Slukk

ÉLETMESÉK – IGAZ TÖRTÉNETEK

Minden család őriz történeteket, a családtagok szívesen idézik fel élményeiket, elevenítik fel a megmosolyogtató vagy éppen megható családi legendákat. Fontos, hogy ezeket az igaz történeteket összegyűjtsük, és gondoskodjunk megmaradásukról, hiszen hirdetik a családok összetartozását, a szeretet erejét. 2020-ban tavasszal és ősszel is meghirdettük az ÉLETMESÉK írópályázatot, a beérkezett munkákból válogattunk.

Az életmeséket írták: Brajnovics Lilla (5.a), Czúcz Bálint (5.a), Dezső Nikolett (5.a), Dreska Jázmin (5.a), Horváth-Csurgai Bettina (5.a), Hudák Ádám (5.a), Kiss Károly (5.a), Bolla Gergő (10.B), Lángi Eszter (10.B) és Mészáros Rita tanárnő

Fogadják, fogadjátok szeretettel az ÉLETMESÉKET!

Bővebben: ÉLETMESÉK – IGAZ TÖRTÉNETEK

Jojo Nyuszi (Jojo Rabbit)

A Taika Waititi által rendezett Jojo Nyuszi egy eredetileg angol nyelvű, hazánkban magyar felirattal látható tragikomédia, mely egy, a náci Németországban élő kisfiúról, Jojo Betzlerről (Roman Griffin Davis) szól. Jojo élete a feje tetejére fordul, amikor megtudja, hogy édesanyja (Scarlett Johansson) elbújtatott a padláson egy fiatal zsidó lányt, Elsát (Thomasin McKenzie). Jojo (képzeletbeli) legjobb barátjával, Adolf Hitlerrel (Taika Waititi) próbálja megoldani az ügyet.

Első pillantásra egy fura témájú filmre tekinthetünk, hiszen főképp viccesen ábrázolja a náci gyerekek életét, azonban kellően bemutatja a nácik fanatikusságát, és egyben enged minket nevetni az ostoba eszményeiken. Véleményem szerint nagyon jó ötlet volt egy gyerek távlatából elmondani a történetet, mert ez sokkal másabb, több részlettel ellátott képed ad, mintha egy felnőtt szemszögéből néznénk, és így meg is tapasztalhatjuk mit jelentett abban az időben, háborúk közepette, gyereknek lenni.

Jojo és Elsa erősödő kapcsolata a film során megmutatja, hogy Jojo hogyan tanulja meg mi a helyes, és hogyan mondjon ellent saját, környezete által befolyásolt gondolatainak. Megtanulja nem elítélni az embereket és meghallgatni mások véleményét.

A gyerekek és Jojo anyukája közti kapcsolat igazán tartalmas. Rosie egy igazán jó anyuka és megteszi, amit tud, hogy Jojot jó útra terelje, Elsának pedig biztonságos otthot adjon.

Jojot a film elején pár idősebb gyerek rá akarja venni, hogy törje el egy nyúl nyakát, de persze ezt Jojo nem meri, de nem is akarja megtenni. Persze, ez után Jojo nyuszinak kezdik csúfolni, gyávasága miatt. Ezzel sokan tudnak azonosulni, és szégyenletes, hogy ilyen a mai világban is akad, de azokra az időkre igazán jellemző volt az erővel való érdekérvényesítés, legalább is véleményem szerint.

A filmből kicsit hiányoltam a Yorkie-Jojo interakciókat, de ez csak az én mániám, hisz volt benne bőven. Yorkie egy nagyon aranyos karakter, és nagyon jó barátok Jojoval. Nagyon megnyugtatott, hogy ő nem egy megszállott náci, mint Jojo, hanem csak teszi, amit kérnek tőle.

Képzeletbeli Hitler és főszereplőnk a film során egyre inkább eltávolodik egymástól. Ahogy a fiú megtanul ellentmondani neki, Hitler úgy válik egyre mérgesebbé és a dicséretek helyett csúfolja és leszólja Jojot. Először azt az érzést keltette bennem, hogy a fiú beadja a derekát, és esetleg megöli Elsát, ami nagyon nem tetszett volna, de szerencsére Hitler agresszív viselkedése nem tántorította el főhősünket a jó cselekedettől.

Életem eddigi egyik legmaradandóbb filmje volt. Rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Elgondolkodtató volt körülbelül minden szó, amit kimondtak. Sokat nevettem, sokat sírtam, és bármikor megnézném újra.

Örültem volna, ha többet látunk Yorkie (Jojo második legjobb barátja) és Jojo barátságából, és ha kicsit több magyarázatot adtak volna Rosie kivégzésére. Szívesen hallottam volna történeteket Ingéről (Jojo elhunyt nővéréről) és Paulról (Jojo édesapjáról), na meg Elsáról és Nathanről (Elsa elhunyt vőlegényéről). Persze ezen mellékszálak befejezése nem volt szükséges a fő történetszál folytatásához, de jó lett volna többet tudni. Ennek ellenére tökéletesen együtt lehetett érezni a karakterekkel és bele lehetett élni magunkat a filmbe. A színészek és a rendező mind makulátlan munkát végeztek. Kedvenc karaktert nem is igazán választhatok, hisz mindegyikőjük egy egyéniség, különleges a maga módján és más-más dolgokért, tulajdonságokért szeretem őket. A film zseniálisan volt felépítve, és egy percre sem volt unalmas. Mindig volt valami történés, mondani való, de sose éreztem túl soknak az információt amit átadtak. A humora fantasztikus volt, és a mondanivalója tökéletesen átjött. A Jojo Nyuszi 15/10 pontot kap tőlem a hét bármelyik napján.

Január- Glossza

Mindjárt...

Rengetegszer hallom az embereket hisztizni az idő múlása miatt. Persze az időseket a legtöbbet, emlékszem, egyszer a nagymamám azt mondta: „Nézd meg! Olyan csúf vénasszony lettem... Eljárt már felettem az idő kereke.” Ez a mondat szöget ütött a fejemben, és mélyebben belegondoltam: Az idő tényleg múlik?

„Az idő nem múlik, hanem csak forog önmaga körül”

Olyan megfoghatatlannak tűnik. Szerintem, ha egy éjjel, visszaállítanám egy órával az összes órát, telefont és minden egyéb eszközt, a legtöbben észre sem vennék. Vagy csak megrándítanák a vállukat, és beletörődnének. Az óraátállítást sem venném észre, csak azért szoktam mert előre elmondják. Ebből azt szűröm le, hogy az idő egyáltalán nem számít, ugye bár végsősoron csak azért van, hogy tudjunk viszonyítani valamihez, legyen kialakult üteme az életünknek és hasonlók. Vagy őrültség lenne, ha valaki nem hinne az idő múlásában, és csak azért követné, mert muszáj? Hiszen szükségünk van rá, tudnunk kell mikorra kell beérni az iskolába, találkozókra... De annyit hallom az olyan közhelyeket, hogy: most nem érek rá, nincs sok időm rád, és hasonlók, hogy már teljesen értelmüket vesztették számomra. Hiszen mihez képest nincs idejük az embereknek? Ki mondja meg mennyi időnk van? Azok csak számok, de lehet, hogy nem is úgy működik az idő, ahogy mi azt gondoljuk. Az életkort is ahhoz mérjük, a bölcsességet, a sebek gyógyulását, rengeteg mindent az időhöz kötünk, ha nem mindent. Számomra néha kissé fura mennyire szükségünk van rá, és függünk tőle, máskor meg az kívánjuk bárcsak ne is létezne az idő.

„Nem az idő múlik, hanem mi.”

Arra a következtetésre jutottam, hogy az időnek semmi köze az öregedéshez, nem az idő kereke jár el felettünk, nem lesz idővel bölcsebb vagy jobb valaki. Ez szimpla biológia, érés és fejlődés. Nézhet ki egy fiatal is koravénnek, egy középkorú is lehet fiatalos. Minden rajtunk múlik, a többi csak közhely. Amik örökre megmaradnak, mert már nem tudna senki függetlenné válni az időtől. Belegondolni is fura lenne, nem igaz? Pedig azelőtt is megvoltak az emberek, tudtak mihez viszonyítani, napszakokhoz, évszakokhoz, sokkal nagyobb kaliberű dolgokhoz, úgy gondolom, ha ez a rendszer visszatérne, sokkal több időt töltenének együtt az emberek a családjukkal, szeretteikkel. Nem csak negyed, vagy fél órája lenne reggel az édesanyáknak a gyerekeik felkészítésére az iskolába, hanem ki tudja, több óra is akár, ha azt mondanák ki a munkahelyeken, hogy napfelkeltére legyenek az irodában a dolgozók. Lehet, hogy sokkal nyugodtabb, lazább életünk lenne. Többet élhetnénk, az idő nélkül.

„Ugyanúgy, ahogy a tested sejtjei folyton változnak, és te mégis ugyanaz maradsz, az idő sem múlik, csak változik.”

Talán ezért lett tinédzser koromra a kedvenc szavam a „mindjárt!”. Jelentheti akár azt is, hogy egy perc, egy óra múlva, vagy éppen azt, hogy soha (a legtöbbször nyilván ezt). Ehhez a szóhoz nem lehet viszonyítani.

Bándli Zsófi

Az Úr sötét anyagai

A múlt év utolsó negyedében mutatta be az HBO új sorozatát Az Úr sötét anyagait, angol címén „His dark matterials”. A sorozat első része Philip Pullman Északi fény trilógiájának első könyvét, „Az arany iránytűt” dolgozza fel.

Már 2007-ben is találkozhattunk egy arany iránytű feldolgozással, amit személy szerint szerettem is, de áttörő sikert nem ért el, így a New Line Cinema stúdiójában úgy döntöttek, hogy elkaszálják a folytatásokat.

Két fő szempont miatt nem lehet a kettő feldolgozást összehasonlítani, az első az, hogy az adaptációk között több mint 10 év telt el, illetve az HBO-s változat (innentől Az arany iránytű) 8x50 perces részekkel dolgozik, ellentétben a 2007-es filmmel, ami egy egész estés mozifilm.

A sorozat szereplőgárdájában olyan nevekkel találkozhatunk, mint James McAvoy (X-Men), Ruth Wilson (A viszony, Luther), Lin-Manuel Miranda (a Hamilton musical íróját), Clarke Peters (Drót), valamint James Cosmo (Trónok harca, Csernobil).

A film egy másik világban játszódik, ahol az emberek lelkének egy része állatformában van jelen mellettük (daimonként), itt minden hatalom a Magistérium, mint a legfőbb egyházi szervezet kezében összpontosul és keményen fellépnek minden istenkáromlás ellen. A főszereplő, Lyra Belacqua (Dafne Keen) egy magányos kislány, aki Oxfordban él és nagyon szeretne nagybátyjával Lord Asriellel (McAvoy) északra utazni. Viszont a nagybátyja a felfedezése miatt, miszerint több világ is létezik a Magistérium ellensége lesz, és ez a helyzet lesz a film mozgatórugója.

Már az első részben láthatjuk, hogy mennyire evilági az egész, mennyire lehozták nekünk nézőknek ezt a világot a földre, nincsenek hatalmas csillogó léghajók és paloták. A realisztikusabb ábrázolás miatt képesek vagyunk elhelyezni magunkat a filmben és a sötétebb tónus miatt nyomasztóbb is lett néhány helyen. Ám, én sehogyan sem tudtam behatárolni az egész évadot, hogy melyik korban játszódik. Külön kiemelném viszont a színészi játékokat. Mindenki tökéletesen hozza a saját szerepét és a néző nem gondol arra, hogy esetleg ezt a szerepet másnak kellene eljátszania. A CGI-os jelenetek meg fantasztikusak. Jobban lemodellezni egy hópárducot (beszéd közben), tomboló jegesmedvéket, vagy a Magistérium épületét, esetleg a léghajókat nem is lehetne.

Összességében számomra a korszak behatárolása jelentette a legnagyobb problémát, de ettől eltekintve egy szerethető, logikus vezetésű, akciókban nem bővelkedő filmet kaptunk, amit bátran ajánlok bárkinek.

Dunaújvárosi Acélbikák – Corona Brasov

2020. 01. 30-án szülővárosom csapata, a DAB hősies küzdelemmel győzte le az Erste Liga felsőházának keretein belül a román Corona Brasov csapatát 3-1-re. A mérkőzés fontosságára való tekintettel ellátogattunk a keresztapámmal.

Az Újvárosi jégcsarnok 4500 férőhelyének kevesebb mint fele volt foglalt a magyar-román rangadóra, de még ilyen foghíjas létszámmal is végtelenül hangulatos a Duna-parti katlan. A hosszú harmadok közti szünetekben meglehet kóstolni a messzeföldön híres Dunaújvárosi citromos teát és az óriási rántotthúsos szendvicseket.

Nagyon boldogok voltunk a keresztapámmal, mikor megláttuk, hogy Azari Zsolt nincs a kezdőben, sőt a keretben sem. A kiemelten fontos találkozót a hazai csapat kezdte, nagyon sok kiváló támadással, ám Hughsonnak kellett bemutatni az első bravúrt, a vendégek kontráját követően. Később Zach Franko, a Brassó csatárja lépett ki Vuorijarvi mellől és lőtt. Elsőre úgy tűnt, hogy Hughson ismét óriásit védett, de videózás után gólt ítéltek a vendégeknek. Ez volt Franko 12. pontja a szezonban. Ilyenkor még nem voltunk túl bizakodóak. A második harmadban Mazurek asszisztja után Somogyi szerzett gólt a hazaiak részére, hatalmas örömünkre. Egy harmaddal később ismét a fiatal kanadai Mazurek passza után szerzett gólt Hruby Gellért. Pár perccel később pedig a kedvencünk, a szakállas kanadai-magyar balszélső Keegan Dansereau mesteri lövése után beakadt a korong, így beállította a végeredményt.

A mérkőzésen csodálattal töltött el bennünket a kis Gebei Gergő teljesítménye, aki lenyűgözően játszott.

Miután kedden a listavezető Csíkszeredát vertük 3-2re, majd elkentük a Brassót 30-án így jogosan várjuk bizakodva a rájátszást. Reméljük Baker és Zanoski felépül és akkor határ a csillagos ég. Nagyon szeretnék majd minél több DAB meccsre kimenni a jövőben és látni azt hogy bajnok lesz a csapatom.

Készítette: Bíró Marcell, Lángi Eszter

1. oldal / 16

Aktuális

ÉLETMESÉK – IGAZ TÖRTÉNETEK

Jojo Nyuszi (Jojo Rabbit)

Január- Glossza

Az Úr sötét anyagai

Dunaújvárosi Acélbikák – Corona Brasov

Főmenü