Slukk

Reggel hat óra van. Az órám még ugyan nem csörgött, de kint a különböző szerszámok utcabálhangulatot teremtve zenélnek, úgy, hogy az ember véletlenül se tudjon akkor felkelni, amikor akar. Manapság reggelente nem anyukám kedves szavaira kelek, hanem valamilyen türelmetlen idióta ordibálására, aki nem bír megmaradni a dugóban, és szidja a másikat. Vagy éppen egy betonfúró szép zenéjére. Na de mindegy, a lényeg, hogy nem tudok aludni.

Eltekintve minden zavaró tényezőtől, én azért megpróbálok visszaaludni. Ma éppen nem sikerül, de ha valamilyen oknál fogva álom tudna jönni a szememre, akkor is fel kellene kelnem, hiszen már fél hét van, el kéne kezdeni készülődni a pokolba. Anya már ordít, hogy el fogok késni, de igazából nem értem, mit mond, mert még mindig nem hallok semmit az utat felújítani próbáló aranyos kis gépezetektől, és ráadásul még a szomszéd is elkezdett fúrni.

Nagy nehezen elkészülök. Az ajtón kilépve hirtelen azt hiszem, New York-ba érkeztem, annyi kocsi áll az úton. Persze ez nem New York sajnos, ott nem zavarna a nagy dugó, kompenzálna a szép látvány, de itt nem kompenzál semmi, maximum egy gondatlan kutyagazda ajándéka a fűben, amibe persze belelépek. Nem is értem, miért pont az iskolakezdéskor jött ez a csodás ötlete valakinek, hogy fel kéne újítani az amúgy már menthetetlen utakat, amik egy hónap múlva visszakerülnek a régi állapotukba.

Na de mindegy, futnom kell, mert már látom a buszt, ami most valamilyen csodás oknál fogva nem késik.

Elértem a buszt. Már fél órája állunk a dugóban, ami azt jelenti, hogy én pontosan fél óra késésben vagyok, amikor megszólal a sofőr, hogy kifogyott az üzemanyag, mindjárt jön a pótlóbusz. Nyilván én azt nem várom ki, mert mire ideérne, én már gyalog odaérnék New Yorkba.

Nagy nehezen sikerül beérnem testnevelés órára. Már épp öltöznék át, amikor rájövök, hogy a reggeli stressztől, ami nagy részben azoknak az útjavításoknak köszönhető, otthon hagytam a tesicuccom. És ha ez nem lenne elég, még az iskolatáskámat is...

                                                                                                                                                  Kollár Zsófi

A húgom, mint minden szombaton, most is a szobámba toppant, és ha az lenne a kérdés a lottón, hogy mivel, akkor biztos nyernék. Vaskos nyelvtankönyvét terítette elém a mellérendelő mondatok vészjósló rajzaival. Ez már közös hobbi is lehetne számunkra, ha ilyenkor ő is jól érezné magát.

De ő irtózik a betűktől, nem szereti a könyvek látványát, és egy kötelezőn is több hónapot szenved, mint amennyi időbe telt felhúzni a gízai piramisokat.

Az igazat megvallva engem két suliban osztályoznak magyarból. Elég nehéz egyszerre a nyolcadikos és a tizenegyedikes anyagot is értelmezni, de muszáj megcselekedni, amit megkövetel a testvéri becsület. A testvérek sokszor különbözőek: míg ő logikusan gondolkodik és jobban érdeklik a számok, addig, ha vendégek jönnek, a könyvektől roskadozó polcok árulkodnak a szoba tulajdonosáról, rólam.

Én azért mégis megpróbáltam, elvégre könyvet olvasni nem is olyan szörnyű. Rengeteg világban tehetünk látogatást, és megtehetünk olyan dolgokat más bőrében, amiről álmodni sem merünk. Annyi képzelőerőt ad, hogy soha többé nem tudunk fekete-fehéren álmodni.

Elmentem egyszer a boltba és vettem neki is pár könyvet. Az egyik a kedvenc filmjének a könyvkiadása volt, a másik a mostani az egyik legnépszerűbb könyv a kamaszok körében. Úgy voltam vele, ezekkel biztos nem tudok mellé nyúlni.

Mintha jós lennék, a könyvek valóban a hasznára lettek. Mikor benyitottam a szobájába, az egyik épp az ablakot támasztotta, a másik pedig egy festett lap szélén volt, hogy az ne kunkorodjon össze. Mindenkinek más az érdeklődése, és azt hiszem, ettől szép a világ...

Németh Boglárka

A könyv alapján készült Bridgerton család című tévésorozat nagyon népszerű lett, nem hiába készül már belőle a második évad. A kosztümös filmek rajongójaként biztos voltam benne, hogy én is megnézem a sorozatot, és jól tettem, mert pozitív csalódásként ért.

Persze nem véletlen, hogy a Bridgertonok állnak a középpontban, tagjai nem mindennapi figurák. Elég szokatlan ebben az időben, hogy egy nő hangoztassa jogait és házasság nélkül független, mégis férfiakkal egyenrangú akarjon lenni. (Így beleépíteni a mai gondolkodást a sorozatba fantasztikus ötlet volt.) Simon pedig tökéletesen hozza a lenyűgöző herceget és Daphne a tökéletes hercegnőt, ők így teszik meseszerűvé a történetet.

De ha már mese, akkor a negatív szereplő sem maradhat ki, aki itt egy egész család. Penelope és Eloise barátsága mégis megkedvelteti a nézőkkel a legkisebb lányt, Penelopét a Featherington családból. Miközben ő egy háttérbe szorított karakternek tűnik, a végén jókora meglepetést okoz, és megmutatja, hogy milyen sokoldalú, valamint hogy ő keveri végig a kártyákat.

A történet másik alappillére egy bizonyos álnevet használó újságíró, a rejtélyes Lady Whistledown, aki kis írásaival összefoglalja az úri körök pletykáit. Ez a megoldás tényleg egy szokatlan löketet ad a sorozatnak. Gúnyos pletykalapjaival ötletesen állít görbetükröt a magukat a mi szívünkbe is belopó szereplőknek.

A mai modern világ és az akkori kor között zseniálisan egyensúlyozik a sorozat. A bálok korhűek és a ruhák visszarepítenek minket az akkori Angliába. A bálon a zenék is hűnek tűnnek az akkori korhoz képest, közben mégis olyan slágerekre táncolnak, mint Billie Eilishtól a Bad guy, a Maroon 5-tól a Girl like you vagy Taylor Swift Wildest dreamje. Személyes kedvencem ez az ötvözés, kifejezetten sokat hozzáad a sorozathoz.

Sajnos viszont amilyen lassan indul be az évad, olyan összecsapott lesz a vége. Az utolsó tíz percben szinte minden problémára megoldást találnak és szerintem ezeket jobban ki lehetett volna még fejteni. Különösen Daphne és Simon konfliktusa lett túlhúzva, ehhez képest a végén túl hamar fordul jóra minden. Lehetett volna egy részt fordítani még erre, mert így azt az érzést keltette, hogy gyorsan oldódjon meg minden, mert nincs már több időnk. Remélem, a könyvben nem ilyen gyors a lezárás.

A 2022-re ígért második évad remélhetőleg rengeteg titkot fog még megfejteni, mivel hagytak bőven. Már ezért is várólistás. Esetleg lehet a szereplők visszaidézéseiből választ kaphatunk azokra a kérdésekre, melyeket most ilyen gyorsan lezártak.

Németh Boglárka