Szerencsére viszonylag sok embernek van lehetősége eljutni Olaszországba, de kevesen döntenek úgy, hogy ezt az utazást télen teszik meg. Most be szeretném mutatni, milyen élmény volt egy ilyen téli "túra", és miben másabb egy nyárinál.

Volt szerencsém december 6-8-ig, egy három napos kiruccanás során megcsodálni Mestrét és Velencét. Az oda és vissza út hat-hat órába telt, ami egyeseknek zavaró lehet, de könnyű elütni az időt a megfelelő társasággal, vagy akár alvással. Az út kellemes és csöndes volt, sok képet készítettünk a Szlovéniában található Krajnska Gora hegységről és az útba eső fenyőerdőkről.

Mestrében foglaltunk szállást egy takaros szállodában, ahol a két ott töltött nap folyamán svédasztalos reggeli várt az étkezőben. A három nap alatt apróbb ajándékokat vásároltunk a közeli plázában, esténként várost néztünk, kellemes éttermekbe ültünk be a főtér környékén, és 7-én át is mentünk Velencébe.

Egy kis autózás után, a Földközi-tenger feletti hídon, vaporettóval (vizibusszal) elhajóztunk a Róma térről a velencei Szent Márk térre, majd elsétáltunk a Dózsa Palotához, ahova a sok árus feltűnően hasonló portékáinak megcsodálása után, be is mentünk. A Tiziano Vecellio és Peter Paul Rubens által készített festmények mind gyönyörűek és hihetetlenül élethűek voltak. Megcsodálhattunk csendéleteket, bibliai személyeket vagy nemes embereket ábrázoló képeket, emellett fából vagy kőből faragott szobrokat, és a kastély másik területein harci fegyvereket és páncélokat is, melyekről mind érdekes információkat lehetett megtudni (többek között angolul). Átmentünk a Sóhajok hídján, végigmentünk a börtönön, és számos termet megcsodáltunk, melyeknek falai gigantikus festményekkel voltak díszítve. Ezután megebédeltünk és vásároltunk, majd velencei utunkat egy kis városnézéssel zártuk. Velence keskeny, kacskaringós utcái egy útvesztőhöz hasonlítottak, de így ősszel is volt egy kellemes hangulatuk, amint a gyengén megvilágított "folyosókat" járva, díszes falú épületek között sétálgattunk. Mindenhol kávézók, kis éttermek és színes kirakatú ajándékboltok voltak, na meg pékségek, melyekből csábító illatok áradtak.

A hidegnek köszönhetően kevesebb turista volt Olaszországban, mint nyáron. Pár fokkal ugyan melegebb volt, mint itthon, de így is kellett a nagykabát. Szerintem ugyanannyi előkészületbe kerül ilyenkor menni, mint az év melegebb időszakaiban, hisz fontos, hogy utánanézzünk, mikor emelkedik meg a vízszint (ugyanis derékig érő víz is lehet az utcákon), emellett a Dózsa Palotában (és talán más helyeken is) változik, hogy milyen kiállítás aktuális.

Összességében annak ajánlanám a téli látogatást aki főleg a múzeumokért és/vagy az ételért látogatna.

Andó Anna a 9.c-ből.