Diákból tanár - Interjú Szekeres Marcell tanár úrral
Szekeres Marcell tanár úr testnevelést tanít.Tanulmányait a várpalotai általános iskolában kezdte, majd onnan került a Kodóba. Sokat gondolkodott, hogy melyik osztályt válassza, mert éppen akkor indult a sporttagozat, és ő már első osztályos kora óta focizott. Végül a nyelvi előkészítő osztályra esett a választása, ahová felvételt is nyert. Akkoriban heti 5-6 edzésre járt a Videotonhoz, ami miatt kevesebb ideje maradt a tanulásra, mindig későn ért haza. Azt nyilatkozta, hogy „Nagyon szerettem az osztályom, és a kezdeti nehézségek után a tanulásban is fel tudtam venni a tempót”. Beszél angolul és németül, angolból középfokú nyelvvizsgája van. A sporton kívül a hobbijai közé tartozik a kirándulás és az extrém, mászós túrázás, és a kötélpályákat is szereti. Emellett bármikor szívesen megnéz egy előadást vagy egy filmet is.
Az alábbi kérdések a tanári pályafutásáról szólnak, és segítenek jobban megismerni a tanár urat.
Miért szeretett volna tanár lenni, és ezt mikor döntötte el?
A sporttal kapcsolatban szerettem volna elhelyezkedni, és végül a testnevelő tanári pálya lett a befutó. Annyi háttere van a döntésemnek, hogy édesanyám pedagógus, ez is motiváció volt. Amikor a végzős évemben meg kellett jelölni az egyetemeket, akkor úgy döntöttem, hogy én is megpróbálom ezt a pályát.
Mióta dolgozik ebben az iskolában?
Tavaly februárban kerültem a Kodolányiba, akkor még óraadói állásban. Szeptembertől már teljes állásban itt vagyok az iskolában, azóta tanítom az öt osztályomat.
Miért pont ebbe az iskolába jött vissza tanítani?
Amikor frissen kikerültem az egyetemről, akkor beküldtem az önéletrajzomat több iskolába is, és a Kodolányiban jelezték, hogy lenne lehetőség rá, hogy visszatérjek. Én is nagyon nyitott voltam, mivel szerettem az iskolát, és ismertem itt a közeget, hiszen öt évet eltöltöttem itt diákként.
Milyen előnyei és hátrányai vannak annak, hogy itt tanult, és most itt dolgozik?
Hátrányt nem tudok említeni, mert csak könnyebbség nekem az, hogy ismerem az iskolát elhelyezkedés szempontjából, a termeket. A sport részében is tudtam a lehetőségeket, például a szertár, a tornaterem adottságait. Ezenkívül sok itt tanító tanár tanított engem is még annak idején, azért velük is könnyebb a munka.
Milyen érzés, hogy a volt tanárai a mostani kollégái?
Kicsit felemás érzés. Amikor én is ide jártam, akkor természetesen magázódtunk, de most már tegeződünk a kollégákkal. Az elején elég furcsa volt, mostanra már egészen megszoktam. Mindenki nagyon kedves és segítőkész, bármi kérdésem van, tudnak segíteni benne.
Miért pont a testnevelést választotta?
Nem csak a foci miatt választottam a testnevelést, hanem azért is, mert nekem az évek során, általános iskolában és középiskolában is, olyan testnevelő tanáraim voltak, akik példaképként szolgáltak számomra. Motivált, hogy olyan legyek, mint ők, és szerettem volna tovább vinni, amit ők adtak nekem.
Melyik sportágat szereti legjobban tanítani? Főleg a focit?
A foci igazából eléggé kiesik az iskolában a lehetőségből, mivel nem sokat tanítjuk, viszont délutánonként tartok fociedzést. Az iskolában inkább a röplabda vagy a kosárlabda az, amit a legszívesebben tanítok, mert azok nem annyira a mindennapjaimat képviselik, mint a foci.
Volt más tantárgy, ami érdekelte a testnevelésen kívül?
Természetesen nyitott voltam más tantárgyakra is, a biológiát nagyon szerettem, számomra nagyon érdekes volt, és az köthető a sporthoz is. Ezért a fakultáció során én biológia-kémiás voltam, hozzám az állt a legközelebb.
Amikor ön egyetemista volt, akkor mit gondolt, hogy milyen lesz a tanítás? Nehezebb, könnyebb, vagy teljesen más, mint ahogyan elképzelte?
Azt le kell szögezni, hogy az egyetemen, papíron, minden más, mint a való életben, és a diákok is máshogy viselkednek. Az egyetemen jártam ki iskolákba tanítani, de mindenképpen más, mint amikor egy új környezetbe megy az ember.
Ha bármi lehetne a világon, akkor is tanár lenne?
Nem valószínű. Nekem az volt az álmom, hogy profi labdarúgó legyek, de sajnos nincs sok esély rá, hogy ez valóra fog válni.
Ön szerint mi a tanításnak a legnehezebb része?
A legnehezebb rész szerintem az, hogy felkeltsük a diákok érdeklődését a tananyag iránt. A tantervet úgy felhasználni, hogy a diákok kedvében is járjunk, érdekelje őket, és azt érjük el, hogy szívesen járnak órára. (Mi nagyon élvezzük őket!)
Ön tanít testnevelés elméletet? Ez hogyan zajlik?
Igen, a sportosztályokban minden évfolyamban tanítunk, és igazából ugyanúgy néz ki, mint egy rendes tantermi óra. Megpróbáljuk feldolgozni az anyagot, és ugyanúgy van számonkérés, dolgozat, illetve beadandó házi feladat, amikre a diákok jegyeket szerezhetnek.
Önt esetleg kezelik a kollégái másképpen a fiatalsága miatt?
Nem vettem észre, mindenki nagyon nyitott, közvetlen és segítőkész. Nem érzem azt, hogy azért meg lennék különböztetve, mert fiatalabb vagyok a többi kollégánál. Hálás vagyok, hogy egy jó közösség alakult ki ebben az iskolában.
Késő este vagy kora reggel van több energiája? Avagy éjjeli bagoly vagy reggeli pacsirta?
A reggeli kelés sokszor nehéz, főleg azért, mert mostanában este fél tíz körül szoktam hazaérni. Este se szoktam sokáig fentmaradni, emiatt nekem az este gyorsan eltelik. Tulajdonképpen egyik sem vagyok.
Milyen élmény inspirálta, hogy tanár legyen?
Diákkoromban rengeteg sportversenyen vettem részt, és szerintem a sportolóknak annál több nem is kell. Egyéni motiváció tud lenni, ha az ember sikereket ér el versenyeken.
Volt valamilyen élménye az iskolában, amit a legemlékezetesebbnek tart?
Ebben az iskolában nagyon sok program van, a diákéletre nem lehet panasz. Természetesen nekünk is volt gólyaavatás, gólyatábor, a kodós napok minden évben. Végzősként a szerenád és a szalagavató is nagyon jó élményekkel tudott gazdagítani, mindig szívesen gondolok vissza ezekre.
Most milyen volt, hogy a kodós napokat tanárként figyelte?
Kevésbé „bulis”. Tanárként nem vettem részt úgy a buli részében, mint régen, azt inkább meghagytam a diákoknak, csendes megfigyelő voltam.
Van valamilyen tanácsa vagy üzenete a tanárnak készülőknek?
Aki tanárnak készül, jó, hogyha tisztában van vele, hogy mire odakerül, addigra már a diákok változni fognak. A generációk mindig változnak, én is másmilyen voltam, ti is másmilyenek vagytok, de valószínűleg 5 év múlva is másmilyenek lesznek a gyerekek. Sok kitartás és türelem kell ehhez a pályához.
Köszönjük szépen a beszélgetést!
Készítette: Schável Anna és Vigh Veronika (8.A osztály)
veset aludni. De az élmények, a látnivalók mindenért kárpótoltak bennünket. Nézzük sorban, hogy miben volt részünk.
Este megékeztünk szállashelyünkre, a Camping Le Chêne Gris-be. Ez volt a főhadiszállásunk 4 napig.
