Hétvégén részt vettem egy hagyományos farsangi álarcosbálon. Hagyományos, mert a főszerepben a jelmezek voltak.

Miért tartom mégis olyan témának, amiről írni szeretnék nyilvánosságnak is akár? Mert lenyűgözött. Több oka is van. Egyrészt mert családi farsangnak volt meghirdetve, és valóban az is volt. Több család öltözött be egy adott téma köré. Voltak, akik „reggelinek” öltöztek be (sült szalonna, tükörtojás, rántotta), volt házaspár, akik rendőr- és rabként érkeztek. Volt, akit a mese ihletett meg: Piroska, farkas, vadász és nagypapa (nagymama helyett fiú résztvevőként). A modern mese is képviselte magát Lilo és Stitch személyében, de "állatkertet" is hoztak: zebra, vadló, méhecske, kutya, sárkány (na jó, tudom, hogy mesés állatkert, de érti, aki látja).

Ami azonban igazán megható volt, az a háttérmunka, a szervezők személye és motivációja. Két fiatal srác, egy testvérpár agyából pattant ki az ötlet gyerekkori élményeikből merítve. Pár éve elköltözött a család Fehérvárról. De ők maguk kicsit itt maradtak... Végül ez a kötődés késztette a 17 és 19 éves srácokat arra, hogy másoknak is örömet szerezzenek. Az egész este mutatta, mennyi időt és energiát fektettek be egy régi hagyomány felélesztésébe. A gyerekeknek szóló programok, a táncház, a játékok, a bemutatók (R.G., versenytánc, mazsorett), a helyszín színvonala (VOKE), a tombolatárgyak mennyisége és meghökkentő tárgyai. Megkeresték a Vasas SE- et, a Vidit, az Alba Fehérvár A19-et, Sebestyén Dalma úszót, Rubint Rékát, Berg Juditot, Dér Henit, Fürdős Hét, Mága Zoltánt, megszólították Nyíregyházi Állatparkot, a zalakarosi Aquincum Hotelt, az Elevenparkot, a Kockaparkot, a Puskás Akadémiát stb. Nem tudom felsorolni az összes felajánlást. De számtalan dedikált könyv és CD volt a nyeremények között. Úgy tűnt, mindenki megérezte, hogy egy kicsit többről van szó, mint egyszerű megkeresésről. Hogy ezek a fiúk szívvel, lélekkel akarnak hagyományt teremteni, élményt adni.
Talán ennek köszönhető, hogy a televízió is megjelent a helyszínen. A Fehérvár TV élő adásban közvetített egy rövid riportot, de ők maguk továbbították az M1-nek is az anyagot.

Mindennek tetejébe el kell mesélnem azt is, hogy milyen hagyományt követtek: családjuk mindig aktív szervezője volt fiatalon mindenféle ifjúsági bulik szervezésének. Amikor családot alapítottak, folytatták, amíg bírták. De egy idő után elfogyott az energia, más lett a fontos.
Most ők következtek, követték a mintát. Viszont bevonták az egész családot... Így a jegyszedők a nagyszülők voltak, a gyerekprogramokban a pedagógus nagynénik segédkeztek, az unokatestvérek vitték a táncházat és így tovább...

Beszámolóm végén eszembe jut, hogy ez így igazából családi farsang volt a négyzeten.

Készítette: Vajay-Horváth Anna