Zene a lombok alatt

Székesfehérváriként nem gyakran látogatok el a budapesti Városligetbe, azonban az idén januárban egy szép napot töltöttem el itt.

Zene1A parkban sétálva egy szokatlan külsejű épületet pillantottam meg: a Liget fái között egy szinte lebegő, aranysárga tető bukkant elő. Ahogy közelebb mentem, a több mint 10 m magas üvegfalakkal határolt, merőleges síkokat szinte nem tartalmazó, arany levelekkel díszített tetejű épület teljesen magával ragadott. A Magyar Zene Háza előtt álltam.

Az épületbe belépve éreztem a természetes és az épített környezet harmóniáját. A tetőszerkezetet a meglévő fákhoz igazították, hiszen egy fát sem kellett kivágni a létesítéskor, ami a természet tiszteletére utal. Bár az előtérben csend volt, az arany levelekkel borított mennyezet hullámai a zene dallamára emlékeztettek.

Zene2Az egyik állandó kiállításra váltottam jegyet, zenei utazásra indultam: a
„Hangdimenziók – zenei utazások térben és időben” című interaktív bemutatóra. Nem csalódtam. Az őskori ritmusoktól, a gregorián dallamokon át a 21. század zenéjéig kaphatunk történeti áttekintést. A zenei tárlat valóban interaktív: a kiállított tárgyak nagy része megfogható, kipróbálható, működtethető. A modern technika segítségével kódexeket lapozhatunk, díszített üvegablakok előtt ülve szerzetesek szájából hallhatjuk a gregorián énekeket. Az énekórán tanultak sokkal érdekesebben, játékosan köszönnek vissza: együtt utazhatjuk körbe Európát Mozarttal, még az utazó bőröndjébe is betekinthetünk, felfedezhetjük az Operaház kulisszatitkait a pincétől a padlásig. Igazi keverőpulttal akár DJ-k is lehetünk, filmzenéket mixelhetünk, végül igazi felhők alatt állva, kezünket magunk elé tartva, zenéket is „lehívhatunk”.

Látogassatok el Ti is mielőbb a Magyar Zene Házába, tapasztaljátok meg a zene életútját! Felejthetetlen élményben lesz részetek!

Zene3

Kovács Lili Adrienn

Interjú az osztályfőnökünkkel

Interjút készítettünk Rozgonyiné Gombos Cecília tanárnővel, mert kíváncsiak voltunk az életére, illetve a múltjára. Ezért megkértük őt, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.

Mikor döntött úgy, hogy tanár lesz? Kiskorában is ezt akarta már?

Tulajdonképpen kiskoromban még nem volt ez tudatos, ezt anyukám elmeséléséből hallottam. Amikor még alsós voltam, akkor, miután hazamentem az iskolából, kitettem a macijaimat, mindenféle barbie babámat meg a háziállatokat beraktam a szobámba, és éppen az aktuális dolgot, amit aznap nekem tanítottak a tanítónénik, azt elkezdtem nekik magyarázni. Én így tanultam igazából, hogy közben tanítottam őket is. Amikor megkérdezték tőlem, hogy mi szeretnél lenni, nem emlékszem, hogy azt mondtam volna, hogy tanár. Felsős tagozatosként pedig már korrepetáltam az osztálytársaimat, akiknek szükségük volt rá. Arra tisztán emlékszem, hogy felsős koromban az aktuális dologban, amit nem értettek, abban segítettem. A másik, ami nagyon érdekelt, az a pszichológia volt, de végül a tanári pályát választottam.

Miért nem a pszichológiával kezdett el foglalkozni?

Én e között és a tanárszak között hezitáltam. Azonban anyukám azt mondta, hogy szerinte a pszichológiához én túlságosan érzékeny vagyok. Úgy gondolta, nem fogom tudni magam függetleníteni a nehezebb sorsoktól. Aggódott, hogy ez majd nagyon rányomja a bélyegét az életemre érzelmi tekintetben. Úgyhogy azt tanácsolta, inkább a tanári pályát válasszam, és végül is így döntöttem.

Mi volt iskolás korában a kedvenc tantárgya? Mit gondol erről most?

Általános iskolában is az angolt szerettem, de nálunk 7-8-ikban szakkör formájában tanították, nekem az már akkor kedvenc tantárgyammá vált, és ez így maradt a gimnáziumban is. Nagyon szerettem a történelmet is, valószínűleg a történelemtanár miatt. Mindenképp humán beállítottságú voltam, és a humán tantárgyakat szerettem, tulajdonképpen a történelmet, a magyart és az angolt emelném ki. Én ugye most a gyermekeimmel újra tanulok mindent, és amikor kikérdezem őket, akkor ezeket fel tudom eleveníteni. Még mindig nagyon szeretem ezeket a tantárgyakat, az angol a szakmámból adódóan a szívem csücske. A magyar nyilván nagyon fontos egy nyelvszakos tanárnak, viszont a reál tárgyakat nem annyira kedvelem.

Hol tanult és milyen végzettsége van?

A családommal nagyon sok helyen éltünk az országban, mert édesapám hivatásos katona volt. Az általános iskolámat Fehérváron kezdtem, de első osztályban elköltöztünk Sárszentmihályra, és ott folytattam tanulmányaimat. Nagyon szerettem, szuper kis közösség volt ott. Majd a Tóparti Gimnáziumba mentem, nagyon szívesen emlékszem vissza azokra a gimis évekre. Ezután nem annyira szerettem volna kollégista lenni, de mostani fejemmel már nem lett volna baj, ha másik városba, a saját lábamra állva kezdem meg a főiskolát vagy az egyetemet. Mivel itt van a közelben a Kodolányi János Főiskola, egyszerűbb volt ide járni és nem sokat utazni. Megkezdtem itt a tanárképzésen a nyelvtanárszakot. Utána szerettem volna a kétéves egyetemi kiegészítőt elvégezni, de ez a mai napig terv számomra.

Volt már külföldön hosszabb ideig? Ha igen akkor hol?

A diplomám után, két év kiegészítő helyett úgy döntöttem, elutazom egy nyárra Angliába. És ez így is történt, au pairként helyezkedtem el egy családnál. Csak egy nyárra gondoltam maradni, de annyira megszerettem a nehézségek ellenére is, hogy maradtam két és fél évet. Nagyon sokat köszönhetek ennek a londoni időnek. Ott tanultam meg először, hogyan lehet önállóan boldogulni. Rengeteg barátot szereztem, nagyon szívesen emlékszem vissza erre az időszakra, és nem bántam meg. Két és fél év után a honvágy miatt hazajöttem, mert hiányzott a családom és a barátaim. Itthon elhelyezkedtem nyelvtanárként, magánórákat is vállaltam. Azóta dolgozom tanárként, megszülettek a gyermekeim, és családom lett.

Mindig tanárként dolgozott? Milyen helyeken tanított?

Angliában nem tanárként helyezkedtem el, au pair voltam, több családnál is dolgoztam, gyerekekre vigyáztam, velük éltem. Fél év au pairkedés után úgy döntöttem, elmegyek egy idősek otthonába ápolóként dolgozni. Nehéz munka volt, de nagyon szerettem. Befogadtak, elfogadtak a kollégáim, nagyon jó kapcsolatot ápoltam velük. Úgy gondolom, ez a segítő vonal az enyém, valahogy mindig ide lyukadok ki. Itthon elhelyezkedtem nyelvtanárként egy kéttannyelvű iskolában, ahol csak pár hónapot voltam. Majd a volt módszertantanárom megkért, hogy jöjjek a Kodolányiba tanítani. 2002-ben kerültem ide, és azóta is itt vagyok.

Mi motiválja Önt tanárként?

Vannak azok a típusú munkák, amik munkák, és azok, amikre az emberek hivatásként tekintenek. Azt gondolom, hogy ha valaki tanárként, akár tizen-huszon évig már ezen a pályán van, az már egy hivatástudat. Ami engem motivál, az abszolút a tanulóim, rengeteg olyan pozitív visszajelzés érkezik, ami mindig megerősít abban, hogy jó helyen vagyok. Úgyhogy a legfőbb motivációm az az, hogy gyerekek között lehetek. Az ember elkalandozik ezekkel a gondolatokkal, hogy el tudod-e képzelni magad máshol, és azt hiszem, hogy nem. Számomra a legfontosabb az az, hogy segítsek a gyerekeknek, és hogy jól érezzék magukat az iskolában.

Honnan jött az ötlet, hogy Daisy, a kutyája segítőkutya legyen?

Az lányom szeretett volna egy kutyát, és amikor elköltöztünk Úrhidára, nem hagyott békén. Végül beadtuk a derekunkat, és meglett Daisy. Nekem nem voltak ilyen terveim, hogy terápiás kutya legyen, csak egy házi kedvencet kerestünk, viszont felkeltette az érdeklődésemet egy továbbképzés, ami Négylábú Tanársegédek címmel futott. Daisy egyéves volt, amikor továbbképzésre mentünk három évvel ezelőtt. Ott megismerkedtem ezzel a világgal, és még most is járok az Ezredéves Készségfejlesztő iskolába, ahol sérült gyerekek foglalkoztatására segítő kutyákat tudnak bevonni. Nekem ez a világ rettenetesen megtetszett, bár akkor még abszolút nem tudtam elképzelni, hogy őt erre meg lehet tanítani. Mivel annyira jó hatással volt a családi életünkre, úgy gondoltam, hogy ez nekem lehet egy célkitűzés a kutyussal. Az alapkoncepció az volt, hogy szerettem volna együtt dolgozni és több időt tölteni vele. Aztán elkezdtünk járni erre a képzésre, és ott kiderült, hogy Daisy alkalmas erre. Elindultunk ezen az úton, és minél többet tanultunk, annál lelkesebbé váltunk. Nekem akkor tetszett meg az egész, mikor láttam, milyen motiválttá váltak a sérült gyerekek a kutyák jelenlétére. Volt olyan mozgássérült gyermek, aki csak a kutya hatására volt hajlandó elvégezni a feladatokat, és olyan ösztönző erő volt ez számukra, hogy én ezt akkor varázslatnak éltem meg. 2022 decemberében értünk a másfél éves, hosszú és komoly képzés végére. Nekem mindenképp tervem volt, hogy ide is behozom a gimnáziumba, és aki szereti az állatokat, annak ez mosolyt csal az arcára. Olyan jó lenne, ha több boldog gyereket láthatnék, és nem ennyi fáradt és kedvetlen diákot. Daisy mindig felvidít, ha csalódott vagy szomorú vagyok, rengeteg erőt ad, és hiszem azt, hogy másnak is.

Mi a véleménye a tanárok mostani helyzetéről?

A tanárok helyzete szerintem röviden és tömören kritikus. Azt érzem, hogy az elhivatott tanárok is úgy gondolják, hogy a helyzetünk ellehetetlenedett. Éppen pár napja olvastam egy újabb tanárról, aki azért mondott fel, mert nem tud azonosulni az oktatás helyzetével. Úgy érzi, hogy most már csak tananyagot adunk le, és olyan sok minden van, amivel nem tudunk foglalkozni, mert nincs idő. A tanárok leterheltsége és a magas óraszám attól veszi el az időt, hogy felkészüljünk egy órára és változatosabbá tegyük azokat. Úgy gondolom, hogy főleg a nagyon elhivatott tanárok adják fel sorra a reményt, ami elszomorító és elgondolkodtató. Úgyhogy a tanárok és az egész oktatás helyzete nem túl pozitív, nem ad okot bizakodásra. Őszinte leszek, sok mindennel kapcsolatban engem is elbizonytalanít, de abban nem, hogy én ezt szeretem és szeretném csinálni. Azonban az nekem nagyon nem mindegy, hogy hogyan taníthatok. Én például osztályfőnökként sokkal többet szeretnék az osztályommal beszélgetni, minőségi időt együtt tölteni.

Ön szerint mit kellene változtatni?

Mi ezt nagyon szépen összeszedtük a sztrájkkal kapcsolatos 9 pontunkban. Ami a tanárok helyzetére vonatkozik, az mindenképpen az óraszám csökkentése, a cél az lenne, hogy ne maximumra toljuk az óraszámokat. Mi nem csak tanítunk: egy pedagógusnak nem csak az a dolga, hogy leadja az anyagot, például osztályfőnökként nekünk az is feladatunk és felelősségünk, hogy neveljük a diákokat, a lelki világukkal foglalkozzunk. Sajnos azt érzem, hogy erre nincs elég idő, és hogy az egy osztályfőnöki óra az kevés harmincöt gyereknél. Hiába vagyok az osztályommal heti négy órában angolórán, ott tanulunk, nem tudok foglalkozni velük egyénileg. Mint osztályfőnök szerintem minimum két óra kellene arra, hogy beszélgessünk és együtt legyünk. Alapvetően nagyon fontos társadalmilag is elismerni a munkánkat, jelenleg ez nem így van és ez elég kiábrándító.

Készítette: Kovács Bernadett és Szabó Eszter

Interjú Süveges István Zalánnal

Illó Zsombor és Bognár Dominik Flórián Süveges István Zalánnal a Polgárdi VSE labdarúgójával készített interjút. Zalán idei teljesítménye kimagasló, ezért felkértük egy rövid interjúra.

Szia Zalán! Kérlek, mesélnél az idei szezonról? Milyennek találod a csapatot, illetve milyen eredményekre számítasz a szezon végén?

Sziasztok! Úgy gondolom, a csapat viszonylag jó teljesítményt nyújtott az őszi szezonban. Az U-16-os gárdával egy erős ligába kerültünk, ahol jelenleg a tabella középmezőnyében foglalunk helyet. Az U-19-es csapattal idén feljutottunk a megyei 1. osztályba, így nehéz kihívások elé kerültünk, de véleményem szerint újoncként szépen teljesítettünk. Szeretnénk a szezon végén minél jobb helyen zárni.

A szezonban már 5 gólnál jársz védőként, hogyan sikerült ennyi találatot szerezned?

Én végzem a csapat szabadrúgásait. Nem nehéz összehozni ennyi találatot pontrúgásokból.

Polgárdiban egy erős igazolásnak tartanak. Mi motivált, amikor két éve ide érkeztél? Honnan igazoltál ide?

A bajnoki cím! Az egyesület nagy neveket igazolt ekkor, érezhető volt, hogy a csapat éhes az aranyéremre. Nevelőegyesületemtől a Szabadbattyán KSE-től érkeztem ide.

Tudomásunk szerint már kétszer is a dobogó legfelső fokán álltál. Milyen érzés?

Egyszerűen leírhatatlan az, hogy amit megálmodtam kisgyermekként, az valóra vált. A rengeteg edzés és munka meghozta a gyümölcsét. Szeretnék még sok címet gyűjteni, nem érem be kettővel.

Ahogy említetted, a Szabadbattyántól érkeztél. Tudnál mesélni az ott eltöltött évekről? Mi hiányzik a legjobban?

Nehéz ezt pár mondatban összefoglalni, ott nevelkedtem, ott szerettem meg a labdarúgást. Emlékszem a jó hangulatban eltöltött edzésekre és meccsekre, ahol mindent megtettünk, hogy jó teljesítményt nyújtsunk. A válogatotthoz tudnám hasonlítani. Ki kell érdemelni, hogy a szabadbattyáni mezt felhúzhasd. A faluért játszunk olyankor, és ez személyes ügy. Talán legjobban az Illóval és Márkival együtt játszott meccsek hiányoznak. A csúcson voltunk, 14 mérkőzésen 57 találatig jutottunk.

Mi a célod a labdarúgással?

Kifejezett célom nincs vele, szeretetből csinálom. Ellenben szeretnék egy hosszú, címekben gazdag és sikeres karriert befutni.

Sárga lapokban sem gyengélkedsz, illetve értesüléseink szerint keményen játszol. Kifejtenéd erről a véleményed?

Sokan mondták már, hogy agresszívan játszom. Teljes mértékben igazuk van, szeretem a kemény belépőket és a fizikális párharcokat. Ez futball, nem pedig balett. Igenis bele kell menni a kemény belépőkbe, akár sárga lapos figyelmeztetés árán is. Feladatom, hogy megállítsam az ellenfél csatárát a gólszerzéstől.

Sokféle mezszámot láthattunk már rajtad, miért ezekre esett a választásod?

Elsősorban a hármas mezszámot viselem, mivel ez a kedvenc számom, viszont Polgárdiba érkezésem során az ötösre esett a választás, mivel úgy tartom, hogy a hármas mezt csakis Szabadbattyán színeiben viselem. Azonban még a tízes számot is szoktam viselni. Ezt kedvenc játékosom, Lionel Messi iránti tiszteletből.

Mikor volt utoljára komolyabb sérülésed?

A komolyabb sérülések, hála az égnek, elkerülnek, viszont még a battyáni időkben egy hosszabb kihagyásom volt. Sajnos a túlterhelés miatt jobbcombfeszítő húzódást szenvedtem, amit négy hetes kihagyás követett.

Végül engedd meg, hogy megkérdezzük, hol tervezed a stoplist végleg felakasztani, hol fogsz visszavonulni? Előreláthatóan mikor tervezed?

Mindenképpen a Szabadbattyán csapatánál fogom befejezni a karrierem. Szeretnék az öregfiúk csapatánál játszani, majd nyugdíjas éveim elején innen méltón visszavonulni.

Köszönjük szépen az interjút, sok sikert szeretnénk kívánni a továbbiakban ,,Süvinek’’!

Készítették: Illó Zsombor és Bognár Dominik Flórián

Alterek tengerében az Akváriumban

Alter1A Csaknekedkislány együttes kreatívan CSNK névre hallgató legújabb albuma 2022 novemberében került ki a nagyközönség elé, hónapokon át tartó halogatás után. A banda december 28-án megkezdte az albumbemutató turnéját, és nekünk is volt szerencsénk részt venni az egyik fellépésükön, amely Budapesten az Akváriumban rendeztek január 6-án.

A belépő 4500 Ft, diákoknak csak 4000 Ft volt, amibe beleszámított a ruhatár is, szóval mondhatni kedvező. A koncert a NagyHallban volt megtartva, ami kb. 1300 ember befogadására képes. A Csaknekedkislányt felkonferáló előzenekarként a Soviet Monday szerepelt, akiknek a dübörgő dallamai sajnálatos módon nem nyerte el egyikünk tetszését sem első hallgatásra. Mi túl soknak tartottuk a basszusgitárt, valamint a fronténekes hangja sem volt dicséretreméltó. Hosszú út áll még előttük, amíg berobbannak a köztudatba.

Csepella OlivérA Csaknekedkislány dobosának színpadra lépését követően megszólaló, szignifikáns ütemre egy emberként kiáltott fel az egymás sarkán taposó, többnyire frufrus alterlányokból álló közönség, plusz-mínusz néhány rocker apukával az élen. Kórusként visszhangoztak a Féltél Szeretni című dal sorai a helyiség falairól, az énekes és dalszövegszerző, Csepella Olivér az őt meg nem hazudtoló energiabedobással bírta életre a hatalmas tömeget. Különösen elnyerte tetszésünket, hogy a zenekar tagjai számtalan alkalommal interakcióba léptek a közönséggel. Mindenki tombolva énekelte az ismerős sorokat, az új és a régebbi albumokról egyaránt, és nem csüggedő lelkesedéssel fogadták Szalai Annát is. Szerintünk az egyedi hangja talán túl nagy figyelmet kapott, szerettünk volna többet hallani Olivérből a koncert második felében is.

Egymás között diskurálva arra jutottunk, hogy élőben a legnagyobb élvezetet nyújtó dalok az örök klasszikus Falábú nő, a nagy ismeretségnek örvendő Király úr, a friss albumról származó Pánik és a Megérdemlem, és nem utolsó sorban a melankolikusabb hangulatot megteremtő Levegőt! volt. Természetesen a legtöbb dal ugyanolyan pozitív élményt nyújtott, az egyetlen negatívum a fojtogató, extázisban ugráló nagy tömeg volt.

Összességében egy pozitív eseményként gondolunk erre vissza, egyikünk sem bánta, hogy ellátogatott erre az eseményre, mindazonáltal sajnos egy Violetta-koncerthez sajnos nem fogható. Örülnénk, ha a jövőben több alkalmunk adódna ilyen fenomenális programokon részt venni.
Alter3
Készítették: Rédl Csenge, Pintér Petra, Czupi Anna

Enola Holmes 2.: Kritika

Nyomozás a köbön, Sherlock Holmes ismét elvitte a pálmát.

Filmkritika

Le merném fogadni, hogy a Sherlock Holmes detektívfilmek rajongói pezsgő vérrel, izzadó tenyérrel és torkukban dobogó szívvel ültek otthon és várták a Millie Bobby Brown főszereplésével alkotott film második részét. Ugyanis az agglegény sztárnyomozó, Sherlock már az első rész alkalmával is sokunk szívébe belopta magát. Félreértés ne essék, a fiatal Brown is remekül alakított, szinte rá tervezték Enola szerepét, ám a detektívparádé második részében inkább kicsit a főhősnő bátyja felé billent az imádat mérlege...

A második felvonásban a gyárban dolgozó munkáslányok közbenjárásával tökéletesen mutatják be az alkotók a vásznon az első nagy nőjogi tüntetést, ami 1888-ban történt. Ezenkívül a híres fehér foszfor botrány is felbukkan a történetben, nem máshol, mint a gyárban dolgozók asztalainál. A fő szálat pedig ugyan a zöldfülű Enola birtokolja, mégis több melléktörténet is akad, amik kérdéseket vethetnek fel bennünk.

Ilyen például a Sherlock által igen nehezen leleplezett nő, Mira Troy és a kis akciója a pénzmosással, ami egy nagy sztorivá fonódik össze a film végén az eltűnt lány, Sarah esetével. Troy sok más társával együtt egy igen elnyomó társadalomban él Londonban, ahol a nőknek esélyük sincs egy szabad életre semmilyen értelemben. Így vetemedik végül az imént említett tette végrehajtására, hogy végre megkaphassa azt, ami neki jár, és amit a férfiak túlnyomóan birtokolnak. Mégpedig a pénzt.

Na de mégis csak Enola a főhősünk, így most visszakanyarodok az ő történetéhez. Ebben a részben is szájtátva és talán kissé még irigykedve is figyelhetjük a vásznon pörgő jeleneteket, ahol a Holmes testvérpár elméjének képessége ismét nagyot nyom a latba a fejfájást okozó feladványok elemzésével, majd megoldásával. Bár a film alkotói ezen a téren sem hagyják sokáig levegőhöz jutni a nézőket, de gondolkodni sem nagyon hagynak minket a dolgokon, a nyomok egymás után futnak be, várakozási idő zéró, és ez így megy mindaddig, míg végül el nem jutunk a végső megoldásig. Tehát ezen a részen bizonyára kicsit elkapta a rendezőket a hév és villámmekvínt megszégyenítő gyorsasággal zavarják le az egész nyomozást, mi pedig még csak annyit sem mondhatunk, hogy Habakuk.

Ám hogy ellensúlyozzuk a rossz élményeket, az is említésre méltó, hogy a készítők figyelembe vették az első rész utáni Sherlock és/vagy Henry Cavill iránti egyre nagyobb érdeklődést, így a második szeletben már többet csemegézhetünk azokból a jelenetekből, melyekben ő is benne van. Hatalmas plusz pont az is, hogy a képernyőn Eudoria Holmes szerepében feltűnik Helena Bonham Carter is, bár ő már jóval ezelőtt, az első szériában is színesítette a filmet. Ebben a részben pedig még egy nagyszerű színésszel, David Thewlisszel gazdagodik a cirkusz, ő ugyanis Grail felügyelőként jelenik meg a karakterek között. Így hát a Harry Potter filmek fanatikusai összetehetik a két kezüket, hogy J. K. Rowling két páratlan karaktere is előbukkant a színfalak mögül, csak most kicsit eltérő álcában.

Összefoglalva ez egy csavaros, (lehet, hogy kicsit túlságosan is) szórakoztató film, frappánsan megvalósított nyomozási procedúrákkal, jellegzetes, ám nem túlságosan bonyolult karakterekkel. Egy borongós, esős, bekuckózós napra akár tökéletes programlehetőséget nyújthat. Valljuk be, nem életünk filmje, de hát nyilvánvalóan egy csapolt sörön sem kérjük számon egy házi pálinka minőségét, nem igaz?

Készítette: Bán Hanna Júlia

Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO