2017 egyik legnagyobb meglepetése és sikere volt a Robin Williams-féle, eredeti Jumanji távoli folytatása, a Jumanji: Vár a dzsungel. A gamer szubkultúrával megfűszerezett kalandvígjáték a fiatalságot tagadhatatlanul megnyerte, biztosak lehettünk a folytatásban, ami most decemberben el is jött.

A színészekből szerencsére nem hiányzik senki, Dwayne Johnson Dr. Bravestonet, Karen Gilian Rubyt, Kevin Hart a Verebet, Jack Black Shelly Oberont és Nick Jonas Alex avatárját alakítja és az őket a valóságban játszó színészek is elvállalták újra a szerepüket. Valamint új szereplőink és színészeink, Eddie, Spencer nagyapja (Danny DeVito), Milo, Eddie egy régi barátja (Danny Glover) és úgy látszik, hogy egy új karakter, Ming (Awkwafina).

A cselekmény lényegében annyi, hogy Spencer nem találja a helyét a világban szóval úgy dönt, hogy visszamegy Jumanjiba, de mivel a játékot a Vár a dzsungel végén összezúzták, így a gép már nem a régi. Ez akkor derül ki, amikor barátai a megmentésére sietnek, és nem abba a karakterbe kerülnek, mint amibe számítottak. A két főszemélyiség, Dr. Bravestone és a Veréb, a két nyugdíjas, Eddie és Milo lett, innen jött a nyugdíjas évekre fókuszálás, amire előszeretettel emlékeztették a nézőket a két generációs különbségekre utaló viccekkel. Shelly Oberon karakterébe az előző Veréb, Frigó került és az egyetlen fix pont Martha lett, aki most is Ruby avatárját kapta. Ráadásul egy teljesen új szintre kerültek és néhány új képességet és gyengeséget is kaptak, mert miért ne. Céljuk természetesen ugyanaz, megkeresni az aktuális drágakövet és ezzel megmenteni Jumanjit a rá ezúttal Brutális Jürgen képében leselkedő veszélytől.

A helyzetkomikum tehát adott, vagyis a testcsere okozta kellemetlenségek és félreértések végtelen spirálja, amelyből millió és egy vígjáték készült már, valamint az öreg-fiatal ellentét, amit végig visznek mind a két órán át, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy 5 percenként előjönnek az ilyesmi poénok. Eleinte még vicces volt, hogy már 10-szer elmondták az öregeknek, hogy ez egy videójáték és még mindig nem értették meg, de a felénél már úgy éreztem, hogy ezt a részét túltolták. Aztán ki tudja, lehet, hogy embertől függ ez is, mert például a mellettem ülő, körülbelül 30 éves nő imádta őket és hangosan felnevetett mindegyiknél.

[Spoilert tartalmaz]

Visszatérve a testcserékre, szerintem alapjában véve jól kivitelezték, viszont ha a film második részében nem cserélték volna vissza a karaktereiket az eredeti felállásba, nem hiszem, hogy jól jött volna ki, szóval az egy jó döntés volt a rendező számáról. Továbbá a végén, az, hogy Milo ott maradt Jumanjiban szerintem meglepő húzás volt. Mindenki arra számítana, hogy majd Eddie és Milo kibékülnek és újra jó barátok lesznek, de sajnos az élet nem ilyen egyszerű. Maga a film üzenete is értékelendő, hiszen nem mindennap lát az ember egy filmet a nyugdíjas létről ráadásul ilyen körülmények között szóval jó érzéssel hagytam el a mozit a hallottak után.

Összességében nagyon tetszett a folytatás, nagyon jól összerakták, voltak benne jó poénok és minden, ami egy kalandvígjátékhoz kell. A színészi játék engem nagyon meggyőzött, tényleg remekül működött köztük a kémia. Szerintem kijelenthetjük, hogy a Jumanji: A következő szint egyáltalán nem hibátlan, de mind tudjuk, hogy milyen nagy az elvárás, ha egy jó film folytatásáról van szó. Ugyan a Vár a dzsungelt nem teljesítette túl, maximum minőségileg, de annyira korrekt munka lett a végeredmény, hogy ezt a minőséget sok másik folytatás megirigyelhetné.

Alföldi Andrea, Érsek Boglárka 9/B