Abba a korba értem, hogy már próbálok önállósodni.
Nemrég voltam bankkártyát igényelni, mert édesanyám elküldött egyedül. Bementem a bankba, leültem az ügyintéző nénivel szemben, egy idősebb nő volt.
Engem a nénik általában imádnak, mindig mosolyognak rám, szokták mondani, hogy “milyen jó kötésű, fess fiatalember” vagyok. Hát ezt a nénit a legkevésbé sem érdekelte, hogy jó kötésű vagyok. Gondoltam, csak megmutatom neki, hogy az vagyok. Elkezdtem feszíteni, hogy lássa. Erre csak nézett és kérdezte:
– Magának mi baja?
–Hát – mondom – semmi – és feszítettem a másik oldalról.
De semmi.
Befejezte a gépelést, elkezdte feltenni a kérdéseket. Én az ilyen kérdésekre nem tudok válaszolni, tehát minden válaszért fel kellett hívnom édesanyámat.
– Biztosítása van?
– Egy pillanat – mondom. – Biztosításom van? – kérdezem közben telefonon édesanyámat.
– Nincs – válaszolta, amit továbbítottam a néninek:
– Nincs.
Majd jött a keresztkérdés:
– És szeretne?
Erre én kapásból anyámnak:
– És szeretnék?
Válaszát ismét tolmácsoltam az ügyintézőhöz:
– Nem.
Ekkor jött az abszolút kivégzés:
– Internet bankjához mi a jelszó?
Rávágtam:
– Tudja mit? Inkább odaadom, beszéljék meg.
Lezártuk a kérdéseket, eljutottunk a szerződéshez. Én a szerződéseket alapból nem szeretem, mert félek, hogy átvernek, és szerintem ezt ők is jól tudják, mert minden szerződésbe beleírják, hogy a „szerződő fél”. Ezek szerint látszik.
Mindig odaadják aláírás előtt, hogy olvassam el, de minek? Maximum a betűtípusba tudnék belekötni vagy a margóba, nem lennénk előrébb. Úgy szokott lenni, hogy ideadják, én meg ülök és nézem a szerződést, és mondom magamnak, jól van, ne ess kétségbe. Olvasgatom, hátha jobb lesz, és rájövök, hogy csak pár szót ismerek, és úgy teszek, mintha tudnám, miről van szó, és közben bólogatva nézem tovább a papírt a kezemben.
Ijedtségemben próbáltam természetesen viselkedni, és rámosolyogni a nénire, de szerintem ettől inkább ő is csak megijedt. A feszültséget egy kérdéssel próbáltam oldani:
– Gyakran jár ide?
Majd felhúzott szemöldökkel válaszolt:
– 20 éve dolgozom itt.

Gajdóczi Krisztián