfiznie egy zöld dologgal, ami nem lehetett se növény, se ruhadarab. A mi osztályunk gyorslábú gólyája a megadott tíz perc alatt a boltba rohant, és lőtt egy képet a sportszeletekkel. Végül következtek az S-esek, akik kötélhúzóversenyt rendeztek, miközben az osztályok táncosai egy koreográfiát találtak ki a megadott zenére. Az utolsó feladat egy cipőtorony-építő verseny volt, és utána izgatottan vártuk az eredményeket. A 4. helyezettek az NY-esek lettek, a 3. helyet mi, az A-sok szereztük meg, a 2. helyen a C-sek végeztek, és a gólyaavatást végül 

az S osztály gólyái nyerték. Azt hiszem, minden végzős és gólya maradandó élményekkel gazdagodott.

Írta és az illusztrációkat készítette: Schável Anna 9.A