Interjú Benedek Jenő úrral, a Sárkeresztúri Általános Iskola nyugalmazott intézményvezetőjével
Hiányozna, de nem szakadtam el teljesen az iskolától. Már harmadik éve, hogy óraadóként jelen vagyok az iskola mindennapjaiban. Szeretem az iskolai zsongást, jól érzem magam a diákjaim és kollégáim között.
Pályafutása során több kitűntetésben részesült (2014 – Elismerő oklevél – Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2017 – Bokros János díj – Sárkeresztúr Község Önkormányzata, 2019 – Klebelsberg Kuno díj – Fejér megyei Közgyűlés). Melyiknek örült legjobban?
Minden kitűntetés értékes, elismerése a sok éves munkámnak. Megerősítése annak, hogy ez a munka hasznos volt. Mindenikre egyformán büszke vagyok. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni a nevelőtestület támogatását. Náluk nélkül mindez nem valósulhatott volna meg.
Mindig tanárnak készült?
Gyermekként, általános iskolás koromban biztosan nem. Meghatározóak a gimnáziumi évek voltak, olyan rendkívüli tanárokkal, akiket a pályafutásom alatt mindvégig példaképeimnek tekintettem. Ott a gimnáziumba döntöttem el, hogy tanár leszek.
Hol született? Milyen volt a gyermekkora?
Székelyföld egy csodálatos kisfalujában, Kisbaconban születtem. Itt jártam általános iskolába, itt töltöttem gyermekorom játékos, gondtalan éveit, s itt szerettem meg a könyvet, az olvasást. A falut és környékét belengte a nagy mesemondó, Benedek Elek szelleme. Szerencsésnek mondhatom magam, mert miután kiolvastam a családunk bírtokában levő könyveket, Flóra néni - Benedek Elek legkisebb lánya - irányításával Elek apó könyvtárában búvárkodhattam. Így tudtam olyan történelmi és szépirodalmi írásokhoz hozzájutni, amelyek az akkori Romániában nem lehettek kereskedelmi forgalomban.
Hol végezte tanulmányait? Miért épp a fizika – kémia szak?
Az általános iskola elvégzése után a Baróti Szabó Dávid Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. A szakosodás eldöntésében nagy szerepük volt az ottani tanáraimnak, akik megszeretették és magas szinten tanították a fizika, kémia tantárgyakat. Mint már említettem, ők a példaképeim. A Tanárképző Főiskolát Marosvásárhelyen, az egyetemet Kolozsváron a Bábes-Bólyai Tudományegyetemen végeztem el. A gyakornoki és szakvizsgát is Kolozsváron teljesítettem. A közoktatásvezetői szakvizsgát a Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem meg 2002-ben, a portfoliót 2014-ben állítottam össze.
Mit jelent önnek pedagógusnak lenni?
Pedagógusnak lenni hivatás. Nincs szebb, mint kellő türelemmel, következetességgel, a fokozatosság betartásával átadni azt az ismeretanyagot, melynek birtokában a diák később már maga tudja folytatni a tanulást. Az érdeklődés felkeltése és annak éberen tartása elengedhetetlen a sikerhez.
Milyen tanítási módszereket tart hatékonynak?
Közel 43 éves pályám alatt sokat változott a fizika – kémia tanításának a módszertana. A hagyományos frontális tanítási módszer mellett, hatékonyak a differenciált rétegmunka, a kooptechnika, a projektmunka stb., de alapvetően arról van szó, hogy az alkalmazott technikákat mindig a csoport/osztály képességeihez kell igazítani. Meg kell tanítani tanulni a diákokat. Dolgozni egyénileg és csoportban, arra, hogy az infokommunikációs eszközöket, hogyan használják fel új, hasznos ismeretek megszerzésére.
Milyen plusszal kell rendelkezniük a diákoknak, ahhoz hogy sikerrel vegyék az akadályokat?
Kitartással, kreativitással, az új iránti fogékonysággal. Az általános iskola elvégzésekor a pályaválasztás óriási nehézséget okoz. Azok a tanulók, akik gimnáziumban folytatják tanulmányaikat, azok időt nyernek. Mások szakmát fognak tanulni, ami vagy tetszeni fog, vagy nem. Az is előfordul, hogy szakmák szűnnek meg, újak jönnek létre. Ez velejárója a gyors műszaki fejlődésnek. A diákságnak tudnia kell, hogy bármilyen szakma megszerzése nem biztos „végállomást” jelent. Fel kell készülniük egy életen át tartó tanulásra, ha kell újrakezdésre.
Mi volt a motivációs erő hosszú pályafutása során?
A pedagógus mindennap új erővel és hittel indít. Mert érhetik és érik is kudarcok, de hisz az újrakezdésben. Hiszi, hogy pozitív irányt adhat diákjainak, hogy segít önmaguk megismerésében, tehetségük fejlesztésében, önbecsülésükben. Hiszi, hogy munkájának sikerességén múlhat a társadalom állapota, az emberek egymáshoz való viszonya, szakmai felkészültsége. Ez a felelőségtudat adott erőt a mindennapokban. Hittem és hiszem, hogy minden tanítási nap egy lépcsőfok volt diákjaim látókörének kiteljesedésében.
Hány évig dolgozott vezetői beosztásban?
Az aktív 40 évből összesen 19 évet. A funkció megnevezése sokszor változott aszerint, hogy éppen hogy rendelkezett az aktuális Közoktatási törvény. Így voltam iskolaigazgató, tagintézményvezető és intézményvezető is.
Pedagógusként vagy vezetőként érezte hasznosabbnak munkáját?
Mindkettőnek megvan a maga szépsége és nehézsége. Beosztott pedagógusként sokkal több idő van a tanulókkal foglalkozni. A vezető nemcsak a diákokért, hanem az iskola alkalmazotti közösségéért is felelősséggel tartozik. A rendszerváltás utáni idők közoktatásában történő változások sokat rontottak a pedagógusi munka megítélésében, ráadásul a feladatok csak sokasodtak a fenntartó, az elvárások pedig a szülők részéről. Nem csoda, hogy kevesen választják már ezt a pályát.
Mi jelentette az ön számára a feltöltődést? Van hobbija?
Szeretek utazni, túrázni. Kíváncsi vagyok más népek kultúrájára. Elsősorban a Kárpát-medence természeti és épített örökségének megismerésére fordítottam sok energiát, de más európai országokba is ellátogattam. Ezeket az utazásokat érdeklődésem tükrében magam terveztem meg, majd a családommal minden évben több ilyen útvonalat jártunk be.
Hogyan tovább?
Úgy tervezem, hogy az idei tanévvel befejezem a tanítást, de továbbra is szívesen segítek véleménnyel, jó tanáccsal ha megkeresnek. Továbbá tervezem, hogy az időközben felnövő unokámmal ismét bejárom a történelmi Magyarország nevezetességeit.
Sok szerencsét kívánok hozzá és jó egészséget. Köszönöm az interjút.
Készítette: Puska Zselyke
