Az utóbbi időben egy, a városban kevésbé megszokott élőlény keltette fel iskolánk tanulóinak, dolgozóinak, valamint a környék lakóinak a figyelmét.

Ez az élőlény az ismert mesében bájos jellemmel felruházott róka. Élőhelye nem a nagyvárosi környezet, ezért vált “híressé” a környéken ólálkodó, settenkedő vörös bundás.

A környék macskái, a családi házakban esetlegesen még tartott kisebb háztáji jószágok különös veszélyben voltak. Saját érintettség okán, közvetlen megtapasztalhattam a róka ravaszságát.

Nagyszüleim a környéken laknak és kedvtelésből néhány különleges tyúkot és kacsát tartanak. Sajnos a kutyájuk már elég idős, így a hallása és a látása is megromlott. Ezen hiányosságok következtében az udvar lakóinak védelmét már nem tudja ellátni, így a ravaszdinak könnyű dolga volt, mikor az udvarba besomfordált és elragadta az egyik kedvenc tyúkot. A riadalomra, hangzavarra a nagyszüleim is felfigyeltek, de sajnos már késve érkeztek az udvarra, a róka vitte a szájában a zsákmányát. Ezek után természetesen óvatosabban és félve engedték ki a baromfikat az ólból, és fontolgatják, hogy a kutyamenhelyről elhoznak egy fiatalabb kutyát, ami felügyelné az udvaron zajló eseményeket.

Az elmúlt néhány napban már sehonnan nem jelezték, hogy látták volna a tolvajt a városban, így bízhatunk benne, hogy visszatért az élőhelyére, a környékbeli erdőkbe, rétekre.

Jászai Balázs