A Perelj, uram! a Vörösmarty színház színpadán látható október óta. 120 perces, történelmi dráma, melynek főszerepeiben Gáspár Sándort és Imre Krisztiánt láthatja a közönség.

A történet Csákberényben játszódik 1849-ben, még a szabadságharcban. A falu papjai prédikáció közben kinyilvánítják az akkori rendszerrel kapcsolatos nem tetsző észrevételeiket. Emiatt az osztrák királyi udvar elfogatási parancsot ad ki ellenük. A betáborozott osztrákok között katonakent egy régi helyi lakos szemszögébe is belepillanthatunk, miként változott meg a katonaság miatt és vált ellenszenvessé a falubelieknek. A két pap csak később kerül igazán fontossá.

A mű remekül bemutatja a szabadságharc idejét. A falusiak szemszögéből is meg lehet ismerni a történetet, de a katonáink szemével is láthatjuk a különféle szabályszegéseket, mutatva a kényszeres katonai hivatás átélését. Persze nem utolsó sorban a főhős, a két pap összefogását és bátorságát kísérhetjük végig figyelemmel, miként szállnak szembe a királyi döntéssel. A színészi munka bámulatos sikerült, nézőként is könnyen bele lehetett élni magunkat a darabba.

Bár két felvonásos drámáról beszélünk, aminek az első részében semmi fontos nem történik. Megismerjük a tényeket és rájövünk, hogy igazából bármit is csinálnak a főszereplők, a katonák úgyis véghezviszik a parancsokat. Ezenkívül nincsenek benne lényeges dolgok, a papok, akikről szólna a darab, csak a második felvonásban jutnak igazán fontos szerephez. Az első rész inkább csak egy bevezető, mint sem a darab fele. A második részbe viszont belesűríttek minden lényeget, de ezeket talán már egy órával előtte is tudtuk. És még így is jó néhány szál elvarratlan marad a darab végére.

Az előadást azoknak ajánlom, akik nincsenek oda a túl bonyolult darabokért, viszont kedvelik a történelmi témákat.

Lángi Eszter 9ny