A pszichológus

Már 2 hete nem engedtek ki a cellámból. Alig várom az átszállítást, hogy egy kicsit kiszabadulhassak innen. Elvileg hajóval visznek minket a másik börtönbe, ami jó lehetőség a szökésre.

Még a hajóban is el vagyok különítve. Várjunk. Mi volt ez a nagy robaj? Hogy kerülhet ide ennyi víz? Süllyedünk! Valaki segítsen! Ott a cellakulcs a víz tetején, csak az a gond, hogy nem érem el. GYERÜNK! GYERE IDE! MEGVAN! Gyorsan ki kell jutnom innen. Ezt nem hiszem el, mindjárt elsüllyedünk, mentőcsónak nincs, de ott egy sziget. Talán ezzel a pár deszkával sikerül odaérnem... Mi ez, hol vagyok? Biztosan elájultam, miközben eveztem. Nem tudom, hol vagyok. Van nálam egy kő, itt vagyok a parton és még ruha sincs rajtam. Körbenézek, hátha találok valakit, akinél van élelem... Későre jár, keresnem kéne búvóhelyet és egy kis fát a tábortűzhöz. Nagyon ijesztő itt egyedül, jobban belegondolva jobb volt nekem az a cella... Áhhh a hasam, most már tényleg kéne valami ennivaló, ilyen éhesen sem ébredtem még az biztos. Ez a nyílvessző hogyan került ide? És még egy? Most azonnal el kell mennem innen. Úgy tűnik, nem vagyok egyedül, és nem gondolom, hogy túl barátságosak lennének. Most legalább olyan gyorsnak kell lennem, mint annál a betörésnél. Várjunk! Lehet, hogy gyorsabban kéne? Ott kaptak el. Az is lehet, hogy ismerem őket és nem fognak bántani, bár arra kicsi az esély, mivel nincs sok barátom, szóval maradok a futásnál. Most már talán lemaradtak, nem látom őket sehol. JAJJ, NE! SZAKADÉK!

Ahhh, ez csak egy álom volt, már teljesen azt hittem, hogy meghaltam. Lehet nem kéne folytatnom ezt a munkát, egyre durvábbak a rémálmaim és ezek folyton a börtönnel kapcsolatosak.

Készítette: Kovács Lázár, Fülöp Krisztián
Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium és Szakgimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum