Vollein Zsófi anyukájával, Káplár-Moldicz Melinda óvónővel és gyógytestnevelővel beszélgettünk és kérdeztük ki munkájával kapcsolatosan.

Miért ezt a szakmát választottad?
Én már általános iskolás koromban tudtam, hogy óvónő akarok lenni. Már eszerint választottam középiskolai tanulmányaimat is. Nagyon szeretem a gyerekeket. Ez a vonzalom már 23 éve a pályán tart.

Úgy tudjuk, hogy ehhez a szakmához felsőfokú végzettség is kell.
Igen. Felsőfokú tanulmányaimat Kaposváron végeztem a Tessedik Sámuel Főiskola óvodapedagógus szakán.

Mesélnél a kezdetekről?
Utolsó éves hallgatóként kaptam állásajánlatot addigi gyakorlati helyemről. Így munka mellett egyéni tanrenddel fejeztem be tanulmányaimat. Igen nehéz volt összeegyeztetni a munkát a tanulással. Akkori főnökömtől és kollégáimtól sok biztatást kaptam. Minden nap vártam, hogy gyerekek között lehessek.
Úgy érzem jól beilleszkedtem és a szülők is hamar elfogadtak. Bármilyen szakmai kihívással bátran néztem szembe és feladataimat igyekeztem maradéktalanul ellátni. Szerintem ez sikerült is. Pályám során született két gyermekem. A GYES után visszatérve nagyon nehéznek bizonyult számomra a munkába való visszaállás.

Volt-e olyan gyermek a pályafutásod alatt, akivel nem találtad meg a közös hangot?
A célom mindig az volt, hogy minden gyerekhez megtaláljam a kulcsot, ez többé-kevésbé sikerült is.

Változtak-e a gyerekek 23 év alatt, és ha, igen miben?
A társadalmi élet változásaival a gyerekek élete is merőben megváltozott, ez nyomott hagyott a személyiségükön is. Ami a számomra a legszembetűnőbb az a digitális eszközök fokozott használata és azok hatásai.

Kifejtenéd ezt bővebben?
Most csak a fizikai állapotukban történt változásokra szeretnék kitérni. Az eszközök jelentős mértékű használatával mozgásszegény életmód alakult ki. Egyre több a tartáshibás gyermek, amit az óvoda gyermekorvosa is folyamatosan diagnosztizál. Gyógytestnevelőként ezeknek a gyerekeknek sokat segíthetek. Heti foglalkozásaimon tartásjavítást, lúdtalptornát végzek melyet a szülőkkel egyeztetve otthon is gyakorolhatnak. Személyes példamutatással a sportban, a kollégákkal való rendszeres konzultációkkal a megelőzésre helyezem a legnagyobb hangsúlyt.

Partnerek a szülők a gyerekek megsegítésében?
Sajnos ezzel kapcsolatban nagyon változóak a tapasztalataim. Vannak szülők, akikkel nagyon jó az együttműködés, míg másokkal már nem annyira.

Mit lehet tenni az utóbbi esetben?
A hivatalos lehetőségeink a szülői értekezlet, fogadóóra, ezenfelül törekedünk a minél gyakoribb beszélgetésekre is. Igyekszünk bíztatni őket az együttműködésre a gyermekek fejlődése érdekében.

Szerinted mi az óvónő feladata vagy célja a gyermekek fejlesztésében?
Célunk a gyermek sokoldalú, harmonikus személyiségfejlődésének elősegítése a családi nevelést kiegészítve; és az iskolára való felkészítés. Ez a cél határozza meg a feladatainkat. A gyermek megismerése után körvonalazódnak ki feladataink vele kapcsolatban. Minden gyermek más és más, így a célhoz vezető út is különbözik.

Van-e tanácsod azoknak, akik ezt a pályát választják?
Csak akkor válasszák ezt a szakmát, ha valóban elhivatottnak érzik magukat, és nagyon szeretik a gyerekeket. A napi feladatoknak eleget tudnak tenni, elég kitartóak, rugalmasak, alkalmazkodók, és vállalják az új pedagógus előmeneteli rendszer kihívásait.

Kovács Gréta és Vollein Zsófi