Még csak 24 éves, de már számos rangos eseményen képviselte hazánkat kitűnő eredményekkel, majd saját dojot nyitott, ahol folyamatosan keresi az új tehetségeket, és indítja el őket a kempo útján. Piros Patrikkal beszélgetek, a Dinamik Harcművészeti Közhasznú Sportegyesület sportolójával és a mányi Hársfadomb Kempo Klub edzőjével.
Hogyan kerültél kapcsolatba a kempoval?Általános iskola első osztályában elkezdtem futballozni, de aztán rájöttem, hogy nem ez az én sportom. Édesapám még diák korában kempozott, csak a katonaság és a munkahelye miatt abba kellett hagynia. Majd az edzések újra indultak Bicskén, ahol lakom. Ekkor felajánlotta, hogy járjak oda, én pedig azt gondoltam miért ne. Nézzük meg! Megtetszett, és ott ragadtam. Ekkor voltam 7-8 éves.
Mik az eddig elért legnagyobb eredményeid?
Az első nagyobb eredményemet 2006-ban szereztem Szlovákiában egy Európa Bajnokságon. Ez az első és egyetlen EB győzelmem. 2007-ben vettem részt az első világkupán, ahol sikerült is nyernem. Ezen kívül még négy világbajnoki címet szereztem, valamint számos Magyar Bajnoki első helyet is a magaménak tudhatok.
Melyikre vagy ezek közül a legbüszkébb?
Minden eredményemre büszke vagyok, de ha egyet kéne választani azt nem a sajátjaim közül választanám, hanem a tanítványom, Bada Mirkó Lengyelországban szerzett világbajnoki helyezését mondanám.
Milyen kihívások várhatnak még rád ebben a sportban ennyi elért eredmény után?
A legnagyobb kihívás a gyerekekkel való foglalkozás. Mindenkit elindítani a saját útján, és megtalálni, hogy ezen összetett sportnak melyik részén a legtehetségsebb. Majd abba az irányba terelni, és csiszolni a tudását. Mivel minden gyerek más, ezért mindenkihez másképp kell hozzáállni. Ez a legnehezebb az egészben, hogy megtaláld a helyes utat.
Azt tapasztalom, hogy sokan nem ismerik ezt a sportot. Mit gondolsz mi az oka annak, hogy nem olyan támogatott, mint a judo vagy a karate?
Mivel ez nem egy olimpiai sportág, így sokan nem ismerik és nehéz támogatókat szerezni. A kemponak nagyon sok különböző ágazata van, nehéz ezeket egy mederbe terelni. Így nincs egy kialakult szakszövetség Magyarországon, ami szintén nem könnyíti meg a sport ismertebbé tételét.
Hogy néz ki egy napod, amikor edzel és edzést tartasz?
Az edzések hétköznapokon vannak, ezért mindenképp csak munka után tudom tartani őket. Hetente általában három edzés van a gyerkőcöknek, amik 1-1,5 órások. Nem tudom minden délutánomat az edzéseknek szentelni, mert vannak más elfoglaltságaim is, ezért a gyerekek edzései után tudok magammal foglalkozni, az esti órákban. Ez körülbelül 1,5-2 órát vesz igénybe.
Szerinted mi motiválhatja kellően az utánpótlást arra, hogy olyan hosszan kitartsanak, mint te?
Próbálok példaképként állni előttük, és megmutatni, hogy így is lehet. Minden edzésen igyekszem néhány motiváló szóval bíztatni őket, hogy jó úton haladnak. Sokszor elmondom nekik azt a példát, hogy nálam is volt egy megingás, amikor középiskolába mentem. Ekkor abba akartam hagyni a kempot, de akkorra már annyira az életem részévé vált az edzés, hogy két hét után hiányzott a mozgás és visszatértem. Bízom abban, hogy ezek a példák és a motivációm elég erősek ahhoz, hogy mikor elérik ezt a kritikus kort, ne legyen akkora lemorzsolódás.
Mivel töltöd az időt, ha épp nem a kempoval foglalkozol?
Sport mellett a másik hobbim az autók. Szeretem bütykölni a sajátomat is, illetve szeretek autós programokra járni, de nyilván az emberek életében a legfontosabb a család. Én is próbálok minél több időt tölteni a párommal és a szeretteimmel. Szeretünk utazni, idén is van több hely, amit meglátogatunk.
Mire tanított meg a kempo?
Szerintem a két legfontosabb dolog a tisztelet és az alázat, amit az évek alatt megtanultam. Emellett megtanít összpontosítani, és az élet számos helyzetében sokkal jobb eredményt tudok elérni ezáltal. Nyilván nem másodlagos, hogy önvédelemre is megtanít, ami sajnos a mai világban elég hasznos dolog.
Mi volt a legszebb emléked ebben a 17 évben, amit a kempoval töltöttél?
A legszebb emlékem a fekete öv megszerzése, amit 13 év munka után értem el. Szerintem ebben a sportban ez az a pillanat, amikor annyi minden kavarog egyszerre az emberben. Tudja, hogy mennyi edzés és munka van e mögött, nem leszámítva a négy napos vizsgát, ami egy igen megpróbáltató esemény, és nem minden ember lenne képes rá. Amikor a sportoló mestere ráköti a derekára a fekete övet, minden érzelem előtör belőlünk. Én például egy darabig fel sem fogtam, csak a gratulációkat fogadtam a sporttársaktól.
Köszönöm az interjút, további sok sikert kívánok!
Fülöp Krisztián