Rupi Kaur: tej és méz
A könyv címét szándékosan írtam kis betűvel, hiszen a könyvborítón is így szerepel. Rupi Kaur írónő eddig három elképesztő művet osztott meg olvasóival. Ezek az alkotások tej és méz, a nap és az ő virágai, illetve otthon test címre hallgatnak, és, mint sokan mások, én is a megszállottjuk lettem.A könyvsorozat novellái különböző témákat dolgoznak fel, a tej és mézben a fájdalomról, a szeretetről, a törésről és a gyógyulásról olvashatunk.
Ezek csupán pár sorosak. A könyv különlegessége, hogy nem tartalmaz nagybetűt, a szavak, a mondatrészek nincsenek elválasztva egymástól vesszővel, és az egyetlen mondatvégi írásjel a pont. Eleinte nem értettem, hogy miért ilyenek a szövegek, furcsa is volt először így olvasni, de aztán idővel rájöttem, hogy óriási szabadságot jelent az elménknek, hiszen bárhogy értelmezhetjük az olvasottakat, mi szabhatunk határokat a mondatok között.Minden oldalon firkálmánynak tűnő, ám valójában szintén mély jelentésű illusztrációkat találunk, amik sokat segítenek a sorok értelmezésében.
Véleményem szerint Rupi Kaur könyvei tökéletesek, és én mindegyiket imádom, de mégis a tej és méz áll hozzám a legközelebb, hiszen ezzel az írással tudok a legjobban azonosulni. Van, amin mosolygok, van, hogy pár oldaltól szorongok és néhány mondattól a hideg kiráz.
Szeretem a kötetekben, hogy nagyon letisztult, esztétikus kiadványok, melyek szépsége egyaránt vonzza a szemet és a lelket. A borítónak kellemes a tapintása, és a mű tartalma teljesen magába szippant.Egyetlen hátulütője, hogy brutálisan elvont könyvről van szó, mely számos olyan témával is foglalkozik, melyek egyesek számára kínosak lehetnek, akár tabuk, vagy túl intimek, kényesek.
Dányádi Lili
