Könyvkritika: Holly Black- The Wicked King: Gonosz király
A sztori ott folytatódik, ahol véget ért, a főhősnőnk Jude irányításával immáron Cardan a nagy király. Jude-nak rá kell jönnie azonban, hogy hatalmon maradni nehezebb, mint gondolta, ráadásul tudomására jut, hogy egy számára fontos személy el akarja árulni, és a trónra is sokaknak fáj a foguk. A tenger alatti tündérkirályság háborút tervez, és mindezek alatt Jude enyhe érzelmei Cardan iránt egyre csak erősödnek...
A világ, amit az írónő létrehozott páratlan, ahogy mindent a kezében tart, és utólag minden utalás és megjegyzés értelmet nyer. Alapból nagyon tetszett, hogy a tündérek világa nem egy adag csokifagyi tejszínhabbal, Tündérhonban farkastörvények uralkodnak, a lények kevés kivétellel mind alantasok és kegyetlenek, de ez valahogy mégis jól van így. Varázslatos az egész atmoszféra, a karakterek egytől egyig zseniálisan ki vannak dolgozva, egy felesleges szereplőt sem találtam felfedezni a sorok között. Különösen tetszett még, hogy ebben a kötetben Jude-nak mit jelentett az embersége a tündérek világában, és mit tudott előnyévé kovácsolni, és mi vált hátrányává ebből adódóan. Mindig is az egyik kedvenc főhősnőm volt, szimpatikus benne az ereje, a bátorsága, a ravaszsága. Legfőképpen a hatalomért, a tekintélyért való kitartó küzdelme, és hogy nem tört meg a sok bántalmazás ellenére sem, amit a tündérektől évekig elviselt. Jude családi viszonyai is nagyon tetszettek, főleg Madoc-al való kapcsolata. Az első részben is érződött ez a kettősség. A lány szereti, mint apa-figurát, viszont mostanra Jude árulása, és a politikai nézeteik miatt nyílt az ellenségesség köztük. Ikertestvére Tarryn, viszont egy kivételesen buta, és gyenge személy, és kapcsolata Locke-val egyenesen szörnyű. Egyikőjük sem volt szimpatikus soha, de mégis ők voltak, a ”szükséges rossz”, hiszen ezzel Black jól megmutatta, hogy Jude mennyire egyedül van ebben a nehéz szituációban, és mennyire szüksége lenne a testvérére. Viszont féltestvére, Viv szála nagyon jó emlékeztető volt arra, hogy a legkedvesebb féltündérből is a legrosszabbat tudja kihozni ez a kegyetlen világ. Ha már kegyetlen világ...A tengeralatti királyság fenomenális lett, igazi szörnyetegekkel és veszélyekkel teli hely ez is, imádtam az ötletet, és a velük alakuló politikai csatározást is.
Egyértelműen Jude és Cardan erős romantikus szála miatt is szeretjük annyian ezt a sorozatot, ami ebben a részben sem okozhatott csalódást senkinek, sőt! Az írónő zseniálisan kivitelezte ezt a gyűlöletből szerelem dolgot, pedig gyakran nem sikerül a tökéletes egyensúlyt a két dolog között megtartani. Black-nek ez is nagyszerűre sikerült. Csak úgy pattognak körülöttük a szikrák, bár sokan nem szeretik az ennyire lassan kiépülő szerelmi szálakat, pedig épp ettől olyan feszült és izgalmas az egész, ettől működik olyan jól köztük a kémia. Mindkét fél dilemmája, hezitálása, gyűlölete teljesen érthető, emiatt pedig nem is tudunk haragudni a lassú, de annál forróbb kapcsolat kialakulása miatt.
A könyv vége...Brutális függővég, és ami előtte történt sem piskóta. Rengeteg kérdés merül fel, igazi kínzás ilyen véget hagyni. Jude olyan helyzetbe keveredik, amiből egyhamar biztosan nem kecmereg ki, mindenesetre a folytatást lesz miért várni, és remélem mindenre fény derül a lezáró kötetben. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez egy 10/10 könyv, azt hiszem újabb kedvencet avathattam. Remélem, a folytatásra sem kell olyan sokat várnunk. Egyébként a borító nagyon ütős lett, szerintem gyönyörű, és ötletes, hiszen a történetben a víznek elég nagy szerepe van.
Ajánlom mindenkinek, aki a szürke hétköznapokból egy kalandokban, veszélyekben és szerelemben gazdag mágikus világba vágyik egy kicsit.
Bándli Zsófi
1. ábra Ibex Győr mászóterem
2. ábra Campus board-os edzés