Slukk

„Re-akció” elnevezésű rendezvényt tartottak iskolánkban 2021. október 21-én. Ez a rendezvény egy országos interaktív bűnmegelőzési programról szólt. Több célcsoportot megszólítva, interaktív módon, tapasztalatszerzésre építve adott át az életből merített szituációk megjelenítésén keresztül prevenciós ismereteket.

Először tanórák keretein belül kapcsolatteremtő, alapismereteket adó foglalkozásokon vettünk részt. Szó esett a fiatalkorúak börtönéről és az ottani élet körülményeiről. Láthattuk a bentlakók személyes életterét, olvashattunk tőlük leveleket, amelyben leírták odakerülésük okát és az ott eltöltendő idejük eddigi tapasztalatait.

Vagyonvédelmi alapismereteinket az előadók a következő óra keretein belül bővítették. Különböző szituációk eljátszásával világítottak rá a megelőzés fontosságára a hétköznapokban. Oktató videók által tanulhattunk a kifinomult rablási módszerek kivédéséről és a megfigyelési rendszerek működéséről és miértjéről.

A délutáni órákban az iskola udvarán intézkedéstaktikai-, önvédelmi- és kutyás bemutatót, valamint a tanórákon látottakat a gyakorlatban is megtekinthettük és láthattuk, hogy milyen könnyen válhatunk bűncselekmény áldozatává, vagy elkövetőjévé. Bemutatták, hogy a kutya alkalmazási lehetőségeit egy esetleges éles helyzetben, mint egy házkutatás, határellenőrzés, vagy komolyabb előre megtervezett bevetés során. Az önvédelemről részletes tájékoztatást kaptunk, hogy mikor és milyen eszközökkel felelhetünk meg a törvénynek áldozatként. Egy verekedés során most már tudjuk, hogy milyen eljárásban részesül az elkövető és az áldozat és ezt hogyan biztosítja leghamarabb a hatóság. Megtapasztalhattuk azt is, hogy egy előre beállított baleseti helyszínen miként működik együtt a rendőrség a társszervekkel.

A bemutató szerves elemét alkotta egy a rendőrség által hozott személygépjármű, amivel különböző szituációkat mutattak be, mint az ittas vezetés, csoportos és egyéni rongálás, többek között még az autó felgyújtását is szemléltették.

Véleményem szerint ez a prevenciós program nagyon hasznos kezdeményezés lehet, hiszen a bemutató alapján a legtöbb áldozat a hétköznapi emberekből adódik, és ezen emberek nagy részének nincs a tulajdonában az áldozattá válás megelőzésének tapasztalata. Számomra nagyon megrázó volt olvasni a fiatalkorúak börtönéből hozott leveleket, hiszen ezen írások szerzőit kortársaimnak vallhatom. Köszönöm szépen az iskolának és természetesen a program létrejöttéhez nélkülözhetetlen szerveknek a munkáját, hiszem, hogy közös erővel csökkenthetjük a bűnesetek számát.

Képek a galériában >>

Póti Regina, Szalai Kíra Leila

A Halálos iramban egy rendkívül akciódús filmsorozat, amiben olyan híres színészeket láthatunk, mint Vin Diesel vagy John Cena. A filmben sok fordulat, adrenalinnal teli jelenet van, és ezek mellett elég jól át lehet élni, hogy miket éreznek a szereplők. Mind ez igaz a legújabb, kilencedik részre is.

Vin Diesel az egyik főszereplő, akinek a gondolkodását és a tetteit végig szemünk előtt látjuk. Fantasztikus, ahogyan előre látja a dolgok menetét, és ezáltal hatással van a végkimenetelre is.

A jól ismert gárda mellett szerepet kapott a Grammy-díjas Cardi B is, míg Dom (Vin Diesel) testvérét, egyúttal a film nemezisét, az egykori pankrátor szupersztárból lett hollywoodi csillag, John Cena alakítja.

Dom családját veszély fenyegeti: ha meg akarja menteni Lettyt és fiat, akkor számot kell vetnie korábbi tetteivel. A csapat újra összeáll, hogy megfékezzék az őrült tervet kiötlő gyilkost, aki vérbeli sofőr, nem mellesleg ő Dom eltűntnek hitt testvére, aki szövetséget köt Domék régi ellenségével, hogy személyes bosszút álljon fivérén, és megfossza mindentől, ami fontos számára.

A kilencedik fejezet Justin Jin rendezésében készült, aki korábban a franchise két kimagaslóan sikeres epizódjával is bizonyított már.

Aki szereti a kocsikat, a száguldást és azt, hogy nem telik el a filmben 10 perc úgy, hogy ne történne valami, akkor azoknak mindenféleképpen ajánljuk ezt a sorozatot. És persze az akción, a színészeken és kívül a helyszínekről se feledkezzünk meg! Nagyon szép tájakra visznek el minket a készítők. A cselekmény a világ különböző pontjain játszódik, beleértve Londont és Tokiót, Edinburgh-ot, Közép-Amerikát, de a szereplők Tbilisziben és Azerbajdzsánban is felbukkannak.

Gergely Rolanddal, egy COVID-19-en áteső sportolóval, a Kodolányi János Gimnázium 10.S tanulójával beszélgettünk arról, hogy hogyan élte meg a betegséget.

Mikor jelentek meg és mik voltak a tünetek? Hogy érezted magad?
„Szeptember 8-án reggel arra keltem fel, hogy mindenem fáj, és fáradt vagyok, de ekkor még nem gondoltam betegségre, így elmentem az iskolába és utána edzésre. Estére viszont már belázasodtam és tudtam, hogy másnap orvoshoz kell mennem. A legfőbb tünetem a láz volt, ami fokozatosan nőtt, ezért egyre gyengébb és fáradtabb lettem. Hat napig feküdtem lázasan otthon, ezután fordultam újra orvoshoz. Ekkor történt, hogy a doktor elküldött a korházba kivizsgálásra.”

Mit mondtak a kórházban? Mennyire volt súlyos az állapotod?
„Először is csináltak egy gyors tesztet, ami sajnálatos módon pozitív lett. Ezután vért akartak venni tőlem, de nem nagyon sikerült. A vérem 6 nap lázasság után megsült az ereimben, teljesen elfeketedett és besűrűsödött. Megállapították, hogy tüdőgyulladásom is van. Úgy döntöttek, hogy be kell feküdnöm a jobbulás érdekében.”

Mennyi ideig voltál kórházban? Milyen ellátásban részesültél? Mennyire voltál megelégedve a kórházi ellátással?
„Pontosan egy hétig feküdtem a Fejér Megyei Szent György Kórházban, Székesfehérváron. Szeptember 14-én este 7 óra körül kerültem be. Azon a napon már el is kezdtem kapni az infúziót, a vérhígítót és a gyógyszereket. Másnap aztán reggel 6 óra környékén keltem fel, ugyanis jöttek ismét vért venni. Ezen a héten kb. harmincszor szúrtak meg vérvétel miatt. Igazából minden nap ugyanolyan volt, lassan ment a gyógyulási folyamat. Reggeleim vérvétellel, tüdő- és szívvizsgálatokkal teltek. Az orvosok és az asszisztensek mindent megtettek a gyógyulásom érdekében. Az igaz, hogy mindig megkérdezték, hogy miért nem adattam be a védőoltást.”

Miért nem adattad be a védőoltást? Mit gondolsz, a közeljövőben be fogod adatni a védőoltást?
„Valószínűleg igen, mivel nem szeretnék még egy ilyen időszakot magam mögött tudni. Eleinte úgy voltam vele, hogy nem akarok ezért kihagyni egy-két edzést. Arra viszont nem gondoltam, hogy el is tudom kapni a COVID-19-et. Ezért a hiba miatt kockáztattam az életemet és kihagytam egy fél szezont is. Két hónapig nem edzettem utána, mivel nagyon hosszúra nyúlt a gyógyulásom, és későre lett meg a negatív tesztem is.”

Gergely Roland, Gajdóczi Krisztián Tibor

Kíváncsi vagy milyen is az igazi falusi élet? Netán városiként érdekel, milyen igazság is rejlik a sokak által igazán idillinek mutatott falusi képben? A legjobb helyen jársz, hiszen mint tőzsgyökeres falusi, bevezetlek a vidéki élet rejtelemibe.

Az emberek véleménye megoszlik arról, hogy hol is jobb, esetleg könnyebb az élet. Falun vagy inkább városban. Nyilván, akik egész életükben falun éltek, azok emellett teszik le a voksukat.

Soha nem éltem még városban, így tapasztalatból nem tudok beszámolni róla, ám teljesen beleástam magam a falusi élet minden kis rejtélyébe. Ha jobban belegondolok, nem is volt nagy munka, hiszen egész életemben falun éltem, így most csak elmesélem, mit is tudok.

Egy kis létszámú faluban, mint például ahol én lakom, mindenki ismer majdnem mindenkit. Legalábbis ezt mondják. Hogy ebből mennyi az igazság, nem tudhatom, de az biztos, hogy mindenki úgy tesz, és úgy mondja a véleményét a másikról, hogy szinte lehetetlen eldönteni, mi is igaz belőle. Az esetek többségében ezek csak pletykák. Teljes mértékben állíthatom, hogyha valaki beteg, az a falu egyik végében már régen meggyógyult, a másikban pedig már temetik.

Semmit nem tudsz titokban tartani, mert a beépített kamerák, azaz az idős nénik, akik szinte mindenhol ott vannak, kiszagolnak minden apró kis titkot, pletykát, és máris az egész falu tud róla. Nagyon figyelni kell, ha a barátaiddal sétálsz egyet és beszélgettek mindenről, vagy netán mindenkiről, és véletlen nem vesztek észre egy mamikát, aki éppen a kis kertjében gazol valamit, és elhangzik egy olyan dolog, amit lehet nem kellett volna hangosan kimondani, az biztos, hogy holnap olyantól hallod vissza, akiről azt sem tudtad, hogy a faluban lakik. Apropó, visszahallás. Vannak olyan pletykák ráadásul, melyeknek semmi igazságalapja nincs is. Nyilván nem tudsz ellenük tenni, de amikor olyan dolgot hallasz vissza magadról, amin még te is elcsodálkozol, netán még tetszik is, az már mindennek a teteje.

Minden családi összejövetelen a legfőbb téma a „beköltözöttek”. Ők azok, akik nemrég költöztek a faluba, és a tőzsgyökeresek még nem tudják, kik is ők valójában. A kedvencem, amikor nagypapámék úgy azonosítanak be embereket, hogy melyik házban laknak. „Tudjátok, az Arató-féle házban.” Aztán következik az a kérdés, hogy „Kik azok az Aratóék?”. És ez így folytatódik órákon keresztül.

Persze a falusi életnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mikor a falu előnyeiről beszélünk, mindenkinek a csend, a nyugalom, a friss levegő jut az eszébe. Hát, kérem szépen, ezzel nem értek egyet. Csend. Minden nyári reggelen arra kelni, hogy a szomszéd bácsi kiabál a kutyájának, az a legcsodálatosabb dolog ugyebár. Nyugalom. Na jó, be kell vallani, tényleg nyugodtabb itt, mint a városban, csak ne menjünk el egy falunapra, ahol már reggel kilenckor a részegek rendbontó magatartásával kell szembenézni. És utoljára a friss levegő. Nem mondanám, hogy az intenzív trágyaszag, ami szinte mindennapos, annyira friss lenne. De be kell látnom, hogy ennek ellenére tényleg jobb a levegő.

Oldalakat lehetne még írni minden kis részletről, történetről, ám úgy gondolom, egyelőre ennyi elég volt, a végén még elriasztok mindenkit attól a gondolattól, hogy falun éljen majd. Összességében imádok itt élni, mert minden nehézség ellenére nincs semmilyen rossz emlékem a falusi életről.