Slukk

Novemberben jelent meg a mozikban a Jégvarázs (Frozen) második része, ami a 2013-ban bemutatott Elsa és családja történetét folytatja.

Elsát szólítja egy különös hang, ami a köddel takart erdőbe hívja. Annával, Kristoff-fal, Svennel és Olaffal bemerészkednek az erdő mélyére, ahol fény derül származásukra, szüleik eltűnésére és hogy Elzának valójában miért is van varázsereje. E kalandig úgy vélték, Elzának túl sok hatalma van a világ számára, most azonban az a kérdés, hogy vajon elég lesz-e!?

Vigyázat, spoilert tartalmazhat!

A Jégvarázs II. részében - aki csak azért nézte meg, mivel látta az előző részt - véleményem szerint nem csalódott. Ugyanis a film kellően izgalmasra sikeredett. Már több mesénél, filmnél is tapasztaltuk, hogy a folytatást elrontják: értelmetlenné, céltalanná válik, a mozikasszák feltöltésére szolgál, vagyis kényszerből forgatják tovább.

Ez az epizód viszont rengeteg olyan kérdésre adott választ, ami felmerülhetett bennünk az előző történet okán. Sőt olyat is újramagyarázott, ami egyébként logikusnak tűnt az első részben. (Mint például, hogy a szülőknek, azaz a királynak és a királynénak miért kellett olyan hirtelen elutazniuk és miért nem jutottak vissza.)

Sőt a készítők arra is gondoltak, akik kihagyták a Jégvarázs I-et: a jól kidolgozott és visszautaló emlékeztetők miatt ők is nyomon tudták követni az eseményeket, könnyedén felvehették a fonalat.

A hat karikától függetlenül a nagyobbaknak is kedvére lehet, hisz a történet eléggé elgondolkodtató. És míg a gyerekeknek ez egy kedves kis mese, az idősebbek jobban a mélyére tudnak nézni.

A mese kiemeli a testvéri kapcsolatok fontosságát, azt hogy mindig számíthatunk a hozzánk közel állókra. Hiszen hány testvér veszekszik nap, mint nap? Miközben tudja, ha segítség kell, mindig van hova, kihez fordulni. Vagy ha csak arra van szükségünk, hogy olyan emberrel beszéljünk, aki gyerekkorunk óta velünk van, és szinte jobban ismeri rezdüléseinket, mint önmagunk, akkor sem kell messze menni. Fontos, hogy ezt már a kisebbek is megértsék! S hogy máshogy lehet ezt nekik egyszerűen, felnőttes magyarázat nélkül elmagyarázni, tudatalattijukba beépíteni, ha nem egy varázslatos mesén, annak szerethető szereplőin keresztül?!

Anna és Elsa nagyon távol álltak egymástól az Elsában lakozó varázserő rejtélyessége és kezelhetetlensége miatt. Mikor megfejtették és megtanulták használni, már nem engedték el egymás kezét. Ezért is olyan különleges a kapcsolatuk.

Elza varázserejének eredete is frappáns magyarázatot kap: édesanyja - aki egy másik néphez tartozott - megmentette későbbi férjét, vagyis a királyt. A királynőt jótettéért a szellemek megajándékozták az elsőszülött gyermek varázserővel való felruházásával. Ez ismét pozitív üzenettel bír: a jóságra, önzetlenségre, segítőkészségre és a szeretetre alapozza a múlt eseményeit.

A vicces és aranyos karakter ebben a részben a változások miatt aggódik. Nem érti, hogy miért nem maradhat körülötte minden olyan, amilyen. A történetben addig keresi azt ami állandó, míg végül rá nem jön, hogy az csakis a szeretet.

A dalokkal jól „játszanak”, erősítik, támogatják a történet menetét, eseményeit, a nézőkre gyakorolt érzelmi hatást.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a rajzfilmeket, a vicces, ugyanakkor megható történeteket.

Vajay-Horváth Anna, 9.c

A világ, amit az írónő létrehozott páratlan, ahogy mindent a kezében tart, és utólag minden utalás és megjegyzés értelmet nyer. Alapból nagyon tetszett, hogy a tündérek világa nem egy adag csokifagyi tejszínhabbal, Tündérhonban farkastörvények uralkodnak, a lények kevés kivétellel mind alantasok és kegyetlenek, de ez valahogy mégis jól van így. Varázslatos az egész atmoszféra, a karakterek egytől egyig zseniálisan ki vannak dolgozva, egy felesleges szereplőt sem találtam felfedezni a sorok között. Különösen tetszett még, hogy ebben a kötetben Jude-nak mit jelentett az embersége a tündérek világában, és mit tudott előnyévé kovácsolni, és mi vált hátrányává ebből adódóan. Mindig is az egyik kedvenc főhősnőm volt, szimpatikus benne az ereje, a bátorsága, a ravaszsága. Legfőképpen a hatalomért, a tekintélyért való kitartó küzdelme, és hogy nem tört meg a sok bántalmazás ellenére sem, amit a tündérektől évekig elviselt. Jude családi viszonyai is nagyon tetszettek, főleg Madoc-al való kapcsolata. Az első részben is érződött ez a kettősség. A lány szereti, mint apa-figurát, viszont mostanra Jude árulása, és a politikai nézeteik miatt nyílt az ellenségesség köztük. Ikertestvére Tarryn, viszont egy kivételesen buta, és gyenge személy, és kapcsolata Locke-val egyenesen szörnyű. Egyikőjük sem volt szimpatikus soha, de mégis ők voltak, a ”szükséges rossz”, hiszen ezzel Black jól megmutatta, hogy Jude mennyire egyedül van ebben a nehéz szituációban, és mennyire szüksége lenne a testvérére. Viszont féltestvére, Viv szála nagyon jó emlékeztető volt arra, hogy a legkedvesebb féltündérből is a legrosszabbat tudja kihozni ez a kegyetlen világ. Ha már kegyetlen világ...A tengeralatti királyság fenomenális lett, igazi szörnyetegekkel és veszélyekkel teli hely ez is, imádtam az ötletet, és a velük alakuló politikai csatározást is.

Egyértelműen Jude és Cardan erős romantikus szála miatt is szeretjük annyian ezt a sorozatot, ami ebben a részben sem okozhatott csalódást senkinek, sőt! Az írónő zseniálisan kivitelezte ezt a gyűlöletből szerelem dolgot, pedig gyakran nem sikerül a tökéletes egyensúlyt a két dolog között megtartani. Black-nek ez is nagyszerűre sikerült. Csak úgy pattognak körülöttük a szikrák, bár sokan nem szeretik az ennyire lassan kiépülő szerelmi szálakat, pedig épp ettől olyan feszült és izgalmas az egész, ettől működik olyan jól köztük a kémia. Mindkét fél dilemmája, hezitálása, gyűlölete teljesen érthető, emiatt pedig nem is tudunk haragudni a lassú, de annál forróbb kapcsolat kialakulása miatt.

A könyv vége...Brutális függővég, és ami előtte történt sem piskóta. Rengeteg kérdés merül fel, igazi kínzás ilyen véget hagyni. Jude olyan helyzetbe keveredik, amiből egyhamar biztosan nem kecmereg ki, mindenesetre a folytatást lesz miért várni, és remélem mindenre fény derül a lezáró kötetben. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez egy 10/10 könyv, azt hiszem újabb kedvencet avathattam. Remélem, a folytatásra sem kell olyan sokat várnunk. Egyébként a borító nagyon ütős lett, szerintem gyönyörű, és ötletes, hiszen a történetben a víznek elég nagy szerepe van.

Ajánlom mindenkinek, aki a szürke hétköznapokból egy kalandokban, veszélyekben és szerelemben gazdag mágikus világba vágyik egy kicsit.

Bándli Zsófi