Béres Mihály: Kísért a múlt

Mit csinálnál, ha tudnád, hogy csak 5 perced van hátra? Átgondolnád az életed? Küzdenél amíg csak bírsz? Vagy egyszerűen csak beletörődnél? A nevem Tom Lyon. És ennyi időm maradt.

Hirtelen felriadok. Az ágyamban fekszem csurom vizesen. Zihálok és patakokban folyik rólam az izzadtság. Egy újabb rémálom. Már harmadjára a héten. Kimegyek a fürdőszobába, megmosakszom. Nemsokára úgyis mehetek melózni. London belvárosa elég csendes hajnalban. Szeretem egy parkból megnézni a napfelkeltét mielőtt bemegyek a munkahelyemre.

A családunk cége a Lyon Enterprises, a munkahelyem. Most biztosan azt hiszed, hogy valami magas pozíciót foglalok el a cég berkein belül, de én csak a recepciós vagyok. A bátyám Robert vezeti a céget, és nem túl jó a kapcsolatunk egymással. Mindig is én voltam a fekete bárány a családban, aki semmiben sem tehetséges és csak lejáratja a család hírnevét. 10 éve haltak meg a szüleink egy repülőgépszerencsétlenségben, és természetesen mindent Robertre hagytak. Én egyedül egy régi, fura kődarabot örököltem, amit apa mindig magánál tartott. Egy kabala lehetett neki, de fogalmam sincs, miért ruházta rám.

A bátyám sosem jön le a földszintre, ezért nem igazán szoktunk találkozni egymással. Saját magángépe van a tetőn, és általában az emeleten tárgyal befektetőkkel. Nekem munka után a szokásos utam a konditerembe, majd azután haza vezet. Otthon megetetem a macskámat, majd leülök a TV elé vacsorázni. Rendkívül ”izgalmas” az életem.

Miközben próbálom kiélvezni a sajtos makarónim minden ízét, fél füllel hallgatom a híradót.

– Szörnyű hírről számolunk be önöknek – mondja a híradós.

– A híres milliomost Robert Lyon-t ma este elrabolták. A magángépe, amivel hazafelé tartott, lezuhant. A pilótát holtan találták, Robert Lyon pedig eltűnt.

Óriási csörömpöléssel esik le a tányérom a földre. Rögtön a telefonomhoz kapok. Vagy egy tucat üzenetet kaptam az ismerőseimtől a hírekkel kapcsolatban. Lehet, hogy nem voltunk valami testvéries kapcsolatban, de azért mégiscsak a bátyám.

Egész éjjel az utcákat járom rendőrségről rendőrségre járva, hogy van-e valami új hír. Valamikor 6-7 óra fele éppen kidőlök az ágyamra hulla fáradtan, amikor dörömbölnek az ajtómon. Egy rendőr jelvényt mutatnak a kukucskálóba. Kinyitom az ajtót és minden elsötétedik. Egy hatalmas ütést mérnek a fejemre és egy szobában ébredek. Egy teljesen üres kör alakú szobában. A szemem megakad egy ablakon. Valahogyan odakúszok és kinézek rajta. És ekkor fogom fel! A Lyon Enterprises legtetején vagyok.

Ekkor hallom, hogy forog a kulcs a zárban. Két megtermett férfi belép. Egy zsákot húznak a fejemre és elráncigálnak valahová.

Egy székbe ültetnek, leveszik a bilincseket és a maszkot a fejemről. A tárgyalóban vagyok. Az asztal másik oldalán egy nagy bőrszékben nekem háttal egy ember ül, akinek csak a feje búbja látszik ki.

– Meg kell mondjam Mr. Lyon – mondja eltorzított hangon –, méltatlankodtak az embereim. Magát túl könnyű volt elkapni.

– Ki a franc maga? – mondom neki vehemensen. – Maga rabolta el a bátyámat is?

– Mondhatjuk úgy is. – válaszolja.

– És miért? – kérdezem. – Mit akar tőlünk?

– A bátyjától semmit – feleli. – Nekem maga kell.

Egyszerűen nem tudom megállni nevetés nélkül.

– Én? – mondom hitetlenkedve. – És mégis mire kellek én magának? Elnavigáljam a WC–hez? A bátyám irányítja ezt az egész helyet, és magának mégis a recepciósa kell?

– Tudja mit mondana a bátyja, ha itt lenne? – kérdezi a férfi.

– Nem tudom. Köszönne? –válaszolom neki szarkasztikusan.

– Végül is – megfordul a székkel. – Hello testvér!

Robert az. A földre rogyok kétségbeesésemben. Gondolatok ezrei cikáznak át az agyamon. Végül csak egyetlen szó jön ki a számon:

– Miért?

– Tudod, van nálad valami fontos – mondja. – Valami, ami engem illet meg.

Értetlenkedve nézek rá.

– Látom még mindig nem érted – csóválja a fejét mosolyogva. – Nem baj, sosem az eszedért szerettünk. Igazából nem is szerettünk, de ez most részletkérdés.

Ökölbe szorul a kezem és arcon vágom. Ezen megilletődik egy kicsit, de könnyűszerrel a földre terít.

– A kő az te idióta – emeli fel a hangját. – A kő, amit az apánk hagyott rád. Nagyon sok időbe telt, mire kinyomoztam, mi lett vele. Óriásit csalódtam, mikor megtudtam, hogy pont rád bízta.

– Mégis mi az fenének kell neked egy öreg kődarab? – csattantam fel hirtelen.

– Az apánk miatt! – ordítja nekem.

– Szóval csak azért rendezted meg a saját elrablásodat és hoztál ide engem, mert van nálam egy tárgy, ami apánk emlékét idézi? – kérdezem tőle hirtelen.

– Engem nem érdekel az apánk emléke – válaszolja. – Csak a hagyatéka. Az apánk nem volt jó ember. Illegális üzletek egész sora kötődik a nevéhez. 10 évbe telt, de rájöttem, hogy az a kő, amit mindig magánál tartott, a kulcs az alvilág irányításához.

– És ezt higgyem is el? De ha csak a kő kell, mire volt jó ez az egész hercehurca? – kérdezem. – Egyszerűen elkérhetted volna.

– Ó kis öcsém – mondja nevetve. – Sosem kérnék tőled semmit. Bántja az egómat, hogy egy olyan szánalmas féregtől kérjek valamit, mint te.

A haragom egyre erősebben tombol bennem, de nagy ütést mért a hasamra, ezért nem tudok felállni.

– Egyébként is – teszi hozzá –, átnéztük a lakásod minden szegletét és sehol sem találtuk. Gondoltam, elrejtetted, és tudsz valamit apáról vagy rólam és az én üzleteimről. Látnom kellett, hogyan reagálsz, ha történik velem valami. Megmondom őszintén, egy kicsit megható volt látni téged, ahogy kétségbeesetten az utcán rohangálsz.

– És most? – kérdezem. – Meg fogsz kínoztatni a gorilláiddal? Úgysem mondok semmit.

– Na végre! – szól oda nekem. – Végre egy kis férfiasság! De nem. Nem foglak megkínozni. Az túl körülményes lenne és kezd elfogyni a türelmem.

Odaráncigál a testőreivel az ablakhoz.

– Látod ott azt a kukát a babakocsis hölgy mellett? – kérdi. – Van benne egy bomba.

– Egy bomba? – nézek rá gyűlölködve.

– Igen, egy eléggé nagy hatótávolságú bomba, ami akár az egész utcát letarolhatja – válaszolja gúnyos vigyorral az arcán. – Vajon hány halott lehet? 100? 200? 300? Minden egyes élet a te lelkeden fog száradni, ha nem mondod el, hová rejtetted a követ.

– 5 perc – mondja az egyik testőr és beindítja a visszaszámlálót.

Mit csinálnál, ha tudnád, hogy csak 5 perced van hátra? Átgondolnád az életed? Küzdenél, amíg csak bírsz? Vagy egyszerűen csak beletörődnél? A nevem Tom Lyon. És ennyi időm maradt. Ennyi időm maradt, hogy meghozzam életem legnagyobb döntését. Ha ennek a kőnek a segítségével tényleg irányítani lehet az egész alvilágot, akkor sohasem kerülhet a pszichopata bátyám kezébe. Ha viszont nem adom át neki a követ, akkor megöl több száz embert. Próbálok kizárni mindent, Robert hisztérikus nevetésétől kezdve az óra kattogásáig.

Az sem biztos, hogy ha elmondom neki a kő helyét, akkor nem robbant. De miért tenné? Bár úgy látom, hogy a bátyám megőrült, és itt már nincs értelme logikát keresni semmiben.

És ekkor bevillan egy régi emlék. Nagyjából 10 éves lehettem, amikor először verekedtem a suliban. Emlékszem, mindenki megszidott, hogy szégyent hozok rájuk és befeketítem a Lyon nevet. Este az apám odajött az ágyamhoz és azt mondta:

– Fiam, minden döntésnek következménye van. Következménye van a saját életedre és mások életére nézve is. El fog jönni a pillanat, amikor arról kell döntened, hogy milyen ember vagy. És én tudom, hogy helyesen döntesz majd.

–Utolsó egy perc, Tommy – szól gúnyosan Robert. – Mi a döntésed?

Szétnézek alaposan a szobában. A bomba időzítője az épület rendszerére van kötve. Ha lekapcsolom az áramot, megáll az időzítő, és remélhetőleg nem robbantom fel a bombát ezzel. Egy kisebb generátor van mellettem a falon. A testőrök az ajtónál állnak. Egyedül a testvérem állja az utamat. Az asztalnál van néhány szék. Felkapok egyet és hozzávágom Roberthez. A szék széttörik rajta és ő elesik. Már majdnem ott vagyok a generátornál, amikor Robert hátba szúr egy késsel. A földre kerülök és birkózni kezdünk. Nekivágom a falnak és bezúzom a generátort.

Az időzítő megáll.

Hirtelen vagy 20–30 rendőr tör be az ajtón és letartóztatják Robertet és a testőreit. Én a földre rogyok és a nagy vérveszteség miatt elájulok.

2 nappal később egy kórházi ágyban térek magamhoz. A híradások folyamatosan rólam, a bátyámról és erről az egészről szólnak. A rendőrkapitány még egy kitüntetést is ad nekem egy ünnepség keretei közt. Egyébként utána megtudom, hogy az egyik alkalmazottunk hívta a rendőröket, aki fura zajokat hallott. Szerencsére egy csapat a közelben állomásozott.

1 hónappal később

Ennyi idő kellett ahhoz, hogy rávegyem magam, és benézzek a bátyámhoz a börtönbe. Az orvosok szerint teljesen ép az elméje, és mindig is bujkált benne ez az énje.

– Rosszul nézel ki testvér – ”köszön” nekem Robert. –Fáj még a hátad?

– Igen, még fáj – felelem neki. – Egyébként apánk mindig magánál tartotta azt a fránya követ. Követtem a példáját.

Előhúzom a zakóm titkos zsebéből a lapos tárgyat. Teljes döbbenet és harag ül ki az arcára. Hátrafordul és el akar menni.

– 10 évig kutattál utána – teszem hozzá, mielőtt elmenne. – 10 év a semmire. Mert ez csak egy kő, amin a családunk monogramja szerepel. Nincs mágikus ereje, nem nyit semmilyen titkos ajtót, nem hódol be neked az alvilág tőle. Egy téveszmét követtél egész életedben.

– És most mi lesz? – kérdezi halkan.

– Most enyém a céged, a házad és az emberek tisztelete – mondom neki, miközben felállok a székről. – Enyém mindened.

Béres Mihály

A pszichológus

Már 2 hete nem engedtek ki a cellámból. Alig várom az átszállítást, hogy egy kicsit kiszabadulhassak innen. Elvileg hajóval visznek minket a másik börtönbe, ami jó lehetőség a szökésre.

Még a hajóban is el vagyok különítve. Várjunk. Mi volt ez a nagy robaj? Hogy kerülhet ide ennyi víz? Süllyedünk! Valaki segítsen! Ott a cellakulcs a víz tetején, csak az a gond, hogy nem érem el. GYERÜNK! GYERE IDE! MEGVAN! Gyorsan ki kell jutnom innen. Ezt nem hiszem el, mindjárt elsüllyedünk, mentőcsónak nincs, de ott egy sziget. Talán ezzel a pár deszkával sikerül odaérnem... Mi ez, hol vagyok? Biztosan elájultam, miközben eveztem. Nem tudom, hol vagyok. Van nálam egy kő, itt vagyok a parton és még ruha sincs rajtam. Körbenézek, hátha találok valakit, akinél van élelem... Későre jár, keresnem kéne búvóhelyet és egy kis fát a tábortűzhöz. Nagyon ijesztő itt egyedül, jobban belegondolva jobb volt nekem az a cella... Áhhh a hasam, most már tényleg kéne valami ennivaló, ilyen éhesen sem ébredtem még az biztos. Ez a nyílvessző hogyan került ide? És még egy? Most azonnal el kell mennem innen. Úgy tűnik, nem vagyok egyedül, és nem gondolom, hogy túl barátságosak lennének. Most legalább olyan gyorsnak kell lennem, mint annál a betörésnél. Várjunk! Lehet, hogy gyorsabban kéne? Ott kaptak el. Az is lehet, hogy ismerem őket és nem fognak bántani, bár arra kicsi az esély, mivel nincs sok barátom, szóval maradok a futásnál. Most már talán lemaradtak, nem látom őket sehol. JAJJ, NE! SZAKADÉK!

Ahhh, ez csak egy álom volt, már teljesen azt hittem, hogy meghaltam. Lehet nem kéne folytatnom ezt a munkát, egyre durvábbak a rémálmaim és ezek folyton a börtönnel kapcsolatosak.

Készítette: Kovács Lázár, Fülöp Krisztián

Ruben Brandt, a gyűjtő (kritika)

A Ruben Brandt, a gyűjtő, egy 2018. november 15-én bemutatott magyar animációs akció-thriller. A filmet a szerb származású Milorad Krstić rendezte.

A film alaptörténete egy különös rablássorozat. Egy bűnbanda valamilyen okból kifolyólag ellop számos festményt, különböző múzeumokból. Az ügy után elkezd nyomozni Mike Kowalski, washingtoni magánnyomozó, aki kezdi észrevenni az összefüggéseket az ellopott festmények között. Közben beleszeret Mimi-be, a rablóbanda egyik tagjába. Pénzdíjat is tűznek ki a tolvajokért, ezért más emberek is meg akarják találni őket. A másik szál Ruben Brandt, akit már napok óta rémálmok gyötörnek. Álmában híres festmények szereplői akarják megölni. Ezért később sajátos módszerekkel akarja a dolgokat az irányítása alatt tartani.

1

Az animáció szerintem nagyon művészi volt, de nekem nem igazán tetszett. Kissé fura volt a grafikában az, hogy szinte egyik szereplőnek sem volt „normális” arca, a legtöbbnek több, vagy éppen kevesebb szeme, orra szája volt. Az ábrázolás sokszor olyan volt, mintha egy horror filmet néznénk, szerintem ez nem feltétlen negatívum, valahogy nagyon hangulatossá tette a filmet.

A története tetszett, először azt hittem, hogy valami szokványos nyomozós történet lesz, de ennél izgalmasabb volt. Ruben háttértörténete jól el lett találva. Nekem személy szerint ő volt a kedvenc szereplőm. Mike Kowalski karaktere is szerethetőre sikeredett. Mimit nagyon kedveltem, vicces volt nézni, ahogy túljár az emberek eszén, főleg a film elején, amikor ellopott egy értékes műtárgyat és menekült Kowalski elől. A bűnbanda többi tagja is jól sikerült. A rablásokat is ötletesen kitervelték.

Nem sok magyar filmet szeretek, sőt, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mennyit, de ez tetszett. Az animáció lehetett volna szerintem egy kicsit másabb, de a történet tényleg nagyon izgalmasra sikeredett.

Érsek Boglárka

2

 

Interjú Burián Bendegúzzal

Burián Bendegúz, vagy ahogy mi hívjuk; Bendi, iskolánk tanulója, és amit talán már kevesebben tudnak róla: remek sportoló. Kitartóan és sikeresen kempozik már 8 éve. Interjúnkban az élményeiről és sikereiről beszélgettünk vele.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kempoval? Hány éves voltál ekkor?

7 éves voltam, amikor elkezdtem kempozni. Részben azért kezdtem el, mert az akkori osztályfőnököm (elsős voltam) állította, hogy hiperaktív gyerek vagyok, de a fő ok az az volt, hogy az úszóedzőm elment külföldre. Ezután nagyon sok sportot kipróbáltam. Voltam focizni, kézilabdázni, kosarazni, de, hogy őszinte legyek, én nem vagyok nagy csapatjátékos.

Miért szereted ezt a sportágat, mi motivál, hogy ezt a sportot űzd?

Ahogy elkezdtem kempozni, láttam, hogy valami megfog, van valami, amiért én szeretek ott lenni. Gyerek fejjel így láttam, de ahogy elkezdtem idősödni és fejlődni, tudtam, hogy ez az én sportom. Ez egy annyira összetett sportág, amit, mondhatni, nekem találtak ki. Hogy mi motivál? Egyszerű. Túl akarok lépni a határaimon. Le akarom győzni önmagam.

Melyik eredményedre vagy eddig a legbüszkébb?

A legjobb eredményem a világbajnoki első helyezés. (2016,2018) Ezekre mind büszke vagyok, de a legbüszkébb az Európa bajnoki aranyérmeimre. Ez az EB 2017 decemberében volt Budapesten. Itt körülbelül 400 versenyző volt. Maga a verseny két napos volt. Az első nap bíráskodtam egészen reggel 6-tól körülbelül éjfélig. Utána hazamentem, és másnap hullafáradtam versenyeztem. És elhoztam, amit szerettem volna.

Mi kellett ahhoz, hogy ezt az eredményt elérd?

Nagyon sok támogatást kapok a szüleimtől. Ez nagyon sokat jelent. De szinte mindent a remek edzőimnek köszönhetek. Ők mindig ott állnak mögöttem a pást mellett, úgy, mint a szüleim. Nekik is nagyon sokat kell áldozniuk a szabadidejükből, hogy minket edzhessenek.

Mire tanított meg a kempo? A küzdősport által mit tanulhat meg magáról az ember? Te mit tanultál magadról?

A kempo egy tradicionális küzdősport. A tradicionális rész elég összetett. Van, ami nehéz, van, ami könnyebb, de amire megtanít, az az, hogy merd átlépni a határaidat bosszú, idegesség vagy félelem nélkül. Nagyon sok önuralmat tanít, és ami talán a legfontosabb, az a tisztelet. Megtanít, hogy tiszteld a szüleid, az edződ, az edzőtársad és igazából mindenki mást.

Milyen helyeken jártál eddig a kempoból kifolyólag?

A két világbajnokság, ahol voltam Portugáliában, Caldas da Rahina városában került megrendezésre. Eddig ez az egy alkalom volt, amikor külföldön tudtam versenyezni.

Mivel töltöd az időt, ha épp nem edzel?

Kevés időm van az edzések mellett. Általában tanulok vagy buszon ülök. Csak a hétvégéken szoktam pihenni, de ha van kedvem és energiám, akkor elmegyek motorozni.

Mennyire nehéz összeegyeztetni a tanulást és a sportot?

A 2018/19-es tanévben új iskolába kerültem. Többet kell tanulni, mint az általánosban. Nehezen indult, de felvettem a ritmust, és sikerül jó jegyeket szereznem. A Kodolányi János Gimnáziumba járok a nyelvi előkészítő osztályba. Ez annyit takar, hogy emelt óraszámban tanulok nyelveket az első, úgymond „nulladik” évben. Ez azért jó, mert tényleg rendesen rá lehet feküdni egy-egy nyelvre. Így akár már tizedikben tehetünk nyelvvizsgát.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

A jövőben mindenképp szeretnék sportolni. Ha esetleg abba kell hagynom később a kempot, akkor elkezdek mást, de remélem, nem kell. Nagy álmom a United Fighters Championship-ben küzdeni(UFC). Ha odáig nem is jutok el, MMA-val is szeretnék foglalkozni. A példaképem Conor McGregor. Bakancslistámon van sparringolni vele.

Készítette: Holl Evelin, Mező Viktória

Első versenyem az ifik között - jegyzet

Összetett országos bajnokság Budapesten

2019. február 9-10-én rendezték az ifjúsági, összetett országos bajnokságot Budapesten a BOK csarnokban. Ez év januárjában kerültem fel az ifjúsági korosztályba, ez a verseny volt az első igazi megmérettetésem az ifik között, ezért nagy izgalommal vártam.
Hat versenyszám két napra elosztva.

Az első napon rendezték meg a 60 méteres síkfutás, a súlylökés, valamint a távolugrás versenyszámait. Nagyon jól indult a nap, 60 méteren egyéni csúcsomat megdöntve a futamomban első lettem. Nagyon boldog voltam, és ez megadta az alaphangot a további versenyzéshez. A súlylökés nem a kedvencem, ráadásul 5 kg-os súllyal még sosem löktem versenyen. Ennek ellenére ebben is hoztam az eddigi legjobb eredményemet. Következett a távolugrás, kedvenc versenyszámom. Eddigi legjobb eredményem 575 cm volt, azért dolgoztunk edzőmmel keményen az edzéseken, hogy hat méter felett ugorjak. Álomszerű kezdésként, rögtön az első kísérletre 13 cm-rel felülmúltam ezt a határt. A többi ugrásaimmal már nem sikerült javítanom, de így is elégedetten utaztam haza. Az összesítésben hatodik helyen álltam ekkor. A második napra maradt a 60 méter gátfutás, a magasugrás és az 1000 méter síkfutás. A gátfutás is nagyon jól sikerült, ismét egyéni csúcsot döntöttem. Következett a magasugrás. 169 cm volt eddigi legjobbam. 170 cm-es magasságon próbálkoztam, az utolsó kísérletnek futottam neki, amikor megtörtént a baleset. Elugráskor kifordult a bal térdem. Rögtön éreztem, hogy nagy a baj, a térdkalácsomat nem a helyén láttam.
Álomból rémálom.

Ettől kezdve futószalagon követték egymást az események. Hazaszállítottak, elláttak a sürgősségi osztályon, ahol már akkor előrevetítették, hogy műteni kell a lábamat. Így történt, hogy az ünneplés helyett fájdalommal és szomorúsággal zárult ez a verseny.

Most a műtét utáni heteket élem, lábam rögzítőben, edzésekről, versenyzésről szó sincs. Azt hiszem, kemény munka áll előttem, hogy újra lábra álljak. Hogy milyen szinten tudok visszatérni, az a jövő zenéje. Mert, hogy fogok még versenyezni, abban biztos vagyok.

„Amíg minden a terv szerint halad, szép és élvezetes hegymászásban van részünk. A kaland igazából akkor kezdődik, amikor váratlanul borul a terv. Elég egy pici, zuhanó kő útját keresztezni, az időjárás sem mindig kedvezhet nekünk, és a terep hirtelen ellenségessé válik. Küzdelmünk egy csapásra élet-halál harccá alakul, és vágyakozva tekintünk le a völgyre, ahol ki lehetne ülni a "kispadra", fel lehetne adni. Lehet, hogy a hegymászás tanít meg arra, hogy nem adhatjuk fel?” Erőss Zsolt


Bolla Gergő 9/Ny

Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium és Szakgimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum