Egész gyermekkoromat videójátékok végigjátszását, kritizálását nézve töltöttem. Nézőből öt-hat éves koromra természetesen játékossá váltam, ami gyökeresen megváltoztatta az életemet, és alakított emberileg is. Ez egyeseknek rossz dolognak tűnhet, de egyes játékok többől állnak, mint vérből és lövöldözésből. Ahány játék, annyi különböző élmény közül válogathat az ember. Vannak túlélő, többfajta lövöldözős játékok, interaktív novellák többszáz ízben, puzzle- és kártyajátékok, más-más műfajokban, például horror, komédia, rejtélyoldás stb. Én a történet vezette játékokat preferálom, tele rejtélyekkel, szimbólumokkal, metafórákkal, amik megmozgatják az agyamat, és csaknem kényszerítenek, hogy egy másik szemszögből lássam a történéseket, akár szó szerint értve. Ilyen horror-komédia-puzzle-rejtély megoldós-történet vezette játékok alkotják a Valve játékkészítő cég egyik leghíresebb szériáját, a Portalt. Ahhoz hogy elmagyarázhassam a zsenialitását ennek a sorozatnak, kicsit a történetről, a játék menetéről is említést kell tennem, szóval SPOILER ALERT!

A Portal 1 és 2 elsősorban puzzle megoldó játékok. Egy más játékokban még nem használt mechanikát használ, a portálokat (milyen meglepő). A játékok szobasorozatokon vezetnek végig az Aperture Science laboron belül, ahol Chell szerepében, mint tesztelő kell használnod a Portalgun nevezetű eszközödet, amivel két portált lőhetsz ki egyes felületekre, és szabadon közlekedhetsz köztük. Gombokat nyomogatsz, platformokat aktiválsz, ugrálsz, mindenttudó isten státuszú, érző-élő mesterséges intelligenciák elől menekülsz az életedért, csak a szokásos. És itt jön be a horror és a komédia műfaj. A játék nagy részén át egy ismeretlen hang ismertet meg a környezeteddel. Ő GLaDOS (Genetic Lifeform and Disk Operating System, azaz Genetikai életforma és lemez operációs rendszer), az első és a második játék elejének antagonistája, egy mindenttudó mesterséges intelligencia, akinek teljes kontrollja van a létesítmény felett. Ő irányítja a falakat, fegyvereket, képernyőket, és ő generálja, alkotja a tesztszobákat is. Ő az egész mérhetetlen, végeláthatatlan laboratórium. A főszereplővel ellentétben beszél. Sokat. Szarkasztikus és cinikus, és nem veszteget el egy alkalmat sem, hogy kigúnyoljon a lehető legkreatívabb módokon, és nem hagyja, hogy elfelejtsd milyen apró és lényegtelen vagy hozzá képest. Monoton, robotikus hangja egyszerre megnevettet és kreál állandó feszültséget. A környezet- és karaktermodellek által felépített hideg, magányos atmoszférát egyik pillanatról a másikra változtatja mondanivalójával. Vele ellentétben a második játékbeli barátod/ellenfeled, úgyszint egy mesterséges intelligencia; Wheatley, egy Personality Core (Aperture Science Artificial Personality Construct, vagy magyarul Aperture Science mesterséges személyiségkonstrukció) túllságos őszinteségével, komolytalanságával, összezavartságával és ügyetlenségével kontrasztolja GLaDOS hidegségét, ám tudatlansága és egója a játék során veszélybe sodor, így ez az ártalmatlan társ neked, és GLaDOSnak is veszélyes fenyegetést jelent majd. A második játék nekik köszönhetően sokkal inkább történet-vezette mint az első, ami a játékosközösség egyes részének az első játék alá rendeli, de én nem ebbe a csoportba tartozom. Én pont a történet-vezetettsége és a szórakoztató karakterek miatt szeretem annyira a széria második darabját.

A haladáshoz szükségesen szétszórt háttértörténet-morzsákon kívül, ha figyel az ember, pár rejtélyre is fényt deríthet, és plusz információkat találhat a laborról és a benne eltűnt emberekről. A játék során egyes pályákon titkos szobákat találhatunk, melyekben a falakon fura írásokat, és annó weboldalakra vezető linkeket találhatunk, amiket a játékokról készült kiegészítő képregények főszereplője; Doug Rattmann hagyott hátra, specifikusan nekünk, azaz Chellnek, és egyben egy naplóként szolgáltak neki. Ez a karakter ezzel jeleket hagyott hátra főszereplőnknek, amik segítenek elérni célunkat, a laborból való kijutást a felszínre. Az ő üzenetei, GLaDOS és Wheatley egy-egy félmondata, és a játékban direkt nyíltan hagyott kérdések jelentik a rejtélymegoldást azoknak a kíváncsi embereknek, mint én, akik szeretnek kicsit több időt eltölteni a dialógust és a játékban elrejtett rádióadásokat hallgatva, az üzeneteket olvasgatva, és a környezetben elhagyott nyomokat analizálva.

A Portál játékokat nem csak az alapötlet és a szeretnivaló karakterek teszik olyan híressé, de a környezet, a hanghatások és a dinamikus zene is, amik végigkísérnek kalandunkon. Mint említettem, egy elhagyatott laboratóriumon kényszerít egy idegen, rosszindulatú hang végig. Az üres tesztkamrák és megfigyelő ablakok, irodák, folyosók, irányítószobák és számítógépek mind egy katasztrófára utalnak, a falak, csövek és a dialógus pedig azt az érzést kelti, hogy valami gond van, mi nem idevalóak vagyunk, és nem látnak szívesen. A már sokszor említett atmoszféra, a karakterek, és a játék mechanikája egy tökéletes játékot alkotnak, a zenét és háttérzajokat nem is említve. A zenét a játék ugrálós-platformolós részén a legérdemesebb megemlíteni, ahol jump-padek dobálnak a szobák egyik végéből a másikba, lyukakon és sav-tavakon át, és ahányszor egyet megérintenek lábaid, a zene ritmusa illeszkedik hozzá, így az ugrálás egyfajta kielégítő érzést produkál, és meglepően szórakoztatóvá teszi a szekciót.

A hozzám hasonlóknak, akiknek nem elég az első játék 3 órája, és a második játék 6-10 órája, az extra pályák és képregények mellett rengeteg fan-made játék és pálya van, amik illeszkednek az eredeti játékba és történetekbe, pl.: a Portal Reloaded, Portal Stories: Mel, és sok más. Az olvasást kedvelőknek, vagy olyanoknak, akik az eredeti történet szálait összekötni vagy kiegészíteni kívánják, rengeteg fanfiction áll rendelkezésre, amiből első sorban a BlueSky című, könyv hosszúságú és minőségű fanfictiont ajánlanám AO3-n, Waffles nevezetű felhasználótól. Meglepően jól illeszti be történetét a játékok világába, maga az írás pedig fenomenális, tele olyan szókinccsel és szófordulatokkal, amelyek az én, és több ezrek szemében egy kiemelkedő íróvá és irománnyá teszik Waffles-t és fanfictionjét. Egyesek valódi, keményfedeles könyvvé nyomatták digitális formából, amit remélem egyszer én is megtehetek.

A Portal játékok olyan embereket vonzhatnak be, akik szeretik a platformer-puzzle játékokat, és az okosan megírt dialógusokat. Detektíveknek, akik szeretnek mindent túlanalizálni, és művészeknek, akik inspirációért kutatnak. Ha te ezek közül bármelyik kategóriába egy kicsit is bele tudod képzelni magad, figyelmedbe ajánlom akár Youtube-on a többezer végigjátszás bármelyikét, vagy a játékok megvásárlását. Jó szórakozást!