Kedves diákunk!
Folytassuk tovább az együtt olvasást!
Ebben a hónapban is hat tanárunk kedvenc olvasmányával ismerkedhetünk meg. A könyveket ezúttal is ki tudjátok kölcsönözni az iskolai könyvtárban!
Jó válogatást!
Budai Mariann tanárnő kedvence:
Spiró György: Fogság
"Egy század: időszámításunk szerint az első, melyet jól ismerünk és amelyet nem ismerhetünk, amelyben mitikus és valós idő és tér egymásba gabalyodik. A hasadás százada, régi és új tények és talányok, hitek és hitetlenségek, a római béke és hallatlan méretű vérengzések kora. Ekkor kezdődik az új Európa - egy új szövetséggel -, és ér véget a régi. A Krisztus halála körüli esztendőktől a zsidó háború végéig követhetjük fígyelemmel Spiró György új regényének hősét, a római zsidó diaszpórában felcseperedett rövidlátó fiút, Urit, akivel elképesztő kalandok, örömök és szomorúságok esnek meg. Titokzatos módon tagja lesz a delegációnak, amely Pészahkor az adót viszi Jeruzsálembe. Érthetetlen, miért küldik a veszélyes és fárasztó útra e testileg gyenge, tapasztalatlan fiút. Uri Jeruzsálemen, Júdeán és Alexandrián át vándorol, és csak évek múlva kerül vissza Rómába. Mindig másnak, többnek hiszik, mint aki, s így hol együtt vacsorázik Pilátussal, hol tolmácsol a császár előtt, hol pedig a legsanyarúbb számkivetettség várja. Kis- és nagypolitikai kalamajkák gördítik tovább ezt a helyenként pezsgő humortól könnyű, helyenként apokaliptikus képzettársításokban gazdag kalandregényt. Az olvasó hirtelen zuhan bele ebbe a folyamba, amely a Mediterráneum jellemző ókori helyszíneit érintve hömpölyög keresztül a „császárváltogató koron", amikor semmi bizonyos nincsen, csak a változás, és amelyben ugyanaz eshetik meg legfelül, ami legalul. Ha a könyv olvasója e forrongásban a jelenre vagy esetleg ama legutóbbi és legvéresebb századra ismerne a felszín alatt, az csakis az ő kényszeres képzeletének szüleménye, melyre természetesen a mű nyitott; éppen úgy, ahogy minden másra: Istenre és emberre, közösségre és egyénre, a semmire és a végtelenre, az egyértelműségekre és az ambivalenciákra a változások új dimenzióira."
Ajánló: http://www.libri.hu/konyv/fogsag-1.html
Csillag László tanár úr kedvence:
Robert Merle: A sziget
"Az író a távolabbi történelmi múltba nyúl vissza, s a regény megírásához egy XVIII. századi izgalmas epizód, a Bounty nevű angol hajón lezajlott véres lázadás adta az ihletet. Merle azonban a históriai tényt csak ürügyül használta fel, egyébként nagyszerű képzeletére hagyatkozott, és a cselekményt kedvére alakította. A messzi óceániai szigeten lezajló történet feszültsége egy pillanatra sem lankad, az olvasó, a szó szoros értelmében, nem tudja letenni a könyvet: olyan epikai sodrása van, mint a legjobb Dumas vagy Jókai-műveknek. Az ifjú vagy a felnőtt, a kezdő vagy az ínyenc olvasót mindvégig leköti az önkéntes angol hajótöröttek és a nyíltszívű, de önérzetes tahitiak küzdelme, és elbűvöli a déltengeri szigeten lejátszódó történet, az író remek jellemábrázoló ereje, a tragikus jeleneteket is fűszerező humora. A könyv mégsem pusztán színes, izgalmas kalandregény: megrázza, felkavarja az olvasót. A sziget nagyigényű alkotás; rávilágít a faji előítéletek veszedelmes következményeire, s felveti a háború és béke, a szabadság és a rabság, az egyéni és a társadalmi boldogság nagy kérdéseit."
Ajánló: http://moly.hu/konyvek/robert-merle-a-sziget
Szekeresné Dinnyei Renáta tanárnő kedvence:
Szabó Magda: Születésnap
„Illés Borinak, a bakfislánynak közeledik a születésnapja. Elhozza-e a várva várt felnőtté válást e jeles nap? Az igazi születésnapig - mely nem feltétlenül azonos a naptárban megjelölttel - még sok fájdalmat, várakozást, kudarcot és örömöt kell átélni ennek az immár halhatatlanná vált kamaszhősnek. Szabó Magda immár klasszikus, de frissességéből mit sem vesztett, ma is aktuális ifjúsági regényét a hajdani kamaszok bizonyára szívesen adják majd serdülőkorú gyermekeik vagy unokáik kezébe.”
Ajánló: http://olvasnijo.blogger.hu/cimke/p%C3%B6tty%C3%B6s%20k%C3%B6nyv
Békefi Győző tanár úr kedvence:
Jules Verne: Kétévi vakáció
Rettenetes tömegszerencsétlenséggel kezdődik a történet: a vihar egy új-zélandi kikötő partjától elold egy vitorláshajót, amelyen tizenöt fiúintézeti növendék alussza az igazak álmát., A hajón e pillanatban vétkes könnyelműségből senki más nem tartózkodik, s az orkán szédítő sebességgel elragadja. Mire a szerencsétlenséget felfedezik, a vitorlásnak - tizenöt fiatal utasával együtt - "nyoma vész". A hatóságok és a hozzátartozók hosszas, eredménytelen kutatás után beletörődnek a megváltoztathatatlanba, nem úgy, mint a nyílt óceánon felriadó utasok; a gyerekek. Életösztönük feltámad, s találékonyakká, ügyesekké, bátrakká teszi őket. Nem hajlandók megadni magukat a tomboló elemeknek, s győztesekként kerülnek ki a harcból: kétheti hányódás után egy lakatlan szigeten partra vetődnek. Itt folytatódik küzdelmük a létért. A gyors szabadulás reménye híján kénytelenek megszervezni életüket az ismeretlen szigeten. Másfél év után egy váratlan fordulat csillantja meg a szabadulás reményét, de ez egy minden eddiginél elszántabb s immár valóságos, fegyveres harc megvívásával jár. A gyerekek ezt az utolsó próbát is kiállják, s kétévi kényszerű "vakáció" után visszatérnek örömmámorban úszó családjaikhoz. Verne ezt a drámai feszültséggel telített, kalandos történetet eleven elbeszélő modorban mondja el. Nemes pátosszal megrajzolt gyermekhősei életre szóló, kedves ismerősei maradnak a fiatal olvasóknak.
Balogh Erzsébet tanárnő kedvence:
Umberto Eco: A prágai temető
"A prágai temető főszereplője és egyik elbeszélője egy fél Európa titkosszolgálatainak zsoldjában álló cinikus hamisító, aki hazugságokat kohol, összeesküvéseket sző és merényleteket szervez, befolyásolva kontinensünk valóságos történelmének és politikájának menetét. Simone Simonini a képzelet szülötte, de nagyon is valószerű gazember; és bár a kor valamennyi, később nagy karriert befutó hamisítványához csak a regényes képzelet szerint van köze, a hamisítványok (el egészen a közvetve milliók értelmetlen halálát okozó Cion bölcseinek jegyzőkönyvéig), a tényekkel és az összes többi szereplővel együtt, sajnos mind igaziak. Az olasz Risorgimentótól a párizsi Kommünig, a 48-as forradalmaktól a Dreyfus-perig és a századfordulóig záporozó tényeket Eco a könyv végén egy részletes időrendi táblázatban hozza összefüggésbe a regény történéseivel. Ez jól jön, mert A prágai temető csupa időjáték: a memóriazavarral küszködő Simonini, illetve titokzatos alteregója, egy Dalla Piccola nevű abbé négykezes naplója (melyet néha „az Elbeszélő" is kommentál) megannyi flash-back segítségével eleveníti fel a múlt eseményeit, fényt derítve, de csak legvégül, persze, a kettejük kapcsolatának hátborzongató titkára is."
Ajánló: http://moly.hu/konyvek/umberto-eco-a-pragai-temeto
Ágoston Zita tanárnő kedvence:
James Redfield: A mennyei prófécia
"A szerző "kalandos példázat" névvel jelöli könyve műfaját. A "kaland" önmagam és a világ megismerésének igen kockázatos útját jelenti. Főszereplője életének éppen abban a pillanatában találkozik egy régi barátnőjével, amikor kiábrándultság vesz erőt rajta, és azon töpreng, változtatnia kellene az életén. A barátnő Peruból tért haza, ahol a közelmúltban egy ősi kézirat került napvilágra, amelynek létét a "hivatalosak" tagadják ugyan, de olyan szenvedélyesen üldöznek mindenkit, aki bizonyosságot akar szerezni a Mennyel Romok közt talált Kéziratról, hogy egyre több "választott" indul útnak Peru hegyeibe. Hősünk, aki a könyv végéig névtelen marad, most hall először az Első Felismerésről: tudatosodik benne, milyen véletlenek hatottak és hatnak közre életének alakításában. Nem hisz ugyan abban, hogy a Kézirat az emberi lét minden rejtélyét megvilágítaná, de a titok felébreszti kíváncsiságát. Különös álmot lát, aminek hatására rájön, hogy mindig megjelenik egy olyan személy, aki üzenetet, információt hoz számunkra. Nincsenek véletlenek, minden véletlenben ott rejlik a világmindenség. Eljutván veszélyek közepette a Kilencedik Felismerésig, ő is egy lesz azok közül, akik hirdetik, világméretű átalakulás megy végbe a Földön. Ha megnyitjuk elménket és szívünket, részeivé válunk az új spirituális kibontakozásnak."