Később a megbeszélt időpontra mindenki visszaért, a tanárok vagy ötször megszámoltak minket, aztán elindultunk a szállásra. A panzióhoz érve mindenki elfoglalta a szobákat, és kezdődhetett az esti programzuhatag. Társasjátékoztunk, kártyáztunk, és szörnyen sokat nevettünk a legkisebb apróságokon is.
A vacsora után mindenkit elzavartak a saját szobájukba, takarodó gyanánt. Sajnos hiába vártuk, hogy a tanáraink elaludjanak, mindig járőrözött valaki, így az átkóborlásokat kicsit máshogy kellett megoldani.
Abban a szobában, ahol én is voltam, volt egy óriási erkély, ami egy földszinti hotelszobához képest elég érdekes volt. Szemben egy kis játszópark, mellettünk szintén pár erkély, a szomszéd szobában pedig a legjobb barátaink. Megbeszéltük, hogy kimászunk a játszótérre, így hát felvettem egy papucsot, és megkapaszkodtam a korláton az éjszaka közepén.
A fém nyirkos volt, rettentő hideg, és nagyon csúszott. A többiek már rég átmásztak és elindultak a mászóka felé. A kezemmel feltoltam magamat a korláton, majd az egyik lábammal nagy lendületet vettem, hogy átlendítsem magamat. Abban a pillanatban a papucsom megcsúszott, és átestem az erkély korlátján egy szúrós, sűrű bokorba. A hatalmas puffanásra mindenki odafordult, de senki nem mert odajönni.
Egy pillanatra nem értettem, miért nem segít senki, aztán hirtelen minden világossá vált számomra. Sikerült ráborulnom egy kültéri locsolóra, ami először halkan csipogott kettőt, majd hirtelen jéghideg vizet kezdett permetezni körbe-körbe.
Nem tudtam megmozdulni, a bokor millió darabja a testem összes szabad felületét szúrta, így valamelyik osztálytársam hősiesen próbált kimenteni az erkélyről kihajolva. Hamar kiderült, mik a szándékai: megragadta a korlátot, hasonlóan, mint én, és egy fülsiketítő sikoltás következtében ő is beleesett a cserjék közé. Egyenesen rám.
A vízsugártól pillanatok alatt szétáztunk.
A többiek a történéseket látva odajöttek és kihúztak minket a növényzet szúró öleléséből.
Dideregve, csurom vizesen próbáltuk elzárni a locsolóberendezést, mikor hirtelen egy kapucnis alak jelent meg a játszótér felől.
Az osztályfőnökünk volt, aki az egészet végignézte.
Dányádi Lili, Györke Zalán
Szia, Gergő, kérlek, mesélj egy kicsit arról, hogy például miben tartod jobbnak a Kodolányit más suliknál?
„Nem nagyon tudok más iskolákról véleményt mondani, de úgy érzem, a diákközösség itt a legösszetartóbb, és a tanárokkal való kapcsolat is itt a legközvetlenebb.”
Mennyi idő kellett hozzá, hogy megszokd a gimnáziumi életet az általános iskolához képest?
„Igazából az egész jött magától, természetesen. Talán nekünk, nyelvi előkészítősöknek könnyebben megy ez, hiszen a 0. év megkönnyíti az átmenetet.”
Az osztályod mennyire volt befogadó az elején? Könnyű volt beilleszkedni?
„Az én osztályom nagyon befogadó minden szempontból. Már a gólyatáborban is összetartó csapat voltunk, és szerintem ez nem változott az évek során sem. Tökéletesen beilleszkedett bárki, az is, aki utólag jött hozzánk, akár cserediák, akár új osztálytárs.”
Milyen irányba változott az osztályod 9.Ny-től mostanáig?
„Mindenkinek biztosan megvan a saját véleménye erről az osztályban, de szerintem mi ugyanolyan jó közösség vagyunk, mint a 0. évben voltunk. Nagyobb változás talán a 9.B-s évünkben történt, ahol összevontak sok órát, így több időt lehettünk együtt az iskolán belül is.”
Tanáraid mennyire támogattak téged az 5 év folyamán?
„Én nem feltétlenül kértem sok segítséget magamnak a tanáraimtól, bár lehet, így visszagondolva, talán többször kellett volna. A tanáraink minden maguktól telhetőt megtesznek, hogy jobb tanulmányi eredményem/eredményünk legyen. Lehet, néha a jegyek nem ezt mutatják, de én személy szerint hálás vagyok azért a sok energiáért, amit a munkájukba fektettek.
Mennyire vagy elégedett a tanulmányi eredményeiddel?
„Biztos, hogy az általános iskolai és az első gimnáziumi éveim óta romlott kicsivel az átlagom, de így is meg vagyok elégedve vele. Azokat az órákat, amiket a szabadidőmben nem a tanulásra fordítok, mindig olyan produktív dolgokkal töltök ki, amik később az életemben hasznosak lehetnek számomra, illetve még célom lesz velük a jövőben.”
Hogyan lett belőled királyjelölt?
„Igazából mi először demokratikus úton, szavazással próbáltuk meg eldönteni, hogy ki legyen a jelölt. Minden alkalommal két osztálytársam Domak Balázs, Detre Máté és én voltunk az első 3 helyen. Így mi hárman döntöttük el végül, hogy melyikünk legyen a jelölt. A végén engem választottunk meg, ami gyorsan és viták nélkül dőlt el, mivel ők ketten inkább kampányfőnökök akartak lenni. Én úgy gondoltam, bármelyik szerepkört elvállalnám, hiszen az esélyeink nem tőlünk függnek, hanem a mögöttünk lévő csapattól, és attól, hogy mennyire vesszük ki a részünket a munkából.”
Érdekelne minket, hogy milyen volt a kampányhét egy végzős szemszögéből?
„Példának talán a gólyaavatást tudnám felhozni, ami jobban összehozza az osztályt, illetve az évfolyamot, mint bármi más, és olyan, mintha egy héten keresztül, csak kicsit visszafogottan buliznátok az udvaron vagy a folyosón. Végzősként nagyon sok időnk és munkánk van benne, hogy mindenki élvezze ezt a hetet. Sok mindenki gondolja szerintem úgy, hogy a kampányba nem is az iskolában fektetünk energiát, hanem utána, pl. ötletelés, rendelés, kampányfilm-készítés, lógótervezés során. Természetesen az egyetlen probléma itt is az idő, mivel sok tanárnak muszáj mennie tovább az anyaggal, különben túlságosan lemaradnánk. Én, mivel a kampányfilm vágását és szerkesztését egyedül vállaltam, elég sok munkát kreáltam magamnak, illetve a koncertünkhöz szükséges próbákra is kellett időt szakítanom, a tanuláshoz igazodva. Mindez viszont eltörpült ahhoz az élményhez képest, amit ezen a héten szereztem/szereztünk.”
Milyen esélyekkel indultatok a választáson?
„Ugyanakkora eséllyel, mint bármely osztály. Szerintem az elején senkinek sem volt semmi hátránya vagy előnye. Talán az, hogy nálunk én már tudtam, hogyan kell videót szerkeszteni, vágni, illetve már volt használható kameránk a filmhez stb., de biztos, hogy ehhez hasonló dolgok minden osztályban voltak.
Összeségében hogyan jellemeznéd vagy éppen milyennek tartod az osztály tanulmányi átlagát?
„Változónak mondanám. Vannak tantárgyak, amelyekben legjobbak vagy jók, vagy éppen pont ellenkezőleg, rosszak vagyunk. Szerintem az osztályátlag, illetve a jegyek így az érettségi fele közeledve nem pontosan tükrözik az osztály képességeit, mivel sokan egy bizonyos tantárgyba több energiát fektetnek, hiszen az kell nekik a továbbtanuláshoz. De az tény, hogy van olyan tantárgy, amit nem kellene ennyire elhanyagolnunk.”
11.-ben milyen fakultációt választottál? Miért pont ezekre esett a választásod?
„Emelt informatika és emelt matek. Azért ezekre esett a választásom, mivel érdekel az informatika, és ezen a területen akartam továbbtanulni. Erre a tanévre már kialakult előttem egy pontosabb kép a jövőmről, és szerencsére jó fakultációt választottam.”
Nem jelentett nagy kiesést az érettségire valófelkészülésben az online oktatás?
„Biztos van, akinek segített az online tanulás, de nekem személy szerint nem feltétlenül. Minden órán megpróbáltam ott lenni, és bár biztos sok tanár gondolja azt, hogy sokan csak ültek a gép előtt, és mást csináltak órák alatt, de sokan megpróbáltunk tanulni, a felvett órákat újranézni, ha nem volt internet, vagy valami probléma volt. Szerintem a legtöbb tantárgyat nem lehet online tanítani. Bár szerintem az is szerepet játszott, hogy soha senki nem tapasztalt még ilyet, hogy sok év iskolai tanulás után egyszer csak otthonról történik az egész, és így a légkör is teljesen más volt.”
Mitől tartasz a legjobban az érettségi tantárgyak közül?
„Az irodalom sosem volt az erősségem, és ez az eddigi kodós éveimben sem változott. De nem tartok tőle, mivel, mint minden másik tantárgyra, erre is csak tanulni kell.”
Mi alapján döntötted el, hogy hova szeretnél menni továbbtanulni? Nehéz volt döntést hozni?
„Mivel már van sok ismerősöm az egyetemen, ahova legszívesebben mennék, így egyértelmű volt számomra a döntés. Igazából a nyílt napon tapasztalt légkör, illetve maga az egyetem volt a legnagyobb ok végül.”
Milyen terveid vannak az elkövetkezendő pár évre?
„Próbálom folytatni azt, amit a Kodóban elkezdtem. Építem a jövőmet úgy, hogy közben a tanulásra és a saját szórakozásomra is elég időm legyen.”
Mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet?
„Lassan 2 éve elkezdtem gitározni tanulni otthon, és a szabadidőm nagy részét már ez teszi ki. Pár hete kezdtem el először tanárhoz is járni, hogy zeneelméletet tanuljak, mivel eléggé foglalkoztat ez a téma. Természetesen ezenkívül minden más, ami egy átlagos diák életében megtalálható: edzés, sport, bulizás, barátok stb.”
Köszönjük, Gergő, hogy ilyen nagylelkűen válaszoltál kérdéseinkre! További szép napot és sok sikert a továbbiakban!
Csütörtökön este sokadmagammal együtt egy csodálatos színházi élményben volt részem. Egy, a koronavírus miatt korábban elmaradt előadását pótolta a fehérvári Vörösmarty Színház a nagyszínpadán, melyre érdemes volt várni.
Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szerzeményét, a Padlás című musicalt láthatta a közönség. A márciusi és áprilisi programban is műsorra tűzték, így még van lehetőség megtekinteni.
A fehérvári előadást Lendvai Zoltán rendezte, aki nem ismeretlen a város színházszerető közönsége előtt. Az ő rendezésében láthattuk többek között a 80 nap alatt a Föld körül vagy a Család ellen nincs orvosság című sikeres előadásokat is.
A budapesti Vígszínház évek óta hatalmas sikerrel játssza a zenés darabot, így kíváncsisággal teli izgatottsággal foglaltuk el helyünket a nézőtéren.
A függöny felgördülése után egy varázslatos mesevilág látványa tárult a nézők szeme elé. A produkció létrehozói egy ósdi padlás képét teremtették a színpadra nem nélkülözve a színpadtechnika gazdag tárházát, mint például: villódzó lámpák sokasága, pirotechnikai elemek valamint a komoly felkészülést igénylő “légtornász” mutatvány.
A nagyszerű színészi játékok segítettek beleélni magunkat ebbe a csodálatos világba.
Mivel a szerzőpáros neve garancia a szórakozásra, a dalok zenei világa, mondandója is magával ragadja a közönséget. A vidám, dallamos zenei betéteknél az egész nézőtér együtt tapsolt.
Az előadás az emberi élet kérdéseiről mesél könnyed módon. A színészek kiemelkedő és hiteles alakítása segít abban, hogy a szerelemmel, a barátsággal, az elmúlással vagy a szellemvilággal kapcsolatos témákat gyermekek számára is értelmezhetően adja át. A történet végére a néző a korábban ellenszenves karaktert is, a többiekkel együtt, a szívébe zárja.
Az előadás élményéhez hozzájárul a színház dolgozóinak kedvessége, figyelmessége, a színház épületének kellemes légköre.
Az elmúlt két évben kevés lehetőségünk volt, hogy eljuthassunk színházba, így arra bíztatok mindenkit, ha kikapcsolódásra, önfeledt szórakozásra vágyik a családjával, ne hagyja ki a lehetőséget, hogy egy ilyen színvonalas műsort megtekintsen az ország egyik legelőkelőbb színházában. Nem fogja megbánni!
Jászai Balázs
Hány évesen döntöttél úgy, hogy ezt a sportot választod? A labdarúgás előtt sportoltál valamit?
10 éves koromban határoztam el, hogy elkezdek focizni. Előtte 2 évig judoztam.
Mi miatt döntöttél úgy, hogy sportágat váltasz? Visszagondolva, szerinted ez jó döntés volt?
Meguntam az előző sportot, és a focit sokkal szimpatikusabbnak találtam, ezért a sportág váltás mellett döntöttem. Véleményem szerint igen. Nagyon jó társaságot találtam magamnak a csapatban, és mai napig nagyon szeretem ezt a sportágat.
Milyen poszton játszol/játszottál?
A kezdetektől egészen a tavalyi évig mindig kapus voltam. Az utolsó egy évben viszont középcsatárként szoktam segíteni a csapatot.
Melyik, a fociban elért sikeredre vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy tavaly a regionális U16-os bajnokságból sikeresen feljutottunk a kiemelt országos bajnokságba.
Mennyivel érzed ezt a bajnokságot nehezebbnek? Az előzőhöz képest milyen eredményeket tudtok elérni a csapattal?
Természetesen a regionális bajnoksághoz képest sokkal nehezebb ez a bajnokság, nincsenenk gyenge csapatok. Az egész csapatnak nagy kihívás ez, de itt is jól megálljuk a helyünket. A tabella előkelő részén elhelyezkedő csapatokat is meg tudjuk szorongatni, és szoros mérkőzéseket tudunk velük játszani.
Mi a célod a labdarúgással? Mi ad neked motivációt a sportban?
Az, hogy felnőtt koromban egy első osztályú akár külföldi, akár hazai csapatban tudjak játszani. Minél jobb eredményeket elérni, és később valóra váltani az álmaimat.
Ennyi idősen mit adott neked a futball?
A sport és a mozgás szeretetét.
Köszönöm szépen a válaszaidat, további sok sikert a labdarúgásban!
Abba a korba értem, hogy már próbálok önállósodni.
Nemrég voltam bankkártyát igényelni, mert édesanyám elküldött egyedül. Bementem a bankba, leültem az ügyintéző nénivel szemben, egy idősebb nő volt.
Engem a nénik általában imádnak, mindig mosolyognak rám, szokták mondani, hogy “milyen jó kötésű, fess fiatalember” vagyok. Hát ezt a nénit a legkevésbé sem érdekelte, hogy jó kötésű vagyok. Gondoltam, csak megmutatom neki, hogy az vagyok. Elkezdtem feszíteni, hogy lássa. Erre csak nézett és kérdezte:
– Magának mi baja?
–Hát – mondom – semmi – és feszítettem a másik oldalról.
De semmi.
Befejezte a gépelést, elkezdte feltenni a kérdéseket. Én az ilyen kérdésekre nem tudok válaszolni, tehát minden válaszért fel kellett hívnom édesanyámat.
– Biztosítása van?
– Egy pillanat – mondom. – Biztosításom van? – kérdezem közben telefonon édesanyámat.
– Nincs – válaszolta, amit továbbítottam a néninek:
– Nincs.
Majd jött a keresztkérdés:
– És szeretne?
Erre én kapásból anyámnak:
– És szeretnék?
Válaszát ismét tolmácsoltam az ügyintézőhöz:
– Nem.
Ekkor jött az abszolút kivégzés:
– Internet bankjához mi a jelszó?
Rávágtam:
– Tudja mit? Inkább odaadom, beszéljék meg.
Lezártuk a kérdéseket, eljutottunk a szerződéshez. Én a szerződéseket alapból nem szeretem, mert félek, hogy átvernek, és szerintem ezt ők is jól tudják, mert minden szerződésbe beleírják, hogy a „szerződő fél”. Ezek szerint látszik.
Mindig odaadják aláírás előtt, hogy olvassam el, de minek? Maximum a betűtípusba tudnék belekötni vagy a margóba, nem lennénk előrébb. Úgy szokott lenni, hogy ideadják, én meg ülök és nézem a szerződést, és mondom magamnak, jól van, ne ess kétségbe. Olvasgatom, hátha jobb lesz, és rájövök, hogy csak pár szót ismerek, és úgy teszek, mintha tudnám, miről van szó, és közben bólogatva nézem tovább a papírt a kezemben.
Ijedtségemben próbáltam természetesen viselkedni, és rámosolyogni a nénire, de szerintem ettől inkább ő is csak megijedt. A feszültséget egy kérdéssel próbáltam oldani:
– Gyakran jár ide?
Majd felhúzott szemöldökkel válaszolt:
– 20 éve dolgozom itt.
Gajdóczi Krisztián
Apukám, Dányádi Balázs, már hosszú évek óta dolgozik mezőgazdasági pilótaként. Elmesélte, hogy milyen egy napja, illetve arról is beszámolt, hogyan is néz ki egy szezonja.
A permetezést megelőző napon már fejben rákészül a másnapra. ,,A megrendelőtől megkapom a munkatérképet, amin a földterület nagysága és az azt körülvevő akadályok, például villanyvezetékek, fák és bokrok vannak megjelölve. A permetezőszer miatt a termőterületet körüli növényzet fajtáit is tudni kell, hiszen káros hatással lehet rájuk az anyag.”
Másnap hajnali háromnegyed négykor kel, majd elindul a helikopter telephelyére. ,,Itt elvégzem a légi üzemeltetési utasításokat, ellenőrzöm a helikoptert. Ha mindent rendben találok, kirepülök a szántóföldhöz, ahol ideiglenes le-és felszállóhelyet keresek” Apukám azt is elmondta, hogy csak mezőgazdasági képesítéssel rendelkező pilóták hajthatnak végre fel-és leszállást saját maguk által kijelölt területen.
A helyszínen biztosítják a vizet és a növényvédő szert is. A helikopter tartálya 600 literes, amit egy 20 méteres tömlő segítségével töltenek meg 200 liter permetezőszer és 400 liter víz keverékével.
,,Az első felszállás előtt még egyszer megnézem a munkatérképet, amíg a gép paraméterei normál helyzetbe nem állnak. Amint mindent átvizsgáltam és átnéztem, 50-60 méteres magasságba emelkedek, és szemügyre veszem a munkaterület akadályait.” Ám ez a magasság is csak a mezőgazdasági pilóták számára engedélyezett. Egy átlagos polgári pilóta 300 méter alá nem mehet repülés közben.
A növényvédő szer szórását 1-1,5 méteres magasságból, 80-90 km/h-s sebességgel végzi a szél irányában. ,,A szélirány azért fontos, hogy a tartályból kijuttatott permetfelhőbe nehogy belerepüljek.”A maximális szélerősség, amiben lehet még dolgozni, 4m/sec erősségű, míg a legmagasabb hőmérséklet 24⁰C fok.
A permetezés menete gyors folyamat. ,,A 600 liter anyagot 6 perc leforgása alatt juttatom ki, az aktuális mennyiséget műszer jelzi. Egy adag 10 hektár méretű területre elég. Ha az oldat kifogy, visszarepülök a töltőhelyre, ahol a töltés 1 percet vesz igénybe. Ez alatt az idő alatt nem állítom le a gépet.” Egy ilyen kör általában 10 percig tart töltéstől-töltésig. Egy óra alatt 80-100 hektárnyi tábla is lekezelhető, ami nagyon gyorsnak számít.
A helikopter üzemanyagpótlását óránként végzik. Apa elmesélte, hogy a 650 literes üzemanyagtartályba csupán 200 litert töltenek, így repülés közben 250-300 liter körüli tankkal repül. Ennek fontossága, hogy ne legyen annyi súly, amit a helikopternek cipelnie kelljen.
Az egész tevékenységet egy növényvédelmi szakmérnök, más néven növényorvos felügyeli, a növényvédő szerek használatával együtt. ,,Nekem is van növényvédelmi szakvizsgám, hiszen a permetezőszerek használatával és hatásmechanizmusával nekem is tisztában kell lennem.”
Egy munkaszezon március elejétől szeptember végéig tart. ,,Tavasz elején szilárd granulátumos műtrágyát szórok, tavasz végén és a nyár elején repce, illetve kalászos állományban kártevőirtást végzek. Nyár közepén napraforgón és repcén végzek lombtrágyázást, aminek a lényege, hogy a folyékony műtrágya állományjavító, és plusz tápanyagokat juttat a növényekbe a zöld felületeken keresztül. Nyár közepétől a végéig a repce ragasztása a feladatom. Ezt egy elasztik nevű anyaggal végzem. Ez nem minősül növényvédő szernek. Az elasztik a repce becőjét, amiben a mag van, - ezt úgy lehet elképzelni, mint egy borsó hüvelyét a benne lévő szemekkel, sokkal apróbban-, ragasztja össze, hogy a szemek ne peregjenek ki. Ebben a szakaszban napraforgó gombaölőzés és a kukorica kultúrában kukoricamoly kártevőzés is fontos mezőgazdasági tevékenység. Ősszel napraforgó deszikkálását kell elvégezni. A deszikkálás gyors érlelést jelent, ami eléri, hogy a napraforgó a benne lévő víz legnagyobb részét elveszítse.”
A mezőgazdasági szezon végeztével a saját tulajdonban álló helikoptereken kötelező karbantartásokat kell végezni. ,,Három típusú helikopterrel zajlik a munka. Kamov Ka 26, Schweizer 300 és Jetranger Bell 206 gépekkel, így ennek a három légi járműnek kell átesnie a vizsgálatokon.”
Télen a szakmai továbbképzésekre és a vizsgákra kell felkészülni. A mezőgazdasági pilótáknak elég nehéz dolguk van, hiszen egy összetett, kiemelten veszélyes munkát végeznek, ezért minden évben helikopter vezetői gyakorlati vizsgán és kompetencia felmérésen kell részt venniük. Emellett öt évente a Gödöllői Szent István Egyetemen növényvédelmi továbbképzésen kell megjelenniük, majd vizsgát tenniük.
Napjainkban egyre többen fejezik ki aggodalmukat a földi-és légi úton kijuttatott növényvédő szerek miatt, pedig ha ezt a tevékenységet nem folytatnánk, a szántóföldeken lévő haszonnövények 70-80%-a tönkremenne.
Dányádi Lili
A könyv címét szándékosan írtam kis betűvel, hiszen a könyvborítón is így szerepel. Rupi Kaur írónő eddig három elképesztő művet osztott meg olvasóival. Ezek az alkotások tej és méz, a nap és az ő virágai, illetve otthon test címre hallgatnak, és, mint sokan mások, én is a megszállottjuk lettem.A könyvsorozat novellái különböző témákat dolgoznak fel, a tej és mézben a fájdalomról, a szeretetről, a törésről és a gyógyulásról olvashatunk.
Ezek csupán pár sorosak. A könyv különlegessége, hogy nem tartalmaz nagybetűt, a szavak, a mondatrészek nincsenek elválasztva egymástól vesszővel, és az egyetlen mondatvégi írásjel a pont. Eleinte nem értettem, hogy miért ilyenek a szövegek, furcsa is volt először így olvasni, de aztán idővel rájöttem, hogy óriási szabadságot jelent az elménknek, hiszen bárhogy értelmezhetjük az olvasottakat, mi szabhatunk határokat a mondatok között.Minden oldalon firkálmánynak tűnő, ám valójában szintén mély jelentésű illusztrációkat találunk, amik sokat segítenek a sorok értelmezésében.
Véleményem szerint Rupi Kaur könyvei tökéletesek, és én mindegyiket imádom, de mégis a tej és méz áll hozzám a legközelebb, hiszen ezzel az írással tudok a legjobban azonosulni. Van, amin mosolygok, van, hogy pár oldaltól szorongok és néhány mondattól a hideg kiráz.
Szeretem a kötetekben, hogy nagyon letisztult, esztétikus kiadványok, melyek szépsége egyaránt vonzza a szemet és a lelket. A borítónak kellemes a tapintása, és a mű tartalma teljesen magába szippant.Egyetlen hátulütője, hogy brutálisan elvont könyvről van szó, mely számos olyan témával is foglalkozik, melyek egyesek számára kínosak lehetnek, akár tabuk, vagy túl intimek, kényesek.
Dányádi Lili
Mind tudjuk, ez a TV2 egyik hírmondó műsora. A tény az, hogy ebben a műsorban mindig csak brutális, elképesztően rossz híreket mondanak, mert a jó hír az nem hír, vagy talán nincs is. Sajnálatos, mert az embereknek szükségük lenne egy kis jóra, de az sajnos elmarad.
Az életünk lett a COVID-19, hullámzott is rendesen az elmúlt 2 évben, időnként azt hittük, hogy hajón vagyunk, és vártuk a szárazföldet, ahol kiszállhatunk, de még most sem tehetjük. Tájékoztatást is kaptunk több helyről, több félét, csak tudjuk követni.
Az tény, hogy a minap úgy jártam, hogy egyik héten szabadon járkálhattam, élhettem, mivel átestem a betegségen, a másik héten meg már karanténköteles voltam. Az én egészségügyi állapotom nem változott, csak a jogszabályt átírták. A barátomnak csütörtökön járt le a karanténkötelessége, mert beteg volt, az új szabályzat alapján pénteken megint karanténköteles lett, mert beteg lett az egyik osztálytársa. Mivel most volt beteg, és még nem tudja beoltatni magát, szegény ülhet otthon még legalább 4 hónapig.
Na de jönnek talán még ennél is rosszabb hírek, amikor családi tragédia van, szülők gyilkolják egymást, netán a gyerekeiket, szomszédjaikat, barátaikat, kriminális. De hát ezzel nincs vége, mindig van autóbaleset, többnyire áldozatokkal. Nem értem, miért nem lehetne jobban odafigyelni az utakon és számításba venni, hogy ott mások is közlekednek és nem csak én számítok. „Vigyázzunk egymásra!” Ennyivel nem ússzuk meg a híreket, hiszen még ott vannak a tűzesetek, a kidőlt fák, a viharos szél és még a rablásokról meg a betörésekről nem is beszéltem.
A jó hír az, csak van jó hír is elvétve, hogy egy rablót elfogtak, aki már több helyre is betört és elvitt elég sok mindent. A sors iróniája, hogy az utolsó rablásakor egy padot is magával vitt, valószínűleg tudta, hogy most már ülni fog.
A történet csak átfordul pozitív irányba, ugyanis a nyíregyházi állatkertben egy kispanda született.
Gergely Roland, Kerék Patrik
2021.10.22-28 között került megrendezésre az IQ-Foil Európa Bajnokság, amit a franciaországi Marseille-ban rendeztek meg. A magyar windsurfing csapat tagjai Cholnoky Sára, Bors Máté, Czyrják Dániel, Kossovics Máté és Sánta Bence voltak. A csapat 10.14.-én érkezett meg a verseny helyszínére. Kint tartózkodásunk elég érdekesen alakult, hisz a 2024-es olimpiai helyszín időjárása rendesen megtréfált minket.
A verseny előtti időszakban csak pár órát tudtunk edzeni először kis szélben, majd egy kimondottan egyenletlen szél jött, ahol 5-25 csomó váltakozott. Természetesen az iránya is összevissza változott.
A legtöbb napon a szél erőssége nem haladta meg az 5 csomót. Így a csapat futásokkal és erősítéssel töltötte az időt, amikor a vízre szállás kilátástalannak tűnt. Majd a versenyre való regisztráció napján, egy 25-32 csomós szél fújt, amit nem használhattunk ki.
A verseny első két napján nem rendeztek futamot a túl gyenge szél miatt, majd a harmadik napon a gyenge szélben végre sikerült szlalomfutamokat rendezni. A magyar csapatból Sánta Bence teljesített a legjobban, aki a csoportbontásnál csak 4 ponttal maradt le az aranycsoportról.
Az ezt követő napon a rendezőségnek nem állt módjában futamot rendezni a gyakorlatilag nem is létező szélben.
Csak az ezt követő napon sikerült újra futamokat rendezni, immár nagyobb, 10-20 csomós szélben. Több pályaverseny futamot is sikeresen meg tudtak rendezni, a hölgyeknél 6, a férfiaknál valamennyivel kevesebb, 4 futamot, de a fiúk a kedvezőtlen körülmények miatt így is hét óránál többet töltöttek el aznap a vízen. Versenyzőink változatos teljesítményt mutattak, volt egy-egy jobb futama mindenkinek, de egyértelmű, hogy sokkal több vízi edzésre lesz szükség, hogy esélyünk legyen az aranycsoportra.
Végül az utolsó napon sikerült még 3-3 pályaverseny futamot rendezni rendkívül erős 15-25 csomós szélben. Majd következtek a férfi és a női döntő futamok, ahova a mezőny top öt-öt legjobbja kerülhetett csak be.
A csapat teljesítménye még nem éri el a kitűzött szintet, most két hónap alapozás és erősítés következik, hogy jövő év elején újult erővel vághassunk neki a meleg égövi edzőtáboroknak és versenyeknek.
Eredmények:
Női: https://www.sailnet.hr/iqfoilec2021/women/iqfoilec2021women.htm
Férfi: https://www.sailnet.hr/iqfoilec2021/men/iqfoilec2021men-silver.htm
Fogalom magyarázat:
· 1csomós szélerősség=1.85 km/h
· csoportbontás=amikor sokan vannak a mezőnyben azt ketté választják
· arany csoport=a ketté választott mezőny első 50%.
Kossovics Máté
- tárcanovella -
Ma a testvéremmel, Marcival állatkertbe mentünk.
A hosszú sort kivárva a pénztárnál rögtön ZOO-csemegével kínálgattak, persze mindenki tudta, hogy majd ha állatokat szeretnénk etetni, majd összeszedegetjük a földről, amiket a kisgyerekek elszórtak a kerítések tövében.
Miután a kis térképen összevissza matatva sikerült veszekednünk egy sort, hogy mégis melyik állatot nézzük meg először, végre elindultunk egy teljesen más irányba.
A majomházban többet nézegettük a fura gyereket, aki az üveget tapogatta és nyalogatta felváltva, mint a sarokban bánatosan gubbasztó gorillát. A zebrákat meglátva valaki megkérdezte tőlünk, hogy láttuk-e már a Pata csata című filmet. Az elefántoknál egy anyuka reménytelenül magyarázta csemetéjének, hogy mikor ő volt annyi idős, a Babart nézte éjjel-nappal. Az állatsimogatóban hirtelen minden lurkó kecskét és pónit akart. A szüleik persze annyira nem rajongtak ezért az ötletért, főleg miután látták a kis rosszcsontot, aki bőgve rohant el egy bárány elől.
E hatalmas ingermennyiség után hirtelen megéheztünk és a fura állatszagban eszegettük a felforrósodott, összenyomott szendvicset, amit langyos vízzel öblítettünk le, győzködve magunkat, hogy milyen jól esik. Csupán azért, mert mindegyik standnál egy autó árát ott kellett volna hagynunk, hogy jól lakjunk.
A hüllőház előtt inkább megvártam Marcit, és riadt tekintettel hallgattam a bentről kiszűrődő sikoltásokat, amiket ezeréves ijesztgetések előztek meg. A tigriseknél somolyogva képzeltük el, kit dobtunk volna be legszívesebben közéjük, a flamingóknál mindenki megpróbált egy lábon állni, amit mi értetlen tekintettel néztünk. Az útvonalon haladva olykor szembe jött pár gyerek, akik indokolatlanul próbálták leutánozni az állathangokat. A lámáknál összevesztünk, hogy ez igazából alpaka, és nem néztük meg a kis ismeretterjesztő táblát, ami megoldotta volna a konfliktust.
Miután körbejártuk az egész állatkertet, magabiztosan vonultunk be a szuvenírboltba, ahol végig bosszankodtam, hogy minden olyan túlárazott, bár Marci talált magának pár béna plüsst, ezért kezénél fogva rángattam ki az állatkert kapuján...
A cselekmény az Amerika Kapitány – Polgárháború és a Bosszúállók – Végtelen háború között zajló eseményeket mutatja be. Natashának szembe kell néznie az egyik legnagyobb felelmével, ami nem más, mint a kegyetlen múltja.
Képbe kerülnek az egykori családtagjai is, a film első felében megismerhetjük a főszereplő húgát, Yelenát, akivel akkor nem ápolt valami jó kapcsolatot. A lány szerepében megismerhetünk egy kicsit lazább és szemtelenebb, ám hűséges karaktert.
Mint a Marveltől azt már megszokhattuk, itt sem volt hiány a speciális effektekből, ami jobbnál jobb jeleneteket szült. A helyszínek változatosak voltak, a világhírű filmben Budapest is szerepet kapott és megmutathatta látványosságait, mint például a Dunát.
Véleményünk szerint hozta a Marveltől elvárható szintet, kellőképpen volt egyszerre érdekes és izgalmas is, néhol kimondottan érdekes és váratlan fordulatokkal.
A film kiválósága mellett említésre szorul, hogy néhányszor túlzásba vitték a cselekményszálakat. Sokszor feleslegesen bonyolították túl az eseményeket, és ezáltal nemcsak az esemény tűnik eröltetettnek, hanem sokszor a család tagjai is.
Összességében ez egy jól sikerült Marvel-film, amit biztos, hogy minden rajongónak csak ajánlani tudunk. Tele van remek színészekkel és speciális effektekkel, amelyek sokkal színesebbé teszik. A Végjáték után felüdülés volt látni újra Natashát a vásznon. Az utolsó jelenetben egy igazán különleges csattanóval zárul le a történet, ami még jobban felkelti az emberek figyelmét a későbbiekben is.