A pszichológus

Már 2 hete nem engedtek ki a cellámból. Alig várom az átszállítást, hogy egy kicsit kiszabadulhassak innen. Elvileg hajóval visznek minket a másik börtönbe, ami jó lehetőség a szökésre.

Még a hajóban is el vagyok különítve. Várjunk. Mi volt ez a nagy robaj? Hogy kerülhet ide ennyi víz? Süllyedünk! Valaki segítsen! Ott a cellakulcs a víz tetején, csak az a gond, hogy nem érem el. GYERÜNK! GYERE IDE! MEGVAN! Gyorsan ki kell jutnom innen. Ezt nem hiszem el, mindjárt elsüllyedünk, mentőcsónak nincs, de ott egy sziget. Talán ezzel a pár deszkával sikerül odaérnem... Mi ez, hol vagyok? Biztosan elájultam, miközben eveztem. Nem tudom, hol vagyok. Van nálam egy kő, itt vagyok a parton és még ruha sincs rajtam. Körbenézek, hátha találok valakit, akinél van élelem... Későre jár, keresnem kéne búvóhelyet és egy kis fát a tábortűzhöz. Nagyon ijesztő itt egyedül, jobban belegondolva jobb volt nekem az a cella... Áhhh a hasam, most már tényleg kéne valami ennivaló, ilyen éhesen sem ébredtem még az biztos. Ez a nyílvessző hogyan került ide? És még egy? Most azonnal el kell mennem innen. Úgy tűnik, nem vagyok egyedül, és nem gondolom, hogy túl barátságosak lennének. Most legalább olyan gyorsnak kell lennem, mint annál a betörésnél. Várjunk! Lehet, hogy gyorsabban kéne? Ott kaptak el. Az is lehet, hogy ismerem őket és nem fognak bántani, bár arra kicsi az esély, mivel nincs sok barátom, szóval maradok a futásnál. Most már talán lemaradtak, nem látom őket sehol. JAJJ, NE! SZAKADÉK!

Ahhh, ez csak egy álom volt, már teljesen azt hittem, hogy meghaltam. Lehet nem kéne folytatnom ezt a munkát, egyre durvábbak a rémálmaim és ezek folyton a börtönnel kapcsolatosak.

Készítette: Kovács Lázár, Fülöp Krisztián

Interjú Burián Bendegúzzal

Burián Bendegúz, vagy ahogy mi hívjuk; Bendi, iskolánk tanulója, és amit talán már kevesebben tudnak róla: remek sportoló. Kitartóan és sikeresen kempozik már 8 éve. Interjúnkban az élményeiről és sikereiről beszélgettünk vele.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kempoval? Hány éves voltál ekkor?

7 éves voltam, amikor elkezdtem kempozni. Részben azért kezdtem el, mert az akkori osztályfőnököm (elsős voltam) állította, hogy hiperaktív gyerek vagyok, de a fő ok az az volt, hogy az úszóedzőm elment külföldre. Ezután nagyon sok sportot kipróbáltam. Voltam focizni, kézilabdázni, kosarazni, de, hogy őszinte legyek, én nem vagyok nagy csapatjátékos.

Miért szereted ezt a sportágat, mi motivál, hogy ezt a sportot űzd?

Ahogy elkezdtem kempozni, láttam, hogy valami megfog, van valami, amiért én szeretek ott lenni. Gyerek fejjel így láttam, de ahogy elkezdtem idősödni és fejlődni, tudtam, hogy ez az én sportom. Ez egy annyira összetett sportág, amit, mondhatni, nekem találtak ki. Hogy mi motivál? Egyszerű. Túl akarok lépni a határaimon. Le akarom győzni önmagam.

Melyik eredményedre vagy eddig a legbüszkébb?

A legjobb eredményem a világbajnoki első helyezés. (2016,2018) Ezekre mind büszke vagyok, de a legbüszkébb az Európa bajnoki aranyérmeimre. Ez az EB 2017 decemberében volt Budapesten. Itt körülbelül 400 versenyző volt. Maga a verseny két napos volt. Az első nap bíráskodtam egészen reggel 6-tól körülbelül éjfélig. Utána hazamentem, és másnap hullafáradtam versenyeztem. És elhoztam, amit szerettem volna.

Mi kellett ahhoz, hogy ezt az eredményt elérd?

Nagyon sok támogatást kapok a szüleimtől. Ez nagyon sokat jelent. De szinte mindent a remek edzőimnek köszönhetek. Ők mindig ott állnak mögöttem a pást mellett, úgy, mint a szüleim. Nekik is nagyon sokat kell áldozniuk a szabadidejükből, hogy minket edzhessenek.

Mire tanított meg a kempo? A küzdősport által mit tanulhat meg magáról az ember? Te mit tanultál magadról?

A kempo egy tradicionális küzdősport. A tradicionális rész elég összetett. Van, ami nehéz, van, ami könnyebb, de amire megtanít, az az, hogy merd átlépni a határaidat bosszú, idegesség vagy félelem nélkül. Nagyon sok önuralmat tanít, és ami talán a legfontosabb, az a tisztelet. Megtanít, hogy tiszteld a szüleid, az edződ, az edzőtársad és igazából mindenki mást.

Milyen helyeken jártál eddig a kempoból kifolyólag?

A két világbajnokság, ahol voltam Portugáliában, Caldas da Rahina városában került megrendezésre. Eddig ez az egy alkalom volt, amikor külföldön tudtam versenyezni.

Mivel töltöd az időt, ha épp nem edzel?

Kevés időm van az edzések mellett. Általában tanulok vagy buszon ülök. Csak a hétvégéken szoktam pihenni, de ha van kedvem és energiám, akkor elmegyek motorozni.

Mennyire nehéz összeegyeztetni a tanulást és a sportot?

A 2018/19-es tanévben új iskolába kerültem. Többet kell tanulni, mint az általánosban. Nehezen indult, de felvettem a ritmust, és sikerül jó jegyeket szereznem. A Kodolányi János Gimnáziumba járok a nyelvi előkészítő osztályba. Ez annyit takar, hogy emelt óraszámban tanulok nyelveket az első, úgymond „nulladik” évben. Ez azért jó, mert tényleg rendesen rá lehet feküdni egy-egy nyelvre. Így akár már tizedikben tehetünk nyelvvizsgát.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

A jövőben mindenképp szeretnék sportolni. Ha esetleg abba kell hagynom később a kempot, akkor elkezdek mást, de remélem, nem kell. Nagy álmom a United Fighters Championship-ben küzdeni(UFC). Ha odáig nem is jutok el, MMA-val is szeretnék foglalkozni. A példaképem Conor McGregor. Bakancslistámon van sparringolni vele.

Készítette: Holl Evelin, Mező Viktória

Első versenyem az ifik között - jegyzet

Összetett országos bajnokság Budapesten

2019. február 9-10-én rendezték az ifjúsági, összetett országos bajnokságot Budapesten a BOK csarnokban. Ez év januárjában kerültem fel az ifjúsági korosztályba, ez a verseny volt az első igazi megmérettetésem az ifik között, ezért nagy izgalommal vártam.
Hat versenyszám két napra elosztva.

Az első napon rendezték meg a 60 méteres síkfutás, a súlylökés, valamint a távolugrás versenyszámait. Nagyon jól indult a nap, 60 méteren egyéni csúcsomat megdöntve a futamomban első lettem. Nagyon boldog voltam, és ez megadta az alaphangot a további versenyzéshez. A súlylökés nem a kedvencem, ráadásul 5 kg-os súllyal még sosem löktem versenyen. Ennek ellenére ebben is hoztam az eddigi legjobb eredményemet. Következett a távolugrás, kedvenc versenyszámom. Eddigi legjobb eredményem 575 cm volt, azért dolgoztunk edzőmmel keményen az edzéseken, hogy hat méter felett ugorjak. Álomszerű kezdésként, rögtön az első kísérletre 13 cm-rel felülmúltam ezt a határt. A többi ugrásaimmal már nem sikerült javítanom, de így is elégedetten utaztam haza. Az összesítésben hatodik helyen álltam ekkor. A második napra maradt a 60 méter gátfutás, a magasugrás és az 1000 méter síkfutás. A gátfutás is nagyon jól sikerült, ismét egyéni csúcsot döntöttem. Következett a magasugrás. 169 cm volt eddigi legjobbam. 170 cm-es magasságon próbálkoztam, az utolsó kísérletnek futottam neki, amikor megtörtént a baleset. Elugráskor kifordult a bal térdem. Rögtön éreztem, hogy nagy a baj, a térdkalácsomat nem a helyén láttam.
Álomból rémálom.

Ettől kezdve futószalagon követték egymást az események. Hazaszállítottak, elláttak a sürgősségi osztályon, ahol már akkor előrevetítették, hogy műteni kell a lábamat. Így történt, hogy az ünneplés helyett fájdalommal és szomorúsággal zárult ez a verseny.

Most a műtét utáni heteket élem, lábam rögzítőben, edzésekről, versenyzésről szó sincs. Azt hiszem, kemény munka áll előttem, hogy újra lábra álljak. Hogy milyen szinten tudok visszatérni, az a jövő zenéje. Mert, hogy fogok még versenyezni, abban biztos vagyok.

„Amíg minden a terv szerint halad, szép és élvezetes hegymászásban van részünk. A kaland igazából akkor kezdődik, amikor váratlanul borul a terv. Elég egy pici, zuhanó kő útját keresztezni, az időjárás sem mindig kedvezhet nekünk, és a terep hirtelen ellenségessé válik. Küzdelmünk egy csapásra élet-halál harccá alakul, és vágyakozva tekintünk le a völgyre, ahol ki lehetne ülni a "kispadra", fel lehetne adni. Lehet, hogy a hegymászás tanít meg arra, hogy nem adhatjuk fel?” Erőss Zsolt


Bolla Gergő 9/Ny

Ruben Brandt, a gyűjtő (kritika)

A Ruben Brandt, a gyűjtő, egy 2018. november 15-én bemutatott magyar animációs akció-thriller. A filmet a szerb származású Milorad Krstić rendezte.

A film alaptörténete egy különös rablássorozat. Egy bűnbanda valamilyen okból kifolyólag ellop számos festményt, különböző múzeumokból. Az ügy után elkezd nyomozni Mike Kowalski, washingtoni magánnyomozó, aki kezdi észrevenni az összefüggéseket az ellopott festmények között. Közben beleszeret Mimi-be, a rablóbanda egyik tagjába. Pénzdíjat is tűznek ki a tolvajokért, ezért más emberek is meg akarják találni őket. A másik szál Ruben Brandt, akit már napok óta rémálmok gyötörnek. Álmában híres festmények szereplői akarják megölni. Ezért később sajátos módszerekkel akarja a dolgokat az irányítása alatt tartani.

1

Az animáció szerintem nagyon művészi volt, de nekem nem igazán tetszett. Kissé fura volt a grafikában az, hogy szinte egyik szereplőnek sem volt „normális” arca, a legtöbbnek több, vagy éppen kevesebb szeme, orra szája volt. Az ábrázolás sokszor olyan volt, mintha egy horror filmet néznénk, szerintem ez nem feltétlen negatívum, valahogy nagyon hangulatossá tette a filmet.

A története tetszett, először azt hittem, hogy valami szokványos nyomozós történet lesz, de ennél izgalmasabb volt. Ruben háttértörténete jól el lett találva. Nekem személy szerint ő volt a kedvenc szereplőm. Mike Kowalski karaktere is szerethetőre sikeredett. Mimit nagyon kedveltem, vicces volt nézni, ahogy túljár az emberek eszén, főleg a film elején, amikor ellopott egy értékes műtárgyat és menekült Kowalski elől. A bűnbanda többi tagja is jól sikerült. A rablásokat is ötletesen kitervelték.

Nem sok magyar filmet szeretek, sőt, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mennyit, de ez tetszett. Az animáció lehetett volna szerintem egy kicsit másabb, de a történet tényleg nagyon izgalmasra sikeredett.

Érsek Boglárka

2

 

A borzongás és az izgalmak szerelmese - interjú Adorjányi Erzsébet írónővel.

Több, mint tíz éve írsz különböző műfajú, hangulatú verseket, novellákat, három éve pedig kiadták az első nagyobb sci-fi regényedet, a Fekete-vért, mely sikert aratott.

-Mi vitt a regényírás felé?

Az írás mindig is az életem része volt. Versek, színdarabok, újságcikkek sokasága került ki a kezeim közül. Eleinte csak a rímfaragás érdekelt, majd egy gondolat után fogtam bele más műfajba is.

-Használsz írói álnevet?

Úgy gondoltam, nem rejtem el magam a világ elől, úgy éreztem nincs szükségem írói álnévre, s szerintem jól döntöttem.

-Négy gyermeked van. Hogy fér össze a munka, a család és az írás?

Az írói “munkámat” csak hobbi szintén űzöm a rengeteg más elfoglaltság miatt. Állandó munkahelyem mellett itt a család, a gyerekek, nem könnyű beosztani az időmet, nehéz mindenkinek megfelelni, mindenre és persze mindenkire elegendő időt fordítani.

-Honnan meríted azt a rengeteg fantáziát, melyekkel regényedben találkozhatunk?

A regényeimben szereplő történések ötletei maguktól jönnek, a történet írása közben filmszerű képekben jelennek meg előttem a sztori következő eseményei.

-Hol találkozhatunk jelenleg írásaiddal?

Írásaim közül több szerepel a Holnap Magazin oldalán, valamint a facebook-on az Írásművészet, szépirodalom elnevezésű csoportban. Írásaim terjesztésében az Underground Kiadó támogat, oldaluk felkeresésével beszerezhető például a Lonel Kristóf és a griffmadár című kötetem, mely nagy kedvencem.

-Három éve írtad meg életed első nagyobb sci-fi regényed első részét a Fekete-vért. Mikorra várhatjuk a folytatást?

A Fekete-vér című írásom folytatása készülőben van. Annyit elárulok, hogy az első rész után hatalmas fordulat ígérkezik a történet további részében. Aki még nem olvasta az első részt, ajánlom neki szeretettel.

-Terveid a jövőre nézve?

Ami a jövőt illeti: Írói tevékenységemet továbbra is folytatom. Igyekszem minél változatosabb és izgalmakkal teli műveket kiadni a kezeim közül. A legközelebb megjelenő könyvem, egy kedvenc versekből összeállított könyvkötet lesz. Remélem szeretettel fogadjátok!

-Nagy utazó hírében állsz. Mennyire segítenek pályádon az utak adta új élmények, tapasztalatok?

Tulajdonképpen semennyire sem. A kikapcsolódás, feltöltődés miatt utazom. Úgy gondolom mindenkinek kell egy kis lazítás. Valaki a játékban, valaki pedig az utazásban találja meg.

-Kinek ajánlod az írói pályát?

Mindenképpen olyan személyeknek ajánlom, akikben megvan az elhivatottság és az a bizonyos szenvedély az írásművészet felé. Ennek hiányában nem érdemes belevágni

Köszönöm az interjút!

Barna Emília Andrea

9ny/2

Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO