Interjú Németh Viktóriával és dr. Kovács Lászlónéval, a Kodolányi János Középiskola Diákjainak Oktatásáért Alapítvány kuratóriumi elnökével

Iskolánk mottója: „Mindenki másban tehetséges!”

Minden tanévben a 11. évfolyamos tanulók pályázhatnak a Kodolányi Középiskola Tehetséges Diákja címre. A 2019/2020. tanévben Németh Viktória, a 12.A tanulója nyerte el ezt a kitüntetést, akivel osztálytársa, Virág Fanni készített interjút a pályázat menetéről és élményeiről.

Hogy értesültél erről a lehetőségről?

Egy volt végzős ismerősöm mesélt először az ösztöndíjról, hogy megpályázta, majd később meg is nyerte azt, így az ő neve is a falon található. Nagyon büszke voltam rá.

Előző évben, amikor már tudtam és alig vártam, hogy belépjek abba az évfolyamba, hogy jelentkezhessek, akkor utána érdeklődtem osztálytársaknál, hogy volt-e esetleg róla szó. Amint értesültem róla, elszaladtam a titkárságra és kértem egyet a pályázati borítékokból.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel?

Akkor két éve döntöttem el, mikor az ismerősöm mesélt róla. Hatalmas kitüntetésnek gondoltam, hogy a táblán láthatta a nevét és szerettem volna követni a példáját.

Mi volt a borítékban? Milyen szempontokat kellett figyelembe venned a pályázattal kapcsolatban?

A borítékban különböző pályázati dokumentumokat találtam. Például az egyik feladat egy körülbelül egy oldalas esszé volt, amiben azt kellett leírnom, hogy miért tartom érdemesnek magam arra, hogy megnyerhessem az ösztöndíjat, milyen képességeim vannak, miben érzem jónak magam. Emellett két általam választott tanártól kértem ajánlást, ami abból állt, hogy egy sablon papírt kellett kitölteniük a tulajdonságaimmal kapcsolatban. Ezek is fontos szerepet jelentettek az értékelésemben. Egy adatlapot is be kellett adnom, ami szinte minden hivatalos pályázatnál vagy dokumentumnál szükséges és ehhez igazolványképet is kellett csatolnom. Végül pedig két oldalnyi kérdésre kellett válaszolnom sporttal és tanulással kapcsolatban. Ennek a célja is az volt, hogy az elbírálók minél jobban megismerjenek. Tulajdonképpen minden papírt különböző szempontok alapján kellett kitöltenem. Próbáltam minél sokszínűbb és érdekesebb lenni, ezért minden eddigi tevekénységemet megemlítettem.

Miket írtál bele a jelentkezésedbe?

Feladatomnak éreztem magam minél sokszínűbbnek feltűntetni, ezért mindent beleírtam, amit életemben tettem. Kezdve balett tánctól a hip-hop-ig, nyelvek terén spanyol és holland alaptudástól német és angol nyelvtudásig. Emellett voltak még – én úgy fogalmaztam meg – általános értelemben véve különleges dolgok, mint például a Braille-írás, jelnyelv, morze kódolás, rovásírás. Ezekre általában nincs szükség, viszont ha van, jól tud jönni. Akkor is ha esetleg flancolni akar az ember. Művészetek és zene terén megemlítettem a festést, rajzolást és az autodidakta zongora és gitár tanulást. Egyszóval sok mindenhez értek, de csak egy picit.

Hogy reagáltak a családtagjaid és a barátaid arra, hogy jelentkeztél és nyertél?

A jelentkezésre azt mondták, hogy jól tettem. A családtagjaim szinte biztosra vették, hogy nyerni fogok, hiszen nagyon büszkék rám és tudják, hogy sok mindent csinálok és csináltam. Úgy gondolták, hogy nagyon megérdemelném, ha én nyerném meg a pályázatot. Meg is kérdezték, hogy eljöhetnek-e az évzáróra, mert tudták, hogy mindig akkor hirdetik ki az eredményt. Így a családom ott is volt, mikor megnyertem és büszkék voltak rám, a nővéremtől még egy régóta hőn áhított plüsst is kaptam. Én is nagyon boldog voltam, mert éreztem, hogy mellettem állnak és támogatnak. A barátaim is nagyon örültek és hangosan tapsoltak, mikor átvettem az oklevelet.

Te az évzárón tudtad meg, hogy nyertél?

Hát... Őszintén megvallva előző este a buszon hazafelé menet tudtam meg. Az osztályfőnököm írt nekem, hogy ugye ott leszek az évzárón. Ebből már tudtam, hogy azért érdeklődik, mert ki kell majd mennem átvenni valamit. Meg is kérdeztem a tanárnőt, hogy tud e valamit, amire ő azt felelte, hogy igen, tud és gratulál. Szóval ekkor derült ki számomra és ezután nem is bírtam abbahagyni a mosolygást. Talán az emberek furának is néztek, de nem érdekelt, mert boldog voltam.

Milyen érzés, hogy kinn van az iskola falán a neved?

Tulajdonképpen azért jelentkeztem, mert szerintem ez egy hatalmas kitüntetés. Minden reggel mikor bemegyek, ránézek és az szinte megadja az egész napi jókedvem és motivációm.

Mivel motiválnál másokat, hogy jelentkezzenek? Milyen tanácsokat adnál a jelentkezőknek?

Mivel engem is az motivált, hogy a nevem felkerülhet a falra, ezért azt mondanám, hogy mindenki képzelje el, hogy neki milyen érzést okozna az, ha a neve ott lehetne a suli tehetséges diákjai között. Tényleg nagyon jó érzés, hogy az a táblácska örökre ott fog maradni.

Tanácsként pedig azt mondanám, hogy mindenképp jelentkezzenek, mert ez nagyon jó lehetőség. Minden, számukra akár jelentéktelennek tűnő dolgot is, amit csináltak, írjanak bele, mert lehet, hogy pont amiatt tűnnek majd ki a többiek közül. Végül, ha már mindennel készen vannak, ne felejtsék el időben leadni a papírokat! ????

Ezután felkerestem dr. Kovács Lászlónét, a Kodolányi János Középiskola Diákjainak Oktatásáért Alapítvány kuratóriumi elnökét, hogy megismerhessem a pályázatot a másik oldalról is.

Honnan jött az ösztöndíj megalapításának ötlete?

A Kodolányi Középiskola Diákjaiért alapítványt 2007-ben alapította iskolánk első igazgatója, Berta Ákos. Alapjában véve az volt a cél, hogy a diákok oktatását segítsük különböző támogatási formákkal: ezek egy része konkrét pénzügyi, anyagi támogatás, másrészt pedig a diákok programjainak a támogatása. Már jó pár éve működött az alapítvány, amikor pénzügyileg olyan támogatásokat nyújtottunk, hogy szociálisan nehéz helyzetbe került diákok fizetési költségtérítését vállaltuk át vagy amikor a nyelvvizsgát az állam még nem térítette vissza, kifizettük azt. Így jött az ötlet, hogy próbáljunk meg olyan rendszeres, évente kiírt pályázatot kiadni, amiben a tehetséges diákokat támogatjuk. Akkor ebben egyezett meg az alapítvány kuratóriuma, hogy ez legyen a Kodolányi Tehetséges Diákjaiért pályázat és évi 100 000 forinttal támogatjuk a győztes diákot a következő évben.

Mennyien szoktak jelentkezni az ösztöndíjra? Mi a jelentkezőkről az ön véleménye?

Változó. Van olyan év, amikor volt 15 jelentkező is, de általában 5-10 pályázat érkezik. Nagyon nehéz mindig a döntés, amit a kuratórium hoz meg. A pályázatokat egymástól függetlenül pontozzuk és utána szoktuk összesíteni. A döntés annyira független, hogy borítékban kell leadnunk és Szekeresné Dinnyei Renáta tanárnő számolja össze, majd hozza a végeredményt, tehát mi is csak akkor értesülünk róla. Legszívesebben mindegyik jelentkezőt támogatnánk, hiszen rendkívül érdekes, más oldalukról ismerjük meg a diákokat, néha olyanról, amit nem is tudunk. Nagyon éles szokott lenni a verseny, úgyhogy néha egy-két pont az, ami eldönti, végül ki nyeri el a címet.

Készítette: Virág Fanni (12.A)