Nánási Máté élménybeszámolója
Nagyon szeretem a GN’R zenéit. Már egészen kiskorom óta hallgatom köszönhetően szüleimnek, hiszen nekik is nagy kedvencük a zenekar.
2017-ben Bécsben koncertezett a banda, 25 év után ismét Európában. Ekkor nem volt lehetőségem elmenni a koncertre, viszont szüleim megígérték, hogy ha legközelebb a közelben turnéznak, akkor majd mehetek én is. Hát nem sokat kellett várni a következő alkalomra. 2018 nyarán ismét eljöttek Európába, még egy körre.
Mivel szüleim megígérték, így be is tartották az ígéretüket, igaz Lengyelországig (Katowicéig) kellett utaznunk a koncertélményért, de megérte. A koncertet egyben összekötöttük egy kisebb családi nyaralással is. Két nappal előbb utaztunk el, így sikerült megnézni Krakkót is.
Na de ugorjunk is a koncert napjára. Édesanyám és én is nagyon vártuk ezt a napot. Édesapám koncertre nem szeret járni, de bevállalta a sofőr szerepét.
Reggel elhagytuk Krakkót és elfoglaltuk az új szállásunkat. Említettük az új szálláshelyünkön a recepciósnak, hogy miért jöttünk, és kaptunk egy kis szálláskedvezményt is, mivel ő is rajongója a zenekarnak. A megspórolt pénzünkkel kerestünk egy közeli pizzériát, mivel mindannyian nagyon éhesek voltunk. Amíg vártunk a megrendelt pizzára, édesanyám elővette a jegyeket. Akkor vettük észre, illetve tudatosult bennünk, hogy a koncert 1 órával előbb kezdődik, mint amire emlékeztünk, vagyis elkezdődött. Nem volt mit tenni a pizzát becsomagoltattuk, és az autóban a koncerthelyszínre menet fogyasztottuk el. Még szerencse volt, hogy két előzenekar is játszott a főkoncert előtt.
A következő kihívás a bejárat megkeresése volt. Kétszer megkerültük autóval a stadiont, mire megtaláltuk a helyes utat a megfelelő kapuhoz. Végigmentünk a biztonsági folyosón és átestünk a biztonsági ellenőrzésen is.
Sikerült bejutnunk a főkapun, de ekkor még nem tudtuk, hogy a következő bejárat megtalálása a küzdőtérre sem lesz egyszerű. Mindenki máshova küldött minket, mire találtunk egy rajongót, aki segített. Végre bejutottunk és megláttuk a színpadot is közelről.
Ekkor jutott eszünkbe, hogy innivalót nem hozhattunk be, de venni sem vettünk magunknak a két ellenőrzési pont között. A főműsorig pedig még minimum 2 óra volt hátra. A küzdőtéren felfedeztük az italárus standját. Megörültünk volna, de a sor akkora volt, hogy amikor beálltunk a végére, nem láttuk az árust.
Gondoltunk egyet, és visszamentünk a stadion külső gyűrűjére. Ott végre találtunk egy italos standot, ahol nem kellett órákig sorban állnunk.
Aztán megittuk az üdítőnket és vártunk - illetve hangolódtunk - a koncertre. A tömeg egyre csak gyűlt és gyűlt. A főkoncert kezdetére a teljes stadion megtelt. Az első sorokig képtelenség volt eljutni, mert a nagy fanok már az előzenekarok kezdésekor „elfoglalták” a helyüket és képesek voltak 2 órát „vigyázni” a helyükre. Így sem panaszkodhatok, mert még láttam a színpadot és a zenekar tagjai is felismerhetőek voltak. A távolabb állóknak, illetve az üllőknek két óriási kivetítő biztosította a nagyobb élményt.
Az It’s so easy és a Mr. Brownstone című számokkal nyitotta a banda a koncertet. Az egész stadion egyszerre kiáltott fel, amikor megjelentek a zenekar tagjai egymás után. Majd a „Welcome to the jungle” nótájukkal folytatták a koncertet a Guns and Roses tagjai.
Ekkor lengyel rajongók még egy „Welcome to the Polland Baby” transzparenssel is köszöntötték a zenekart, amit az énekes megkapott ajándékba.
Egymás után jöttek a jobbnál jobb számok és a kedvenc dalaim is.
Nagyon jó érzés volt, amikor a Knockin on Heaven’s Door című számot a nézőközönség együtt énekelte Axl Rose-zal.
Slash szólógitár műsorát pedig mindkétszer hatalamas lelkesedés fogadta.
A November rain című dal alatt a koncert egész területén kigyúltak volna a gyertyák, helyette a mobilok és öngyújtók világították be a stadiont.
Hallhattunk más együttestől is feldolgozott számokat, mint például a Black Hole Sun-t a Soundgarden-től, amit szintén nagyon szeretek, vagy a Whole Lotta Rosie-t az AC/DC-től.
Bár már nem fiatalok a tagok, ez nem látszott a zenekaron, és Axl hangja is bírta a koncertet. Slash gitárja pedig úgy szólt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Duff megmutatta, hogy nem csak gitározni, hanem énekelni is tud, a The Spaghetti Incident lemezről elénekelte a The Damned együttes New Rose című jó kis punk-rock számát. Az új tagok szintúgy megállták a helyüket a bandában. A 3 és fél órás koncertet a Paradise city zárta, ami szerintem tökéletes befejezése volt a show-nak.
Számomra nagy élmény volt az első nagystadionos koncertem. Teljesen más érzés egy zenekart a stadionban élőben hallani és látni, mint otthon a hangfalon keresztül hallgatni.
Már nagyon várom a legközelebbi nagykoncertet, amire mehetek. A következő nagy terv Lenny Kravitzet élőben hallani és látni áprilisban Ljubljanában.
Pencs Tamás a Glasskey gitárosa adott nekünk interjút karrierjével és a bandájával kapcsolatban. Az együttesben a Cadaveres, a Sleepless és az Absent Distance néhány tagja állt össze. Mesélt nekünk még a gyerekkorában kezdődő zene iránti érdeklődéséről is.
-Mikor döntötted el és miért, hogy zenével szeretnél foglalkozni?
„13-14 évesen elutaztunk Németországba a rokonainkhoz, és valamilyen okból kifolyólag, ott minden háztartásban van legalább egy gitár. Ott próbáltam ki ezt a dolgot először. Ott még nyilván nem döntöttem el, hogy zenélni szeretnék, de nagyon megtetszett a hangszer, annak ellenére, hogy nagyon fájtak az ujjaim.
Aztán jött a szokásos módszer, kaptam egy akusztikus gitárt a szüleimtől, hogy ne legyen olyan nagy költség, ha mégse tartok ki mellette. De végül kitartottam, jött az elektromos gitár, jött a középiskola, ahol minden második gyerek gitározni és zenekarozni akart, így nem volt más lehetőség, mint zenekart csinálni.”
- Mi motivál abban, hogy zenélj?
„Ez mindig változik nálam. Amikor elkezdtem, még az motivált, hogy megtanuljak játszani a hangszeremen. Manapság inkább az egész technológiai háttere érdekel. Az apró kis kütyük, amire a világ összes pénzét el tudja az ember költeni. Sokszor előfordul, hogy egy-egy új eszköz hozza meg az embernek az inspirációt, amiből új dal/dalok tudnak születni.”
-Vannak olyan hazai vagy külföldi együttesek/előadók, akikre felnézel?
„Persze, igazából mindenki példaképem, akit hallgatnak más emberek. :) Viccet félretéve, igen. De ez is mindig változik, nem is tudok kiemelni senkit, mindig más dolgok hatnak az emberre. Tinédzser koromban például utáltam minden zenét, amiben nincs torzított gitár, manapság meg inkább nem is bánom, ha nincs benne.”
-Hogy találtatok egymásra? Hogy alakult ki ez a formáció? Hogy jött az ötlet, hogy bandává váljatok?
„Írtam egy csomó dalt, és nem akartam, hogy a fiók mélyére kerüljenek ezek is, mint előtte sok másik. Mind a négyen eléggé régóta ismerjük egymást, Dáviddal, a dobosunkkal, mióta az eszemet tudom, együtt zenélünk, neki volt egy másik zenekara, ahol Zolival (énekes) játszottak együtt. Szóval elég hamar körbe értek a szálak. Eleinte egyébként csak fel akartuk venni ezeket a dalokat, meghallgatni, hogyan szólnak, aztán egyre inkább úgy tűnt, hogy élőben is működne, így lett végül zenekar az egészből.”
- Mutasd be kérlek pár szóban a banda tagjait! Ki milyen szerepet vállal a bandában?
„Bölcsföldi Zoli énekel, korábban a Cadaveres nevű zenekarban játszott a dobosunkkal Jakus Dáviddal együtt. Dáviddal, azt hiszem, ez már a harmadik közös zenekarunk. És végül, de nem utolsó sorban ott van Kelemen János, Janika, a zenekar legfiatalabb és legaranyosabb tagja. János basszusgitározik és van még egy csomó másik zenekara. :)”
-Hogy jellemeznétek azt a zenei stílust, amit képviseltek, egy olyan embernek, aki esetleg nem ismer titeket?
„Alapvetően úgy gondolom, hogy ha valamiben olyan dallamok vannak, amik megragadnak az ember fülében, vagy akár utána önkéntelenül még dúdolgatja is ezeket, akkor az popzene. Ez szerintem popzene, csak egy kicsivel keményebb hangszereléssel, mint amihez az átlagember szokott. :) De ha valaki nincs képben a műfajjal se egyáltalán, annak azt szoktam mondani, hogy rockzenét játszunk. Olyat, mint a Beatles. :)”
-Hol volt az első koncertetek és milyen élménnyel zárult?
„Még nem volt, új még ez a zenekar, készülődés, lemezcsinálás van éppen folyamatban. :)”
-Melyik dalotokra vagytok a legbüszkébbek?
„Mindegyiket szeretem, mindegyiket más miatt. De ha valami kézzelfoghatót kell keresni, az első dalunkat az Atmosphere-t már majdnem 50.000-en meghallgatták különböző platformokon, ami valószínűleg nem a mi érdemünk, hanem azért van, mert sok követővel rendelkező oldalakra került ki. De ettől függetlenül azért jó érzés.”
-Ugye most fog debütálni Április 21-én az új nagylemezetek a This Is The End Of Who We Are. Mire számítotok? Mit lehet tudni, erről a nagylemezről?
„Szeretnénk, ha egy páran meghallgatnák, amiből aztán következzen az, hogy eljönnek koncertre, vesznek pólót, CD-t, ilyesmi. Nagy vágyaink nincsenek, tisztában vagyunk az egész helyével a magyar zenei palettán.
Ez a lemez egyébként azért is különleges nekünk, mert majdnem mindent saját magunk csináltunk. Mi vettük fel, mi kevertük meg és hasonlók. Különleges, de soha többet nem csinálunk ilyet. :)”
-Van a bandának kitűzött végső célja? Mik a terveitek a jövőre nézve?
„Nem mondanám, hogy van. Egyelőre nagyon élvezzük a dalírást és a próbákat. Amíg ez így van, addig csinálni fogjuk. Nagy illúzióink nincsenek, nehéz érvényesülni új előadóként. Szeretnénk klipeket forgatni, sokat koncertezni és még több és jobb dalt írni. Nagyjából ennyi. :)”
Köszönjük az interjút!
Sörös Kata gyógytornásszal beszélgettünk, aki munkája során nagyon sok problémával találkozik, ami a túlterheléstől vagy a testmozgás hiányából fakad.
Elegendőt mozognak-e a fiatalok manapság?
-Sajnos az a tapasztalat, hogy a fiatalok körében két véglet van, vagy versenysportolók vagy egyáltalán nem mozognak.
Miért sajnos?
-Azért, mert a versenysportolók sokszor túl vannak terhelve, a többiek pedig a mozgás hiánya miatt túlsúllyal és tartásproblémákkal küzdenek.
A túlterhelés miben mutatkozik meg a sportolóknál?
-Nagyon gyakoriak az izomsérülések és az ízületi panaszok.
Ezek a sérülések igényelnek műtéti ellátást?
Szerencsére nem mindegyik, sokat konzervatív kezeléssel is meg tudunk oldani, de sajnos egyre gyakoribbak a fiatal versenyzők körében a szalagszakadások, amik viszont műtéti ellátást igényelnek.
Mit jelent a konzervatív kezelés?
-Ide tartoznak a különböző fizikoterápiás kezelések, mint pl.: kinezio tape vagy flossing terápia.
A sportolóknál mennyi kiesést jelent egy ilyen sérülés?
-Egyénenként és esetenként változó, de pár héttől akár több hónapig is eltarthat, ezért fontos a prevenció, azaz a megelőzés.
Egy sportoló esetében kinek a feladata a megelőzés?
-Itt nagyon nagy szerepe van az edzőknek és a csapatok körüli egészségügyi szakértőknek, de elhanyagolhatatlan az egyéni tudatosság az élet többi területén is. Gondolok itt az étkezés, pihenés, stb. jelentőségére.
Mit tehetnek a nem sportoló társaink egészségük megőrzése érdekében?
-Mozogjanak többet! Használják ki az iskolai testnevelés órák adta lehetőséget, táplálkozzanak egészségesen és üljenek kevesebbet a számítógép és telefon fogságában.
Említette a tartásproblémákat. Ha van valakinek, kihez forduljon?
-Először szakorvoshoz, ortopédushoz kell menni, majd ő javasolja a probléma alapján, hogy milyen kezelésre van szükség. A gyógytorna nagy százalékban ezek között szerepel. Ahhoz viszont, hogy ez is hatékony legyen, rendszeresen kell végezni.
És a végén még egy személyesebb kérdést szeretnénk feltenni: miért szereti ön a szakmáját?
-Nagyon nagy motiváció egy-egy sikeres eset, amikor tudok segíteni valakin. Legyen az egy „kisebb” probléma, például lúdtalp vagy egy komolyabb műtét után, például újra tanulni járni. Azért tettem idéző jelbe a kisebbet, mert természetesen mindenkinek a sajátja a legnagyobb probléma, és ezt tiszteletben tartva próbálom mindig a maximumot nyújtani. S az elért eredmény közös örömünk lesz.
Szkok Bálint riportja
Március 5-6-7-én került megrendezésre az Odüsszeia előadás a Vörösmarty Színház Nagyszínpadán. 13 iskola vett rész benne, úgy, hogy szétosztották a művet 14 részre. A mi színjátszó csoportunk a 13-ikat kapta.
Március 5-én 9 órára kellett bemennünk a színházba, így kihagyhattuk az aznapi tanítást. Az öltözőben láttuk, hogy az egyik kérő bokája kiment. Emiatt kérdéses volt, hogy képes lesz-e eljátszani a szerepét. A többiek megállapodtak abban, hogy az esti főpróbáig pihentetjük, és akkor döntünk. Amikor mindenki odaért, akkor megbeszéltük a programot. A mi próbánk csak délután 2-kor kezdődött, az esti főpróbán meg 8:30-kor kerültünk sorra. Addig, amíg nem kerültünk sorra, megnézhettük a többi iskola produkcióját vagy maradhattunk az öltözőben. Én az utóbbit választottam, mert gondoltam, hogy jó alkalom lesz ez arra, hogy megismerjem a többieket. Beszélgettünk, haverkodtunk, és az előadásra a sérültünknek tudtunk szerezni mankót, amivel már tudott szerepelni.
Az előadás elött azon izgultam (szerintem mindenki), hogy ne bénázzak el semmit, és mindent úgy csináljak, ahogyan azt a próbákon begyakoroltuk. Elhelyezkedtünk a színpadon takarásban és vártuk, hogy Kristóf kimondja a „Kivan a házban!” mondatát, erre jött a válaszunk „Kérők a házban!”, és elindultunk. Összepacsiztunk a többiekkel, majd kissé kényszeredett mosollyal nekiláttunk a táncunknak. Feszülten figyeltem a közönséget, de csakhamar átadtam magamat annak a leírhatatlan érzésnek, amit lehetett érezni a színpadon. A tánc után arrébb vonultunk és utat engedtünk Pénelopénak. Néztem a többieket, akiknek volt szövegük, és azt kérdeztem magamtól, „Hogyan csinálják?” Úgy nézett ki, mindenki beleéli magát a saját szerepébe. Az előadásunk végén elsötétült a színpad és levonultunk, átadtuk a helyünket a következő előadóknak.
Az előadás után feltettem Bedő Kristófnak, az egyik főszereplőnek, pár kérdést, mert érdekelt a hozzáállása a szerepléshez.
Milyen érzés a színpadra kiállni és szerepelni, milyen volt az amikor először mentél fel a színpadra?
Milyen érzés? Mintha végre élnék. Nem nagyon lehet leírni. Az eufória, az adrenalin, ahogy tombol az emberben... Mint egy jó bungee jumping.
Milyen volt az első? Nehezen találod a helyed, izgulsz, próbálsz mindent a formulák szerint csinálni. Aztán elengeded magad, megnyugszol, és hagyod, hogy az érzés vigyen, néha még egy kis improvizált játékot is bele tud vinni az ember a színpadon.
Hogy tetszett a rád osztott szerep, mennyire tudtad beleélni megadat?
Eddig az összes szerepemet imádtam, amit kaptam. Ez a mostani új volt és egy kicsit kihívás is, mert nem ilyen a személyiségem, Antinoosz egy igazi kemény csávó. Nekem személy szerint nagyon vigyáznom kellett arra, hogy ne toljam túl a szerepet, nehogy átmenjek ripacsba.
Mennyire érezted jól magadat a színpadon?
Imádtam az egész előadást, a szerepemet, mindent. Én az egész évből ezeket a napokat várom a legjobban. Meglehet, hogy a szülinapomnál is jobban. Játszani a Vörösmartyban egy csodás élmény volt.
Feltettem néhány kérdést Bobory-Michna Boglárka tanárnőnek is, hiszen ő volt az, aki felkészített minket az előadásra.
Milyen volt felkészíteni a színjátszókat?
Nem volt könnyű, sok munkát igényelt részükről, részemről is. Ez már a második év volt, hogy részt vettünk a színháznak ebben a projektjében, úgyhogy volt némi tapasztalatunk, amit idén próbáltunk hasznosítani. Persze akkor a Toldi volt a feladat, most meg az Odüsszeia, és ez egészen más módon is készült el. A színjátszók szeptember-október környékén már foglalkoztak a jelenettel, de az igazán intenzív munka januárban kezdődött el. De a tavalyi évtől eltérően még egy csapat fiatalembernek a munkájára is szükség volt, hiszen az Odüsszeiának az íjverseny jelenetét adtuk elő, ezért rengeteg kérőre volt szükség. Így több osztályból toboroztunk még szereplőket. Nagy részüknek most volt előszőr színpadi szereplése. Nagyon izgalmas volt ennyi fiatallal együtt dolgozni. 36 résztvevő volt a mi jelenetünkben.
Milyen érzés látni őket a színpadon?
Fantasztikus! Azért ez a Vörösmartynak a nagyszínpada! Nagyon nagy élmény, hogy azok a diákok, akikkel nap-mint nap találkozom, és dolgoztam, azok egészen átszellemülnek, átlényegülnek. És az a sok-sok munka, amit beleraktak, és amit én is próbáltam támogatni, ez ilyen módon méltó helyet talál magának. Ezt mutatja a zsűri különdíja és Király Orsi legjobb színésznő díja is.
Befejezés
Az előadás végén minden iskola visszament a színpadra, ahol a közönség tapsolása mellett egymást is megünnepeltük. Az öltözőben mindenkit megdicsértek, és megtudtam, hogy a következő két nap nem kell iskolába menni. A szerdai és csütörtöki előadásban is hasonlóan jó élményeket szereztem. Abban a tudatban mentem haza, hogy ez egy életre szóló élmény volt.
A családi bunyó című film 2019-ben jelent meg Stephen Merchant rendezőnek köszönhetően. A 2012-es The Wrestlers: Fighting with My Family című filmet vette alapjául az íráshoz. A filmet életrajzi-vígjáték, sportfilm és filmdráma kategóriákba lehet sorolni. A főszereplők a Bevis család, akiket Florence Pugh, Lena Headey, Jack Lowden és Nick Frost játszanak. Mellettük még jelentős szerepet kapott Vince Vaughn és az egykori WWE pankrátor Dwayne Johnson is.
A történet a profi WWE pankrátor Paige rögös útját mutatja be egészen a csúcsig. Látható benne a küzdelem és a lelki terror különböző formákban, valamint a család összetartása is megerősödik a történet során. Természetesen, mint minden filmben, van itt is szerelmi szál és megható jelenet is, de nem az áll a központban.
Maga a történet nem mindennapi, éppen ezért érdekes a film. Jó dolognak tartom, hogy a pankrációt népszerűsíti a film, mivel így beláthatnak az emberek a színfalak mögé. Nem csak annyit látnak, hogy két ember szétveri egymást, hanem láthatják az áldozatokat és a kemény munkát, ami egy-egy mérkőzés között folyik. A film attól is realisztikusabb, hogy van benne feladás, és ez által sokkal emberibbé válik. A színészi játék természetesnek hat, és minden elismerésem a színészeknek, mert a filmhez meg kellett tanulniuk a pankráció alapjait. A film ezen kívül humoros, de nincs elviccelve az egész történet. Szép kontrasztban vannak a komoly és a kevésbé komoly jelenetek. Nincsenek speciális effektek, de cserébe igazi pankráció jelenetek és még John Cena is feltűnik.
Szerintem a film megérdemli a jó visszajelzéseket, mert egyedi és izgalmas. Bár tudtam a végét, mégis élvezhető volt és egy percre sem vált unalmassá. Azoknak az embereknek is ajánlom, akik nem kifejezetten szeretik a pankrációt, mert a film végére máshogy fognak ránézni, mint amit a felszínen láttak belőle.
Tóth Nikolett
9. ny
Márciusban szinte minden hétvégén részt vehetettem valamilyen programon a Katonai Emlékparkban, Pákozdon.
A Katonai Emlékpark (röviden KEMPP) egy remek kikapcsolódási lehetőség legfőképp a hadtörténelmet kedvelők számára. Legrégebb óta a 1848-49-es szabadságharcról és forradalomról szóló múzeumot lehet megtekinteni, bár ezt is felújították már anno a park bővítésénél. Az újítások óta minden évben színes programokkal várják a látogatókat, nyaranta katonazenekari koncertekkel és más kiállításokkal várnak kicsiket és nagyokat.
Március 9-én első sorból nézhettem végig a KEMPP 10. évadának megnyitóját mint fotós. Szerencsém volt közreműködni a háttérmunkálatokban, előkészületekben is, mindent tudtam és mindenkit ismertem, mert már kiskorom óta gyakran látogatom a helyet. Minden évadnyitón, így a mostanin is, emlékérmek kerültek átadásra, azok számára, akik az elmúlt évben nagyban segítették vagy szebbé tették a programokat és a parkot. A díjakat Dr. Benkő Tibor, honvédelmi miniszter adta át tulajdonosainak. Az eseményen részt vettek még más képviselők, a település polgármestere és természetesen a park igazgatója is. Szeretném kiemelni Oláh László nyugállományozott alezredest, a park szakmai igazgatóját, aki legfőképpen a ceremóniák, évadnyitók lebonyolításáért felel, és vezeti a hazafiság iskoláját is, amiben már Kodolányis diákok is részt vettek. Valahogy a rendezvények végén mindig elfelejtik megköszönni munkáját.
Március 15-én szintén helyi fotósként voltam jelen a Márciusi Ifjak programsorozat első napján. Testközelből láthattam ólomkatonaöntést, és fotózhattam a Kákics zenekar élő koncertjét is, amiben a jelenlévő gyermekeket is bevonták, és persze szó esett a pákozdi csatáról is. Sajnos csak kevés falubeli volt jelen a programon.
Március 23-án a Katonai Emlékpark Titkai eseményen is fotóztam, kicsiket és nagyokat egyaránt. Az időjárás szerencsére kegyes volt hozzánk és nagyszerű idő volt a Mészeg-hegy bebarangolására. Ezen a délelőttön emlékeztünk meg koszorúzással Dr. Gyuricza Béla vezérezredes 80. születésnapjáról a KEMPP-ben található mellszobra előtt.
Az eddigi programokat nagyon élveztem, mert jó társaságban ugye repül az idő. Következő különleges alkalommal április 13-án, szombaton várjuk szeretettel az érdeklődőket, kilátogatókat.
Lángi Eszter
Fascia manuálterápia. Térdsérülésem utáni rehabilitációm során találkoztam ezzel a kifejezéssel, amely egy speciális kezelést takar. Adrienn, a gyógytornász, általános iskolai osztálytársam édesanyja, ő végzi ezt a kezelést. Tudtam, hogy gyógytornász munkája igen sokrétű, ezért kértem, hogy beszélgessünk róla.
Adrienn, milyen végzettséged van, és ezen belül melyek a speciális területeid?
Gyógytornász vagyok, ezen belül gerinctornával, jógával és lágyrész-manuálterápiával foglalkozom.
Kik keresnek fel panaszaikkal?
Gerincpanaszokkal főként ülő munkát végző emberek fordulnak hozzám. Nekik már kialakult a rossz tartásuk, és ez panaszokat okoz, de olyanok is kerestek már, akik megelőző jelleggel szeretnék a a gerinctornát.
Mit takar a lágyrész-manuálterápia kifejezés?
Másnéven fascia manuálterápia. A fascia a test kötőszövet hálója. Ez a kötőszövet háló lemezekből áll, mely rétegeinek a normál izomműködéshez szabadon kell mozogniuk. Sérülés következtében ezek a rétegek összetapadnak, megbomlik a test egyensúlya, ez fájdalommal és funkciócsökkenéssel jár. A terápia ezt kezeli.
Miből áll egy ilyen kezelés?
A kötőszöveti rétegek közötti fúziós pontokat vizsgálom, az itt talált letapadásokat oldom fel kézi technikával, dörzsöléssel. Egy kezelés általában 45 percig tart, ez egy sík feloldását jelenti, általban három kezelés szükséges a letapadások teljes feloldásához. A terápiát megelőzi a test felmérése, hiszen nem mindenki tudja, hogy mi a panasza oka, csak a fájdalmat érzi.
Milyen panaszok megoldásában segít ez a terápia?
Mozgásszervi és belső szervi problémákra egyaránt alkalmazzák..
Tudnál konkrét páldákat mondani a saját gyakorlatodból?
Vannak akik, mint te is, valamilyen sérülés utáni rehabilitáció részeként keresnek fel. Ilyen esetekben az adott testrész hosszú heteken át tartó rögzítése miatt sorvadnak el, tapadnak le az izmok, ezeket próbálom feloldani. De volt olyan páciensem is, akinak emésztési problémái voltak, sokféle sikertelen próbálkozás után került hozzám, és ez a terápia segített rajta. De például az olasz úszóválogatottnál külön ilyen terapeuta dolgozik, aki minden vesenyszezon elején és végén felméri a sportolók állapotát, és ez alapján alkalmazza ezt a fajta kezelést.
Mi volt a legemlékezetesebb eseted?
Egy hölgy pszichoterápiás kezelése kegészítéseként keresett fel. Munkája miatt állandó stresszben élt. Neki a mellkasánál voltak a letapadások, kemény munka volt ezek feloldása, de sikerrel jártam, és a kezelés utáni pszichologiai vizsgálat is megerősítette a kezelés pozitív hatását. De említhetném egy ferfi esetét is, aki vállműtéte után több hónappal került hozzám, ez viszonylag sok idő, ezért szó szerint könnyekkel teli volt a terápia, hiszen valljuk be, ez egy fájdalmas beavatkozás, a kezelés után napokkal is érzrékeny a kezelt terület.
Hol ismerkedtél meg ezzel a terápiával?
Egy szakmai folyóiratban olvastam róla, és felkeltette az érdeklődésemet.
Hogyan lettél te is terapeuta?
Nem volt egyszerű, mert Magyarországon nincs ilyen oktató. A módszert magát Luigi Stecco olasz gyógytornász és orvos gyermekei fejlesztették ki. Létrehoztak egy szervezetet, akik a világot járva oktatják a módszert, így kerültek Budapestre is. Ezen a tanfolyamon vettem rész én is.
Miből állt a képzés?
Elméleti és gyakorlati részből állt, az anatómiai alap már megvolt, hiszen csak gyógytornászok jelentkezhettek. Ennek megfelelően elméleti és gyakorlati vizsgával zárult, valódi betegeken kellett bemutatni a terápiát. A képzésnek második része is lesz, májusban rendezik Budapesten.
Köszönöm a beszélgetést.
Bolla Gergő 9.Ny
A Perelj, uram! a Vörösmarty színház színpadán látható október óta. 120 perces, történelmi dráma, melynek főszerepeiben Gáspár Sándort és Imre Krisztiánt láthatja a közönség.
A történet Csákberényben játszódik 1849-ben, még a szabadságharcban. A falu papjai prédikáció közben kinyilvánítják az akkori rendszerrel kapcsolatos nem tetsző észrevételeiket. Emiatt az osztrák királyi udvar elfogatási parancsot ad ki ellenük. A betáborozott osztrákok között katonakent egy régi helyi lakos szemszögébe is belepillanthatunk, miként változott meg a katonaság miatt és vált ellenszenvessé a falubelieknek. A két pap csak később kerül igazán fontossá.
A mű remekül bemutatja a szabadságharc idejét. A falusiak szemszögéből is meg lehet ismerni a történetet, de a katonáink szemével is láthatjuk a különféle szabályszegéseket, mutatva a kényszeres katonai hivatás átélését. Persze nem utolsó sorban a főhős, a két pap összefogását és bátorságát kísérhetjük végig figyelemmel, miként szállnak szembe a királyi döntéssel. A színészi munka bámulatos sikerült, nézőként is könnyen bele lehetett élni magunkat a darabba.
Bár két felvonásos drámáról beszélünk, aminek az első részében semmi fontos nem történik. Megismerjük a tényeket és rájövünk, hogy igazából bármit is csinálnak a főszereplők, a katonák úgyis véghezviszik a parancsokat. Ezenkívül nincsenek benne lényeges dolgok, a papok, akikről szólna a darab, csak a második felvonásban jutnak igazán fontos szerephez. Az első rész inkább csak egy bevezető, mint sem a darab fele. A második részbe viszont belesűríttek minden lényeget, de ezeket talán már egy órával előtte is tudtuk. És még így is jó néhány szál elvarratlan marad a darab végére.
Az előadást azoknak ajánlom, akik nincsenek oda a túl bonyolult darabokért, viszont kedvelik a történelmi témákat.
Lángi Eszter 9ny
Interjú Fülöp Rita kozmetikussal – készítette: Németh Virág és Neubauer Eliza
Sok tinédzser és felnőtt küszködik bőrproblémákkal, aminek oka az is lehet, hogy nem bánnak megfelelően az arcbőrükkel. Gondoltuk, megkérdezünk egy szakértőt, mit tud javasolni. Ezért ellátogattunk a Rita eN Salonba, ahol Fülöp Rita kozmetikus örömmel válaszolt néhány kérdésünkre.
Mit tehetünk a pattanásos bőr elkerülése érdekében?
A pattanásos bőr sok problémából eredhet, legfőképpen a hormonális változások okozzák. A tisztítás mindenképp ajánlatos havonta egyszer szakember által, de az otthoni ápolás is segít a szebb bőr elérése érdekében, ami csak 5 percet vesz igénybe.
Tényleg csak 5 perc?
Igen, reggelente érdemes pár percet fordítanunk bőrünkre, mert ezzel szebbé tehetjük az egész napunkat. Az arcunkat mossuk meg alaposan hideg vízzel majd hidratáljuk, és amint beszívta bőrünk már jöhet is egy kis smink, de csak annyi, ami eltünteti az apró hibákat és még nem hivalkodó.
Hogyan is épül fel ez a smink?
Kicsi porpúder, szempilla spirál, - vízálló, amit nem minden nap lehet használni, mert az szintén károsítja a pillákat- végül egy kevés szemceruza, és kész a tökéletes smink.
Ezek szerint a kevesebb néha több?
Figyeljünk arra, hogy az erős smink a karakteresebb arcú hölgyeknél túlzottan erős vonást ad. Tehát napszaknak megfelelően válasszunk magunknak sminket. Nem ajánlatos összekeverni egy hétköznapi sminket az alkalmival.
Nyáron is sminkelhetünk, vagy inkább felejtsük el?
Természetesen nyáron is az esti programok része kell, hogy legyen a smink, de egy pár dologra azért oda kell figyelnünk. A legjobb nyári smink az, ami nem folyik le az arcunkról, tehát azt tanácsolom ne alapozót, hanem BB vagy CC krémet használjunk. Ezek a termékek sokkal lágyabbak, sokkal jobban terülnek, nem tömítik el a pólusokat, inkább hidratálnak.
Persze az is fontos, hogy minden este rendesen mossuk le, tisztítsuk meg a bőrünket. Mivel tudjuk a legjobban eltávolítani a smiket?
Tejtonikos lemosás után egy arcradírral szedjük le az elhalt hámsejteket, majd vizes alapú hidratálót használjunk. Az arcradír használata egy héten egyszer ajánlatos, viszont a minden esti tejtonikos lemosás nagyon fontos. Arra figyeljünk, ha nagyon problémás a bőrünk, egyeztessünk kozmetikussal, vagy bőrgyógyásszal.
Többször szóba került a hidratáció fontossága, mi védi meg bőrünket legjobban a kiszáradástól?
Ez főleg őszi és téli probléma. Az emberek nagy része azt a hibát követi el, hogy nagyon zsíros krémmel próbálja a száradást megállítani, pedig általában pont ez okozza a problémát. Ha egy zsíros bőrnek csak a felső hámrétege szárazabb, és azt még zsíros krémmel kezeljük, akkor az gyulladáshoz vezethet. Ezért itt is ajánlott a bőrtípusnak megfelelő hidratálót használni, tehát a zsíros bőrűek esetén egy lágyabb vizes alapú hidratáló használata ajánlott. Szárazabb bőr esetén már lehet táplálóbb, kicsit zsírosabb krémeket használni.
Akár ez is okozhatja a pattanásokat az arcunkon? Hogyan a leghatásosabb ezek eltűntetése?
A legfontosabb, hogy próbáljuk megállni, hogy ne essünk neki az arcunknak meggondolatlanul, előkészítés nélkül, és főleg koszos kézzel, mivel többet árthatunk vele, mint amennyit használnánk. Mossunk kezet alaposan, és ha van lehetőségünk rá egy kiadós zuhany is segíthet egy-egy pattanás eltűntetésében, mert a melegvíz és a gőz fellazítja bőrünk pórusait. Figyeljünk oda, hogy a gyulladt miteszert semmiképpen ne bántsuk, még komolyabb és elhúzódó problémát okozunk magunknak. Ezeket inkább csak fertőtlenítsük mindaddig, míg a körülötte lévő területről lehúzodik a piros folt.
Arra is kell figyelnünk, hogy mikor tűntetjük el őket?
Amikor csak úgy elkezdjük kinyomkodni az arcunkat a tükör előtt, arra nem gondolunk, hogy milyen lesz utána a bőrünk, de nem árt egy kicsit előre gondolkodni, mivel ha nincsen megfelelően kinyomva az maradandó is lehet. Én azt tanácsolom, inkább várjunk a következő kozmetikai időpontig, minthogy neki essünk saját arcbőrünket. Sajnos sokan türelmetlenek, és a kozmetikusok már csak javítani próbálnak a dolgokon, de ha betartjuk a pár perces arcápolási tippeket, akkor egyre szebb és szebb lesz a bőrünk.
Szerintem, ha betartjuk ezeket a tippeket szép bőrünk lesz nyárra. De lehet olyan nyarunk, hogy nem kell a pigment foltokkal bajlódnunk?
Igen, de fontos a fényvédő használata még annak is, aki azt gondolja, hogy nem érzékeny a bőre. A fényvédő megvédi a bőrünket az UV sugárzástól és a foltosodástól. Már kora tavasszal elkezdhetjük használni. Ajánlatos, hogy a krém 30/40 faktoros legyen, és nem elég ha csak a hidratálónkban van, mert azok általában csak 15, maximum 20 faktorig elérhetőek. Tehát egy külön erre a célra kifejlesztett hidratáló vagy fényvédő krémet kell beszereznünk, és biztos szép sima és foltmentes lesz az arcunk még a legnagyobb nyári strandszezonban is.
Mit csinálnál, ha tudnád, hogy csak 5 perced van hátra? Átgondolnád az életed? Küzdenél amíg csak bírsz? Vagy egyszerűen csak beletörődnél? A nevem Tom Lyon. És ennyi időm maradt.
Hirtelen felriadok. Az ágyamban fekszem csurom vizesen. Zihálok és patakokban folyik rólam az izzadtság. Egy újabb rémálom. Már harmadjára a héten. Kimegyek a fürdőszobába, megmosakszom. Nemsokára úgyis mehetek melózni. London belvárosa elég csendes hajnalban. Szeretem egy parkból megnézni a napfelkeltét mielőtt bemegyek a munkahelyemre.
A családunk cége a Lyon Enterprises, a munkahelyem. Most biztosan azt hiszed, hogy valami magas pozíciót foglalok el a cég berkein belül, de én csak a recepciós vagyok. A bátyám Robert vezeti a céget, és nem túl jó a kapcsolatunk egymással. Mindig is én voltam a fekete bárány a családban, aki semmiben sem tehetséges és csak lejáratja a család hírnevét. 10 éve haltak meg a szüleink egy repülőgépszerencsétlenségben, és természetesen mindent Robertre hagytak. Én egyedül egy régi, fura kődarabot örököltem, amit apa mindig magánál tartott. Egy kabala lehetett neki, de fogalmam sincs, miért ruházta rám.
A bátyám sosem jön le a földszintre, ezért nem igazán szoktunk találkozni egymással. Saját magángépe van a tetőn, és általában az emeleten tárgyal befektetőkkel. Nekem munka után a szokásos utam a konditerembe, majd azután haza vezet. Otthon megetetem a macskámat, majd leülök a TV elé vacsorázni. Rendkívül ”izgalmas” az életem.
Miközben próbálom kiélvezni a sajtos makarónim minden ízét, fél füllel hallgatom a híradót.
– Szörnyű hírről számolunk be önöknek – mondja a híradós.
– A híres milliomost Robert Lyon-t ma este elrabolták. A magángépe, amivel hazafelé tartott, lezuhant. A pilótát holtan találták, Robert Lyon pedig eltűnt.
Óriási csörömpöléssel esik le a tányérom a földre. Rögtön a telefonomhoz kapok. Vagy egy tucat üzenetet kaptam az ismerőseimtől a hírekkel kapcsolatban. Lehet, hogy nem voltunk valami testvéries kapcsolatban, de azért mégiscsak a bátyám.
Egész éjjel az utcákat járom rendőrségről rendőrségre járva, hogy van-e valami új hír. Valamikor 6-7 óra fele éppen kidőlök az ágyamra hulla fáradtan, amikor dörömbölnek az ajtómon. Egy rendőr jelvényt mutatnak a kukucskálóba. Kinyitom az ajtót és minden elsötétedik. Egy hatalmas ütést mérnek a fejemre és egy szobában ébredek. Egy teljesen üres kör alakú szobában. A szemem megakad egy ablakon. Valahogyan odakúszok és kinézek rajta. És ekkor fogom fel! A Lyon Enterprises legtetején vagyok.
Ekkor hallom, hogy forog a kulcs a zárban. Két megtermett férfi belép. Egy zsákot húznak a fejemre és elráncigálnak valahová.
Egy székbe ültetnek, leveszik a bilincseket és a maszkot a fejemről. A tárgyalóban vagyok. Az asztal másik oldalán egy nagy bőrszékben nekem háttal egy ember ül, akinek csak a feje búbja látszik ki.
– Meg kell mondjam Mr. Lyon – mondja eltorzított hangon –, méltatlankodtak az embereim. Magát túl könnyű volt elkapni.
– Ki a franc maga? – mondom neki vehemensen. – Maga rabolta el a bátyámat is?
– Mondhatjuk úgy is. – válaszolja.
– És miért? – kérdezem. – Mit akar tőlünk?
– A bátyjától semmit – feleli. – Nekem maga kell.
Egyszerűen nem tudom megállni nevetés nélkül.
– Én? – mondom hitetlenkedve. – És mégis mire kellek én magának? Elnavigáljam a WC–hez? A bátyám irányítja ezt az egész helyet, és magának mégis a recepciósa kell?
– Tudja mit mondana a bátyja, ha itt lenne? – kérdezi a férfi.
– Nem tudom. Köszönne? –válaszolom neki szarkasztikusan.
– Végül is – megfordul a székkel. – Hello testvér!
Robert az. A földre rogyok kétségbeesésemben. Gondolatok ezrei cikáznak át az agyamon. Végül csak egyetlen szó jön ki a számon:
– Miért?
– Tudod, van nálad valami fontos – mondja. – Valami, ami engem illet meg.
Értetlenkedve nézek rá.
– Látom még mindig nem érted – csóválja a fejét mosolyogva. – Nem baj, sosem az eszedért szerettünk. Igazából nem is szerettünk, de ez most részletkérdés.
Ökölbe szorul a kezem és arcon vágom. Ezen megilletődik egy kicsit, de könnyűszerrel a földre terít.
– A kő az te idióta – emeli fel a hangját. – A kő, amit az apánk hagyott rád. Nagyon sok időbe telt, mire kinyomoztam, mi lett vele. Óriásit csalódtam, mikor megtudtam, hogy pont rád bízta.
– Mégis mi az fenének kell neked egy öreg kődarab? – csattantam fel hirtelen.
– Az apánk miatt! – ordítja nekem.
– Szóval csak azért rendezted meg a saját elrablásodat és hoztál ide engem, mert van nálam egy tárgy, ami apánk emlékét idézi? – kérdezem tőle hirtelen.
– Engem nem érdekel az apánk emléke – válaszolja. – Csak a hagyatéka. Az apánk nem volt jó ember. Illegális üzletek egész sora kötődik a nevéhez. 10 évbe telt, de rájöttem, hogy az a kő, amit mindig magánál tartott, a kulcs az alvilág irányításához.
– És ezt higgyem is el? De ha csak a kő kell, mire volt jó ez az egész hercehurca? – kérdezem. – Egyszerűen elkérhetted volna.
– Ó kis öcsém – mondja nevetve. – Sosem kérnék tőled semmit. Bántja az egómat, hogy egy olyan szánalmas féregtől kérjek valamit, mint te.
A haragom egyre erősebben tombol bennem, de nagy ütést mért a hasamra, ezért nem tudok felállni.
– Egyébként is – teszi hozzá –, átnéztük a lakásod minden szegletét és sehol sem találtuk. Gondoltam, elrejtetted, és tudsz valamit apáról vagy rólam és az én üzleteimről. Látnom kellett, hogyan reagálsz, ha történik velem valami. Megmondom őszintén, egy kicsit megható volt látni téged, ahogy kétségbeesetten az utcán rohangálsz.
– És most? – kérdezem. – Meg fogsz kínoztatni a gorilláiddal? Úgysem mondok semmit.
– Na végre! – szól oda nekem. – Végre egy kis férfiasság! De nem. Nem foglak megkínozni. Az túl körülményes lenne és kezd elfogyni a türelmem.
Odaráncigál a testőreivel az ablakhoz.
– Látod ott azt a kukát a babakocsis hölgy mellett? – kérdi. – Van benne egy bomba.
– Egy bomba? – nézek rá gyűlölködve.
– Igen, egy eléggé nagy hatótávolságú bomba, ami akár az egész utcát letarolhatja – válaszolja gúnyos vigyorral az arcán. – Vajon hány halott lehet? 100? 200? 300? Minden egyes élet a te lelkeden fog száradni, ha nem mondod el, hová rejtetted a követ.
– 5 perc – mondja az egyik testőr és beindítja a visszaszámlálót.
Mit csinálnál, ha tudnád, hogy csak 5 perced van hátra? Átgondolnád az életed? Küzdenél, amíg csak bírsz? Vagy egyszerűen csak beletörődnél? A nevem Tom Lyon. És ennyi időm maradt. Ennyi időm maradt, hogy meghozzam életem legnagyobb döntését. Ha ennek a kőnek a segítségével tényleg irányítani lehet az egész alvilágot, akkor sohasem kerülhet a pszichopata bátyám kezébe. Ha viszont nem adom át neki a követ, akkor megöl több száz embert. Próbálok kizárni mindent, Robert hisztérikus nevetésétől kezdve az óra kattogásáig.
Az sem biztos, hogy ha elmondom neki a kő helyét, akkor nem robbant. De miért tenné? Bár úgy látom, hogy a bátyám megőrült, és itt már nincs értelme logikát keresni semmiben.
És ekkor bevillan egy régi emlék. Nagyjából 10 éves lehettem, amikor először verekedtem a suliban. Emlékszem, mindenki megszidott, hogy szégyent hozok rájuk és befeketítem a Lyon nevet. Este az apám odajött az ágyamhoz és azt mondta:
– Fiam, minden döntésnek következménye van. Következménye van a saját életedre és mások életére nézve is. El fog jönni a pillanat, amikor arról kell döntened, hogy milyen ember vagy. És én tudom, hogy helyesen döntesz majd.
–Utolsó egy perc, Tommy – szól gúnyosan Robert. – Mi a döntésed?
Szétnézek alaposan a szobában. A bomba időzítője az épület rendszerére van kötve. Ha lekapcsolom az áramot, megáll az időzítő, és remélhetőleg nem robbantom fel a bombát ezzel. Egy kisebb generátor van mellettem a falon. A testőrök az ajtónál állnak. Egyedül a testvérem állja az utamat. Az asztalnál van néhány szék. Felkapok egyet és hozzávágom Roberthez. A szék széttörik rajta és ő elesik. Már majdnem ott vagyok a generátornál, amikor Robert hátba szúr egy késsel. A földre kerülök és birkózni kezdünk. Nekivágom a falnak és bezúzom a generátort.
Az időzítő megáll.
Hirtelen vagy 20–30 rendőr tör be az ajtón és letartóztatják Robertet és a testőreit. Én a földre rogyok és a nagy vérveszteség miatt elájulok.
2 nappal később egy kórházi ágyban térek magamhoz. A híradások folyamatosan rólam, a bátyámról és erről az egészről szólnak. A rendőrkapitány még egy kitüntetést is ad nekem egy ünnepség keretei közt. Egyébként utána megtudom, hogy az egyik alkalmazottunk hívta a rendőröket, aki fura zajokat hallott. Szerencsére egy csapat a közelben állomásozott.
1 hónappal később
Ennyi idő kellett ahhoz, hogy rávegyem magam, és benézzek a bátyámhoz a börtönbe. Az orvosok szerint teljesen ép az elméje, és mindig is bujkált benne ez az énje.
– Rosszul nézel ki testvér – ”köszön” nekem Robert. –Fáj még a hátad?
– Igen, még fáj – felelem neki. – Egyébként apánk mindig magánál tartotta azt a fránya követ. Követtem a példáját.
Előhúzom a zakóm titkos zsebéből a lapos tárgyat. Teljes döbbenet és harag ül ki az arcára. Hátrafordul és el akar menni.
– 10 évig kutattál utána – teszem hozzá, mielőtt elmenne. – 10 év a semmire. Mert ez csak egy kő, amin a családunk monogramja szerepel. Nincs mágikus ereje, nem nyit semmilyen titkos ajtót, nem hódol be neked az alvilág tőle. Egy téveszmét követtél egész életedben.
– És most mi lesz? – kérdezi halkan.
– Most enyém a céged, a házad és az emberek tisztelete – mondom neki, miközben felállok a székről. – Enyém mindened.
Béres Mihály
