Összetett országos bajnokság Budapesten

2019. február 9-10-én rendezték az ifjúsági, összetett országos bajnokságot Budapesten a BOK csarnokban. Ez év januárjában kerültem fel az ifjúsági korosztályba, ez a verseny volt az első igazi megmérettetésem az ifik között, ezért nagy izgalommal vártam.
Hat versenyszám két napra elosztva.

Az első napon rendezték meg a 60 méteres síkfutás, a súlylökés, valamint a távolugrás versenyszámait. Nagyon jól indult a nap, 60 méteren egyéni csúcsomat megdöntve a futamomban első lettem. Nagyon boldog voltam, és ez megadta az alaphangot a további versenyzéshez. A súlylökés nem a kedvencem, ráadásul 5 kg-os súllyal még sosem löktem versenyen. Ennek ellenére ebben is hoztam az eddigi legjobb eredményemet. Következett a távolugrás, kedvenc versenyszámom. Eddigi legjobb eredményem 575 cm volt, azért dolgoztunk edzőmmel keményen az edzéseken, hogy hat méter felett ugorjak. Álomszerű kezdésként, rögtön az első kísérletre 13 cm-rel felülmúltam ezt a határt. A többi ugrásaimmal már nem sikerült javítanom, de így is elégedetten utaztam haza. Az összesítésben hatodik helyen álltam ekkor. A második napra maradt a 60 méter gátfutás, a magasugrás és az 1000 méter síkfutás. A gátfutás is nagyon jól sikerült, ismét egyéni csúcsot döntöttem. Következett a magasugrás. 169 cm volt eddigi legjobbam. 170 cm-es magasságon próbálkoztam, az utolsó kísérletnek futottam neki, amikor megtörtént a baleset. Elugráskor kifordult a bal térdem. Rögtön éreztem, hogy nagy a baj, a térdkalácsomat nem a helyén láttam.
Álomból rémálom.

Ettől kezdve futószalagon követték egymást az események. Hazaszállítottak, elláttak a sürgősségi osztályon, ahol már akkor előrevetítették, hogy műteni kell a lábamat. Így történt, hogy az ünneplés helyett fájdalommal és szomorúsággal zárult ez a verseny.

Most a műtét utáni heteket élem, lábam rögzítőben, edzésekről, versenyzésről szó sincs. Azt hiszem, kemény munka áll előttem, hogy újra lábra álljak. Hogy milyen szinten tudok visszatérni, az a jövő zenéje. Mert, hogy fogok még versenyezni, abban biztos vagyok.

„Amíg minden a terv szerint halad, szép és élvezetes hegymászásban van részünk. A kaland igazából akkor kezdődik, amikor váratlanul borul a terv. Elég egy pici, zuhanó kő útját keresztezni, az időjárás sem mindig kedvezhet nekünk, és a terep hirtelen ellenségessé válik. Küzdelmünk egy csapásra élet-halál harccá alakul, és vágyakozva tekintünk le a völgyre, ahol ki lehetne ülni a "kispadra", fel lehetne adni. Lehet, hogy a hegymászás tanít meg arra, hogy nem adhatjuk fel?” Erőss Zsolt

Bolla Gergő 9/Ny