A különleges barátság

Egykor régen a szüleimmel nagyon sokat jártunk vidékre a nagyszülők miatt. Sosem szerettem lejárni, mivel mindig nagyon unatkoztam, mivel nem voltak falun barátaim.

Egy nap, mikor lent voltunk, a kapu előtt egy vékony, görbe öregasszony állt, botra támaszkodva. A nagyszüleimet kereste. A nagyszüleim ekkor a mezőn voltak a szüleimmel, így az öregasszony velem maradt és beszélgetni kezdtünk. Ettől a naptól fogva, amikor vidéken voltam, mindig megkerestem, ha ő ment a kapunk előtt el, akkor mindig bekiabált, hogy a barátom itt van-e? A közös programunk a sok beszélgetés volt, minden érdekelte, ami velem történt. Sok háziállatot tartott, mindnek volt neve, azokat végig simogattuk, és beszéltünk hozzájuk. A kedvenceim a kecskék voltak. Lehozta a padlásról a fia régi játékait. Bár jó régiek voltak, számomra újdonságnak számítottak, és az, hogy ő görbe háttal és fájós lábbal felment értük miattam, az most is megható. A nasizás se maradt ki, mindig félre volt téve valami finomság számomra, amit saját magától vont meg, csak hogy nekem is adhasson belőle.

Aztán egy nap a nagyszüleim mondták, hogy elköltözött a fiához. A fiánál neki lett volna szüksége egy barátra, pont úgy, ahogy nekem volt szükségem rá régebben. Mivel most ő volt, aki unatkozott, ezért a fia kitalálta, hogy válogassa szét a megtermelt paszulyt színek szerint, mert az nekik nagy segítség lenne a tavaszra. Hasznosnak is érezte magát, sokat dolgozott, és a tél folyamán rengeteg paszulyt szét is válogatott.

A tavasz közeledtével rá is kérdezett, te fiam, honnan lett ilyen sok paszulyotok? A fia meglepődött, váratlanul érte a kérdés, ugyanis egész télen újra és újra összetöltötték a szétválogatott paszuly szemeket, hogy le tudják őt foglalni...

Gergely Roland, Kerék Patrik

Osztálykirándulás

Már láttunk vagy ezer templomot és legalább ugyanennyi múzeumot, így végre megengedték, hogy kicsit szabadon kóborolhassunk Pécs városában. A fontos szabályismereti-konzultáció után, aminek a megfélemlítés a fő eszköze, végre kezdetét vehette a felszabadult és kötetlen kirándulás. A tanáraink beültek valami kávézóba, ahol egy rövidkávé + kis tejszín kombináció mellett izgulhattak értünk, mi pedig elindultunk.

Később a megbeszélt időpontra mindenki visszaért, a tanárok vagy ötször megszámoltak minket, aztán elindultunk a szállásra. A panzióhoz érve mindenki elfoglalta a szobákat, és kezdődhetett az esti programzuhatag. Társasjátékoztunk, kártyáztunk, és szörnyen sokat nevettünk a legkisebb apróságokon is.

A vacsora után mindenkit elzavartak a saját szobájukba, takarodó gyanánt. Sajnos hiába vártuk, hogy a tanáraink elaludjanak, mindig járőrözött valaki, így az átkóborlásokat kicsit máshogy kellett megoldani.

Abban a szobában, ahol én is voltam, volt egy óriási erkély, ami egy földszinti hotelszobához képest elég érdekes volt. Szemben egy kis játszópark, mellettünk szintén pár erkély, a szomszéd szobában pedig a legjobb barátaink. Megbeszéltük, hogy kimászunk a játszótérre, így hát felvettem egy papucsot, és megkapaszkodtam a korláton az éjszaka közepén.

A fém nyirkos volt, rettentő hideg, és nagyon csúszott. A többiek már rég átmásztak és elindultak a mászóka felé. A kezemmel feltoltam magamat a korláton, majd az egyik lábammal nagy lendületet vettem, hogy átlendítsem magamat. Abban a pillanatban a papucsom megcsúszott, és átestem az erkély korlátján egy szúrós, sűrű bokorba. A hatalmas puffanásra mindenki odafordult, de senki nem mert odajönni.

Egy pillanatra nem értettem, miért nem segít senki, aztán hirtelen minden világossá vált számomra. Sikerült ráborulnom egy kültéri locsolóra, ami először halkan csipogott kettőt, majd hirtelen jéghideg vizet kezdett permetezni körbe-körbe.

Nem tudtam megmozdulni, a bokor millió darabja a testem összes szabad felületét szúrta, így valamelyik osztálytársam hősiesen próbált kimenteni az erkélyről kihajolva. Hamar kiderült, mik a szándékai: megragadta a korlátot, hasonlóan, mint én, és egy fülsiketítő sikoltás következtében ő is beleesett a cserjék közé. Egyenesen rám.

A vízsugártól pillanatok alatt szétáztunk.

A többiek a történéseket látva odajöttek és kihúztak minket a növényzet szúró öleléséből.

Dideregve, csurom vizesen próbáltuk elzárni a locsolóberendezést, mikor hirtelen egy kapucnis alak jelent meg a játszótér felől.

Az osztályfőnökünk volt, aki az egészet végignézte.

Dányádi Lili, Györke Zalán

Az igazi színházi élmény

Csütörtökön este sokadmagammal együtt egy csodálatos színházi élményben volt részem. Egy, a koronavírus miatt korábban elmaradt előadását pótolta a fehérvári Vörösmarty Színház a nagyszínpadán, melyre érdemes volt várni.

Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szerzeményét, a Padlás című musicalt láthatta a közönség. A márciusi és áprilisi programban is műsorra tűzték, így még van lehetőség megtekinteni.

A fehérvári előadást Lendvai Zoltán rendezte, aki nem ismeretlen a város színházszerető közönsége előtt. Az ő rendezésében láthattuk többek között a 80 nap alatt a Föld körül vagy a Család ellen nincs orvosság című sikeres előadásokat is.

PadlásA budapesti Vígszínház évek óta hatalmas sikerrel játssza a zenés darabot, így kíváncsisággal teli izgatottsággal foglaltuk el helyünket a nézőtéren.

A függöny felgördülése után egy varázslatos mesevilág látványa tárult a nézők szeme elé. A produkció létrehozói egy ósdi padlás képét teremtették a színpadra nem nélkülözve a színpadtechnika gazdag tárházát, mint például: villódzó lámpák sokasága, pirotechnikai elemek valamint a komoly felkészülést igénylő “légtornász” mutatvány.

A nagyszerű színészi játékok segítettek beleélni magunkat ebbe a csodálatos világba.

Mivel a szerzőpáros neve garancia a szórakozásra, a dalok zenei világa, mondandója is magával ragadja a közönséget. A vidám, dallamos zenei betéteknél az egész nézőtér együtt tapsolt.

Az előadás az emberi élet kérdéseiről mesél könnyed módon. A színészek kiemelkedő és hiteles alakítása segít abban, hogy a szerelemmel, a barátsággal, az elmúlással vagy a szellemvilággal kapcsolatos témákat gyermekek számára is értelmezhetően adja át. A történet végére a néző a korábban ellenszenves karaktert is, a többiekkel együtt, a szívébe zárja.

Az előadás élményéhez hozzájárul a színház dolgozóinak kedvessége, figyelmessége, a színház épületének kellemes légköre.

Az elmúlt két évben kevés lehetőségünk volt, hogy eljuthassunk színházba, így arra bíztatok mindenkit, ha kikapcsolódásra, önfeledt szórakozásra vágyik a családjával, ne hagyja ki a lehetőséget, hogy egy ilyen színvonalas műsort megtekintsen az ország egyik legelőkelőbb színházában. Nem fogja megbánni!

Jászai Balázs

Interjú Varga Gergővel

Nagy Liliána és Mátyási Sára Varga Gergő, 12.B osztályos tanulóval, az idei évi uralKodó-választás egyik jelöltjével készített interjút. És hogy miért? Ezt, úgy gondoljuk, több indok is alátámasztja: elsősorban mi rá szavaztunk a királyválasztáson, és a kampányhét óta egy nagyon kedves és segítőkész srácot ismerhettünk meg benne.

Szia, Gergő, kérlek, mesélj egy kicsit arról, hogy például miben tartod jobbnak a Kodolányit más suliknál?

„Nem nagyon tudok más iskolákról véleményt mondani, de úgy érzem, a diákközösség itt a legösszetartóbb, és a tanárokkal való kapcsolat is itt a legközvetlenebb.”

Mennyi idő kellett hozzá, hogy megszokd a gimnáziumi életet az általános iskolához képest?

„Igazából az egész jött magától, természetesen. Talán nekünk, nyelvi előkészítősöknek könnyebben megy ez, hiszen a 0. év megkönnyíti az átmenetet.”

Az osztályod mennyire volt befogadó az elején? Könnyű volt beilleszkedni?

„Az én osztályom nagyon befogadó minden szempontból. Már a gólyatáborban is összetartó csapat voltunk, és szerintem ez nem változott az évek során sem. Tökéletesen beilleszkedett bárki, az is, aki utólag jött hozzánk, akár cserediák, akár új osztálytárs.”

Milyen irányba változott az osztályod 9.Ny-től mostanáig?

„Mindenkinek biztosan megvan a saját véleménye erről az osztályban, de szerintem mi ugyanolyan jó közösség vagyunk, mint a 0. évben voltunk. Nagyobb változás talán a 9.B-s évünkben történt, ahol összevontak sok órát, így több időt lehettünk együtt az iskolán belül is.”

Tanáraid mennyire támogattak téged az 5 év folyamán?

„Én nem feltétlenül kértem sok segítséget magamnak a tanáraimtól, bár lehet, így visszagondolva, talán többször kellett volna. A tanáraink minden maguktól telhetőt megtesznek, hogy jobb tanulmányi eredményem/eredményünk legyen. Lehet, néha a jegyek nem ezt mutatják, de én személy szerint hálás vagyok azért a sok energiáért, amit a munkájukba fektettek.

Mennyire vagy elégedett a tanulmányi eredményeiddel?

„Biztos, hogy az általános iskolai és az első gimnáziumi éveim óta romlott kicsivel az átlagom, de így is meg vagyok elégedve vele. Azokat az órákat, amiket a szabadidőmben nem a tanulásra fordítok, mindig olyan produktív dolgokkal töltök ki, amik később az életemben hasznosak lehetnek számomra, illetve még célom lesz velük a jövőben.”

Hogyan lett belőled királyjelölt?

„Igazából mi először demokratikus úton, szavazással próbáltuk meg eldönteni, hogy ki legyen a jelölt. Minden alkalommal két osztálytársam Domak Balázs, Detre Máté és én voltunk az első 3 helyen. Így mi hárman döntöttük el végül, hogy melyikünk legyen a jelölt. A végén engem választottunk meg, ami gyorsan és viták nélkül dőlt el, mivel ők ketten inkább kampányfőnökök akartak lenni. Én úgy gondoltam, bármelyik szerepkört elvállalnám, hiszen az esélyeink nem tőlünk függnek, hanem a mögöttünk lévő csapattól, és attól, hogy mennyire vesszük ki a részünket a munkából.”

Érdekelne minket, hogy milyen volt a kampányhét egy végzős szemszögéből?

„Példának talán a gólyaavatást tudnám felhozni, ami jobban összehozza az osztályt, illetve az évfolyamot, mint bármi más, és olyan, mintha egy héten keresztül, csak kicsit visszafogottan buliznátok az udvaron vagy a folyosón. Végzősként nagyon sok időnk és munkánk van benne, hogy mindenki élvezze ezt a hetet. Sok mindenki gondolja szerintem úgy, hogy a kampányba nem is az iskolában fektetünk energiát, hanem utána, pl. ötletelés, rendelés, kampányfilm-készítés, lógótervezés során. Természetesen az egyetlen probléma itt is az idő, mivel sok tanárnak muszáj mennie tovább az anyaggal, különben túlságosan lemaradnánk. Én, mivel a kampányfilm vágását és szerkesztését egyedül vállaltam, elég sok munkát kreáltam magamnak, illetve a koncertünkhöz szükséges próbákra is kellett időt szakítanom, a tanuláshoz igazodva. Mindez viszont eltörpült ahhoz az élményhez képest, amit ezen a héten szereztem/szereztünk.”

Milyen esélyekkel indultatok a választáson?

„Ugyanakkora eséllyel, mint bármely osztály. Szerintem az elején senkinek sem volt semmi hátránya vagy előnye. Talán az, hogy nálunk én már tudtam, hogyan kell videót szerkeszteni, vágni, illetve már volt használható kameránk a filmhez stb., de biztos, hogy ehhez hasonló dolgok minden osztályban voltak.

Összeségében hogyan jellemeznéd vagy éppen milyennek tartod az osztály tanulmányi átlagát?

„Változónak mondanám. Vannak tantárgyak, amelyekben legjobbak vagy jók, vagy éppen pont ellenkezőleg, rosszak vagyunk. Szerintem az osztályátlag, illetve a jegyek így az érettségi fele közeledve nem pontosan tükrözik az osztály képességeit, mivel sokan egy bizonyos tantárgyba több energiát fektetnek, hiszen az kell nekik a továbbtanuláshoz. De az tény, hogy van olyan tantárgy, amit nem kellene ennyire elhanyagolnunk.”

11.-ben milyen fakultációt választottál? Miért pont ezekre esett a választásod?

„Emelt informatika és emelt matek. Azért ezekre esett a választásom, mivel érdekel az informatika, és ezen a területen akartam továbbtanulni. Erre a tanévre már kialakult előttem egy pontosabb kép a jövőmről, és szerencsére jó fakultációt választottam.”

Nem jelentett nagy kiesést az érettségire valófelkészülésben az online oktatás?

„Biztos van, akinek segített az online tanulás, de nekem személy szerint nem feltétlenül. Minden órán megpróbáltam ott lenni, és bár biztos sok tanár gondolja azt, hogy sokan csak ültek a gép előtt, és mást csináltak órák alatt, de sokan megpróbáltunk tanulni, a felvett órákat újranézni, ha nem volt internet, vagy valami probléma volt. Szerintem a legtöbb tantárgyat nem lehet online tanítani. Bár szerintem az is szerepet játszott, hogy soha senki nem tapasztalt még ilyet, hogy sok év iskolai tanulás után egyszer csak otthonról történik az egész, és így a légkör is teljesen más volt.”

Mitől tartasz a legjobban az érettségi tantárgyak közül?

„Az irodalom sosem volt az erősségem, és ez az eddigi kodós éveimben sem változott. De nem tartok tőle, mivel, mint minden másik tantárgyra, erre is csak tanulni kell.”

Mi alapján döntötted el, hogy hova szeretnél menni továbbtanulni? Nehéz volt döntést hozni?

„Mivel már van sok ismerősöm az egyetemen, ahova legszívesebben mennék, így egyértelmű volt számomra a döntés. Igazából a nyílt napon tapasztalt légkör, illetve maga az egyetem volt a legnagyobb ok végül.”

Milyen terveid vannak az elkövetkezendő pár évre?

„Próbálom folytatni azt, amit a Kodóban elkezdtem. Építem a jövőmet úgy, hogy közben a tanulásra és a saját szórakozásomra is elég időm legyen.”

Mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet?

„Lassan 2 éve elkezdtem gitározni tanulni otthon, és a szabadidőm nagy részét már ez teszi ki. Pár hete kezdtem el először tanárhoz is járni, hogy zeneelméletet tanuljak, mivel eléggé foglalkoztat ez a téma. Természetesen ezenkívül minden más, ami egy átlagos diák életében megtalálható: edzés, sport, bulizás, barátok stb.”

Köszönjük, Gergő, hogy ilyen nagylelkűen válaszoltál kérdéseinkre! További szép napot és sok sikert a továbbiakban!

Interjú Kiss Dominikkal

Az Ikarus-Maroshegy U16-os labdarúgójával, Kiss Dominikkal Halász Márton készített interjút.

Hány évesen döntöttél úgy, hogy ezt a sportot választod? A labdarúgás előtt sportoltál valamit?

10 éves koromban határoztam el, hogy elkezdek focizni. Előtte 2 évig judoztam.

Mi miatt döntöttél úgy, hogy sportágat váltasz? Visszagondolva, szerinted ez jó döntés volt?

Meguntam az előző sportot, és a focit sokkal szimpatikusabbnak találtam, ezért a sportág váltás mellett döntöttem. Véleményem szerint igen. Nagyon jó társaságot találtam magamnak a csapatban, és mai napig nagyon szeretem ezt a sportágat.

Milyen poszton játszol/játszottál?

A kezdetektől egészen a tavalyi évig mindig kapus voltam. Az utolsó egy évben viszont középcsatárként szoktam segíteni a csapatot.

Melyik, a fociban elért sikeredre vagy a legbüszkébb?

Arra, hogy tavaly a regionális U16-os bajnokságból sikeresen feljutottunk a kiemelt országos bajnokságba.

Mennyivel érzed ezt a bajnokságot nehezebbnek? Az előzőhöz képest milyen eredményeket tudtok elérni a csapattal?

Természetesen a regionális bajnoksághoz képest sokkal nehezebb ez a bajnokság, nincsenenk gyenge csapatok. Az egész csapatnak nagy kihívás ez, de itt is jól megálljuk a helyünket. A tabella előkelő részén elhelyezkedő csapatokat is meg tudjuk szorongatni, és szoros mérkőzéseket tudunk velük játszani.

Mi a célod a labdarúgással? Mi ad neked motivációt a sportban?

Az, hogy felnőtt koromban egy első osztályú akár külföldi, akár hazai csapatban tudjak játszani. Minél jobb eredményeket elérni, és később valóra váltani az álmaimat.

Ennyi idősen mit adott neked a futball?

A sport és a mozgás szeretetét.

Köszönöm szépen a válaszaidat, további sok sikert a labdarúgásban!
Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO