Slukk

Dunaújvárosi Acélbikák – Corona Brasov

2020. 01. 30-án szülővárosom csapata, a DAB hősies küzdelemmel győzte le az Erste Liga felsőházának keretein belül a román Corona Brasov csapatát 3-1-re. A mérkőzés fontosságára való tekintettel ellátogattunk a keresztapámmal.

Az Újvárosi jégcsarnok 4500 férőhelyének kevesebb mint fele volt foglalt a magyar-román rangadóra, de még ilyen foghíjas létszámmal is végtelenül hangulatos a Duna-parti katlan. A hosszú harmadok közti szünetekben meglehet kóstolni a messzeföldön híres Dunaújvárosi citromos teát és az óriási rántotthúsos szendvicseket.

Nagyon boldogok voltunk a keresztapámmal, mikor megláttuk, hogy Azari Zsolt nincs a kezdőben, sőt a keretben sem. A kiemelten fontos találkozót a hazai csapat kezdte, nagyon sok kiváló támadással, ám Hughsonnak kellett bemutatni az első bravúrt, a vendégek kontráját követően. Később Zach Franko, a Brassó csatárja lépett ki Vuorijarvi mellől és lőtt. Elsőre úgy tűnt, hogy Hughson ismét óriásit védett, de videózás után gólt ítéltek a vendégeknek. Ez volt Franko 12. pontja a szezonban. Ilyenkor még nem voltunk túl bizakodóak. A második harmadban Mazurek asszisztja után Somogyi szerzett gólt a hazaiak részére, hatalmas örömünkre. Egy harmaddal később ismét a fiatal kanadai Mazurek passza után szerzett gólt Hruby Gellért. Pár perccel később pedig a kedvencünk, a szakállas kanadai-magyar balszélső Keegan Dansereau mesteri lövése után beakadt a korong, így beállította a végeredményt.

A mérkőzésen csodálattal töltött el bennünket a kis Gebei Gergő teljesítménye, aki lenyűgözően játszott.

Miután kedden a listavezető Csíkszeredát vertük 3-2re, majd elkentük a Brassót 30-án így jogosan várjuk bizakodva a rájátszást. Reméljük Baker és Zanoski felépül és akkor határ a csillagos ég. Nagyon szeretnék majd minél több DAB meccsre kimenni a jövőben és látni azt hogy bajnok lesz a csapatom.

Készítette: Bíró Marcell, Lángi Eszter

Interjú a nagymamámmal!

Mivel sokakat, köztük engem is foglalkoztat, hogy milyen volt az élet régen, úgy döntöttem, felteszek erről néhány kérdést az egyik legkedvesebb interjúalanynak a Földön: a Nagymamámnak.

Mesélj nekem, milyen volt régen gyereknek lenni?

„Hogy milyen? Tökéletes volt, kötetlen volt. Szabadság volt gyereknek lenni. Én olyan helyen laktam, ahol nem jártak autók sűrűen, semmi nagyobb veszély nem volt. Egy pusztán születtem, és ott is nőttem fel. Fürdőszoba nem volt, mégis meg tudtuk oldani, mert lavórban fürödtem.
Az óvodától több km-re laktam, de szerettem. Gyalog jártam az idősebb testvéreimmel. Ők taposták a havat, én meg mentem mögöttük, ugyanis akkoriban a térdig érő hó volt a jellemző. Hideg telek voltak.

Szüleidnek sokat kellett segíteni a házimunkában?

„Igen, nagyon sokat. Édesanyám ebből nem engedett. Nem volt mentsvár. A mosogatásba, a felmosásba, a karácsonyi vacsorákba, szinte mindenben segítettem. Nem lehetett megcsinálni, hogy nem segítek. Még ha csak a keze alá dolgoztam is, itt gondolok a zöldségpucolásra, már az is sokat számított neki. A fiúknak meg persze a kertimunkákba kellett segíteni.
Nap végén elmosogattam, felmostam, és csak utána csinálhattam azt, amit akartam. Sok lehetőség nem nagyon volt. Kimentem az udvarra csillagokat nézni vagy esetleg társasjátékoztam.”

A karácsonyt hogyan ünnepelted a családoddal?

„A karácsony mindig csodás volt. Egyszerű, de tökéletes volt. Abban az időben nem az ajándékokról szólt a karácsony. Legalábbis az én családomnak nem. Egy kis fügét és narancsot raktak a szüleim a fa alá, és nekem ez volt az ajándék. Mindig édesapám díszítette a karácsonyfát. Ő ebből sosem engedett. Ez az ő feladata volt. Én édesanyámnak segítettem a karácsonyi menü elkészítésében. Ez a mi feladatunk volt. A fára mindig lett felrakva szaloncukor, de amíg nem bontottuk le a fát, addig nem ehettem belőle. Az ünnep számomra így volt tökéletes.”

Voltál nyaralni gyerekként?

„Nem voltam a családommal. Egyszer voltam gyerekként második osztályos koromban Badacsonyban 2 hétig. Nyolcadik osztályosként mentem volna még kirándulni, de megbetegedtem és így nem tudtam elmenni.”

Milyenek az emlékeid az iskoláról?

„4 osztályos iskolába jártam, ahol az első és a harmadik osztály egy teremben tanult, csakúgy mint a második és a negyedik, mert nem volt annyi tanár, hogy minden osztálynak jusson. Mindig hátratett kézzel kellett ülni, mert Juci néninél, az osztályfőnökömnél ez volt a szokás. Nem forgolódhattunk, de ez alapvető végül is.”

Hogyan udvaroltak akkoriban neked a fiúk?

„Mostanra ez az udvarlás nagyon elfelejtődött. Akkoriban minden fiú udvarolt a lánynak, mert az volt a megszokott. Nem vágtak egyből a közepébe mindennek, hanem szépen lépésenként haladtak. Abban az időben divat volt udvarolni.
Először megismerkedtem a fiúval, majd megkérdezte, hogy esetleg még találkozom-e vele, és szép apró lépésekbe haladtunk tovább. Mozi akkoriban nagyon kevés helyen fordult elő, és nem mindenki engedhette meg magának...”

Voltak bulik vagy baráti összejövetelek?

„Bál volt csak akkor, de a húsvétitől elkezdve a búcsúi bálon keresztül a karácsonyi bálig, mindenféle volt. A faluban minden hétvégén volt valami szórakozás, ami megmozgatta az embereket. Iskolabál is volt rendszeresen, azt hiszem talán karácsony előtt és a nyári szünet előtt tartották.
Természetesen baráti összejövetelek is voltak. Szülinapokkor vagy névnapokkor összegyűltünk, beszélgettünk, és persze jól éreztük magunkat. Sokszor rendeztünk meglepetéspartikat is.”

Milyen helyek voltak, ahol általában a barátaiddal összegyűltetek?

„Alakult a kis faluban egy klub, ahol összegyűltünk. Sakkoztunk, társasjátékoztunk. Lehetőség volt a táncolásra is. Egy gépbe érmét kellett bedobni és lehetett választani a zenék közül. Jól éreztem magam ott, ki tudtam kapcsolódni mindig, amikor ott voltam. Általában a klubban ismerkedni is lehetett, senki se ment haza úgy, hogy ne barátkozott volna össze legalább egy emberrel.”

Mit gondolsz a mai fiatalságról?

„Minden kornak megvannak a maga szokásai. Már sokféle szórakozólehetőség akad a fiatalságnak, de persze sok a veszély is, én úgy látom. Amikor beleérnek a kamaszkorba, akkor a tanácsokat nem fogadják meg, de lehet, meg se hallgatják sokan, mert ilyenkor makacsok. Úgy érzik, az a jó, amit ők csinálnak. Persze ezen mindenki átesik. Én azt gondolom, ha megfogadják a tanácsaikat a szüleiknek, akkor a felelőtlen dolgok kiküszöbölhetők.”

Az utolsó kérdésem pedig, hogy jónak tartod-e az okoseszközök használatát?

„Jó dolgok, mert ha esetleg elakadok valamiben vagy valami finom süteményt szeretnék készíteni, akkor jó, ha ott egy ilyen. Vagy ha esetleg fontos dolgot kell közölnöm, akkor csak felhívom azt a személyt. A túlzott használatot azért én nem preferálom. Az a baj, hogy manapság a fiatalok, ha találkoznak vagy összeülnek, akkor nem beszélgetnek, hanem a telefonjukat bújják. Sok mindenre jók ezek a dolgok, viszont én az időt inkább valami értékesebb dologgal tölteném el.”

Ihász Dorina Henrietta

Városi diákbál

Az utolsó pillanatban beszéltek rá

Korábban is hallottam már a diákbálról, viszont eddig nem igazán vettem részt nagy, városi eseményeken, de most pár osztálytársam rábeszélt, hogy tartsak velük.

A bál

Az estet Január 18-án tartották, 19:30-as kezdéssel, a Mol Arénában. Egy kicsivel előbb is érkeztem, de már ekkor rengeteg fehérvári diák kis csoportokban beszélgetett az előcsarnokban. Fent az emeleten, a buli igazi helyszínén már zenélt a Boka Boogle Trió. A több száz diák kényelmesen elfért a rendezvény helyszínén. A bált városunk polgármestere nyitotta meg rövid beszédével. A köszöntő után az idei fehérvár hangjának döntőse, Morvai Anna énekelt, majd a diáktanács indította be a retro hangulatot táncukkal, a kornak megfelelő ruháikkal. Ezt követően a BSW adott koncertet, akik nagy bulit csaptak. Mindenki egyszerre énekelte a számaikat és ők is aktívan belevonták a koncertbe a közönséget. A banda fellépése után szerettünk volna egy kicsit levegőhöz jutni, a zenétől távolabb megittunk egy üdítőt. Körbe nézve jó volt látni a sok diákot, akik a fotósarokban lőttek egy- egy bohókás képet vagy csak egyszerűen összeültek baráti beszélgetésre. Az első pillanattól remek ötletnek tartottam ezt a rendezvényt, ahol városunk fiataljai ismerkedhetnek meg, köthetnek, barátságokat vagy csak összefuthatnak régi ismerőseikkel. Olyan haverokkal találkoztam, akikre nem is számítottam, jó volt velük néhány szót váltani. Mielőtt DJ Revolution érkezett volna, bemutatkoztak a bálkirály és bálkirálynő jelöltek. Ezután megint a buli kihagyhatatlan elemei, a legjobb slágerek következtek. Eddigre már oldódott a hangulat egyre többen táncoltak, a jelenlévők szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat. A tánctéren csak retro szerkóban lévő táncolókat láthattunk, ameddig csak a szemünk ellátott. Nemhiába, mert a bál témája kimondottan az ötvenes- hatvanas évek voltak. Sajnos az eredményhirdetést és a tombolasorsolást már nem tudtam megvárni, de a barátaimtól hallottam, hogy a bált követő after party is remek hangulatban telt.

diakbal

Jövőre a bál már kötelezően a naptáramban lesz

Meg vagyok győződve, hogy ezen a bálon mindenki fantasztikusan érezte magát. A diákok végre kiszakadhattak az iskola „szürke hétköznapjaiból”. A jövő évi diákbált, pedig már hazafele úton beírtam a képzeletbeli naptáramba.

Interjú egy felvételizővel

A legaktuálisabb téma most az iskolával kapcsolatban talán a felvételi. Ezért mikrofonvégre kaptunk az egyik mostani felvételizőt, Mányoki Kittit. Feltettünk neki pár kérdést azok közül, amik a diákokat a legjobban foglalkoztathatja. Ha még te is a felvételi előtt vagy akkor mindenképp olvasd el ezt, de ha nem, akkor is, mert biztos érdekel az, hogy más hogyan élte ezt meg.

1. A matek általában mindig nehezebb szokott lenni, de azért érdekelne, hogy idén melyik volt a nehezebb?

Igen, én is arra számítottam, hogy a matek nehezebb lesz de, igazából szerintem ugyanolyan nehezek voltak. A magyarral viszont több bajom volt, rosszabb is lett, mint a matek. De nem is gyakoroltam rá annyit és a teszt felvételik alapján sem számítottam nagyon jóra, szóval annyira nem lepődtem meg az eredményen.

2. Minden évben van egy feladat, ami felkavarja az állóvizet, ez szerinted most melyik volt?

Igazából nekem egyik sem volt olyan, ami felkavarta volna. Mindegyiket normálisnak találtam. Bár a magyarban a szemétgyűjtős érdekes volt. Az a feladat egyáltalán nem tartozott oda. Nem volt nyelvtani, sem irodalmi tartalma a feladatnak.

3. Szerinted milyen hamar kell elkezdeni készülni a felvételire?

Szerintem már nyár közepén el kell, én sajnos elhanyagoltam. De muszáj elkezdeni korán, hogy ne legyenek túl újak a feladatok és a témák. Valamint fontos, hogy mindenre fel legyél készülve.

4. Nálatok a sulidban tartottak felkészítő órákat, vagy mindenki otthon, egyedül készült fel rá?

Igen tartottak, órák után összegyűltek a nyolcadikasok és megoldottuk az előző évek felvételi feladatait. De természetesen én mellette is készültem ezerrel.

Mennyire izgultál a felvételi miatt? Hogy érzed? Szerinted jól sikerült?

Nem nagyon, eleve nem vagyok olyan nagyon izgulós típus. Az elején még talán, de egy idő után már lenyugodtam és nem volt nagy szám. Úgy érzem, hogy jó lett. A matek 29, a magyar pedig 26 pontos lett. Lehet, hogy jobb is lehetett volna, és igen, vannak, akiknek sokkal jobb lett pontszámilag, de én örülök ennek.

5. Szerinted jó dolog a felvételi?

Igen szerintem alapjában jó dolog. Bár teljesen más van a tananyagban, amit ilyenkor tanulunk, mint amit a felvételiben kérdeznek szóval nem igazán összerakható.

6. Mi a véleményed arról, hogy sok sulinál többet ér a felvételi, mint az eddigi teljesítmény? Szerinted ez mennyire van így rendben?

Szerintem ez így nagyon nem oké. A felvételi írása közben nagyon lehet izgulni, emiatt sokkal rosszabbul teljesíthetünk, mint ahogyan szeretnénk, tudunk és elvárják tőlünk. A többi teljesítményben és szerzett jegyekben sokkal több munka volt, mint a felvételi írásban.

7. Van valami, amit üzennél a felvételiző társaidnak?

Azt, hogy senki sem rontotta el, bármennyire is azt hiszi. Mindenki a saját módján jól megírta. Lehet, hogy nem úgy sikerült, mint ahogyan szeretted volna valamilyen oknál fogva, de emiatt ne ostorozd magad és tudd, hogy ez nem a világ vége.

8. Van valami, amit üzennél a leendő felvételizőknek?

Készüljetek időben, de ne stresszeljetek rajta. Az a lényeg, hogy ne izguljatok, mert akkor nem fogtok tudni koncentrálni. Nem olyan nehéz ez, csak időben kell elkezdeni gyakorolni, meg fontos, hogy logikusan gondolkozzatok, mert sokszor vannak becsapós feladatok. És a végén, ha van időtök, mindenképp nézzétek át, mert lehet, találtok még benne hibát.

Készítette: Érsek Boglárka, Alföldi Andrea 9/B

Interjú Benedek Jenő úrral, a Sárkeresztúri Általános Iskola nyugalmazott intézményvezetőjével

Nemsokára három éve lesz, hogy nyugdíjba vonult, nem hiányzik az iskola?

Hiányozna, de nem szakadtam el teljesen az iskolától. Már harmadik éve, hogy óraadóként jelen vagyok az iskola mindennapjaiban. Szeretem az iskolai zsongást, jól érzem magam a diákjaim és kollégáim között.

Pályafutása során több kitűntetésben részesült (2014 – Elismerő oklevél – Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2017 – Bokros János díj – Sárkeresztúr Község Önkormányzata, 2019 – Klebelsberg Kuno díj – Fejér megyei Közgyűlés). Melyiknek örült legjobban?

Minden kitűntetés értékes, elismerése a sok éves munkámnak. Megerősítése annak, hogy ez a munka hasznos volt. Mindenikre egyformán büszke vagyok. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni a nevelőtestület támogatását. Náluk nélkül mindez nem valósulhatott volna meg.

Mindig tanárnak készült?

Gyermekként, általános iskolás koromban biztosan nem. Meghatározóak a gimnáziumi évek voltak, olyan rendkívüli tanárokkal, akiket a pályafutásom alatt mindvégig példaképeimnek tekintettem. Ott a gimnáziumba döntöttem el, hogy tanár leszek.

Hol született? Milyen volt a gyermekkora?

Székelyföld egy csodálatos kisfalujában, Kisbaconban születtem. Itt jártam általános iskolába, itt töltöttem gyermekorom játékos, gondtalan éveit, s itt szerettem meg a könyvet, az olvasást. A falut és környékét belengte a nagy mesemondó, Benedek Elek szelleme. Szerencsésnek mondhatom magam, mert miután kiolvastam a családunk bírtokában levő könyveket, Flóra néni - Benedek Elek legkisebb lánya - irányításával Elek apó könyvtárában búvárkodhattam. Így tudtam olyan történelmi és szépirodalmi írásokhoz hozzájutni, amelyek az akkori Romániában nem lehettek kereskedelmi forgalomban.

Hol végezte tanulmányait? Miért épp a fizika – kémia szak?

Az általános iskola elvégzése után a Baróti Szabó Dávid Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. A szakosodás eldöntésében nagy szerepük volt az ottani tanáraimnak, akik megszeretették és magas szinten tanították a fizika, kémia tantárgyakat. Mint már említettem, ők a példaképeim. A Tanárképző Főiskolát Marosvásárhelyen, az egyetemet Kolozsváron a Bábes-Bólyai Tudományegyetemen végeztem el. A gyakornoki és szakvizsgát is Kolozsváron teljesítettem. A közoktatásvezetői szakvizsgát a Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem meg 2002-ben, a portfoliót 2014-ben állítottam össze.

Mit jelent önnek pedagógusnak lenni?

Pedagógusnak lenni hivatás. Nincs szebb, mint kellő türelemmel, következetességgel, a fokozatosság betartásával átadni azt az ismeretanyagot, melynek birtokában a diák később már maga tudja folytatni a tanulást. Az érdeklődés felkeltése és annak éberen tartása elengedhetetlen a sikerhez.

Milyen tanítási módszereket tart hatékonynak?

Közel 43 éves pályám alatt sokat változott a fizika – kémia tanításának a módszertana. A hagyományos frontális tanítási módszer mellett, hatékonyak a differenciált rétegmunka, a kooptechnika, a projektmunka stb., de alapvetően arról van szó, hogy az alkalmazott technikákat mindig a csoport/osztály képességeihez kell igazítani. Meg kell tanítani tanulni a diákokat. Dolgozni egyénileg és csoportban, arra, hogy az infokommunikációs eszközöket, hogyan használják fel új, hasznos ismeretek megszerzésére.

Milyen plusszal kell rendelkezniük a diákoknak, ahhoz hogy sikerrel vegyék az akadályokat?

Kitartással, kreativitással, az új iránti fogékonysággal. Az általános iskola elvégzésekor a pályaválasztás óriási nehézséget okoz. Azok a tanulók, akik gimnáziumban folytatják tanulmányaikat, azok időt nyernek. Mások szakmát fognak tanulni, ami vagy tetszeni fog, vagy nem. Az is előfordul, hogy szakmák szűnnek meg, újak jönnek létre. Ez velejárója a gyors műszaki fejlődésnek. A diákságnak tudnia kell, hogy bármilyen szakma megszerzése nem biztos „végállomást” jelent. Fel kell készülniük egy életen át tartó tanulásra, ha kell újrakezdésre.

Mi volt a motivációs erő hosszú pályafutása során?

A pedagógus mindennap új erővel és hittel indít. Mert érhetik és érik is kudarcok, de hisz az újrakezdésben. Hiszi, hogy pozitív irányt adhat diákjainak, hogy segít önmaguk megismerésében, tehetségük fejlesztésében, önbecsülésükben. Hiszi, hogy munkájának sikerességén múlhat a társadalom állapota, az emberek egymáshoz való viszonya, szakmai felkészültsége. Ez a felelőségtudat adott erőt a mindennapokban. Hittem és hiszem, hogy minden tanítási nap egy lépcsőfok volt diákjaim látókörének kiteljesedésében.

Hány évig dolgozott vezetői beosztásban?

Az aktív 40 évből összesen 19 évet. A funkció megnevezése sokszor változott aszerint, hogy éppen hogy rendelkezett az aktuális Közoktatási törvény. Így voltam iskolaigazgató, tagintézményvezető és intézményvezető is.

Pedagógusként vagy vezetőként érezte hasznosabbnak munkáját?

Mindkettőnek megvan a maga szépsége és nehézsége. Beosztott pedagógusként sokkal több idő van a tanulókkal foglalkozni. A vezető nemcsak a diákokért, hanem az iskola alkalmazotti közösségéért is felelősséggel tartozik. A rendszerváltás utáni idők közoktatásában történő változások sokat rontottak a pedagógusi munka megítélésében, ráadásul a feladatok csak sokasodtak a fenntartó, az elvárások pedig a szülők részéről. Nem csoda, hogy kevesen választják már ezt a pályát.

Mi jelentette az ön számára a feltöltődést? Van hobbija?

Szeretek utazni, túrázni. Kíváncsi vagyok más népek kultúrájára. Elsősorban a Kárpát-medence természeti és épített örökségének megismerésére fordítottam sok energiát, de más európai országokba is ellátogattam. Ezeket az utazásokat érdeklődésem tükrében magam terveztem meg, majd a családommal minden évben több ilyen útvonalat jártunk be.

Hogyan tovább?

Úgy tervezem, hogy az idei tanévvel befejezem a tanítást, de továbbra is szívesen segítek véleménnyel, jó tanáccsal ha megkeresnek. Továbbá tervezem, hogy az időközben felnövő unokámmal ismét bejárom a történelmi Magyarország nevezetességeit.

Sok szerencsét kívánok hozzá és jó egészséget. Köszönöm az interjút.

Készítette: Puska Zselyke

16. oldal / 31

Aktuális

Dunaújvárosi Acélbikák – Corona Brasov

Interjú a nagymamámmal!

Városi diákbál

Interjú egy felvételizővel

Interjú Benedek Jenő úrral, a Sárkeresztúri Általános Iskola nyugalmazott intézményvezetőjével

Főmenü