Naomi Novik: A végzet iskolája
Egészen jól kidolgozott regényről beszélünk, ami végig főszereplőnk, Galadriel szemszögéből mutatja be a cselekményeket. Folyamatos monológok áradatával van tele a könyv, és ez, szerintem, azért szükséges, mert így könnyebben megismerhetjük az iskola működését, illetve a történet világépítését.

De az épületben nemcsak szörnyek, hanem állandó sötétség is uralkodik, és így egy csepp reménye is alig marad az embernek, hogy nem szúrja hátba valami irtózatos rémség.
Főszereplőnk Galadriel – röviden El – egy igen különleges karakter, tulajdonképpen a legerősebb „játékos” ebben a regényben. Ő kötődik a sötét mágiához a legjobban, egy gigászi hatalommal rendelkező, sötét varázslónő, akinek ereje képes lenne hegyeket lerombolni és milliónyi életet eltörölni. Szembe tudna szállni a Solomancia kihívásaival. Legalábbis ezt várják tőle, de a sötét mágiának ára van. Ezért El mindent megtesz annak érdekében, hogy ne folyamodjon hozzá. Fél, hogy különben a tanintézmény diákjai úgy fognak hullani, mint a legyek. Ezért inkább kénytelen szövetségeseket keresni, hogy túlélje a záróvizsgát.
Pedig Elnek a személyisége is illik a fekete mágiához. Legtöbben faragatlannak vagy egyenesen szívtelennek mondanák. Az utóbbival viszont nem teljesen értek egyet, hiszen valójában nem az, csak nehezen tud közeledni az emberekhez – mivel azok kicsi kora óta szörnyetegként tekintenek rá a megjövendölt sorsa miatt – és ezt azzal próbálja elfedni, hogy bunkón viselkedik. Közben pedig az a célja, hogy bebizonyítsa az embereknek, hogy rosszul ítélik meg.
A regény fontos mellékszereplője Orion, akivel a történet legelején ismerkedhetünk meg. Egy tipikus hős karakter, akit a harc éltet. A szörnyek elpusztítása, majd a belőlük nyert erő szétosztása a szövetségében, élvezetet okoz neki. Ő az önkéntes megmentő mindenki számára, és ezért rajong érte mindenki – vagyis mindenki Elen kívül. Bár Elt többször is megmenti Orion, ő gyűlöli őt ezért, hiszen minek kéne a világ legerősebb mágusát önként megmenteni.
Comisel Alexandra