Red Dead Redemption II

Ez a játék tavaly októberben jelent meg konzolos platformra. Ennek a számítógépen játszó személyek nem igazán örültek neki. A felmérések alapján ezt a játékot várták legjobban a felhasználók. Szinte már biztos, hogy ennek a konzol generációnak ez a legszebb játéka, amit kiadtak.

Red Dead Redemption IIA történet alapjában arról szól, hogy Arthur Morgan a Van der Linde banda egyik fontosabb tagjaként miként cselekszünk a vadnyugaton. Alapjában a történet 1899-ben játszódik egy Mexikó felett található részen Amerikában. Itt a történelemben kezdtek a cowboyok és a bandatagok visszaszorulni, és útját vette a civilizálódás. Mi azt élhetjük át, hogy a tagoknak milyen borzalmakon kell keresztül mennie, valamint azt is megtudjuk, hogy az első részben John Marston miért számolja fel volt bajtársait.

A játék, már ha egyáltalán még annak lehet nevezni, szinte teljesen magába szippantott, amíg játszottam vele. Teljesen át lehetett érezni azt, amit a karakterünk kifejezése mutatott. Azoknál a pontoknál, ahol Arthur a főszereplő vidám volt, ott vele örültünk, ahol elhagyott volt, ott mi is annak éreztük magunkat és azt is átélhettük, mikor cserbenhagynak minket. Egyszerűen élvezetes azt megnézni, amit egy másik játékban lazán észre sem vennénk, mert semmi különös nincsen benne. A készítők odafigyeltek szinte minden apróságra. Mint például, hogy a ruhánk koszolódik a sárban, a fegyvert időnként nem árt megtisztítani, a hó lepotyog a fiatalabb fákról, ha neki megyünk. Valamint az egyik legújabb szempont az e fajta játékokban, hogy a szakállunk nő, és időnként meg kell fürdenünk, mert különben megvetnek a lakosok.

Ha eddig olvasnánk az egészet, akkor ez a játék egy hibátlan alkotás lenne. Ám ebben is vannak javítani valók. A játékban nagyon jól odafigyeltek arra, hogy törődjünk a higiéniánkkal, valamint az eszközeinket se hagyjuk, hogy a rozsda egye meg. De miért kéne erre odafigyelnünk? Semmi értelme nincsen, csupán egy esztétikai elem. Bár azt írja, hogy gyengébb és pontatlanabb lesz a fegyverünk, de ezt a csaták közben nem nagyon lehet észrevenni. Az ellenfelek sem éppen valami észlények. Jóformán meg sem próbálnak lelőni. Szinte csak azért vannak, hogy a revolverrel befejezzük a szerepét a játékban. A célzási rendszer pedig a PC-seknek lenne kedvező, ugyan is, ha a rásegítő nincs bekapcsolva, akkor nincs sok esélyünk megnyerni egy küzdelmet.

Én ezeket a pozitív és negatív tényezőket vettem észre. Nekem egy jó darabig ez lesz a kedvenc játékom. Nem hiába játszottam már végig nem is egyszer.

Tolnai Norman
Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO