Guns and Roses koncert

Nánási Máté élménybeszámolója

Nagyon szeretem a GN’R zenéit. Már egészen kiskorom óta hallgatom köszönhetően szüleimnek, hiszen nekik is nagy kedvencük a zenekar.

2017-ben Bécsben koncertezett a banda, 25 év után ismét Európában. Ekkor nem volt lehetőségem elmenni a koncertre, viszont szüleim megígérték, hogy ha legközelebb a közelben turnéznak, akkor majd mehetek én is. Hát nem sokat kellett várni a következő alkalomra. 2018 nyarán ismét eljöttek Európába, még egy körre.

Mivel szüleim megígérték, így be is tartották az ígéretüket, igaz Lengyelországig (Katowicéig) kellett utaznunk a koncertélményért, de megérte. A koncertet egyben összekötöttük egy kisebb családi nyaralással is. Két nappal előbb utaztunk el, így sikerült megnézni Krakkót is.

Na de ugorjunk is a koncert napjára. Édesanyám és én is nagyon vártuk ezt a napot. Édesapám koncertre nem szeret járni, de bevállalta a sofőr szerepét.

Reggel elhagytuk Krakkót és elfoglaltuk az új szállásunkat. Említettük az új szálláshelyünkön a recepciósnak, hogy miért jöttünk, és kaptunk egy kis szálláskedvezményt is, mivel ő is rajongója a zenekarnak. A megspórolt pénzünkkel kerestünk egy közeli pizzériát, mivel mindannyian nagyon éhesek voltunk. Amíg vártunk a megrendelt pizzára, édesanyám elővette a jegyeket. Akkor vettük észre, illetve tudatosult bennünk, hogy a koncert 1 órával előbb kezdődik, mint amire emlékeztünk, vagyis elkezdődött. Nem volt mit tenni a pizzát becsomagoltattuk, és az autóban a koncerthelyszínre menet fogyasztottuk el. Még szerencse volt, hogy két előzenekar is játszott a főkoncert előtt.

A következő kihívás a bejárat megkeresése volt. Kétszer megkerültük autóval a stadiont, mire megtaláltuk a helyes utat a megfelelő kapuhoz. Végigmentünk a biztonsági folyosón és átestünk a biztonsági ellenőrzésen is.

Sikerült bejutnunk a főkapun, de ekkor még nem tudtuk, hogy a következő bejárat megtalálása a küzdőtérre sem lesz egyszerű. Mindenki máshova küldött minket, mire találtunk egy rajongót, aki segített. Végre bejutottunk és megláttuk a színpadot is közelről.

Ekkor jutott eszünkbe, hogy innivalót nem hozhattunk be, de venni sem vettünk magunknak a két ellenőrzési pont között. A főműsorig pedig még minimum 2 óra volt hátra. A küzdőtéren felfedeztük az italárus standját. Megörültünk volna, de a sor akkora volt, hogy amikor beálltunk a végére, nem láttuk az árust.

Gondoltunk egyet, és visszamentünk a stadion külső gyűrűjére. Ott végre találtunk egy italos standot, ahol nem kellett órákig sorban állnunk.

Aztán megittuk az üdítőnket és vártunk - illetve hangolódtunk - a koncertre. A tömeg egyre csak gyűlt és gyűlt. A főkoncert kezdetére a teljes stadion megtelt. Az első sorokig képtelenség volt eljutni, mert a nagy fanok már az előzenekarok kezdésekor „elfoglalták” a helyüket és képesek voltak 2 órát „vigyázni” a helyükre. Így sem panaszkodhatok, mert még láttam a színpadot és a zenekar tagjai is felismerhetőek voltak. A távolabb állóknak, illetve az üllőknek két óriási kivetítő biztosította a nagyobb élményt.

Az It’s so easy és a Mr. Brownstone című számokkal nyitotta a banda a koncertet. Az egész stadion egyszerre kiáltott fel, amikor megjelentek a zenekar tagjai egymás után. Majd a „Welcome to the jungle” nótájukkal folytatták a koncertet a Guns and Roses tagjai.

Ekkor lengyel rajongók még egy „Welcome to the Polland Baby” transzparenssel is köszöntötték a zenekart, amit az énekes megkapott ajándékba.

Egymás után jöttek a jobbnál jobb számok és a kedvenc dalaim is.

Nagyon jó érzés volt, amikor a Knockin on Heaven’s Door című számot a nézőközönség együtt énekelte Axl Rose-zal.

Slash szólógitár műsorát pedig mindkétszer hatalamas lelkesedés fogadta.

A November rain című dal alatt a koncert egész területén kigyúltak volna a gyertyák, helyette a mobilok és öngyújtók világították be a stadiont.

Hallhattunk más együttestől is feldolgozott számokat, mint például a Black Hole Sun-t a Soundgarden-től, amit szintén nagyon szeretek, vagy a Whole Lotta Rosie-t az AC/DC-től.

Bár már nem fiatalok a tagok, ez nem látszott a zenekaron, és Axl hangja is bírta a koncertet. Slash gitárja pedig úgy szólt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Duff megmutatta, hogy nem csak gitározni, hanem énekelni is tud, a The Spaghetti Incident lemezről elénekelte a The Damned együttes New Rose című jó kis punk-rock számát. Az új tagok szintúgy megállták a helyüket a bandában. A 3 és fél órás koncertet a Paradise city zárta, ami szerintem tökéletes befejezése volt a show-nak.

Számomra nagy élmény volt az első nagystadionos koncertem. Teljesen más érzés egy zenekart a stadionban élőben hallani és látni, mint otthon a hangfalon keresztül hallgatni.

Már nagyon várom a legközelebbi nagykoncertet, amire mehetek. A következő nagy terv Lenny Kravitzet élőben hallani és látni áprilisban Ljubljanában.

Interjú Pencs Tamással

Pencs Tamás a Glasskey gitárosa adott nekünk interjút karrierjével és a bandájával kapcsolatban. Az együttesben a Cadaveres, a Sleepless és az Absent Distance néhány tagja állt össze. Mesélt nekünk még a gyerekkorában kezdődő zene iránti érdeklődéséről is.

-Mikor döntötted el és miért, hogy zenével szeretnél foglalkozni?

„13-14 évesen elutaztunk Németországba a rokonainkhoz, és valamilyen okból kifolyólag, ott minden háztartásban van legalább egy gitár. Ott próbáltam ki ezt a dolgot először. Ott még nyilván nem döntöttem el, hogy zenélni szeretnék, de nagyon megtetszett a hangszer, annak ellenére, hogy nagyon fájtak az ujjaim.

Aztán jött a szokásos módszer, kaptam egy akusztikus gitárt a szüleimtől, hogy ne legyen olyan nagy költség, ha mégse tartok ki mellette. De végül kitartottam, jött az elektromos gitár, jött a középiskola, ahol minden második gyerek gitározni és zenekarozni akart, így nem volt más lehetőség, mint zenekart csinálni.”

- Mi motivál abban, hogy zenélj?

„Ez mindig változik nálam. Amikor elkezdtem, még az motivált, hogy megtanuljak játszani a hangszeremen. Manapság inkább az egész technológiai háttere érdekel. Az apró kis kütyük, amire a világ összes pénzét el tudja az ember költeni. Sokszor előfordul, hogy egy-egy új eszköz hozza meg az embernek az inspirációt, amiből új dal/dalok tudnak születni.”

-Vannak olyan hazai vagy külföldi együttesek/előadók, akikre felnézel?

„Persze, igazából mindenki példaképem, akit hallgatnak más emberek. :) Viccet félretéve, igen. De ez is mindig változik, nem is tudok kiemelni senkit, mindig más dolgok hatnak az emberre. Tinédzser koromban például utáltam minden zenét, amiben nincs torzított gitár, manapság meg inkább nem is bánom, ha nincs benne.”

-Hogy találtatok egymásra? Hogy alakult ki ez a formáció? Hogy jött az ötlet, hogy bandává váljatok?

„Írtam egy csomó dalt, és nem akartam, hogy a fiók mélyére kerüljenek ezek is, mint előtte sok másik. Mind a négyen eléggé régóta ismerjük egymást, Dáviddal, a dobosunkkal, mióta az eszemet tudom, együtt zenélünk, neki volt egy másik zenekara, ahol Zolival (énekes) játszottak együtt. Szóval elég hamar körbe értek a szálak. Eleinte egyébként csak fel akartuk venni ezeket a dalokat, meghallgatni, hogyan szólnak, aztán egyre inkább úgy tűnt, hogy élőben is működne, így lett végül zenekar az egészből.”

- Mutasd be kérlek pár szóban a banda tagjait! Ki milyen szerepet vállal a bandában?

„Bölcsföldi Zoli énekel, korábban a Cadaveres nevű zenekarban játszott a dobosunkkal Jakus Dáviddal együtt. Dáviddal, azt hiszem, ez már a harmadik közös zenekarunk. És végül, de nem utolsó sorban ott van Kelemen János, Janika, a zenekar legfiatalabb és legaranyosabb tagja. János basszusgitározik és van még egy csomó másik zenekara. :)”

-Hogy jellemeznétek azt a zenei stílust, amit képviseltek, egy olyan embernek, aki esetleg nem ismer titeket?

„Alapvetően úgy gondolom, hogy ha valamiben olyan dallamok vannak, amik megragadnak az ember fülében, vagy akár utána önkéntelenül még dúdolgatja is ezeket, akkor az popzene. Ez szerintem popzene, csak egy kicsivel keményebb hangszereléssel, mint amihez az átlagember szokott. :) De ha valaki nincs képben a műfajjal se egyáltalán, annak azt szoktam mondani, hogy rockzenét játszunk. Olyat, mint a Beatles. :)”

-Hol volt az első koncertetek és milyen élménnyel zárult?

„Még nem volt, új még ez a zenekar, készülődés, lemezcsinálás van éppen folyamatban. :)”

-Melyik dalotokra vagytok a legbüszkébbek?

„Mindegyiket szeretem, mindegyiket más miatt. De ha valami kézzelfoghatót kell keresni, az első dalunkat az Atmosphere-t már majdnem 50.000-en meghallgatták különböző platformokon, ami valószínűleg nem a mi érdemünk, hanem azért van, mert sok követővel rendelkező oldalakra került ki. De ettől függetlenül azért jó érzés.”

-Ugye most fog debütálni Április 21-én az új nagylemezetek a This Is The End Of Who We Are. Mire számítotok? Mit lehet tudni, erről a nagylemezről?

„Szeretnénk, ha egy páran meghallgatnák, amiből aztán következzen az, hogy eljönnek koncertre, vesznek pólót, CD-t, ilyesmi. Nagy vágyaink nincsenek, tisztában vagyunk az egész helyével a magyar zenei palettán.

Ez a lemez egyébként azért is különleges nekünk, mert majdnem mindent saját magunk csináltunk. Mi vettük fel, mi kevertük meg és hasonlók. Különleges, de soha többet nem csinálunk ilyet. :)”

-Van a bandának kitűzött végső célja? Mik a terveitek a jövőre nézve?

„Nem mondanám, hogy van. Egyelőre nagyon élvezzük a dalírást és a próbákat. Amíg ez így van, addig csinálni fogjuk. Nagy illúzióink nincsenek, nehéz érvényesülni új előadóként. Szeretnénk klipeket forgatni, sokat koncertezni és még több és jobb dalt írni. Nagyjából ennyi. :)”

Köszönjük az interjút!

Odüsszeia előadás

Szkok Bálint riportja

Március 5-6-7-én került megrendezésre az Odüsszeia előadás a Vörösmarty Színház Nagyszínpadán. 13 iskola vett rész benne, úgy, hogy szétosztották a művet 14 részre. A mi színjátszó csoportunk a 13-ikat kapta.

Március 5-én 9 órára kellett bemennünk a színházba, így kihagyhattuk az aznapi tanítást. Az öltözőben láttuk, hogy az egyik kérő bokája kiment. Emiatt kérdéses volt, hogy képes lesz-e eljátszani a szerepét. A többiek megállapodtak abban, hogy az esti főpróbáig pihentetjük, és akkor döntünk. Amikor mindenki odaért, akkor megbeszéltük a programot. A mi próbánk csak délután 2-kor kezdődött, az esti főpróbán meg 8:30-kor kerültünk sorra. Addig, amíg nem kerültünk sorra, megnézhettük a többi iskola produkcióját vagy maradhattunk az öltözőben. Én az utóbbit választottam, mert gondoltam, hogy jó alkalom lesz ez arra, hogy megismerjem a többieket. Beszélgettünk, haverkodtunk, és az előadásra a sérültünknek tudtunk szerezni mankót, amivel már tudott szerepelni.

Az előadás elött azon izgultam (szerintem mindenki), hogy ne bénázzak el semmit, és mindent úgy csináljak, ahogyan azt a próbákon begyakoroltuk. Elhelyezkedtünk a színpadon takarásban és vártuk, hogy Kristóf kimondja a „Kivan a házban!” mondatát, erre jött a válaszunk „Kérők a házban!”, és elindultunk. Összepacsiztunk a többiekkel, majd kissé kényszeredett mosollyal nekiláttunk a táncunknak. Feszülten figyeltem a közönséget, de csakhamar átadtam magamat annak a leírhatatlan érzésnek, amit lehetett érezni a színpadon. A tánc után arrébb vonultunk és utat engedtünk Pénelopénak. Néztem a többieket, akiknek volt szövegük, és azt kérdeztem magamtól, „Hogyan csinálják?” Úgy nézett ki, mindenki beleéli magát a saját szerepébe. Az előadásunk végén elsötétült a színpad és levonultunk, átadtuk a helyünket a következő előadóknak.

Az előadás után feltettem Bedő Kristófnak, az egyik főszereplőnek, pár kérdést, mert érdekelt a hozzáállása a szerepléshez.

Milyen érzés a színpadra kiállni és szerepelni, milyen volt az amikor először mentél fel a színpadra?

Milyen érzés? Mintha végre élnék. Nem nagyon lehet leírni. Az eufória, az adrenalin, ahogy tombol az emberben... Mint egy jó bungee jumping.
Milyen volt az első? Nehezen találod a helyed, izgulsz, próbálsz mindent a formulák szerint csinálni. Aztán elengeded magad, megnyugszol, és hagyod, hogy az érzés vigyen, néha még egy kis improvizált játékot is bele tud vinni az ember a színpadon.

Hogy tetszett a rád osztott szerep, mennyire tudtad beleélni megadat?

Eddig az összes szerepemet imádtam, amit kaptam. Ez a mostani új volt és egy kicsit kihívás is, mert nem ilyen a személyiségem, Antinoosz egy igazi kemény csávó. Nekem személy szerint nagyon vigyáznom kellett arra, hogy ne toljam túl a szerepet, nehogy átmenjek ripacsba.

Mennyire érezted jól magadat a színpadon?

Imádtam az egész előadást, a szerepemet, mindent. Én az egész évből ezeket a napokat várom a legjobban. Meglehet, hogy a szülinapomnál is jobban. Játszani a Vörösmartyban egy csodás élmény volt.

Feltettem néhány kérdést Bobory-Michna Boglárka tanárnőnek is, hiszen ő volt az, aki felkészített minket az előadásra.

Milyen volt felkészíteni a színjátszókat?

Nem volt könnyű, sok munkát igényelt részükről, részemről is. Ez már a második év volt, hogy részt vettünk a színháznak ebben a projektjében, úgyhogy volt némi tapasztalatunk, amit idén próbáltunk hasznosítani. Persze akkor a Toldi volt a feladat, most meg az Odüsszeia, és ez egészen más módon is készült el. A színjátszók szeptember-október környékén már foglalkoztak a jelenettel, de az igazán intenzív munka januárban kezdődött el. De a tavalyi évtől eltérően még egy csapat fiatalembernek a munkájára is szükség volt, hiszen az Odüsszeiának az íjverseny jelenetét adtuk elő, ezért rengeteg kérőre volt szükség. Így több osztályból toboroztunk még szereplőket. Nagy részüknek most volt előszőr színpadi szereplése. Nagyon izgalmas volt ennyi fiatallal együtt dolgozni. 36 résztvevő volt a mi jelenetünkben.

Milyen érzés látni őket a színpadon?

Fantasztikus! Azért ez a Vörösmartynak a nagyszínpada! Nagyon nagy élmény, hogy azok a diákok, akikkel nap-mint nap találkozom, és dolgoztam, azok egészen átszellemülnek, átlényegülnek. És az a sok-sok munka, amit beleraktak, és amit én is próbáltam támogatni, ez ilyen módon méltó helyet talál magának. Ezt mutatja a zsűri különdíja és Király Orsi legjobb színésznő díja is.

Befejezés

Az előadás végén minden iskola visszament a színpadra, ahol a közönség tapsolása mellett egymást is megünnepeltük. Az öltözőben mindenkit megdicsértek, és megtudtam, hogy a következő két nap nem kell iskolába menni. A szerdai és csütörtöki előadásban is hasonlóan jó élményeket szereztem. Abban a tudatban mentem haza, hogy ez egy életre szóló élmény volt.

Mozgás kontra mozgásszegény életmód - (interjú)

Sörös Kata gyógytornásszal beszélgettünk, aki munkája során nagyon sok problémával találkozik, ami a túlterheléstől vagy a testmozgás hiányából fakad.

Elegendőt mozognak-e a fiatalok manapság?

-Sajnos az a tapasztalat, hogy a fiatalok körében két véglet van, vagy versenysportolók vagy egyáltalán nem mozognak.

Miért sajnos?

-Azért, mert a versenysportolók sokszor túl vannak terhelve, a többiek pedig a mozgás hiánya miatt túlsúllyal és tartásproblémákkal küzdenek.

A túlterhelés miben mutatkozik meg a sportolóknál?

-Nagyon gyakoriak az izomsérülések és az ízületi panaszok.

Ezek a sérülések igényelnek műtéti ellátást?

Szerencsére nem mindegyik, sokat konzervatív kezeléssel is meg tudunk oldani, de sajnos egyre gyakoribbak a fiatal versenyzők körében a szalagszakadások, amik viszont műtéti ellátást igényelnek.

Mit jelent a konzervatív kezelés?

-Ide tartoznak a különböző fizikoterápiás kezelések, mint pl.: kinezio tape vagy flossing terápia.

A sportolóknál mennyi kiesést jelent egy ilyen sérülés?

-Egyénenként és esetenként változó, de pár héttől akár több hónapig is eltarthat, ezért fontos a prevenció, azaz a megelőzés.

Egy sportoló esetében kinek a feladata a megelőzés?

-Itt nagyon nagy szerepe van az edzőknek és a csapatok körüli egészségügyi szakértőknek, de elhanyagolhatatlan az egyéni tudatosság az élet többi területén is. Gondolok itt az étkezés, pihenés, stb. jelentőségére.

Mit tehetnek a nem sportoló társaink egészségük megőrzése érdekében?

-Mozogjanak többet! Használják ki az iskolai testnevelés órák adta lehetőséget, táplálkozzanak egészségesen és üljenek kevesebbet a számítógép és telefon fogságában.

Említette a tartásproblémákat. Ha van valakinek, kihez forduljon?

-Először szakorvoshoz, ortopédushoz kell menni, majd ő javasolja a probléma alapján, hogy milyen kezelésre van szükség. A gyógytorna nagy százalékban ezek között szerepel. Ahhoz viszont, hogy ez is hatékony legyen, rendszeresen kell végezni.

És a végén még egy személyesebb kérdést szeretnénk feltenni: miért szereti ön a szakmáját?

-Nagyon nagy motiváció egy-egy sikeres eset, amikor tudok segíteni valakin. Legyen az egy „kisebb” probléma, például lúdtalp vagy egy komolyabb műtét után, például újra tanulni járni. Azért tettem idéző jelbe a kisebbet, mert természetesen mindenkinek a sajátja a legnagyobb probléma, és ezt tiszteletben tartva próbálom mindig a maximumot nyújtani. S az elért eredmény közös örömünk lesz.

Családi bunyó

A családi bunyó című film 2019-ben jelent meg Stephen Merchant rendezőnek köszönhetően. A 2012-es The Wrestlers: Fighting with My Family című filmet vette alapjául az íráshoz. A filmet életrajzi-vígjáték, sportfilm és filmdráma kategóriákba lehet sorolni. A főszereplők a Bevis család, akiket Florence Pugh, Lena Headey, Jack Lowden és Nick Frost játszanak. Mellettük még jelentős szerepet kapott Vince Vaughn és az egykori WWE pankrátor Dwayne Johnson is.

csaladi2A történet a profi WWE pankrátor Paige rögös útját mutatja be egészen a csúcsig. Látható benne a küzdelem és a lelki terror különböző formákban, valamint a család összetartása is megerősödik a történet során. Természetesen, mint minden filmben, van itt is szerelmi szál és megható jelenet is, de nem az áll a központban.

Maga a történet nem mindennapi, éppen ezért érdekes a film. Jó dolognak tartom, hogy a pankrációt népszerűsíti a film, mivel így beláthatnak az emberek a színfalak mögé. Nem csak annyit látnak, hogy két ember szétveri egymást, hanem láthatják az áldozatokat és a kemény munkát, ami egy-egy mérkőzés között folyik. A film attól is realisztikusabb, hogy van benne feladás, és ez által sokkal emberibbé válik. A színészi játék természetesnek hat, és minden elismerésem a színészeknek, mert a filmhez meg kellett tanulniuk a pankráció alapjait. A film ezen kívül humoros, de nincs elviccelve az egész történet. Szép kontrasztban vannak a komoly és a kevésbé komoly jelenetek. Nincsenek speciális effektek, de cserébe igazi pankráció jelenetek és még John Cena is feltűnik.

Szerintem a film megérdemli a jó visszajelzéseket, mert egyedi és izgalmas. Bár tudtam a végét, mégis élvezhető volt és egy percre sem vált unalmassá. Azoknak az embereknek is ajánlom, akik nem kifejezetten szeretik a pankrációt, mert a film végére máshogy fognak ránézni, mint amit a felszínen láttak belőle.

Tóth Nikolett

9. ny
Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO