W.Á.: Mennyire voltál elégedett a mérkőzésekkel? Nyújtottak-e megfelelő színvonalat számodra?
G.B.: Meg voltam elégedve a mérkőzések színvonalával. Nagyon fordulatos és érdekes mérkőzések voltak. Voltak csapatok, akik meglepetést okoztak, de voltak csapatok, akikben csalódtam. Sok gól esett a meccseken, ez sokkal izgalmasabbá tette a katari tornát. Számomra a legszebb gól Richarlison ollózása volt a brazil-szerb találkozón. A torna rendezése a kezdeti nehézségek ellenére nagyon jónak bizonyult.
W.Á.: Melyik csapatnak szurkoltál, és miért?
G.B.: A japánoknak és a braziloknak. A japánok nagy meglepetést okoztak az idei világbajnokságon. Világsztárokkal teletűzdelt válogatottakat győztek le. Nagyon meggyőző játékot mutattak. Gyors kontrákból szereztek gyönyörű gólokat. Minden labdáért megküzdöttek és szívósan játszottak. Ennek ellenére viszonylag hamar kiestek a horvátok ellen. A bűntetőpárbajban Livaković szenzációsan védett, ez volt a japánok veszte.
W.Á.: Említetted a brazilokat is, róluk mit gondolsz?
G.B.: Szerintem a torna egyik legjobb játékát nyújtották. Gyönyörű lövéseket és cseleket mutattak. Labdabirtoklásra építették a támadásaikat. Játékukkal és humoros gólörömeikkel szórakoztatták a nézőket. Őket is Horvátország búcsúztatta a negyeddöntőben szintén tizenegyespárbajban. A horvát kapus ismét fantasztikusan védett, mindössze két gólt kapott a bűntetőpárbajban. Ekkor a torna egyik nagy esélyesétől búcsúztunk.
W.Á.: Ezek után esélyesnek tartottad a horvátokat, vagy csak egy kis csapatként tekintesz rájuk?
G.B.: Szerintem a horvátok már az elejétől fogva esélyesnek számítottak. Stabil védekezés jellemezte őket. „Box to box’’ játékot játszottak. Én sose szerettem őket, de el kell ismernem, hogy eredményesen futballoztak. Külön kiemelném a kapusukat, világklasszis teljesítményt nyújtott. Elszántan és vért izzadva játszottak, ez bizonyítja, hogy az ő játékosuk, Brozović futotta a legtöbb kilométert a világbajnokságon. Ez azért is meglepő, mert ő alkoholista és szenvedélyes dohányzó.
W.Á.: Nem zavart, hogy télen volt a vb? Tudtad nézni a mérkőzéseket iskolaidő alatt is?
G.B.: Egyáltalán nem zavart, sőt így több meccset is tudtam megnézni, mint nyáron. Nyáron mindig volt más elfoglaltságom, most viszont több időm maradt a meccsnézésre. Voltak meccsek, amelyek tanóra közbe mentek, de voltak olyan kedves tanárok, akik megengedték, hogy órák közbe is nézzük a vb-t. Ha nem engedték meg, akkor a tolltartóban könnyen elfért a telefon.
W.Á.: Neked melyik összecsapás tetszett a legjobban és miért?
G.B.: Véleményem szerint a legjobb a német-japán ütközet volt. Izgalmas és fordulatos mérkőzést láthattunk. Azért gondolom ezt, mert a japánok óriásit fordítottak. Úgy tudtak 2 gólt is lőni, hogy csak 26%-os labdabirtoklásuk volt és 3 kaput eltaláló lövésük. Ez az összecsapás emlékezetes marad számomra.
W.Á.: Mely csapatok okoztak számodra csalódást?
G.B.: Én a németek kiesését nagy kudarcnak éltem meg. Nagy világsztárokkal teli csapatuk van, mégis kiestek a csoportkörben. Az én egyik kedvenc játékosom, Rüdiger is náluk van. A másik nagy csalódást a belgák okozták, az összes játékosuk top klubban játszik, mégis utolsó helyen végeztek a csoportjukban. Ahhoz képest ez hatalmas csalódás, hogy 2018-ban a 3. helyezést érték el.
W.Á.: Mit gondolsz a döntőről? Számítottál-e ilyen jó mérkőzésre?
G.B.: Nagyon fordulatos döntő volt, az egyik legizgalmasabb finálét élhettük meg a világbajnokság történetében. Ilyen fordítást nagyon ritkán látni futballmérkőzéseken. 2 perc alatt 2 gólt is szerzett Mbappé, ezáltal életben tartotta a francia válogatott reményeit. Ezután hosszabbítás következett, ahol Messi bebizonyította, hogy miért a világ legjobb játékosa. Aztán Mbappé az utolsó pillanatban volt eredményes 11-esből. Majd a bűntetőpárbajban győztek az argentinok, ahol az argentin kapus, Martinez 2 bűntetőt is hárított. Így Argentína emelhette a magasba a trófeát.
W.Á.: Örültél az argentin győzelemnek, vagy inkább a franciáknak szurkoltál?
G.B.: Én nagyon örültem a dél-amerikaiak győzelmének. Messi már régóta megérdemelte ezt a címet. Világklasszis teljesítményt nyújt már évtizedek óta. Emellett az egész csapat fantasztikusan játszott.
W.Á.: Mit gondolsz az egyéni díjakról? Változtatnál valamit?
G.B.: Meg vagyok elégedve a legtöbb egyéni díjjal, bár tudnék változtatni. Messi megérdemelte a vébé legjobb játékosa címet. Az argentin kapus, Martinez pedig a vébé legjobb kapusának szóló díjat, külön kiemelném az aranykesztyű átvételét. Viszont én a legjobb fiatalnak járó elismerést a horvát Gvardiolnak adtam volna. Neki az érdeme is, hogy a horvátok 3. helyezést értek el. Mbappé kapta az aranycipőt, hiszen ő lőtte a legtöbb gólt.
W.Á.: Még egy kérdés a magyarokról, te számítottál arra, hogy már a selejtezőbe kiesünk?
G.B.: Számítottam rá, de nem örültem. Titkon bíztam benne, hogy tovább jutunk a csoportkörbe. Még a csapatunk nem áll készen egy világbajnok szereplésre, de idővel majd beér a sok fiatal feltörekvő tehetség. Most az Eb-re kell koncentrálniuk, a következő vébé még messze van, addigra lehet beérnek a fiatalok.
Készítette: Einvachter Bálint
Mivel anyukám unokatestvére a férjével Finnországba költözött, így unokatestvéreim már ott is születtek, ezért is találkozunk kevesebbet velük. Ők csak karácsonyra jönnek haza, illetve nyáron, amikor sok szülinap van. A karácsony nálunk egy fontos hagyomány az összes többi ilyen eseménnyel együtt.
Régebben mindig nálunk volt a karácsonyi ünneplés 24-én. Mi a testvéremmel és a velünk hasonló korú rokonainkkal reggel kaptuk meg az ajándékokat. Ezt követően délután jöttek a rokonok. Elsőnek mindig a mamáék (anya szülei) jöttek, és ők itt is aludtak nálunk másnapig. Ők ketten sürögtek-forogtak a konyhában. Majd idővel a többiek is megérkeztek, Elsőnek ajándékoztunk, majd utána ettünk. A menü mindig halászlé, kacsa krumplival és káposztával, rántott hal és hús volt. Ezt követően játszottunk beszélgettünk és hasonlók.
Idővel, ahogy mi megnőttünk, anyának elege lett abból, hogy mindig ő készül. Pontosan ezért feldobta a családnak, hogy mi lenne, ha szállodában töltenénk a karácsonyt. Ez az ötlet tetszett mindenkinek. Az első ilyen karácsonyunkat Szentgotthárdon töltöttük, ahova mindenki külön autóval ment, és ott találkoztunk. Nekünk ez olyannyira megtetszett, hogy pár éve most már mindig így csináljuk.
Az idei karácsonyt Körmenden töltöttük a Mjus Hotelben. A mi családunknak fontos, hogy legyen medence egy szállodában, mivel imádunk a vízben lenni. Ezért mindig olyan helyre megyünk, ahol van erre lehetőség. Olyan kettő óra körül értünk oda, lepakoltunk a szobában, ami háromágyas, egyfürdőszobás volt. Rajtunk kívül még két család volt velünk egy szinten, a többiek eggyel alattunk, a második emeleten, mert nekik kisebb szobájuk volt. A szobáknak erkélye is volt, ami a hotel kertjére nézett, illetve a kinti medencékre.
Miután lepakoltunk lementünk fürdeni. Volt egy gyerekek számára fenntartott medence, illetve egy nagyobb és egy csúszdás. Összesen két csúszda volt, amit kihasználtunk, szinte ott töltöttük a legtöbb időt. Volt egy konferenciaterem is, ahova vacsora után beültünk beszélgetni, és nagyon sokat nevettünk. Az ételek nagyon finomak voltak es változatosak.
27-én hazafele megálltunk Balatonfüreden egy étteremben ebédelni. Miután végeztünk, mindenki hazafele vette az irányt.
Hazaérve furcsa volt, hogy csak mi vagyunk otthon, és nincs akkora hangzavar. Kipakolás után együtt filmeztünk, csak négyen. Majd jött az üzenet, hogy az unokatestvérem lázas lett, a szülei pedig náthásak, majd ezek az üzenetek gyarapodtak. Mire mindenki hazaért, mindenki le is betegedett. Valaki csak náthás lett, de sajnos volt, aki jobban belekeveredett a betegségbe. Ettől eltekintve nagyon jól éreztem magam, mint mindig, a családdal.
Írta: Csegezi Csenge
Kedves olvasó, ha rajongsz a titokzatosságért, esetleg égető vágyat érzel fellapozni mostanság egy remek könyvet, mi sem lehet tökéletesebb választás, mint Agatha Christie-nek, a „krimi királynőjének” egyik műve. Jómagam elég jól ismerem a munkásságát, és bátran kijelenthetem, hogy mára kedvenc időtöltéseim közé tartozik a regényeinek az olvasása.
Az írónő Mary Westmacott néven romantikus regényeket is írt, azonban az utókor számára inkább mintegy 80 detektívregénye miatt vált megismételhetetlenné. Ezeken belül is van néhány ismertebb mű, mint például a Gyilkosság az Orient expresszen, Az ABC gyilkosságok, Halál a Níluson, vagy éppen a Tíz kicsi néger. Én most mégis egy kevésbé népszerű, ám bizonyosan remek felépítésű művét fogom bemutatni ebben a kis ajánlóban.
Nos, akkor hát beszéljünk a Nyílt kártyákkal című választott regényünkről. Ez egy 1936-os alkotás, eredeti címén Cards on the table.
Mr. Shaitana egy elég népszerűtlen, ám mégis dúsgazdag, az Egyesült Királyság fővárosában, Londonban élő férfi, aki meghívja a híres magándetektívet, Poirot-t egy vacsorára. Azt állítja, négy „gyilkost” fog bemutatni, akiket saját különleges gyűjteményének tekint. Négy „gyilkos” és négy nyomozó vacsorázik együtt kezdetben viszonylag békésen az asztalnál, ahol az események gyorsan elfajulnak, amikor váratlanul bekövetkezik az első haláleset...
Különösképpen azért ajánlom ezt a művet, azért tartom különlegesnek, mert az egész történetet végigkísér egy bizonyos fajta feszültség, melyben az egyértelműség hiánya rejlik. Mégpedig azért, mert bár igen csekély a gyanúsítottak száma, mégsem olyan könnyű rájönni, ki is lehet az igazi okozója ennek a gyilkosságnak.
Aki esetleg mégsem lenne az olvasás híve, viszont szereti az ilyesfajta dolgokat, annak örömmel ajánlom figyelmébe a szintén Nyílt kártyákkal címen futó filmváltozatát a regénynek. David Suchet főszereplésével – aki talán a legemlékezetesebb alakítást nyújtotta Poirot felügyelő szerepében – a 2005-ös film végül hatalmas sikert aratott a műfaj kedvelőinek körében.
Készítette: Bán Hanna Júlia
A buszunk reggel 7 órakor a tervezett időben elhagyta az iskola parkolóját, a két kísérő tanárral, a 10.B tanulóival és a 9.C 13 főjével. Veszprém fele indultunk, az első megállónk már majdnem az osztrák-magyar határnál, Szentgotthárdnál volt. Ausztriába Rábafüzesnél keltünk át, ahonnan egyenesen a csokigyárba mentünk ez a határtól kb. 40 perc autóval.
A gyárba 10:45 körül érkeztünk meg. Először egy, a Zotter családról, a kakaóbab termesztéséről és az Afrikából való exportról szóló filmet néztük meg egy komfortos moziteremben. A gyár nagyon sok aranyos részlettel van felszerelve, ezek igazán izgalmassá és érdekessé tették a látogatásunkat.
A film után jött a legjobb rész: a csokoládék kóstolása porcelán kanalakkal. A folyósókon haladva láthattuk a gyártási folyamatokat, eközben kedvünkre ízlelhettünk csokikülönlegességeket, és ha a bőség zavarában megszomjaztunk, ivókutakat is biztosítottak nekünk. A csokikostoló túránk végén lehetett vásárolni különböző szebbnél-szebb desszerteket, de legfőképpen csokikat. A kóstolás alatt különböző képzőművészek alkotásaiban gyönyörködhettünk.
Riegersburgból 1 óra volt az út Grazba. A busztól a vásárba közösen gyalogoltunk le, majd ott kisebb csapatokra szakadva elengedtek bennünket a belvárosba, ahol 14 adventi vásár közül válogathattunk. A főtéren lévő vásárban stájer kézműves termékeket és tradicionális osztrák édességeket is vásárolhattunk. Persze forró csokira is lett volna lehetőség, de ehhez már nem nagyon volt kedvünk, hiszen egy csokigyárból jöttünk. A különleges standok mellett körhinták és gyönyörűen kivilágított háztömbök hozták meg a karácsonyi hangulatunkat.
Az adventi vásár után, 17 óra magasságában indultunk vissza a buszunkhoz, amellyel 4 óra alatt Szlovénián keresztül vissza is értünk Székesfehérvárra. Szerencsére elkeveredés nélkül megúsztuk az utazást.
Ez a kirándulás fantasztikus élményekkel gazdagított bennünket.
Készítette: Kiss Noémi Anna, Kiss Márton, Huang Lili Viktória
A Rian Johnson által írt és rendezett Tőrbe ejtve című, három évvel ezelőtt megjelető film óriási sikert aratott. A főszerepben Daniel Craiget láthattuk, aki többek között James Bondot is alakította. Az első film után Daniel Craiget Golden Globe-ra, Rian Johnsont pedig forgatókönyvírói Oscarra jelölték. Az első rész után a Netflix két további filmet rendelt, ezek közül nemrég érkezett meg az első folytatás, Az üveghagyma.Benoit Blanc (Daniel Craig) detektív déli akcentusával, szokatlan stílusával és rendkívüli okosságával ismét igazán szerethető karakter ebben a filmben is. Rajta kívül most is számos híres színész számos különös személyiség bőrébe bújt bele: Miles Bron (Edward Norton) egy gazdag milliárdos, Duke Cody (Dave Bautista) youtube sztár “a csapat esze”, Birdie Jay (Kate Hudson) hiperaktív személyiség és divattervező, Claire Debella (Kathryn Hahn) hataloméhes politikus stb.
A film elején Miles Bron meghívja barátait a szigetére egy rejtélyes fadoboz segítségével, ahol egy gyilkossági játékot szervez, de Blanc elrontja a játékot, mivel megfejti az ügyet. De mint minden jó krimiben, hamarosan itt is meg történik, aminek meg kell: a gyilkosság. Mindenkire lehet gyanakodni, de Blanc titkos segítővel sikeresen megoldja az ügyet.
Összességeben elmondható, hogy az első film élvezetesebb és dinamikusabb volt. A Tőrbe ejtvének a felvezetése pörgősebb volt, így élvezhetőbb hatást nyújtott. Bár a két film különböző szemszögből mutatja be a nyomozások eseményeit, az első fimben jobban át tudtuk élni a gyanúsítottak szerepét, jobban tudtunk velük azonosulni. Összességében a színészi munka – véleményünk szerint – az első filmben jobb volt, viszont a második filmben sokkal szebb helyszínt választottak háttérül, mint az elsőben.
Összességében egy rejtélyes és élvezhető filmnek véljük mindkettőt. Mindenki bele tudja magát élni a szereplők helyzetébe, így mindenki tud agyalni a film nézése közben. Reméljük, hogy a harmadik rész izgalmasabb lesz, és minél előbb megérkezik.
Készítette: Hortobágyi Márton, Loósz Botond, Vörös Bence
It ends with us-Velünk véget ér címmel jelent meg CoHo egyik legnépszerűbb regénye. Nagyon népszerűvé vált az utóbbi időkben főleg Tiktokon, és mindenkitől csak pozitív véleményeket hallottam róla, úgyhogy gondoltam, nekem is muszáj elolvasnom.
Ezt a könyvet olvastam először CoHótól, de a többi regényeit is nagyon szeretem. Főleg azért, mert élvezetesen ír, és mindig van váratlan fordulat a műveiben. Sokan romantikus könyveknek mondanák az írásait, holott legtöbbször valamilyen társadalmi problémát boncolgatnak. A karaktereknek szintén nagyon jól meg lett írva a személyiségük, mindig kiváltanak belőlem valamilyen érzelmet. Az imént említett könyvvel is így vagyok, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam.
A könyv főszereplőjének, Lilynek nem volt mindig könnyű a sora, de arra törekszik, hogy elérje azt az életet, amire vágyik. Hatalmas trauma érte őt a múltjában, ugyanis az apja többször is bántalmazta Lily édesanyját, illetve egyszer odáig fajultak a dolgok, hogy már Lilyt is. Lily próbálja maga mögött hagyni a múltat, és új életet kezdeni Bostonban. Megismerkedik egy Ryle nevű, jóképű idegsebésszel, és egy ideig olyan jól megy minden, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Hirtelen felbukkan Lily gyerekkori szerelme Atlas, aki egy hajléktalan volt, akinek Lily segített. Ez okoz némi problémát Ryle és Lily kapcsolatában. Egy idő után viszont Ryle is kezd megváltozni, Lily apjára kezd hasonlítani, így Lily rettegni kezd tőle, ugyanakkor képtelen őt elhagyni, mert szereti. Erről is szól a könyv hátulján található mondat: „Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret”
Mint ahogy említettem, nagyon tetszettek a karakterek leírásai, különösen Lilyé, aki nagyon erős és bátor a történtek után is. A könyv első felében egyébként még egy aranyos szerelmi történetről van szó, viszont a sztori vége felé lévő történések bizony összetörik egyes olvasók szívét. Amikor rájöttem, hogy mit is jelent valójában a címe, nagyon megdöbbentem, ugyanis egyáltalán nem arra gondoltam. A Velünk véget ér cím láttán azt hittem, hogy ez arra utal, hogy esetleg Atlas és Lily összejönnek a végén, azonban ennek is a bántalmazásokhoz van köze.
Összességében nekem nagyon tetszett a történet, bár nem egészen úgy ért véget, ahogy azt akartam. Az írónő bele írhatott volna több közös cselekményt Atlasszal és Lilyvel, de ez csak a saját véleményem.
CoHo rajongóknak mindenképp kötelező elolvasniuk! Akik kifejezetten egy romantikus regényt szeretnének olvasni, azoknak nem igazán ajánlanám, ugyanis ahogy már említettem, van benne romantika, de nem ez a fő témája. Főleg olyanoknak ajánlom, akik érzelmileg szeretnék jobban megérteni, milyen az, ha valakit bántalmaznak.
Készítette: Keller Petra
Mi alapján dőlt el, hogy te leszel a királynő jelölt? Számítottál rá?
Igazából nem számítottam rá, hogy én leszek a jelölt, de nagyon jól esett, hogy megbíztatok ezzel a feladattal. A választást valójában elég szokatlan módon oldottuk meg. Először is, amikor felmerült a kérdés az osztályban, nem nagyon volt rá jelentkező. Majd Noncsi, az osztályunk DÖK-ös képviselője, az osztály csendes beleegyezésével felkért rá. Én elvállaltam, hiszen akkor úgy éreztem, az egész osztály számít rám, és amúgy sem volt semmi tétje számomra.
Milyen érzés volt, amikor megtudtad hogy, te lettél a Királynő?
Mivel nem számítottam még a jelölésre sem, így álmomban sem gondoltam volna, hogy meg fognak szavazni. Mindegyik jelölt nagyon jó beszédet írt, és nagyon szépek is voltak, tehát elég erős volt a mezőny. Én mindent beleadtam, amit tudtam, és ennek meg is lett a gyümölcse.
Szerinted miért nyerted el a többség tetszését?
Őszintén szólva fogalmam sincs. Talán a kisugárzásommal nyertem el a többség tetszését, pedig az izgulás terhével is nagyon küszködtem. Még nem szerepeltem nagy közönség előtt ilyen körülmények között. Igazából, amikor kiválasztottak, nem teljesen tudtam, hogy hogyan kell egy ilyen beszédet előadni magamról, de megpróbáltam kihozni mindent, amit lehet, és a komfortzónámból is egy kicsit kijönni.
Hogyan reagáltak az osztálytársaid, amikor kihirdették az eredményt?
Mindenki odajött megölelni és gratulálni, ami nagyon jól esett. De ez nekik is az érdemük, amiért megbíztak bennem, és jelöltek erre a címre.
Ahogy a bemutatkozásodkor említetted, szinkronúszol. Tudnál mesélni erről?
Persze, 5 éve szinkronúszom. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy ezt a sportot választottam, mivel kiskoromban is már imádtam a vizet. Nagyon szeretem a csapatot, amiben vagyok, nagyon jó sikereket érünk el együtt.
Hasonlít az az érzés, amikor megnyerted a választást és az, amikor megnyersz egy versenyt?
Igen, nagyon hasonlít a két érzés egymáshoz. Mind a két cél elérésében nagy szerepe van a csapatmunkának és az összetartásnak, hogy egy ilyen eufórikus érzést tudjon kiváltani a dolog.
Melyik versenyed volt az, amelyiken a legjobban izgultál, és mindenképp meg akartad nyerni? Sikerült is?
Meg kell mondanom az igazat, én nem szoktam annyira izgulni a versenyek előtt. Nem vagyok az az izgulós típus, inkább én szoktam lenyugtatni a társaim. Viszont egyszer egy pécsi versenyen voltunk, és úgy mentünk oda, hogy mi jól szeretnénk teljesíteni, és az is volt a legfőbb cél, hogy bizonyítsunk magunknak és az edzőnknek. És nagyon jól is sikerült, meg is nyertük, erre a mai napig büszkén gondolok.
Tudod már, hogy hol lesz a következő versenyed?
Fogalmam sincs. Nemrég lett vége az őszi versenyszezonnak, most jön egy kis pihi, és utána új erőbedobással jöhet a tavaszi versenyszezon.
A szinkronúszás mennyire változtatta meg az életed?
Nagyon sok szempontból a sport nekem mindig is az életem része volt. Már nagyon kicsi korom óta sportolok, de a szinkronúszás tetszett eddig a legjobban. Ez a sport adott nekem új barátokat, élményeket, kitartást, fegyelmet, meg persze megtanultam beosztani általa az időmet.
Kinek ajánlod a szinkronúszást?
Aki szeret táncolni, balettozni, és emellett szeret vízben lenni, annak szerintem nagyon tetszhet ez a sportág, hiszen ebben mind a kettőnek nagy szerepe van. A táncnak azért, mert nagyon hajlékonynak kell lenni, és vannak olyan elemek, amikhez kell tánc és balett-tudás. Az úszás meg azért kell hozzá, hogy biztonságban érezd magad a vízben, és persze az úszás adja hozzá az erőnlétet, az alapokat.
Köszönjük Zsuzsónak az interjút! További sok sikert kívánunk a versenyekhez és a tanulmányaihoz!
Tíz egymásnak ismeretlen ember kap meghívást a Néger-szigetre, amire nemrég egy pazar villát építettek. Mind a tízen örömmel fogadják el a meghívást, és egy kellemes nyaralás reményében érkeznek meg a szigetre. Rejtélyes meghívójuk, az úgynevezett Mr. V. A. Lacky furcsa módon nem bukkan fel, de ez a vendégeket eleinte egyáltalán nem zavarja.
Az első vacsoránál megszólal egy elrejtett gramofon, amely mindannyiukat egy-egy gyilkossággal vádolja. Az esetekben közös, hogy egyik gyilkosság sem volt bizonyítható, így senkit sem vontak korábban értük felelősségre. Nem sokkal később az első haláleset is megtörténik, majd az asztalon lévő tíz négerfej-szobrocskából eltűnik egy.
Mindeközben nagy vihar dúl a tengeren, így az elmenekülés nem opció.
Bár eddig minden Agatha Christie könyvet, amit olvastam, szerettem, de biztosan a Tíz kicsi néger tetszett a legjobban. A sztori nagyon jól fel van építve, egy tipikus „letehetetlen” könyvnek mondanám. Emellett nagyon érdekes, ahogy a történetben visszatükröződik az emberi pszichológia. Előkerülnek a szereplők emlékei, sérelmei, és azt is végignézhetjük, hogy jutnak el a józanésztől egészen az őrületig.
Agatha Christie nagy sikerű krimije, 1939. november 6-án az Egyesült Királyságban Ten Little Niggers címmel jelent meg, majd 1940 januárjában az Amerikai Egyesült Államokban is megjelent And Then There Were None címen. Magyarországon Tíz kicsi néger címen találkozhattunk a regénnyel, viszont nemrégiben átnevezték, így már Mert többen nincsenek címen találhatjuk meg a művet a boltokban.
Bár számos adaptáció készült a könyv alapján, mégis kiemelném a Tíz kicsi katona című minisorozatot. A remek színészi játék a zenei aláfestéssel és a vágásokkal együtt nagyon erőteljes atmoszférát teremt. Ugyan néhány részlet változott a regényhez képest, az alapsztori ugyanaz maradt. Azoknak, akik már olvasták a könyvet, már csak a hangulat miatt is ajánlanám, akik pedig még nem találkoztak a történettel, azoknak egy igazi krimiélmény lehet.
Készítette: Farkas Réka
Nemrég zajlott le házi író- és költőversenyünk, melyen első helyezést ért el Tarsoly Tekla, a 9.Ny tanulója.
Fogadjátok szeretettel néhányat az általa beküldött művek közül!
Éjjeli zeneszó
Kint ülni a vaksötétben, csillagokat nézni az égen,
Emlékekre gondolni, melyek a szívedhez nőttek régen.
Minden este zene szól egy teljes héten keresztül,
De egy évben csak egyszer van ilyen éjjeli zeneszó.
Hajnal felé
Eső kopogását hallani az ablakon,
Sötét szobában ténferegnek a gondolatok.
Rád gondolok ma is, mint minden egyes éjjel,
Mi lehet veled és miért nem beszélünk oly régen.
Halk szél fúj odakinn, suttog s mond valamit,
Gondolatok ezre lepi el fejem megint.
Te jutsz eszembe ismét fényes nappalon is,
Minden rendben van e veled vajon mai nap is.
Véleményen szerint sajnos kevesen ismerik ezt a sportágat. Valóban nem olyan híres sport, mint például a labdarúgás, a kézilabda vagy a jégkorong. Gyakran hallok vele kapcsolatban olyan kérdéseket, amiket szívem szerint meg sem szeretnék hallani. Az emberek nagy része csak úgy ismeri a tollaslabdát, mint egy strandos időtöltést, aminek az a lényege, hogy minél többször üssenek bele a labdába. Ami meg igazából a lényege, az egyszerű: az ellenfelünket olyan szituációba hozzuk, hogy a labdát véletlenül se tudja visszaadni, így a pont a miénk lesz.
Sokszor kérdezik, hogy mit szeretek csinálni szabadidőmben. A válaszom egyszerű: nekem nincsen szabadidőm, én rendszeresen, versenyszerűen és válogatott szinten tollaslabdázok. Elég furcsa arckifejezéseket szoktam látni ilyenkor, vagy éppen majdnem csak kiröhögnek, hogy ez nem is sport. Hozzáteszem, hogy akármennyire is hihetetlenül hangzik, a tollaslabda sport, ráadásul paralimpiai/olimpiai sportág.A tollaslabda nehéz és fárasztó sportág, egyben izgalmas és nem kikövetkeztethető. Zárt térben játsszák, ahol a környezeti zavarok nem befolyásolják a játékot. 2x 21 pontig kell játszani (ritkán hosszabbítással, 30 pont a maximum). Műanyag, illetve toll labdával játsszuk.
Az egyik leggyakoribb tévhit az az, hogy a háló magassága megegyezik a röplabdaháló magasságával, pedig nem. A tollaslabdaháló 155 cm, míg a röplabdaháló férfiaknál 243cm, a nőknél 224cm. A játéktér téglalap alakú, 13,40x6,10 m méretű területű. Egy versenyen több számban is lehet indulni, például párosban, egyéniben vagy vegyes párosban. Mindhárom szám különleges, és megvan a maga sajátossága. Személy szerint nekem az egynemű páros a kedvencem, mivel ez egy igazi páros munka.Örülnék annak, ha egyre több embert érdekelne legalább csak annyira ez a sport, hogy megnézze, hogyan is zajlik egy ilyen mérkőzés. De ha valaki ki is próbálná, biztosíthatom, hogy nem csalódna. Próbáld ki, és bizonyosodj meg róla, hogy fantasztikus sportág!
Szalai Kíra, Póti Regina
Egy nap, mikor lent voltunk, a kapu előtt egy vékony, görbe öregasszony állt, botra támaszkodva. A nagyszüleimet kereste. A nagyszüleim ekkor a mezőn voltak a szüleimmel, így az öregasszony velem maradt és beszélgetni kezdtünk. Ettől a naptól fogva, amikor vidéken voltam, mindig megkerestem, ha ő ment a kapunk előtt el, akkor mindig bekiabált, hogy a barátom itt van-e? A közös programunk a sok beszélgetés volt, minden érdekelte, ami velem történt. Sok háziállatot tartott, mindnek volt neve, azokat végig simogattuk, és beszéltünk hozzájuk. A kedvenceim a kecskék voltak. Lehozta a padlásról a fia régi játékait. Bár jó régiek voltak, számomra újdonságnak számítottak, és az, hogy ő görbe háttal és fájós lábbal felment értük miattam, az most is megható. A nasizás se maradt ki, mindig félre volt téve valami finomság számomra, amit saját magától vont meg, csak hogy nekem is adhasson belőle.
Aztán egy nap a nagyszüleim mondták, hogy elköltözött a fiához. A fiánál neki lett volna szüksége egy barátra, pont úgy, ahogy nekem volt szükségem rá régebben. Mivel most ő volt, aki unatkozott, ezért a fia kitalálta, hogy válogassa szét a megtermelt paszulyt színek szerint, mert az nekik nagy segítség lenne a tavaszra. Hasznosnak is érezte magát, sokat dolgozott, és a tél folyamán rengeteg paszulyt szét is válogatott.
A tavasz közeledtével rá is kérdezett, te fiam, honnan lett ilyen sok paszulyotok? A fia meglepődött, váratlanul érte a kérdés, ugyanis egész télen újra és újra összetöltötték a szétválogatott paszuly szemeket, hogy le tudják őt foglalni...
Gergely Roland, Kerék Patrik