Egyre több a kritikus ember. Beleértve magamat is. Mindenkinek van egy saját véleménye. Amivel természetesen nincs is semmi probléma. Legalábbis szerintem. Ugyanis, ha meglátunk az utcán egy embert, bemutatnak nekünk valakit, van egy első benyomás, vélemény. Az már más dolog, hogy kimutatjuk-e, mit gondolunk, esetleg ki is mondjuk. Viszont alapjáraton ez nem túl jó tulajdonság. Sajnos ezt saját tapasztalatból mondom. Erre szokták mondani, hogy az ilyen emberek biztosan nem elégedettek magukkal. Ezért keressük másban is csak a hibát, a rosszat. Ezt nem tudhatjuk...

Mint már említettem, elég kritikus személy vagyok, és ítélek úgy, hogy nem is ismerem az illetőt. Csak sétáltam az utcán és nem bírtam ki, hogy ne szólaljak meg, hogy ne mondjak semmi rosszat, ami nekem nem annyira tetszik máson. Észrevettem, tudtam, hogy én milyen vagyok, de valahogy nem tudatosult bennem, hogy ezzel megbánthatok embereket. Nem is annyira izgatott ez az egész. Azonban az utóbbi időben ezen kimondottan sokat gondolkodtam. Miért csinálom én ezt? Ez nekem jó? Boldogabb leszek ettől? Természetesen nem. Foglalkoztatott a téma. Hogy őszinte legyek, nem is kicsit. Próbáltam megfejteni, mi válthatta ki ezt belőlem. Végül nem sikerült rájönnöm, de abban biztos voltam, ezen változtatnom kell. Így is lett. Eleinte nem volt egyszerű „visszafognom” magam, de mostanában jelentősen csökkentek a negatív megnyilvánulásaim. Ami nekem tényleg nagy előre lépés, ráadásul ez így mindenkinek jobb. Persze mindig van hova fejlődni...

A kritikusságom ellenére, nem a külső alapján választom meg a barátaim, azt, hogy kivel beszélgetek. BÁRKIVEL! Szeretem megismerni az embereket. Azt ugyanis nem látjuk kívülről, hogy kinek milyen a személyisége, mekkora szíve van, milyen jó ember.

Bármilyen társaságban is vagyok, vannak olyan esetek, ahol előkerül valamilyen szinten a kibeszélés, esetleg előítélet. Manapság sok ember már külső alapján ítél. Ami megint csak rossz tulajdonság. Nemhogy megismernék először, milyen is valójában az a személy, hogyan viselkedik, miket szeret, aztán eldönteni, hogy szimpatikus, vagy sem.

Így összegezve az egészet. Lehet, hogy most kicsit magam ellen fordultam, ugyanis jó pár negatívumot elárultam magamról. De hát csak őszintén, nem igaz!? Gondoltam miért ne? Tehát én azt mondom, legyünk jóval elfogadóbbak. A jót is lássuk meg. Sőt! Keressük a jót. Sosem tudhatjuk, mi rejlik egy adott személyben. Az előítéletről annyit, legyünk nyitottak, beszélgessünk, ismerjük meg a másikat. De semmiképp ne feltételezzünk olyan dolgokat, ami valójában nem is úgy van.

Készítette: Turu Laura