Milyen lehet, hogyha a volt tanáraid a kollégáiddá válnak? Furcsa? Kínos? Netán előnyös is? Kíváncsiak voltunk, ezért olyan tanárokkal beszélgettünk, akik a Kodóban végezték tanulmányaikat, és később ide is tértek vissza tanítani.

Császár Krisztina tanárnő a Pécsi Tudományegyetemen végzi tanulmányait, ez az utolsó féléve a tanárképzésben. Tanít mellette, a magyar nyelv és irodalom az egyik tantárgya, angol nyelv a másik. Nagyon érdeklik őt a nyelvek és az irodalom, tudta, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Szereti a macskákat, főleg a vöröseket. Emellett az olvasással tölti még az idejét. Gyakran utazik a barátaival, érdeklik a múzeumok és a kiállítások is.

Az alábbi kérdések a tanári pályafutásáról szólnak, és segítenek jobban megismerni a tanárnőt.

Miért szeretett volna tanár lenni?

Először azt határoztam el, hogy két szakot választok. Mindenképpen az angollal szerettem volna foglalkozni, és utána jött hozzá az irodalom. És mivel nagyon kedvelek emberek között lenni, meg szeretem a gyerekeket, ezért ezeket ötvözni szerettem volna, hogy ne legyen annyira „monoton munkám”. Tehát emiatt döntöttem a tanári pálya mellett.

Már gyerekkorában tudta, vagy később döntötte el?

Nem, mielőtt jelentkezni kellett az egyetemre, az előtt két hónappal döntöttem el. Váratlanul ért engem is, hogy ezt választottam, de az idő bizonyította, hogy jó döntés volt.

Gondolkodott esetleg más karrieren?

Érdekelt a gazdaság is, arra az irányultságra jártam, sokáig gondolkodtam rajta, hogy milyen irányba induljak. Az újságírás is érdekelt, szívesen mentem volna médiaszakra, végül az oktatást választottam.

Miért pont ebbe az iskolába jött vissza tanítani?

Nagyon szerettem idejárni, és olyan helyre akartam menni, ami megbízható. Amikor itt voltam diák, akkor mindenben nagy segítséget kaptam a tanáraimtól, és tudtam, hogy mindig számíthatok rájuk. Támogató környezetben szerettem volna lenni, és biztos voltam abban, hogy a Kodolányi az, szóval mindenképpen ide szerettem volna jönni legelőször.

Milyen érzés, hogy a volt tanárai a kollégái?

Nagyon furcsa volt. Amikor először bejöttem az értekezletekre, mindenki meglepődött, szokatlan volt tanáraimmal más szerepben találkozni. Egy pár hónap kellett, hogy megszokjam, de mindenki nagyon kedves volt velem. A tanári közösség nagyon befogadó itt, hamar hozzá lehetett szokni. Az is jó, hogy nagyon otthonos érzést kelt, mivel jól ismerek mindenkit és mindent az intézményben.

Van kedvenc tantárgya azok közül, amit tanít?

Mindegyiket más miatt szeretem, kedvencet ezért nem tudnék választani. Az angolt amiatt, mert nagyon rugalmas, izgalmas, jó témákat lehet bevinni órákra, bármiről lehet beszélgetni. Ez az irodalomnál is megvan, ott is érdekes dolgokról lehet beszélgetni: ki mit gondol a különböző művekről, költőkről. Ezt nagyon szeretem benne. Tehát azt emelném ki, hogy mind a kettőnél nem csak a tantárgyat ismertetem meg a diákokkal, de a diákokat is megismerem és közelebb kerülök hozzájuk, miközben a tantárgyat tanítom.

Az angol nyelven kívül van még, amit beszél, vagy szeretne megtanulni?

Németet tanultam, és tervezem, hogy felfrissítem a tudásomat belőle. Érdekel még az olasz és a francia, ha valamit elkezdenék, az az olasz lenne.

Irodalomból van kedvenc műve vagy költője?

Nem az iskolai tananyag része, Milan Kunderát nagyon szeretem, ő a kedvenc íróm. Az iskolai tananyagban szereplő költők közül Radnótit emelném ki.

Melyik tantárgy érdekelte az angolon és az irodalmon kívül?

A matematikát nagyon szerettem. Nem voltam ötös belőle, csak négyes, de élveztem, ha valamire rájöttem, hogyan kell megoldani, ott a sikerélmény vezérelt. Ezenkívül még az informatika is érdekelt.

Mit gondolt a tanításról, mielőtt tanár lett? Nehezebbnek, könnyebbnek vagy teljesen másnak gondolta?

Jó kérdés. Az egyetem alatt, mivel hosszú maga a képzés (6 év), ezért nagyon sok időm volt gondolkodni, hogy milyen lesz, amikor egyszer tanár leszek. Az elején izgultam, és ez mindenkire igaz volt a szaktársaim közül, de aztán a vége fele átfordult. Mindenki azt mondja, hogy majd akkor rázódunk bele igazán, amikor csináljuk; és tényleg így történt.

Ha bármi lehetne a világon, akkor is tanár lenne?

Érdekes kérdés. Mindenképpen az emberekkel foglalkoznék, az biztos. Most már nem tudnám elengedni a tanítást sem. Tehát igen, akkor is tanár lennék. Ha bármilyen képzésbe belekezdhettem volna, és beleférne még az időmbe, akkor lehet, hogy kipróbálnék még más munkákat is.

Befolyásolja a tanári léte az öltözködését?

Természetesen, tanárként már nem viselhet olyan ruhákat az ember, mint diákként. Például nem hordok már gyakran farmert, egy kicsit elegánsabban öltözködöm, mióta tanítok. Viszont nem gondolom azt, hogy azért, mert valaki tanít, máshogy kellene öltözködnie. Egyszerűen csak jobban érzem magam ezekben a ruhákban, amikor kiállok a diákok elé.

Feleltetni vagy dolgozatot íratni szeret jobban?

Dolgozatot, amiatt, mert én nem voltam egy nagy felelő. Fontos a közönség előtti beszédet is gyakorolni, de általában én azért jobban szeretek úgy feleltetni, hogy nem állítom ki az egész osztály elé a felelőt.

Van esetleg valamilyen tanulási tippje?

Az időbeosztás fontos, és ezt diákként én is a saját bőrömön tanultam meg. Ha például van egy témazáró, nem elég egy nappal előtte elkezdeni készülni. Az is elengedhetetlen, hogy egy túl nagy anyagrészt ne egy nap alatt akarjatok megtanulni. Az is hasznos lehet, hogyha folyamatosan ismételgetitek az anyagot, és céltudatosok vagytok. Az is segít, ha nem fáradtan ültök le tanulni. Időt kell rá szánni, és fontos megtalálni azt, hogy mikor tudtok hatékonyabban tanulni: reggel vagy este.

Önnek késő este vagy kora reggel van több energiája? Azaz „éjjeli bagoly” vagy „reggeli pacsirta”?

Sokkal hatékonyabb vagyok, hogyha felkelek nagyon korán, nekilátok a dolgaimnak, és mindent elintézek már a nap első felében. Ha későn kelek fel, akkor már eleve döcögősen indul a nap. Nekem a délután már inkább a pihenésé, mintsem a produktivitásé.

Voltak olyan tanárai, akik inspirálták vagy befolyásolták?

Nagyon jó tanáraim voltak, de kiemelkedően jó hatással voltak rám mind az általános iskolában, mind a gimnáziumban az angol- és a magyartanáraim. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, jó viszonyt ápoltam velük, szerettem az órákon ott lenni. Pozitív élményeim vannak, ahogy szokták mondani, „safe place” volt. Tudat alatt befolyásolhatott, viszont nem feltétlenül ez volt a fő inspiráció a pályaválasztáskor.

Volt-e valamilyen élménye az iskolában, amit a legviccesebbnek vagy a legjobbnak tart?

A Kodós napok mindig nagy élmény volt, emellett az osztálykirándulásokat emelném ki. Emlékszem, hogy egyszer Pécsre mentünk kirándulni, és ott döntöttem el, hogy oda megyek egyetemre. Amikor végzősök voltunk, Lengyelországba utaztunk, és az még a mai napig is kedves emlékem.

Van valamilyen tanácsa vagy üzenete azoknak, akik tanárnak készülnek?

Igen, a legfontosabb az, hogy ne izgulják vagy gondolják túl. Én sem hittem el, ha elkezdek tanítani, akkor minden adni fogja magát, természetesen. A tervezés is nagyon fontos, főleg az elején. Ha órákra készülünk, akkor minden lehetséges választ fontos kigondolni, nehogy váratlan helyzetek érjenek. Amit érdemes magunknak mondogatni: „Menni fog, minden rendben lesz!”

Köszönjük szépen a beszélgetést!

Készítette: Schável Anna és Vigh Veronika (8.A osztály)
Ötletgazda: Nyíri Fanni