A Kodóban hagyománynak számít, hogy a gólyaavatás mindig a Kodós héten van. Idén végre én is megtapasztalhattam azt, aminek nyolcosztályos gimnazistaként négy évig csak a szemlélője voltam, és gólyaként azt kell mondanom, a végzősök idén is igazán kitettek magukért, hogy felejthetetlen élményekkel zárjuk a hetet.
A gólyaavatásnak az egyik legviccesebb része a beöltözés: mindenkinek a végzősök által kitalált jelmezben kell lenniük az avatás napján. Ez azt jelentette, hogy az A-soknak 101 kiskutya-jelmezben, az Ny-eseknek cowboy-ként, a C-sek a strandruháikban, az S-esek pedig Hupikék Törpikéknek öltözve jelentek meg. Az osztályfőnökök sem maradtak ki, és csatlakoztak az osztályukhoz. A mi osztályfőnökünk Szörnyella-jelmezben támogatott minket. Egy kis idő után megszoktam a füleket és az orrot.
A gólyáknak a délutáni avatásra is beöltözve kellett menniük, és reménykedtek, hogy nem szívatják
meg őket túlságosan a végzősök. A zsűri tagjai a királyjelöltek voltak, akik értékelték és pontozták a próbálkozásainkat. Az öt végzős osztálynak mind három-három feladatot kellett kitalálnia, amit minden bejövő osztályból az adott feladatra küldött embereknek kellett megcsinálniuk. A B-sek kezdték, és a gólyáknak labdákat dobálva kellett amőbázniuk, és egy vécépapír-guriga segítségével kellett magukhoz húzniuk egy pohár vizet. Majd, annyi fekete dolgot kellett gyűjteniük az iskolában, amennyit csak tudtak. A másodikak a C-sek voltak, akik azt kérték, hogy a kampányfilmjük egyes jeleneteit szinkronizáljuk, de oda nem illő témákkal. A következő feladat során az egyik embernek bekötött szemmel egy bikinit kellett a másik hátára rajzolni, majd a pólót megfordítva bemutatni a mesterműveket. Ez után következett a pereclimbó: a gólyáknak le kellett enniük a pereceket a fonálról, miközben az egyre lejjebb került. A következők az F-esek voltak, akik igazán szokatlan feladatokat is adtak, mivel a rátermett szakácsoknak meg kellett sütni egy nyers tojást, ahol és ahogy akarták. Volt, aki a szomszédos cukrászdában próbálkozott, valaki pedig maradt a gazdasági iroda mikrójánál. A második feladat az üzletembereknek kedvezett: el kellett cserélniük egy piros tollat a legértékesebb dologra, amire csak tudták. Végül, a gólyáknak bekötött szemmel kellett 
megtalálniuk a párjukat, miközben mindkettőjüknek ugyanazt az állathangot kellett kiadniuk. Utána következtek az N-esek, akik egy portrét kértek a királyjelöltjükről 5 perc alatt, de a vállalkozó művészeknek a szájukban kellett tartaniuk az ecsetet. Ezt követően a gólyák egy dobozból kóstoltak üdítőket, és ki kellett találni, hogy milyen márkájúak voltak. Miközben ez a két feladat folyt, minden osztályból egy-egy embernek az iskolán kívül kellett szelfiznie egy zöld dologgal, ami nem lehetett se növény, se ruhadarab. A mi osztályunk gyorslábú gólyája a megadott tíz perc alatt a boltba rohant, és lőtt egy képet a sportszeletekkel. Végül következtek az S-esek, akik kötélhúzóversenyt rendeztek, miközben az osztályok táncosai egy koreográfiát találtak ki a megadott zenére. Az utolsó feladat egy cipőtorony-építő verseny volt, és utána izgatottan vártuk az eredményeket. A 4. helyezettek az NY-esek lettek, a 3. helyet mi, az A-sok szereztük meg, a 2. helyen a C-sek végeztek, és a gólyaavatást végül
az S osztály gólyái nyerték. Azt hiszem, minden végzős és gólya maradandó élményekkel gazdagodott.
Írta és az illusztrációkat készítette: Schável Anna 9.A
Milyen lehet, hogyha a volt tanáraid a kollégáiddá válnak? Furcsa? Kínos? Netán előnyös is? Kíváncsiak voltunk, ezért olyan tanárokkal beszélgettünk, akik a Kodóban végezték tanulmányaikat, és később ide is tértek vissza tanítani.
Császár Krisztina tanárnő a Pécsi Tudományegyetemen végzi tanulmányait, ez az utolsó féléve a tanárképzésben. Tanít mellette, a magyar nyelv és irodalom az egyik tantárgya, angol nyelv a másik. Nagyon érdeklik őt a nyelvek és az irodalom, tudta, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Szereti a macskákat, főleg a vöröseket. Emellett az olvasással tölti még az idejét. Gyakran utazik a barátaival, érdeklik a múzeumok és a kiállítások is.
Az alábbi kérdések a tanári pályafutásáról szólnak, és segítenek jobban megismerni a tanárnőt.
Miért szeretett volna tanár lenni?
Először azt határoztam el, hogy két szakot választok. Mindenképpen az angollal szerettem volna foglalkozni, és utána jött hozzá az irodalom. És mivel nagyon kedvelek emberek között lenni, meg szeretem a gyerekeket, ezért ezeket ötvözni szerettem volna, hogy ne legyen annyira „monoton munkám”. Tehát emiatt döntöttem a tanári pálya mellett.
Már gyerekkorában tudta, vagy később döntötte el?
Nem, mielőtt jelentkezni kellett az egyetemre, az előtt két hónappal döntöttem el. Váratlanul ért engem is, hogy ezt választottam, de az idő bizonyította, hogy jó döntés volt.
Gondolkodott esetleg más karrieren?
Érdekelt a gazdaság is, arra az irányultságra jártam, sokáig gondolkodtam rajta, hogy milyen irányba induljak. Az újságírás is érdekelt, szívesen mentem volna médiaszakra, végül az oktatást választottam.
Miért pont ebbe az iskolába jött vissza tanítani?
Nagyon szerettem idejárni, és olyan helyre akartam menni, ami megbízható. Amikor itt voltam diák, akkor mindenben nagy segítséget kaptam a tanáraimtól, és tudtam, hogy mindig számíthatok rájuk. Támogató környezetben szerettem volna lenni, és biztos voltam abban, hogy a Kodolányi az, szóval mindenképpen ide szerettem volna jönni legelőször.
Milyen érzés, hogy a volt tanárai a kollégái?
Nagyon furcsa volt. Amikor először bejöttem az értekezletekre, mindenki meglepődött, szokatlan volt tanáraimmal más szerepben találkozni. Egy pár hónap kellett, hogy megszokjam, de mindenki nagyon kedves volt velem. A tanári közösség nagyon befogadó itt, hamar hozzá lehetett szokni. Az is jó, hogy nagyon otthonos érzést kelt, mivel jól ismerek mindenkit és mindent az intézményben.
Van kedvenc tantárgya azok közül, amit tanít?
Mindegyiket más miatt szeretem, kedvencet ezért nem tudnék választani. Az angolt amiatt, mert nagyon rugalmas, izgalmas, jó témákat lehet bevinni órákra, bármiről lehet beszélgetni. Ez az irodalomnál is megvan, ott is érdekes dolgokról lehet beszélgetni: ki mit gondol a különböző művekről, költőkről. Ezt nagyon szeretem benne. Tehát azt emelném ki, hogy mind a kettőnél nem csak a tantárgyat ismertetem meg a diákokkal, de a diákokat is megismerem és közelebb kerülök hozzájuk, miközben a tantárgyat tanítom.
Az angol nyelven kívül van még, amit beszél, vagy szeretne megtanulni?
Németet tanultam, és tervezem, hogy felfrissítem a tudásomat belőle. Érdekel még az olasz és a francia, ha valamit elkezdenék, az az olasz lenne.
Irodalomból van kedvenc műve vagy költője?
Nem az iskolai tananyag része, Milan Kunderát nagyon szeretem, ő a kedvenc íróm. Az iskolai tananyagban szereplő költők közül Radnótit emelném ki.
Melyik tantárgy érdekelte az angolon és az irodalmon kívül?
A matematikát nagyon szerettem. Nem voltam ötös belőle, csak négyes, de élveztem, ha valamire rájöttem, hogyan kell megoldani, ott a sikerélmény vezérelt. Ezenkívül még az informatika is érdekelt.
Mit gondolt a tanításról, mielőtt tanár lett? Nehezebbnek, könnyebbnek vagy teljesen másnak gondolta?
Jó kérdés. Az egyetem alatt, mivel hosszú maga a képzés (6 év), ezért nagyon sok időm volt gondolkodni, hogy milyen lesz, amikor egyszer tanár leszek. Az elején izgultam, és ez mindenkire igaz volt a szaktársaim közül, de aztán a vége fele átfordult. Mindenki azt mondja, hogy majd akkor rázódunk bele igazán, amikor csináljuk; és tényleg így történt.
Ha bármi lehetne a világon, akkor is tanár lenne?
Érdekes kérdés. Mindenképpen az emberekkel foglalkoznék, az biztos. Most már nem tudnám elengedni a tanítást sem. Tehát igen, akkor is tanár lennék. Ha bármilyen képzésbe belekezdhettem volna, és beleférne még az időmbe, akkor lehet, hogy kipróbálnék még más munkákat is.
Befolyásolja a tanári léte az öltözködését?
Természetesen, tanárként már nem viselhet olyan ruhákat az ember, mint diákként. Például nem hordok már gyakran farmert, egy kicsit elegánsabban öltözködöm, mióta tanítok. Viszont nem gondolom azt, hogy azért, mert valaki tanít, máshogy kellene öltözködnie. Egyszerűen csak jobban érzem magam ezekben a ruhákban, amikor kiállok a diákok elé.
Feleltetni vagy dolgozatot íratni szeret jobban?
Dolgozatot, amiatt, mert én nem voltam egy nagy felelő. Fontos a közönség előtti beszédet is gyakorolni, de általában én azért jobban szeretek úgy feleltetni, hogy nem állítom ki az egész osztály elé a felelőt.
Van esetleg valamilyen tanulási tippje?
Az időbeosztás fontos, és ezt diákként én is a saját bőrömön tanultam meg. Ha például van egy témazáró, nem elég egy nappal előtte elkezdeni készülni. Az is elengedhetetlen, hogy egy túl nagy anyagrészt ne egy nap alatt akarjatok megtanulni. Az is hasznos lehet, hogyha folyamatosan ismételgetitek az anyagot, és céltudatosok vagytok. Az is segít, ha nem fáradtan ültök le tanulni. Időt kell rá szánni, és fontos megtalálni azt, hogy mikor tudtok hatékonyabban tanulni: reggel vagy este.
Önnek késő este vagy kora reggel van több energiája? Azaz „éjjeli bagoly” vagy „reggeli pacsirta”?
Sokkal hatékonyabb vagyok, hogyha felkelek nagyon korán, nekilátok a dolgaimnak, és mindent elintézek már a nap első felében. Ha későn kelek fel, akkor már eleve döcögősen indul a nap. Nekem a délután már inkább a pihenésé, mintsem a produktivitásé.
Voltak olyan tanárai, akik inspirálták vagy befolyásolták?
Nagyon jó tanáraim voltak, de kiemelkedően jó hatással voltak rám mind az általános iskolában, mind a gimnáziumban az angol- és a magyartanáraim. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, jó viszonyt ápoltam velük, szerettem az órákon ott lenni. Pozitív élményeim vannak, ahogy szokták mondani, „safe place” volt. Tudat alatt befolyásolhatott, viszont nem feltétlenül ez volt a fő inspiráció a pályaválasztáskor.
Volt-e valamilyen élménye az iskolában, amit a legviccesebbnek vagy a legjobbnak tart?
A Kodós napok mindig nagy élmény volt, emellett az osztálykirándulásokat emelném ki. Emlékszem, hogy egyszer Pécsre mentünk kirándulni, és ott döntöttem el, hogy oda megyek egyetemre. Amikor végzősök voltunk, Lengyelországba utaztunk, és az még a mai napig is kedves emlékem.
Van valamilyen tanácsa vagy üzenete azoknak, akik tanárnak készülnek?
Igen, a legfontosabb az, hogy ne izgulják vagy gondolják túl. Én sem hittem el, ha elkezdek tanítani, akkor minden adni fogja magát, természetesen. A tervezés is nagyon fontos, főleg az elején. Ha órákra készülünk, akkor minden lehetséges választ fontos kigondolni, nehogy váratlan helyzetek érjenek. Amit érdemes magunknak mondogatni: „Menni fog, minden rendben lesz!”
Köszönjük szépen a beszélgetést!
Készítette: Schável Anna és Vigh Veronika (8.A osztály)
Ötletgazda: Nyíri Fanni
Milyen lehet, hogyha a volt tanáraid a kollégáiddá válnak? Furcsa? Kínos? Netán előnyös is? Kíváncsiak voltunk, ezért olyan tanárokkal beszélgettünk, akik a Kodóban végezték tanulmányaikat, és később ide is tértek vissza tanítani.
Szekeres Marcell tanár úr testnevelést tanít.Tanulmányait a várpalotai általános iskolában kezdte, majd onnan került a Kodóba. Sokat gondolkodott, hogy melyik osztályt válassza, mert éppen akkor indult a sporttagozat, és ő már első osztályos kora óta focizott. Végül a nyelvi előkészítő osztályra esett a választása, ahová felvételt is nyert. Akkoriban heti 5-6 edzésre járt a Videotonhoz, ami miatt kevesebb ideje maradt a tanulásra, mindig későn ért haza. Azt nyilatkozta, hogy „Nagyon szerettem az osztályom, és a kezdeti nehézségek után a tanulásban is fel tudtam venni a tempót”. Beszél angolul és németül, angolból középfokú nyelvvizsgája van. A sporton kívül a hobbijai közé tartozik a kirándulás és az extrém, mászós túrázás, és a kötélpályákat is szereti. Emellett bármikor szívesen megnéz egy előadást vagy egy filmet is.
Az alábbi kérdések a tanári pályafutásáról szólnak, és segítenek jobban megismerni a tanár urat.
Miért szeretett volna tanár lenni, és ezt mikor döntötte el?
A sporttal kapcsolatban szerettem volna elhelyezkedni, és végül a testnevelő tanári pálya lett a befutó. Annyi háttere van a döntésemnek, hogy édesanyám pedagógus, ez is motiváció volt. Amikor a végzős évemben meg kellett jelölni az egyetemeket, akkor úgy döntöttem, hogy én is megpróbálom ezt a pályát.
Mióta dolgozik ebben az iskolában?
Tavaly februárban kerültem a Kodolányiba, akkor még óraadói állásban. Szeptembertől már teljes állásban itt vagyok az iskolában, azóta tanítom az öt osztályomat.
Miért pont ebbe az iskolába jött vissza tanítani?
Amikor frissen kikerültem az egyetemről, akkor beküldtem az önéletrajzomat több iskolába is, és a Kodolányiban jelezték, hogy lenne lehetőség rá, hogy visszatérjek. Én is nagyon nyitott voltam, mivel szerettem az iskolát, és ismertem itt a közeget, hiszen öt évet eltöltöttem itt diákként.
Milyen előnyei és hátrányai vannak annak, hogy itt tanult, és most itt dolgozik?
Hátrányt nem tudok említeni, mert csak könnyebbség nekem az, hogy ismerem az iskolát elhelyezkedés szempontjából, a termeket. A sport részében is tudtam a lehetőségeket, például a szertár, a tornaterem adottságait. Ezenkívül sok itt tanító tanár tanított engem is még annak idején, azért velük is könnyebb a munka.
Milyen érzés, hogy a volt tanárai a mostani kollégái?
Kicsit felemás érzés. Amikor én is ide jártam, akkor természetesen magázódtunk, de most már tegeződünk a kollégákkal. Az elején elég furcsa volt, mostanra már egészen megszoktam. Mindenki nagyon kedves és segítőkész, bármi kérdésem van, tudnak segíteni benne.
Miért pont a testnevelést választotta?
Nem csak a foci miatt választottam a testnevelést, hanem azért is, mert nekem az évek során, általános iskolában és középiskolában is, olyan testnevelő tanáraim voltak, akik példaképként szolgáltak számomra. Motivált, hogy olyan legyek, mint ők, és szerettem volna tovább vinni, amit ők adtak nekem.
Melyik sportágat szereti legjobban tanítani? Főleg a focit?
A foci igazából eléggé kiesik az iskolában a lehetőségből, mivel nem sokat tanítjuk, viszont délutánonként tartok fociedzést. Az iskolában inkább a röplabda vagy a kosárlabda az, amit a legszívesebben tanítok, mert azok nem annyira a mindennapjaimat képviselik, mint a foci.
Volt más tantárgy, ami érdekelte a testnevelésen kívül?
Természetesen nyitott voltam más tantárgyakra is, a biológiát nagyon szerettem, számomra nagyon érdekes volt, és az köthető a sporthoz is. Ezért a fakultáció során én biológia-kémiás voltam, hozzám az állt a legközelebb.
Amikor ön egyetemista volt, akkor mit gondolt, hogy milyen lesz a tanítás? Nehezebb, könnyebb, vagy teljesen más, mint ahogyan elképzelte?
Azt le kell szögezni, hogy az egyetemen, papíron, minden más, mint a való életben, és a diákok is máshogy viselkednek. Az egyetemen jártam ki iskolákba tanítani, de mindenképpen más, mint amikor egy új környezetbe megy az ember.
Ha bármi lehetne a világon, akkor is tanár lenne?
Nem valószínű. Nekem az volt az álmom, hogy profi labdarúgó legyek, de sajnos nincs sok esély rá, hogy ez valóra fog válni.
Ön szerint mi a tanításnak a legnehezebb része?
A legnehezebb rész szerintem az, hogy felkeltsük a diákok érdeklődését a tananyag iránt. A tantervet úgy felhasználni, hogy a diákok kedvében is járjunk, érdekelje őket, és azt érjük el, hogy szívesen járnak órára. (Mi nagyon élvezzük őket!)
Ön tanít testnevelés elméletet? Ez hogyan zajlik?
Igen, a sportosztályokban minden évfolyamban tanítunk, és igazából ugyanúgy néz ki, mint egy rendes tantermi óra. Megpróbáljuk feldolgozni az anyagot, és ugyanúgy van számonkérés, dolgozat, illetve beadandó házi feladat, amikre a diákok jegyeket szerezhetnek.
Önt esetleg kezelik a kollégái másképpen a fiatalsága miatt?
Nem vettem észre, mindenki nagyon nyitott, közvetlen és segítőkész. Nem érzem azt, hogy azért meg lennék különböztetve, mert fiatalabb vagyok a többi kollégánál. Hálás vagyok, hogy egy jó közösség alakult ki ebben az iskolában.
Késő este vagy kora reggel van több energiája? Avagy éjjeli bagoly vagy reggeli pacsirta?
A reggeli kelés sokszor nehéz, főleg azért, mert mostanában este fél tíz körül szoktam hazaérni. Este se szoktam sokáig fentmaradni, emiatt nekem az este gyorsan eltelik. Tulajdonképpen egyik sem vagyok.
Milyen élmény inspirálta, hogy tanár legyen?
Diákkoromban rengeteg sportversenyen vettem részt, és szerintem a sportolóknak annál több nem is kell. Egyéni motiváció tud lenni, ha az ember sikereket ér el versenyeken.
Volt valamilyen élménye az iskolában, amit a legemlékezetesebbnek tart?
Ebben az iskolában nagyon sok program van, a diákéletre nem lehet panasz. Természetesen nekünk is volt gólyaavatás, gólyatábor, a kodós napok minden évben. Végzősként a szerenád és a szalagavató is nagyon jó élményekkel tudott gazdagítani, mindig szívesen gondolok vissza ezekre.
Most milyen volt, hogy a kodós napokat tanárként figyelte?
Kevésbé „bulis”. Tanárként nem vettem részt úgy a buli részében, mint régen, azt inkább meghagytam a diákoknak, csendes megfigyelő voltam.
Van valamilyen tanácsa vagy üzenete a tanárnak készülőknek?
Aki tanárnak készül, jó, hogyha tisztában van vele, hogy mire odakerül, addigra már a diákok változni fognak. A generációk mindig változnak, én is másmilyen voltam, ti is másmilyenek vagytok, de valószínűleg 5 év múlva is másmilyenek lesznek a gyerekek. Sok kitartás és türelem kell ehhez a pályához.
Köszönjük szépen a beszélgetést!
Készítette: Schável Anna és Vigh Veronika (8.A osztály)
Párizs – Versailles – Disneyland
2023. április 8-14.
Elsőre minden nehéz, így a Kodó első francia útja sem volt könnyű. Nem volt könnyű megszervezni, buszozni, egymáshoz alkalmazkodni, ke
veset aludni. De az élmények, a látnivalók mindenért kárpótoltak bennünket. Nézzük sorban, hogy miben volt részünk.
A hajnali indulás után buszoztunk, buszoztunk és buszoztunk, szállás Metzben. Kibírtuk. A második napon Reims következett, a katedrális csodálatos, a rózsaablakok meseszépek. Amit viszont mindenkinek látni kell, az a mosolygó angyal. Lehet találgatni, hogy mire gondol az angyal, illetve gondolt a szobrász... 😊 A kép magáért beszél.
Délután megérkeztünk fő úti célunkhoz, azaz Párizsba. Hihetetlen! 10 millió ember lakik itt!!! Rengeteg látványosság, rengeteg ember, rengeteg turista, rengeteg séta, rohanás egyik helyről a másikra. Csak kapkodtuk a fejünket. Idegenvezetőnk -Sándor- meg csak mondta, mondta fáradhatatlanul: Sacré Coeur, Festők tere, Moulin Rouge.
Este megékeztünk szállashelyünkre, a Camping Le Chêne Gris-be. Ez volt a főhadiszállásunk 4 napig.
Harmadik nap ismét Párizs utcáit róttuk. Notre Dame, Sorbonne, Luxemburg kert és a Louvre. Láttuk az egyiptomi hieroglifákat a kőtáblákon, Mona Lisa mosolyát, Delacroix festményeit... leírhatatlan élmény volt! Negyedik nap reggelén Versailles felé vettük az irányt. Az ott látott pompa, fényűzés szinte felfoghatatlan. Rengeted aranyozás, túldíszítettség, mindenhol márvány, óriási csillárok.
Délután ismét Párizsba utaztunk, az Eiffel tornyot vettük célba. Itt sok-sok várakozás után a türelmesek feljutottak a fémépítményre és csodálatos látványban volt részük. Utána a csapat egy része sétahajózott a Szajnán. Közben végig hol esett, hol nem esett. Egész végig változatos volt az időjárás, ahogy mondják: szeszélyes áprilisi. De nem szegte kedvünket, hősiesen dacoltunk az elemekkel! 😊
Ötödik napon kettévált a csapat. A többség a Disney parkba ment, ott tölthetett el egy felejthetetlen napot. Hihetetlen részleteséggel megvalósított mesevilág tárult elénk. Ezt látni kell, érezni kell. A csapat másik fele a Loire menti kastélyok felé vette az utat. Újabb hosszú buszozás, újabb fantasztikus épületek. Elsőként Chambord-i vadászkastélyt néztük meg, majd az Ambois-i kastély következett. Itt élt és alkotott Leonardo da Vinci életének utolsó időszakában. A kertje olasz mintára épült, ekkor éppen csodálatosan sütött a nap, így gyönyörködhettünk a gömb alakú bokrok együttesében.
Az utolsó párizsi napunkon a Diadalívet nézhettük meg kissé rossz időjárásban, majd sétáltunk egyet a Champs-Élysées-n. Utolsóként a Fragonard parfümjeit szerettük volna megnézni, szagolgatni, de sajnos a tüntetések miatt erről le kellett mondani. Ekkor már tavaszi verőfényes idő lett, így sétáltunk egyet a Tuileriák kertjében mielőtt búcsút vettünk Párizstól. A tüntetések miatt hatalmas dugóba kerültünk, így csak késő este érkeztünk ismét Metzbe aludni. Majd reggel indulás haza, busz, busz, busz. Amikor átléptük az osztrák-magyar határt a busz karaoke klubbá alakult. Így jó kedvvel, vidáman érkeztünk haza, még Fehérvár határában is énekelt a hős, kitartó 😊 csapat.
Összeségében egy nagyon jó hangulatú, élményekben gazdag kiránduláson vehettünk részt, amiben alaposan elfáradtunk. De jó volt, visszamennénk. Sokszor. 😊
Végezetül következzen pár vélemény:
Gedő Laura: „Nagyon nagy élmény volt a francia nyelvet valós helyzetben használni, és az is, hogy lehetőségem volt a barátaim társaságában megismerni az ottani kultúrát, embereket.”
Domokos Eszter: „Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon szép helyeken jártunk. Remélem lesz még lehetőség Gugolya Tanárnővel utazni.”
Füzi Hanga: „Nagyon élveztem ezt a hetet. Érdekes volt megnézni a város nevezetességeit, az épületek gyönyörűek voltak. Ha legközelebb is lesz ilyen lehetőség, nem fogom kihagyni!”
Horváth Lili: „Nekem nagyon tetszett ez az út. Magával ragadott az egész város és a környezet. Számomra egyértelművé vált, hogy vissza szeretnék menni oda és 100%-ig kifizetődő volt. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! Örök emlék marad számomra!”
Molnár Simon: „A kedvenc részem az Eiffel-torony meglátogatása volt. Egy ilyen híres látványosságot ilyen könnyen meglátogatni remek volt. A toronyból egész Párizst be lehetett látni és nagyon jó képeket lehetett csinálni. Emellett szintén pozitív élmény volt többek között a Louvre, Versailles, illetve a gyalogos városnézés Párizsban. A sofőrök és az idegenvezető pedig nagyon jó fejek és segítőkészek voltak.”
Szalai Sándor: „A busz kényelmes volt, a sofőrök pedig pontosak és kedvesek. Az idegenvezető rengeteg fontos és érdekes információt osztott meg a történelmi helyekről és programokról és ezzel csak színesítette utunkat. A legjobb program a Disneyland volt, rengeteg jó hullámvasúttal és látványossággal, de az Eiffel tornyot is nagyon élveztem. A templomok és kastélyok gyönyörűek voltak és az idegenvezető segítségével a történelmi hátterüket is megtudhattuk.”
Major Eszter: „ Nagyon élveztük az utat. Az iskolatársainkat is jobban megismerhettük. A szabadidőnkben megismerhettük Párizs kávézóit és éttermeit és a nyelvet is lehetett gyakorolni. Nekem a Louvre tetszett a legjobban, mert láthattam a Mona Lisát!”
Kocsis Abigél: „Nekem egyértelműen az volt a legjobb dolog, hogy életemben először olyan dolgokat láttam, mint még soha és nem tudom, hogy lesz-e még valaha alkalmam arra, hogy felmenjek az Eiffel-torony tetejébe, vagy lássam a Mona Lisát, vagy sétálgassak a Diadalív körül, mert sajnos nem vagyok egy világjáró, ezért nagyon köszönöm a lehetőséget, minden tetszett!”
Az érettségi, a ballagás időszakában, az év vége és a továbbtanulás felé közeledve jogos a kérdés: hova tovább végzősök? Ennek kapcsán beszélgetett a 12.B osztály tanulójával, Lángi Eszterrel Palkovits Panna.
Milyen érzés végzősnek lenni?
Röviden: furcsa. Négy évig néztem a végzőseinket, hogy mekkora buli a kampányhét, gyönyörű élmény a szalagavató, gondoltam, tuti megélik a pillanatokat. Én is úgy indultam neki ennek az évnek, hogy mindent megélek, de ez sajnos lehetetlen. Annyi programunk volt és van, hogy ott ragadni a pillanatban lehetetlen. Szép emlék a végzős év, az biztos, de ezzel együtt túl gyors is.
Hogy készülsz az érettségire? Milyen érzés?
Most már egyre nagyobb a nyomás az érettségi miatt, hiszen öt éve minden tanárunk erre készít minket fel, de közben engem mégsem stresszel. Tudom, hogy mire vagyok képes, mit és miért vállaltam. Csak rajtam múlik az egész, éppen ez az, ami megnyugtat. Nem vagyok másért felelős, akkor sem, ha 98% alatti érettségit írok – egy törit például. A legvégén majd úgyis parázni fogok persze, addig viszont nem akarom ezzel fárasztani saját magamat.
Mik a terveid a jövővel kapcsolatban? Rögtön dolgozni szeretnél vagy továbbtanulsz?
Általános iskola hetedik osztálya óta elég konkrét tervem van a további néhány évemre. Katonai sajtós szeretnék lenni, ezért szeptembertől szeretném megkezdeni egyetemi tanulmányaimat. Ez viszont nem zárja ki részemről a munkát. Szerencsére eddig is volt alkalmam nyaranta gyerekekkel foglalkozni, az egyetem mellett pedig év közben is aktívabb szerepet tudok vállalni a munkahelyemen. A kettő amúgy is kéz a kézben jár nálam, 12 éves korom óta táboroztatok, és belekerültem egy katonai közegbe is, amit szeretek.
Hasonló az irány, mint amit kicsiként elképzeltél?
Alsóban gyerekorvos szerettem volna lenni, mert a családunkban van egy orvos, akit a mai napig csodálok a munkája miatt (is). Nagyon nem egyezik az irány, eleve a vért sem bírom, de a lelkesedés a mai napig megvan bennem. Minden farsangon doktor néni voltam, de a mostani bioszátlagommal kicsit változott az álommunkám.
Mi fog nagyon hiányozni az iskolából? Mondj egy nagyon meghatározó élményt!
A közösség. A tudást szerintem minden másik fehérvári gimiben el tudtam volna sajátítani, de megismerni saját magamat és néha mindenki elé helyezni a személyes gondjaimat aligha. Nincs olyan szünet, hogy köszönések nélkül végig tudjak menni a sulin, és be kell valljam, ezt baromira élvezem. Nem tudok kizárólag egyetlen élményt kiemelni, öt évet tudok csak egyben, amiben nyelvi évtől online oktatáson át előadós szalagavatóig minden volt. 2018. január 20-án volt a középiskolás felvételim, amit itt írtam, azóta szeretem valamiért az egészet, a tanárokat, a büfét, a szünetes zsongást, tényleg mindent.
Miért ebbe az iskolába jöttél? Miért ajánlod másoknak ezt az iskolát?
Egyik barátnőm is ide jelentkezett, ő C-s lett, és már tavaly el is ballagott. (Innen is puszilom Czimethkét!) Nem tudtam, hogy merre menjek tovább, így Laura unszolására én is elkezdtem nézegetni a Kodót. Mai napig a honlapon a galériával kezdek, ott pedig sok képen vigyorogtak már akkor is a gyerekek, és ez megfogott, nem volt a képeknek kötelező „szaga”. Éppen ezért is ajánlom, mert az itt töltött kamasz éveink lényege nem kizárólag a tanulás, hanem saját magunk megismerése, hogy a világ ne tudjon minket eltaposni például a munkaerőpiacon. Nekem ezt az önbizalmat pedig az iskola adta, és nem az oktatás. Komolyan nem tudok olyan tanárt az épületben, aki csak tanítana és egy csepp egyedi vonása se lenne. Ezzel együtt közelebb is érzi szerintem mindenki őket magához, kell is az otthonos környezet miatt. Szóval, amiért ajánlom a Kodót, az az élménygyűjtésekre való lehetőség. Csak légy nyitott, a többi utána jön magától.
Volt-e kedvenc tanárod?
Van. Merem álltani, hogy ezzel ő is tisztában van. Emlékszem, a legelső közös óránk előtt féltem tőle, aztán elég hamar megkedveltem a tanítási stílusát. Viszont úgy gondolom, több tanárral is közeli és bizalmas kapcsolatot sikerült kialakítanom az itt töltött évek alatt. Minden pedagógus tett értem valamit, ezért pedig különösen hálás vagyok nekik. Sőt, van, aki nem is tanít, mégis a szívem csücske lett ugyanúgy.
Hány éve vagy DÖK-ös? Miért te lettél? Mi volt a legmeghatározóbb élményed a DÖK-ben?
Hivatalosan szerintem csak 2021 óta. 2019-ben kezdtem a sulifotós pályafutásom, de akkor még nem morzsolódtak le az osztályunk küldöttjei. Ahogy öregedtünk, kizárásos alapon én lettem a kiválasztott. Nagyon megszerettem az évek alatt a kis csapatot, és nem csak azért, mert többségük ugyanolyan nagyszájú, mint én. A legjobb élményem velük, amit még évekig emlegetni fogok, az a gólyatábor. Az angol osztályozó vizsgám és a gólyatáborom egybe esett, túléltem mind a kettőt. Igaz, egy percet sem aludtam, de a kodós programok közül az egyik legjobb volt. Nem mindennapi élmény megtáncoltatni a tanárainkat.
Milyen az osztályközösségetek?
Változó volt az öt év alatt. Most rázódtunk vissza a covid előtti kerékvágásba, de az az 1-2 év megtörte a közösséget. Nyáron pótoltuk a közös összejöveteleinket, és ezek reményében az idei évhez is jobban álltunk hozzá. A Kodós Hetünket és az előkészületeket már nagyon élveztük, mindenki megtalálta a saját kis helyét a feladatok közt. Előtte hétvégén még lecsófőző fesztiválon is voltunk! Az öt év alatt összegyűlt képeket és a hozzájuk járó emlékeket már meg sem említem.
Milyen gondolattal búcsúzol az alattad járó évfolyamoktól?
Élvezzék ki, hogy egymás mellett tanulhatnak és nem otthonról. Bulizzanak, tegyenek a kodós közösségért, de ha már úgy alakult, hogy gimibe járnak, néha tanuljanak is. Éljék meg az órákat, mert úgy egyszerűbb tanulni, és ne szokjanak rá az automatás kávéra, minden aprómat elvitte!
Mindkettőnk szerint fontos a sport az ember életében, az egészség miatt, és azért is, hogy legyen valamilyen hobbija mindenkinek, amit szívesen csinál.
Természetesen mi is mindketten sportolunk. Heti 4-5 edzésünk van délutánonként, és hétvégente meccsekre, versenyekre járunk. A fáradtság ellenére mindketten nagyon szeretjük csinálni, mert amikor edzésen vagyunk, teljesen kikapcsol az agyunk, és csak arra fokuszálunk, amit az edzésen csinálunk.
Hogyha valaki elkezd rendszeresen sportolni, akkor sokkal jobban fogja érezni magát a mindennapjaiban, jobb lesz a közérzete, kevésbé fogja azt érezni, hogy valamit nem tud vagy nincsen kedve megcsinálni, mert nem lesz „ellustulva” és hozzászokva ahhoz, hogy otthon csak annyit mozog, hogy elsétál a hűtőig meg vissza. Ezen kívül a sport kihat az egészségére is, hiszen segít a különböző szerveink működésében, az ideális testsúlyunk elérésében vagy megtartásában, illetve bizonyos betegségek megelőzésében is. Vagy, ha akár csapatsportot űzünk (pl. kosárlabda, kézilabda), akkor új barátságok is ki tudnak általa alakulni.
Nyilvánvalóan időigényes, és sok energia szükséges ahhoz, hogy csináljuk. Azoknak, akik versenyszerűen szeretnének űzni egy sportot, azoknak pedig jobban számítaniuk kell arra, hogy lesznek sérülések, és lehet, hogy olyan sérülésük is lesz, ami maradandó, például egy seb, ami nem múlik el teljesen. De ezek ellen nagyon sokat tudunk tenni, mint például hogy minden edzés előtt és után lenyújtjuk az izmainkat.
Vannak olyan alkalmak, amikor mondjuk úgy kelünk fel, hogy semmi kedvünk elmenni egy edzésre vagy egy versenyre. Ezenkívül természetesen minden sport fárasztó és kimerítő, úgyhogy a rendszeres sport mellé szükséges a megfelelő táplálkozás és az alvás.
Nagyon sok ember van, aki a sporttal foglalkozik munka szempontjából. Például az edzők vagy a fő állású sportolók. Szinte az egész napjuk, vagyis inkább az életük a sportról szól, naponta több edzésük is van.
Lényegében mindegy is, hogy milyen sportot űzünk, de ha ténylegesen pozitív hatásokat szeretnénk elérni vele magunkban, akkor hetente 3-4 alkalommal végezzünk testmozgást. Nagyon fontos, hogy ne vigyük túlzásba sem, nem szabad túlhajtani magunkat, mert az később sérüléshez vezethet, vagy nem olyan hatást érünk el vele, amit szeretnénk.
Szakály Zorka, Szili Luca
Interjú bátyámmal és egyben edzőmmel, Márton Balázs, profi magyar ökölvívóval.
Mikor kezdted a sportolást és milyen sportágban?
Nos, 1991. szeptember 21-én születtem Székesfehérváron. Gyerekkorom óta sportolok és meghatározó része életemnek a mozgás. Kisiskolásként testnevelés-tagozatos osztályba jártam, ahol napi rendszerességgel sportoltam. Az első választott sportágam a röplabda volt.
Hogyan kezdődött a pályafutásod, és kik voltak, akik segítettek a megvalósításban?
A székesfehérvári Alba Line csapatában kezdtem el a sportpályafutásom első lépéseit, ott sajátítottam el a csapatmunkához és a sikerhez szükséges alapokat, a győzelem közös érzésének örömét. Fésűs Irén és Nagy Róbert nagyban befolyásolta és támogatta későbbi sportkarrieremet is. Emellett azonban mindig olyan dolgot kerestem, amely az egyéni teljesítményben is megmutatkozhatott, ezért a városban a nagy sikertörténeteket magáénak tudható Alba Volán Öttusa csapatához szegődtem, mint apró kezdő reménység.
Hogyan teltek az edzéseid és kikkel?
Kezdetben futásból és úszásból álltak a napi többszöri edzések, plusz a napi testnevelésórák. Ezek kötötték le a hatalmas mozgásigényemet, de mindezt a hétvégi versenyek és az eredményes futóversenyek tették teljessé számomra. Edzőm, „Csiga” és csapattársaim által szereztem életre szóló barátokat, és magtanultam a küzdés és kitartás alapjait.
Foglalkoztál később más sportokkal is? Ha igen, mi volt az?
Mint mindennek, egyszer a röplabdázásnak is vége lett. A gömbölyű labda varázsa viszont nem engedett el, sőt egyenesen az Ikarus focicsapatába vitt el. Csatárként rúgtam a bőrt, és élveztük a meccsek ízét. A focista életérzés magával ragadott, egészen a Videoton egyik ifi csapatának tagjává tett.
Mikor kezdődött a bokszolás a részévé válni az életednek?
Ahogy előbb is említettem, a Videoton egyik ifi csapatának tagja voltam, mikor egy nyári szünetben jó barátom javaslatára a Varkocs György Boksz Klub tornatermében találtam magam. Az edzőterem hangulata, az edzések ritmusa új élményeket kínált, így 18 évesen egy teljesen új sportág ragadott magával, mely mára kiteljesedett, és életem meghatározó részévé vált. Immár 12 éve, hogy elkezdtem amatőr pályafutásom Őri Lajos és Molnár Attila útmutatásai alapján.
Mennyire voltál az elején sikeres a bokszolásban? Hogyan jutottál el egészen idáig?
A kitartás és a folyamatos, eredményességre való törekvés rövid időn belül meghozta az első érmeket és kupákat az edzőtermi vitrinben és az otthoni sikerfalon Túrós Arnold edző irányításával. A közös munka révén az első ringbe lépéstől a 2011 és 2013-ban elért felnőtt Magyar bajnoki III. helyezésekig mind megalapozták a sikerekkel kikövezett utamat. 2013-tól meghívásra többször vettem részt a Magyar Válogatott felkészülésében, és magam is kerettagként ölthettem magamra a számomra megtisztelő magyar válogatott mezt. Ennek megkoronázásaként 2014-ben városunk adományaként elnyertem az egyéni sport kategóriában a Székesfehérvár Fejlődéséért Alapítvány elismerését.
Mikor és hogyan lettél profi ökölvívó?
2016 decemberében nyílt egy új fejezet a sportéletemben, ez évben kezdtem meg profi pályafutásomat. Az első profi felkészülések és ritmusváltások megtalálásában régi edzőm Túrós Arnold volt segítségemre, majd fejlődésem érdekében 2018 őszén a Videoton Boksz Clubban találtam meg továbblépésem lehetőségeit. A Videoton Boksz Club elnökével, Kiliti Ferenccel (aki levitt annak idején az első edzésemre) közösen kezdtük felépíteni a profi boksz világába vezető út lépéseit. Szerencsésnek éreztem magam, mert az edzőm, a családom, a barátaim és a szurkoló közönségem mellett egy profi csapat állt mögöttem, akik egy kiváló közösséget alkotva, színvonalas szakmai és támogatói hátteret biztosítva lehetőséget nyújtottak a zavartalan felkészülésekhez.
Mit mondanál egy kezdő bokszolónak, aki egyszer olyan sikeres szeretne lenni, mint te?
Lényeges a rendszeres edzés és a megmérettetés, hiszen kevés alkalmasabb dolog áll az ember rendelkezésére ennél, hogy szembenézhessen önmagával, lemérhesse és ennek tükrében fejlessze képességeit és személyiségét. Rövid távú céljaiddal akard a hosszú távú céljaidat építeni! Álmaid valóra váltása érdekében késznek kell lenned áldozatokat hozni és erőfeszítéseket tenni.
Márton Áron Levente
Iskolai szünetben sétáltam az udvaron, néztem, hogy ki mivel tölti az idejét. Egyesek beszélgettek, játszottak, mások az elmaradt házi feladatukat pótolták. Néhányan pedig ettek. Elgondolkodtam, mik is a korosztályom táplálkozási szokásai. Egészségesen étkezünk vagy tömjük magunkba a túlmelegített vagy épp túlhűtött műanyagokat.
Utánanéztem, hogy a magyar tizenévesek kb. 26 %-a túlsúlyos. Ebben persze benne van a genetikai adottság is, de ez az arány azért arra utal, hogy nincs minden rendben a kaja körül. (Persze ez enyhül, mikor hirtelen megnyúlunk és nyakigláb formát öltünk magunkra.)
Mindenképpen érdemes tudatosítani magunkban az egészséges táplálkozás fontosságát. Ebben a korban a testsúly kordában tartására ugyanis nem megfelelő a „felnőttes” módszer, a fogyókúrázás. Ahelyett hogy koplalnánk, menjünk el futni, úszni vagy egyéb sportokat űzni a dundiság leküzdése érdekében. Ne várjuk azt, hogy az első egy-két edzés után nagyon pacekok leszünk, a fontos az, hogy majd a sokadik edzés után érezzük a fejlődést és az állapotunk javulását. Kulcsszó a kitartás.
Ha esetleg a sportolás nem mindenkinek a zsánere, akkor kipróbálhatunk különböző étkezési formákat is. Na, nem kell rögtön vegának, netán fényevőnek lenni, elég az is, ha csökkentjük a sok zsíros és szénhidráttal teli ételek és cukros italok bevitelét, elkerüljük a gyorskaják mértéktelen fogyasztását, és inkább a kiegyensúlyozott étkezésre törekszünk. Ismerjük a mondást: „Naponta egy alma az orvost távol tartja.” A maradék pedig lebomlik, nem szennyezi a környezetet.
Fontos a belső motiváció, ne csak külső hatásra változtassunk életmódunkon. Ne azért legyünk esetleg hernyóevők, hogy védjük a háziállatokat a pusztulástól, vagy hogy ne szóljanak be az osztályban a kinézetünk miatt, hanem leginkább magunkért és a saját egészségünk megóvásáért tegyünk valamit. Nekem segített, hogy tesitagozatos általános iskolába jártam, aztán focizni kezdtem. Eleinte magam sem tudtam, hogy miben vagyok jó, és mi az, ami egyben kikapcsolódást is nyújt, ezért más sportágat is kipróbáltam, mielőtt megtaláltam az „igazit”.
Na és, ha más nincs, egy kis kerti munka is megteszi! Tudom ajánlani például a mama kertjében való kapálást, gazolást is.
Most befejezem, mert megéheztem. Leugrok a Mekibe néhány sajtbureszre, jeges kólára, forró pitére, aztán hazafelé eldobálom a poharat és a csomagolóanyagot.
Pakodi Dávid
Születésnap, névnap, Valentin-nap, nőnap, húsvét, házassági évforduló... és még sorolhatnánk. Ha belegondolunk, majdnem minden ünnepre, eseményre illik adni/kapni virágot. Eszünkbe sem jutna, hogy egy évben mennyi munkájuk van emiatt a virágboltosoknak és kertészeknek. Miklósné Stettler Nórát kérdeztük erről, aki 14 éve virágboltot üzemeltet.
Miért lettél virágboltos? Mikor döntötted el, hogy ezt a szakmát választod?
Gyermekkoromban fényképész vagy pszichológus szerettem volna lenni. Úgy gondolom, hogy nagyon jó tulajdonságom, hogy értek az emberek nyelvén, ezért is szerettem volna e téren elhelyezkedni. Édesanyámtól 2010-ben örököltem meg az üzletet, de már gyerekkorom óta aktív segítője voltam a háttérmunkának.
Milyen végzettség szükséges ehhez a munkához? Könnyű volt beletanulni a szakmába? Tanulható vagy adottság is kell hozzá?
A középiskolai éveimet az I. István, akkor még kereskedelmi szakközépiskolában töltöttem. Kereskedelmi ügyintéző szakot végeztem. A kereskedelmi végzettség mellett mindenképp szükséges hozzá rengeteg szorgalom, kitartás és türelem. Idővel pedig a befektetett munka meghozza a gyümölcsét. Mivel gyermekkorom óta aktív résztvevője voltam a virágbolt életének, ezért minden apró fortélyt megtanultam. Biztosan adottság is kell ehhez a munkához, de a tudást folyamatosan bővíteni, fejleszteni kell. Emellett tisztában kell lenni az aktuális trendekkel is.
Szereted a munkád? Ha újrakezdhetnéd, más munkát választanál?
Igen, nagyon szeretem. Változatos, a hétköznapok soha nem egyformák. Az emberek életének nagyobb eseményeiben részt veszek különböző virágkompozícióimmal. Születés, elmúlás, szülinap, névnap, húsvét, karácsony és egyéb ünnepek. Nagyon boldoggá tesz, hogy ennyivel hozzájárulhatok az emberek boldogságához. Végül is ilyen tekintetben megvalósult a gyermekkori álmom, úgyhogy, ha újrakezdhetném, nem választanék más munkát.
A jó dolgok mellett mik ennek a munkának a nehézségei? A munka mellett mennyi szabadidőd marad? Mit csinálsz szabadidődben?
Sajnos, mint a legtöbb vállalkozásban, ebben a szakmában is vannak nehéz időszakok. Amikor nemcsak 8 órás munkaidőben kell dolgozni, hanem akár éjszakába nyúlóan is, hogy minden virág elkészüljön megrendelésre. Mivel a virág egy romlandó áru, ezért a virágosok nem tudnak előre dolgozni. Mindig naprakésznek kell lenni. A szabadidőmet sem magam osztom be. Sajnos amúgy is elég kevés a szabadidőm, amit magamra fordíthatok, mert lefoglal a munka és a család. De persze, mivel a legfontosabb a családom és a velük töltött percek, ezért mindig igyekszem szakítani rájuk időt. És ha éppen nem velük vagyok és nem főzök vagy takarítok, akkor szeretek elmenni kirándulni, biciklizni, utazni.
Milyen vállalkozóként az élet? A kreatív részek mellett milyen a pénzügyi része ennek a foglalkozásnak? Mennyi idő volt mire vendégkört szereztél? Sokáig tartott mire az emberek megismertek?
Vállalkozóként az élet pörgős, sokszor a szabadidőmben is a munka jár a fejemben. Virágkötészetből meg lehet élni, viszont a felelősség és a ráfordított idő nagyon sokszor sokkal több, mint az alkalmazottaknak. A fizetés pedig átlagosnak számít Magyarországon. Mivel édesanyámtól vettem át az üzletet, már egy kialakult vendégköröm volt. De nem volt elég átvenni, meg is kellett tartani, emellett újakat is kellett szerezni. Az első öt évben keményen meg kellett dolgoznom, de most már sokan ismernek, szeretnek, és szívesen jönnek hozzám vásárolni.
Honnan szerzed be az árut? Hetente milyen gyakran kell feltölteni az árukészletet?
Hetente kétszer járok Szigetszentmiklósra, Közép-Európa legnagyobb virágpiacára. A vágott virágot és cserepes virágot Hollandiából, a nagykereskedéseken keresztül vagy magyar termelőktől szoktam beszerezni.
Végül pedig, kinek ajánlod ezt a szakmát?
Ezt a szakmát a szabadlelkű, kitartó, állandóan pörgő, kommunikatív embereknek ajánlom. Aki szereti a változatosságot és nem ijed meg a fizikai munkától, bátran kezdjen bele saját virágüzlete üzemeltetésébe.
Szuna Vanda, Miklós Boglárka
A #1 New York Times-Bestselling szerző, Leigh Bardugo két leghíresebb könyvsorozatából, eredeti címükön a Shadow and Bone-ból és a Six of Crowsból fantasy sorozatot készítettek. Az első évad 2021. áprilisában jelent meg, ami rendkívül sikeres lett, ennek következtében második évad is készült, mely nemrégiben, 2023. március elején vált elérhetővé a Netflixen.
A történet két szálon fut, a kötetek alapján. A névadó könyvsorozatról mintázott cselekmény egy árva lány fiatalkorát követi, miután felfedez magáról egy sokkoló, megdöbbentő tényt, miszerint ő egy legendás személy, aki mindaddig csak mítoszokban, ősi népmesékben létezett. Ez a váratlan információ teljesen felforgatja az életét. Mindeközben a többi jelenetben hat bűnözőt láthatunk, amint veszélyes megbízást kapnak egy lehetetlen küldetésre, aminek teljesítéséért cserébe óriási pénzösszeget kínálnak nekik.
Ez a sorozat egy fenomenális filmadaptáció. Kifejezetten nem kedvelem a vontatott, unalmas műveket, viszont őszintén kijelenthetem, hogy nem kellett csalódnom. Zseniális, váratlan fordulatokat vesz az alkotás, mindvégig érdekfeszítő. Harcjelenetekkel tarkított és akciódús is egyben, nem is beszélve a meglepően jól kidolgozott karakterekről. Ráadásul szerelmi szálakkal is színezett, amit szerintem sokan kedvelnek. Ezen kívül bármikor meg tudja nevettetni vagy éppen ríkatni a nézőt. Egy szó, mint száz, azt gondolom, ez egy szavakba nem önthető mestermű.
Persze a fentiek mellett vannak gyengeségei is az Árnyék és csontnak. Ezt a sorozatot két egymástól független kötet kombinálásával készítették, ezért a történeteket a másikhoz kellett igazítani. Ebből kifolyólag, a képernyőn megjelenített tartalom több szempontból is különbözik a könyvektől, ami az olvasók számára gyengepont lehet. Mivel a cselekmény két szálon fut, mire beleéljük magunkat az éppen zajló eseményekbe, a másik sztori hirtelen felbukkan és kiszippant az elmélyülésből. Ez alatt azt értem, hogy nehéz száz százalékosan belemerülni a sorozatozásba, merthogy sűrűn váltakoznak a nézőpontok. Ahogy én látom, akik először nézik, számukra gyors lehet a tempó az elején, úgy érezhetik, hogy egyből belecsap a közepébe.
Nekem kifejezetten tetszett ez a sorozat, a pár gyengesége ellenére is, és bármikor megnézném újra.
Készítette: Szabó Eszter, Kovács Bernadett 9.ny
Kivétel nélkül mindenki be volt öltözve valami filmben szereplő személynek, legyen az főszereplő, mellékszereplő vagy csak egy statiszta. Ebből a mi osztályunk sem maradt ki, nagyon ötletes, kreatív jelmezeket találtunk ki. Találkozhattunk Dorothyval az Óz, a csodák csodája című filmből, Katicával és Fekete macskával a híres francia Miraculus és Fekete macska kalandjai című animációs sorozatokból, egy igazi Deadpool-akcióhőssel, továbbá ott volt Minnie egér és Joker is közöttünk. Akadt olyan LÁNY is, aki a mindenki által ismert Bud Spencer férfi színészt jelenítette meg nagyszerű fantáziával, úgy, hogy bármelyik Bud Spencer és Terence Hill-filmbe bele illett volna. Az évfolyamtársaink és a nálunk idősebbek is kitettek magukért. Megismerkedhettünk a Teletubbies figuráival, Mavisszel a Hotel Transilvániából, Wednesday Adamsszel a fiatalok körében népszerű Wednesday-sorozatból. Tanáraink is jelmezt öltöttek, és velünk együtt buliztak. Osztályfőnökünk gengszternek, Szöllősi János Dániel tanár úr Fülesnek, Sulákné Herczeg Lívia tanárnő pedig boszorkánynak öltözött be.