Generáció

Sokan mondják, hogy a mi generációnk el van rontva. Nem foglalkozunk eléggé embertársainkkal és nem érdekelnek minket a kulturális és közösségépítő programok. Megkapjuk, hogy folyamatosan a telefonunkat csesztetjük és ki sem tudunk nézni belőlük. Úgy öltözködünk mint a bohócok vagy épp a nagy bevételű kisasszonyok. Folyamatosan csak bulizni járunk és nem tanulunk semmit, nem lesz valós értékű munkánk. Valós „probléma" de mi van azokkal akik ezeket állítják? Akik ilyen tények elé állítanak minket azok teljes mértékben belátnak a fiatalság életébe? Valóságosan tudják megítélni a problémákat?

A mostani generáció élete teljesen különbözik azokéval ellentétben akik elítélnek minket. A mi életünkbe közrejátszik a telefon, a technológia fejlődése és legfőképpen a mások alkotta vélemények. A mi generációnk sajnos képes az ilyen vélemények miatt máshogy cselekedni és megfelelni azoknak a bizonyos véleményalkotóknak. Vannak akik helyesen (vagy nem helyesen) kitörnek ebből és próbálnak feltűnően önmaguk lenni.

„Jelmagyarázat” hozzánk:

- Bulizás: Nem azért járunk bulizni, hogy alkoholmérgezést és új párt keressünk. A bulikban tudunk táncolni. A tánc kifejezetten jó önmagunk megmutatására, örömkeltésre egyaránt és érzelmeink kifejezésére. A bulikba általában nem egyedül megyünk így közösségformáló szerepe is van.

- Öltözködés: Ruhaviseletünkkel is önmagunkat szeretnék kifejezni. A stílus is halad! Mindenki egyedin öltözködik így valamelyest kitűnik a nagy közönséges „körből”. Igen, azért úgy nézünk ki mint egy bohóc mert ezek mi vagyunk! Lehet néha keverjük a nagymami feelinget a legmodernebb ruhadarabokkal. Lehet csak színes ruhák vannak rajtunk de ha olyan a hangulatunk akkor csak fekete ruhadarabok ékesítik testünket.

- Silány tanulás: Szerencsére nagyon sok diák elmondhatja magáról, hogy kifejezetten jó sportoló. Ahhoz hogy valaki kiemelkedő legyen a maga sportjában ahhoz elengedhetetlen a megfelelő edzés szám és a kiegyensúlyozottság. Mivel ezek az edzések nem éppen rövidek így ezzel elég sok idő elmegy. A sok edzés mellett hétköznap és hétvégén is szeretnénk a barátainkra fordítani időt mivel a kapcsolatépítés nagyon fontos a mai világban. Ezekhez hozzá lehet adni az étkezéseket amik általában nem megfelelőek egy diáknál, utazás és egyéb tennivalók.

- Középiskola utáni élet: Nagyon sokan nem tudják azt tanulni középiskolában amit szeretnének így tartalékolniuk kell az energiájukat az egyetemre. Gimnáziumos éveink alatt sokszor megkapjuk, hogy miért nem tanulunk valami szakmát vagy épp miért nem dolgozunk már tiniként.

- Telefon: Ezen csodás készüléken tudunk olyan emberekkel beszélgetni kikkel nem tudunk találkozni. Itt beszéljük meg mikor megyünk bulizni, milyen ruhát vegyünk fel, mik szeretnénk lenni ha nagyok leszünk és minden egyéb fontos információt itt adunk át.

- Dohányzás: Sajnos a fiatalok jelentős részére érvényes. Valóban úgy kezdődik... „Egy SLUKK?”. Jön a következő majd egyre több. Valóban káros. Káros rá, ránk és a természetre. Mégis ebben találja meg a rövid nyugodalmát a személy.

Egy valamit kérünk kedves véleményhuszár. Fogadd el! Ezek vagyunk mi. Önmagunk érdekes kifejezése valóban furcsa. Így érezzük jól magunkat és így fogunk viselkedni. Teljesen mások vagyunk te!

Komáromi Péter

NEKED LEHET CSAK PAPÍROK EZEK...

Költözéskor mikor pakoltuk össze, akkor rátaláltam egy iratgyűjteményre. Egy iratgyűjteményre, ami tele volt papírokkal. Ezek a papírok pedig nem voltak mások, mint az én Akrobatikus Rock and Rollos okleveleim.

Minden habozás nélkül kivettem őket és elkezdtem időrendi sorrendbe tenni mindegyiket. 2012-től egészen a mai napig voltak benne oklevelek. És ezek nem csak oklevelek, ezek emlékeket hordozó és gyerekkoromat fényesebbé tevő iratok voltak.

tanckorMikor megvoltam a rendezéssel, akkor elkezdte őket nézegetni. Mindegyikhez egy-egy emlékkép beugrott.

-’’2012.12.16” Ez volt a legelső oklevelem. Emlékszem, hogy iszonyatosan izgultam, hiszen soha nem álltam még annyi ember előtt. Meg persze még picike voltam és ezt akkor még nem nagyon tudtam felfogni. Mindegy is, kiálltam a színpadra és hirtelen minden addigi feszültség, ami bennem volt az egyszer csak elmúlott.

Ezekbe az emlékekbe visszagondolva egy mosoly húzódott a szám sarkára. Gyorsan rá is írtam az egyik csapattársamra, aki azóta is nagyon jó barátnőm, hogy emlékszik e, mikor picik voltunk és ezek megtörténtek. Mondta, hogy persze. Neki is minden egyes emlék visszajött akkorról, pedig, te jó isten, hát nem most volt.

Lapoztam eggyel tovább és ott volt a kezembe életem első versenyének eredménye. Egy csodálatos 10. helyezet, ami akkor nagyon nagy öröm volt mindenki számára, hisz egy akkor alakuló formáció voltunk és így is leelőztünk 2 csapatot, akik már voltak versenyen. Azóta nagyon sokat fejlődtünk és országos másodikak vagyunk.

Mentem tovább az oklevelekkel és mindegyikre akkora örömmel tudtam ránézni, hiszen nagyon durva, hogy hogyan rohan az idő. Mennyi mindenen mentünk keresztül mi a közel 8 év alatt a csapattal. Mennyi de mennyi közös élményünk van. A rengeteg sok edzésektől elkezdve a fellépéseken át, a reggel 6-tól este 10-ig tartó versenyekig minden volt. És remélem, hogy ennél már csak több lesz.

Egy oklevélen viszont megakadt a szemem. Nagyon rossz emlékek fűznek hozzá. Átfutott hirtelen az agyamon, hogy mik is történtek tanccsapatakkor. Az egyik csajnak a színpadon kicsatolódott a ruhája, nekem bokaszalag szakadásom lett, majdnem utolsók lettünk, az edzőnk nagyon pipa volt ránk és egy kisebb szidást kaptunk, amit szerintem a mai napig vissza tudunk szóról-szóra mondani, mert akkora heget hagyott bennünk. Szóval igen, aznap kaptunk egy jó pár súlytást, DE ezt is túléltük, együtt.

Gyorsan tovább is mentem, mert inkább a jó emlékeket akartam fel idézni. Annyi minden volt még ott. El se lehetne szerintem mondani, hogy ott mit éreztem. Örömöt és egyben fájdalmat is, hisz ezek már megtörténtek és soha nem lehet még egyszer átélni ezeket...

Nem sokra rá már a végére is értem a ’’gyűjteményemnek” és nagyon jó érzéssel töltött el, hogy ezeket nem dobtam ki, hanem megőriztem és ezeket most vissza tudtam nézni. Szóval tanulságnak azt tudtam leszűrni, hogy mindenről kell valami kis emléktárgy, vagy éppenséggel egy kép, ami segítségével vissza tudsz emlékezni a múlt történéseire.

Iskolánk Tehetséges Diákja: Németh Viktória

Interjú Németh Viktóriával és dr. Kovács Lászlónéval, a Kodolányi János Középiskola Diákjainak Oktatásáért Alapítvány kuratóriumi elnökével

Iskolánk mottója: „Mindenki másban tehetséges!”

Minden tanévben a 11. évfolyamos tanulók pályázhatnak a Kodolányi Középiskola Tehetséges Diákja címre. A 2019/2020. tanévben Németh Viktória, a 12.A tanulója nyerte el ezt a kitüntetést, akivel osztálytársa, Virág Fanni készített interjút a pályázat menetéről és élményeiről.

Hogy értesültél erről a lehetőségről?

Könyvkritika: Holly Black- The Wicked King: Gonosz király

Holly Black nagy sikerű - A levegő népe - sorozatának második része jelent meg nemrégiben, és te jó ég! Szögezzük le: A gonosz király hihetetlenül jól sikerült, és talán még az első kötetnél is izgalmasabb, és fantáziát megmozgatóbb lett. A cselekményszál ismét kidolgozott, ötletes, a politikai konfliktusok is iszonyat jól felépítettek lettek. Tündérhon mindig is tartogatott meglepetéseket számunkra, annyi szent.Holly1

A sztori ott folytatódik, ahol véget ért, a főhősnőnk Jude irányításával immáron Cardan a nagy király. Jude-nak rá kell jönnie azonban, hogy hatalmon maradni nehezebb, mint gondolta, ráadásul tudomására jut, hogy egy számára fontos személy el akarja árulni, és a trónra is sokaknak fáj a foguk. A tenger alatti tündérkirályság háborút tervez, és mindezek alatt Jude enyhe érzelmei Cardan iránt egyre csak erősödnek...

Holly2

A világ, amit az írónő létrehozott páratlan, ahogy mindent a kezében tart, és utólag minden utalás és megjegyzés értelmet nyer. Alapból nagyon tetszett, hogy a tündérek világa nem egy adag csokifagyi tejszínhabbal, Tündérhonban farkastörvények uralkodnak, a lények kevés kivétellel mind alantasok és kegyetlenek, de ez valahogy mégis jól van így. Varázslatos az egész atmoszféra, a karakterek egytől egyig zseniálisan ki vannak dolgozva, egy felesleges szereplőt sem találtam felfedezni a sorok között. Különösen tetszett még, hogy ebben a kötetben Jude-nak mit jelentett az embersége a tündérek világában, és mit tudott előnyévé kovácsolni, és mi vált hátrányává ebből adódóan. Mindig is az egyik kedvenc főhősnőm volt, szimpatikus benne az ereje, a bátorsága, a ravaszsága. Legfőképpen a hatalomért, a tekintélyért való kitartó küzdelme, és hogy nem tört meg a sok bántalmazás ellenére sem, amit a tündérektől évekig elviselt. Jude családi viszonyai is nagyon tetszettek, főleg Madoc-al való kapcsolata. Az első részben is érződött ez a kettősség. A lány szereti, mint apa-figurát, viszont mostanra Jude árulása, és a politikai nézeteik miatt nyílt az ellenségesség köztük. Ikertestvére Tarryn, viszont egy kivételesen buta, és gyenge személy, és kapcsolata Locke-val egyenesen szörnyű. Egyikőjük sem volt szimpatikus soha, de mégis ők voltak, a ”szükséges rossz”, hiszen ezzel Black jól megmutatta, hogy Jude mennyire egyedül van ebben a nehéz szituációban, és mennyire szüksége lenne a testvérére. Viszont féltestvére, Viv szála nagyon jó emlékeztető volt arra, hogy a legkedvesebb féltündérből is a legrosszabbat tudja kihozni ez a kegyetlen világ. Ha már kegyetlen világ...A tengeralatti királyság fenomenális lett, igazi szörnyetegekkel és veszélyekkel teli hely ez is, imádtam az ötletet, és a velük alakuló politikai csatározást is.

Holly3


Egyértelműen Jude és Cardan erős romantikus szála miatt is szeretjük annyian ezt a sorozatot, ami ebben a részben sem okozhatott csalódást senkinek, sőt! Az írónő zseniálisan kivitelezte ezt a gyűlöletből szerelem dolgot, pedig gyakran nem sikerül a tökéletes egyensúlyt a két dolog között megtartani. Black-nek ez is nagyszerűre sikerült. Csak úgy pattognak körülöttük a szikrák, bár sokan nem szeretik az ennyire lassan kiépülő szerelmi szálakat, pedig épp ettől olyan feszült és izgalmas az egész, ettől működik olyan jól köztük a kémia. Mindkét fél dilemmája, hezitálása, gyűlölete teljesen érthető, emiatt pedig nem is tudunk haragudni a lassú, de annál forróbb kapcsolat kialakulása miatt.
Holly4

A könyv vége...Brutális függővég, és ami előtte történt sem piskóta. Rengeteg kérdés merül fel, igazi kínzás ilyen véget hagyni. Jude olyan helyzetbe keveredik, amiből egyhamar biztosan nem kecmereg ki, mindenesetre a folytatást lesz miért várni, és remélem mindenre fény derül a lezáró kötetben. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez egy 10/10 könyv, azt hiszem újabb kedvencet avathattam. Remélem, a folytatásra sem kell olyan sokat várnunk. Egyébként a borító nagyon ütős lett, szerintem gyönyörű, és ötletes, hiszen a történetben a víznek elég nagy szerepe van.

Ajánlom mindenkinek, aki a szürke hétköznapokból egy kalandokban, veszélyekben és szerelemben gazdag mágikus világba vágyik egy kicsit.

Bándli Zsófi

Élet egy gyermekotthonban

Nemrég lehetőségem volt a részese lenni, hogy milyen az élet egy gyermekotthonban. Martonvásáron a Fejér Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat gyermekotthonban történt egy adományozás októberben, melynek keretein belül sportolók adakoztak az otthonnak ruhákkal, használati tárgyakkal és némi pénzösszeggel. Ezáltal betekintést nyerhettem abba, hogy milyen egy ilyen otthonban élni.

A lakók
A gyermekotthon lakói mindenféle szempontból sérült gyerekek, középsúlyos értelmi sérültek valamennyien. 6 éves kortól 18 éves korukig laknak itt a gyerekek. A felnőtt otthonokban folytatják tovább az életüket, amelyek megtalálhatók Magyarországon több városban is.
A gyerekeken kívül a nevelők tartózkodnak egy ilyen otthonban.

Az egyik nevelőt Béresné Katát kérdeztem meg néhány dologról:
Először is hányan laknak az otthonban?
Martonvásáron az Otthon kialakítása logikus és a kiegyensúlyozottságot mutatja. 3 házban laknak a gyerekek, mindegyikbe arányosan vannak elhelyezve a hasonló nehézségekkel küzdő fiatalok. 1-1 házban 7-9-en vannak.

Ugyebár te nevelőként dolgozol ott, hogy van felépítve a nevelők munkája?
A nevelők 12 órás munkarendben váltják egymást, éjszakás-nappalos beosztásban. A nevelőknek elsősorban olyan feladatokat kell ellátniuk, mint minden háztartásban: mosni, takarítani, főzni, emellett a gyerekeket a meghatározott irányelvek szerint nevelni, fegyelmezni. A gyerekeknek szükségük van sok szeretetre, ám mivel többen vannak nehéz mindenkinek biztosítani azt, amire szüksége van.

Értem. Tehát fontos az, hogy milyen attitűddel álltok hozzá a dolgokhoz. Jól látom?
Pontosan, a nevelő személyisége nagyon meghatározó, leginkább a következetes szigorúságra, empátiára és jó program- , szervezőkészségre van szükség. A nevelő jelleme hatással van a fiatalokra, és kölcsönösen alkalmazkodniuk kell egymáshoz.

Mi jelenti a legnagyobb nehézséget a gyerekekkel kapcsolatban és hogyan próbáljátok ezeket kiküszöbölni?
A nehézségeik miatt a magatartásukkal igen sok baj van, nem fogadják el a fegyelmezést, nem tudják tolerálni egymást, sok a konfliktus, a nevelés nagyobb részét a problémák feloldása teszi ki valamint rengeteg energiát igényel a gyerekek fejlesztése. Többen nem ismerik a színeket, a számokat, a betűket. A logikai készségük, a szépérzékük valamint a kézügyességük is fejlesztésre szorul. Fontos az önállóságra nevelés, ami magában foglal házimunkát, önellátást, főzés alapelemeit, egyszerűbb ételek elkészítését – természetesen azoknál a fiataloknál, akik ügyesebbek, és megbízhatóbbak.

Milyen jövőképük van nekik?
Sajnos nem sok kilátásuk van az önálló életre, az okosabbak tudnak szakmát tanulni, és egyszerű munkát végezni, például.: állatgazdaságokban az állatok gondozásában, vagy rakodó munkások lehetnek, a lányoknak esetleg a konyhai kisegítő munka, vagy mosodai munka, kertészetben szakértelmet nem igénylő feladatokat tudnak elsajátítani.

Biztosan nehéz lehet nekik és nektek is. Külső szemlélőként nyílván ezt teljesen másmilyen megélni mint nektek nevelőknek. Te hogyan érzel velük kapcsolatban?
Nagyon sajnálom őket, különösen az nehéz, hogy nem lehet részletesebben megbeszélni velük 1-1 témát, pusztán „együgyű” módon. A zene van rájuk a legnagyobb hatással, így az éneklés, illetve táncolás a kedvelt időtöltésük, ezért is foglalkozom ének- és tánctanítással. A mozgáskoordinációjuk nem valami jó, ezért átgondolt, a képességeiknek megfelelő koreográfiát lehet csak kitalálni, megtanítani.

Ez viszont nagyszerű, hogy van kedvenc időtöltésük. Szeretnél esetleg valamit még hozzáfűzni a munkáról vagy a benti érzéseidről?
Talán csak annyit, hogy igaz, a munka nem könnyű, viszont a sok fiatal sok szeretetet ad, és pici fejlődés mindig tapasztalható hosszú évek után. Megéri az erőfeszítést, a kitartó, kemény, érzelmileg megterhelő munkát.


Szerintem ez egy tökéletes végszó volt. Köszönöm szépen az interjút és hogy betekintést engedtél, hogy milyen az élet egy gyermekotthonban.
Béres Mihály

Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium és Szakgimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO