Ismét eljött a nyolcadikosok nagy rémálma, a felvételi. Évüknek ez az egyik meghatározó pontja, mely eldönti hová mennek továbbtanulni. Matematikából és magyarból felmérik tudásukat, és annak a szintnek megfelelően kerülnek be az általuk választott iskola egyikébe, hogy miként teljesítenek. Ebben az évben sem kímélték őket.

A tavalyi könnyítés után, ismét nehezítettek a feladatokon. Mint tavaly is, mindkét részre 45 perc állt rendelkezésükre, köztük 15 perces szünettel. Általánosságban elmondható, hogy a magyar mindig könnyebb, mint a matek, és ez most se volt másképp. A magyar bemelegítő feladatokkal indult, majd szépen bekerültek a nyelvtani és irodalmi feladatok is. Mint minden felvételiben itt is megtalálhatóak voltak a verselemző, a szövegértési és a fogalmazási feladatok. A két vers Radnóti Miklós egyik versének részlete, a másik pedig Szabó T. Anna Lucázás című verse volt. A szövegértő feladatban pedig Luca-napi népszokásokról olvashattunk. Az idei fogalmazás témája személy szerint nekem jobban tetszett, mint a tavalyi. Arról kellett érvelniük, hogy miért gondolják azt egyesek, hogy felnőttnek lenni sokkal jobb, mint gyereknek. Legszívesebben megnézném ezeket a fogalmazásokat, mert érdekel a diákok véleménye erről.

A mateknál nem volt egyszerű dolguk a diákoknak. Itt már a bemelegítő feladatokkal is belevágtak a közepébe, és ez még tovább fokozódott. Kezdetben „egyszerű” számolások, és átváltások voltak, majd számok összerakása következett. Ezek után egy könnyebb diagramot kellett leküzdeni, amin könnyen ki lehetett igazodni, de utána jött a hab a tortán. A szöges feladatok bonyolultabbra sikeredtek, mint a tavalyiak, amin először én is meglepődtem. Ezután jöttek a diákok „kedvencei”, a szöveges feladatok és a térfogatmérés. Általában ezek a feladatok azok, ahol pontot veszítenek a diákok. A 3 szöveges feladat volt a „pont az i-re”. Nekem is kellett idő, mire rájöttem a feladatok logikájára. Le a kalappal azok előtt, akiknek sikerült maximálisra megcsinálni a feladatokat. A térfogatmérés nem tartozik a kedvenceim közé, és ez a feladat se nyerte el a tetszésemet, de úgy gondolom, hogy most ezen a feladaton jobban ki lehetett igazodni.

Véleményem szerint a tavalyi könnyítéshez képest, ismét nehezítettek a feladatokon. Úgy gondolom, hogy a felvételi nem teljesen mutatja meg a diákok képességeit, mert egy olyan stressznek vannak kitéve, amit nem kéne ennyi idősen tapasztalniuk. Mivel stresszesek, nem tudnak a feladatokra koncentrálni, és pluszba még rátesz egy lapáttal a „szakszerű feladatleírás”, amit először fel se fog az ember. Én nem érzem nagyon arányosnak a magyar és a matek közti nehézséget. A matek egy nagy ugrás a magyarhoz képest, és ez megmutatkozik a pontszámokon is. Mivel tavaly én is ugyanezen estem át, mint ők, átérzem a helyzetüket. A felvételit nem tartom jó ötletnek, mert nem egy papír fogja eldönteni, hogy te most tudsz valamit, vagy nem. Lehet, hogy akik rosszul írták meg a felvételiket, azokban sokkal több rejlik, csak nem tudták kivitelezni. Remélem a jövőben megtalálják a matek és magyar közt az egyensúlyt.

Kovács Eszter