kanada1Egy fiatal videóblogger, Török Ábel másfél hónapra ellátogatott a szüleihez, akik régóta Kanadában élnek, és erről készít azóta is a magyar közönségnek egy tájékoztató, humoros és filmszerű sorozatot. Az útját bárki könnyen végigkísérheti, mert a YouTube nevű platformra Canaday cím alatt tölti fel a videókat minden nap.

Ábel a videóiban megmutatja, milyenek a napjai  Vancouverben és környékén. Bemutatja a várost, a látnivalókat, és elmondja benne saját véleményét is az adott programokról. Többször is elhangzik, hogy lenyűgözi ez a város és a környéke, hiszen sokkal másabb az élet a világ másik felén. Olyan természeti csodákat is meglátogat, amikhez hasonló itthon nemigen van. Ilyen például a Stanley Park, a Whistler-Hegység, a Lynn Canyon Park és a Middle Joffre-tó.

kanada2Az első pár részben édesanyjával szeli a várost, majd később két lánytestvére és barátnője is csatlakozik hozzájuk. Láthatjuk a város ismertebb és kevésbé ismert részeit is, ezek után pedig a nevezetesebb parkokba, vízesésekhez is ellátogatnak. Egyszerűen, mégis hatásosan adja át a kis képeken keresztül, hogy mennyire gyönyörűek a különféle tájak, amerre járnak. Megismerhetjük benne a kanadai kultúrát is egy kis százalékban, viszont főleg a kirándulásaikból, városnézésükből és a véleményéből állnak össze a vlogjai.

Mindenkinek nagyon ajánlom, aki szeretné megismerni Kanadát, főleg Vancouver környékét, hiszen nagyon sok újdonságot megtudhatunk Ábeltől.

Manapság annyira ki vagyunk szolgáltatva az újabb és újabb technológiáknak, hogy nem is tudjuk elképzelni az életünket nélkülük. Áram kell szinte mindenhez. Fűtés, mikrohullámú sütő, néhányaknál még a tűzhely is villamos stb. És ugye, amit talán a mai fiatalságnak a legnehezebb elengedni bármilyen helyzetben: az internet.

Ma éppen áramszünet van. Mily meglepő, hogy ilyenkor azt sem tudjuk, mit tegyünk. Olyan dolgokra vetemedünk, amiket rég nem csináltunk már. Olyanokra gondolok, mint például az olvasás. Persze, tudom, ez eléggé elcsépelt példa, de valljuk be, az olvasás nem a legelső elfoglaltság, amire a fiatalok általában gondolnak. Mégis egy olyan helyzetben, mint a mostani, amikor nem tudjuk a telefonunkat használni, mert nincs internet, meglátjuk a régi, poros könyveket a polcon, és azt gondoljuk, „miért is ne próbáljam ki, hiszen régen szerettem olvasni!”

Vannak, akik nem az olvasás mellett teszik le a voksukat. Olyan új és mégis régi társasjátékokat kezdenek el játszani, amit még kicsi korukban szoktak. Akkor még nem volt okostelefon, számítógép, fontosabb volt az együttlét. Most, hogy ez az átkozott áram elment - ki tudja milyen szabadságot vett ki -, az egész család együtt ül a nappaliban, próbálja kitalálni, hogy hogyan is kéne játszani azt a társasjátékot, amit régen játszottak, mert a játékszabályt rég elvitte már a kukás.

Együtt nevettek, és olyan érzésed van, hogy nincs is szükséged semmi másra, csak erre.

Most átélem a pillanatot, és elraktározom ezt a remek érzést a szívemben, ugyanis lassan visszajön az áram, és minden visszaáll a „régi” kerékvágásba...

Milyen indíttatásból jelentkeztél a megmérettetésre?

Minden kislány álma, hogy hercegnő legyen... Amúgy saját elhatározásból, de szerencsére a családom és a barátaim is teljes mértékben mellettem álltak és biztattak. A családunkban mindig is jelen volt a szőlőművelés. Nagyszüleim is foglalkoztak ezzel, így kiskoromban már megismerhettem a szüretelés folyamatát. Jelenleg családomnak is van egy kisebb szőlőbirtoka a Kecskehegyen, így még közelebb kerülhettem a szőlőműveléshez.

Hogy készültél a versenyre?

A jelentkezésem után megkaptam a körülbelül 170 kérdésből álló tesztsort válaszokkal együtt, és máris elkezdtem készülni, illetve vettem hébért, dugóhúzót és móri borokat, hogy a gyakorlati feladatokra is megfelelően felkészüljek.

Milyen feladatok voltak?

Tesztírás, és gyakorlati feladatok: ezerjó-felismerés, lopózás, fröccskészítés, dugózás, borosüveg kinyitása és szőlőtaposás is szokott lenni. Nekünk idén a tesztírást és az első négy gyakorlati feladatot kellett teljesíteni.

Úgy látom, nagyon örültél a győzelemnek! Igazam van?

Igen, még fel sem fogtam, hogy tényleg én képviselhetem a móri borvidéket. Hatalmas örömmel tölt el, rengeteget kell még tanulnom, de szeretem és büszkén szeretném ezt csinálni!

Melyek a legközelebbi feladataid borkirálynőként?

Már kaptam is meghívást október 9-e szombatra a csókakői szüreti felvonulásra. Nagyon izgatottan várom! A legközelebbi móri program a Márton-nap november 11-én a Márton pincében. A téli időszakban pedig általában bormustrák szoktak lenni.

Melyik a kedvenc borod?

Nehéz választani a sok jó móri bor közül, de ha nagyon ki szeretnék egyet emelni, akkor a Geszler Családi Pincészettől a Szerető nevű Chardonnay-t választanám.

Diószegi Enikő

Minden család őriz történeteket, a családtagok szívesen idézik fel élményeiket, elevenítik fel a megmosolyogtató vagy éppen megható családi legendákat. Fontos, hogy ezeket az igaz történeteket összegyűjtsük, és gondoskodjunk megmaradásukról, hiszen hirdetik a családok összetartozását, a szeretet erejét. 2020-ban tavasszal és ősszel is meghirdettük az ÉLETMESÉK írópályázatot, a beérkezett munkákból válogattunk.

Az életmeséket írták: Brajnovics Lilla (5.a), Czúcz Bálint (5.a), Dezső Nikolett (5.a), Dreska Jázmin (5.a), Horváth-Csurgai Bettina (5.a), Hudák Ádám (5.a), Kiss Károly (5.a), Bolla Gergő (10.B), Lángi Eszter (10.B) és Mészáros Rita tanárnő

Fogadják, fogadjátok szeretettel az ÉLETMESÉKET!

A Taika Waititi által rendezett Jojo Nyuszi egy eredetileg angol nyelvű, hazánkban magyar felirattal látható tragikomédia, mely egy, a náci Németországban élő kisfiúról, Jojo Betzlerről (Roman Griffin Davis) szól. Jojo élete a feje tetejére fordul, amikor megtudja, hogy édesanyja (Scarlett Johansson) elbújtatott a padláson egy fiatal zsidó lányt, Elsát (Thomasin McKenzie). Jojo (képzeletbeli) legjobb barátjával, Adolf Hitlerrel (Taika Waititi) próbálja megoldani az ügyet.

Első pillantásra egy fura témájú filmre tekinthetünk, hiszen főképp viccesen ábrázolja a náci gyerekek életét, azonban kellően bemutatja a nácik fanatikusságát, és egyben enged minket nevetni az ostoba eszményeiken. Véleményem szerint nagyon jó ötlet volt egy gyerek távlatából elmondani a történetet, mert ez sokkal másabb, több részlettel ellátott képed ad, mintha egy felnőtt szemszögéből néznénk, és így meg is tapasztalhatjuk mit jelentett abban az időben, háborúk közepette, gyereknek lenni.

Jojo és Elsa erősödő kapcsolata a film során megmutatja, hogy Jojo hogyan tanulja meg mi a helyes, és hogyan mondjon ellent saját, környezete által befolyásolt gondolatainak. Megtanulja nem elítélni az embereket és meghallgatni mások véleményét.

A gyerekek és Jojo anyukája közti kapcsolat igazán tartalmas. Rosie egy igazán jó anyuka és megteszi, amit tud, hogy Jojot jó útra terelje, Elsának pedig biztonságos otthot adjon.

Jojot a film elején pár idősebb gyerek rá akarja venni, hogy törje el egy nyúl nyakát, de persze ezt Jojo nem meri, de nem is akarja megtenni. Persze, ez után Jojo nyuszinak kezdik csúfolni, gyávasága miatt. Ezzel sokan tudnak azonosulni, és szégyenletes, hogy ilyen a mai világban is akad, de azokra az időkre igazán jellemző volt az erővel való érdekérvényesítés, legalább is véleményem szerint.

A filmből kicsit hiányoltam a Yorkie-Jojo interakciókat, de ez csak az én mániám, hisz volt benne bőven. Yorkie egy nagyon aranyos karakter, és nagyon jó barátok Jojoval. Nagyon megnyugtatott, hogy ő nem egy megszállott náci, mint Jojo, hanem csak teszi, amit kérnek tőle.

Képzeletbeli Hitler és főszereplőnk a film során egyre inkább eltávolodik egymástól. Ahogy a fiú megtanul ellentmondani neki, Hitler úgy válik egyre mérgesebbé és a dicséretek helyett csúfolja és leszólja Jojot. Először azt az érzést keltette bennem, hogy a fiú beadja a derekát, és esetleg megöli Elsát, ami nagyon nem tetszett volna, de szerencsére Hitler agresszív viselkedése nem tántorította el főhősünket a jó cselekedettől.

Életem eddigi egyik legmaradandóbb filmje volt. Rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Elgondolkodtató volt körülbelül minden szó, amit kimondtak. Sokat nevettem, sokat sírtam, és bármikor megnézném újra.

Örültem volna, ha többet látunk Yorkie (Jojo második legjobb barátja) és Jojo barátságából, és ha kicsit több magyarázatot adtak volna Rosie kivégzésére. Szívesen hallottam volna történeteket Ingéről (Jojo elhunyt nővéréről) és Paulról (Jojo édesapjáról), na meg Elsáról és Nathanről (Elsa elhunyt vőlegényéről). Persze ezen mellékszálak befejezése nem volt szükséges a fő történetszál folytatásához, de jó lett volna többet tudni. Ennek ellenére tökéletesen együtt lehetett érezni a karakterekkel és bele lehetett élni magunkat a filmbe. A színészek és a rendező mind makulátlan munkát végeztek. Kedvenc karaktert nem is igazán választhatok, hisz mindegyikőjük egy egyéniség, különleges a maga módján és más-más dolgokért, tulajdonságokért szeretem őket. A film zseniálisan volt felépítve, és egy percre sem volt unalmas. Mindig volt valami történés, mondani való, de sose éreztem túl soknak az információt amit átadtak. A humora fantasztikus volt, és a mondanivalója tökéletesen átjött. A Jojo Nyuszi 15/10 pontot kap tőlem a hét bármelyik napján.

A múlt év utolsó negyedében mutatta be az HBO új sorozatát Az Úr sötét anyagait, angol címén „His dark matterials”. A sorozat első része Philip Pullman Északi fény trilógiájának első könyvét, „Az arany iránytűt” dolgozza fel.

Már 2007-ben is találkozhattunk egy arany iránytű feldolgozással, amit személy szerint szerettem is, de áttörő sikert nem ért el, így a New Line Cinema stúdiójában úgy döntöttek, hogy elkaszálják a folytatásokat.

Két fő szempont miatt nem lehet a kettő feldolgozást összehasonlítani, az első az, hogy az adaptációk között több mint 10 év telt el, illetve az HBO-s változat (innentől Az arany iránytű) 8x50 perces részekkel dolgozik, ellentétben a 2007-es filmmel, ami egy egész estés mozifilm.

A sorozat szereplőgárdájában olyan nevekkel találkozhatunk, mint James McAvoy (X-Men), Ruth Wilson (A viszony, Luther), Lin-Manuel Miranda (a Hamilton musical íróját), Clarke Peters (Drót), valamint James Cosmo (Trónok harca, Csernobil).

A film egy másik világban játszódik, ahol az emberek lelkének egy része állatformában van jelen mellettük (daimonként), itt minden hatalom a Magistérium, mint a legfőbb egyházi szervezet kezében összpontosul és keményen fellépnek minden istenkáromlás ellen. A főszereplő, Lyra Belacqua (Dafne Keen) egy magányos kislány, aki Oxfordban él és nagyon szeretne nagybátyjával Lord Asriellel (McAvoy) északra utazni. Viszont a nagybátyja a felfedezése miatt, miszerint több világ is létezik a Magistérium ellensége lesz, és ez a helyzet lesz a film mozgatórugója.

Már az első részben láthatjuk, hogy mennyire evilági az egész, mennyire lehozták nekünk nézőknek ezt a világot a földre, nincsenek hatalmas csillogó léghajók és paloták. A realisztikusabb ábrázolás miatt képesek vagyunk elhelyezni magunkat a filmben és a sötétebb tónus miatt nyomasztóbb is lett néhány helyen. Ám, én sehogyan sem tudtam behatárolni az egész évadot, hogy melyik korban játszódik. Külön kiemelném viszont a színészi játékokat. Mindenki tökéletesen hozza a saját szerepét és a néző nem gondol arra, hogy esetleg ezt a szerepet másnak kellene eljátszania. A CGI-os jelenetek meg fantasztikusak. Jobban lemodellezni egy hópárducot (beszéd közben), tomboló jegesmedvéket, vagy a Magistérium épületét, esetleg a léghajókat nem is lehetne.

Összességében számomra a korszak behatárolása jelentette a legnagyobb problémát, de ettől eltekintve egy szerethető, logikus vezetésű, akciókban nem bővelkedő filmet kaptunk, amit bátran ajánlok bárkinek.

Mindjárt...

Rengetegszer hallom az embereket hisztizni az idő múlása miatt. Persze az időseket a legtöbbet, emlékszem, egyszer a nagymamám azt mondta: „Nézd meg! Olyan csúf vénasszony lettem... Eljárt már felettem az idő kereke.” Ez a mondat szöget ütött a fejemben, és mélyebben belegondoltam: Az idő tényleg múlik?

„Az idő nem múlik, hanem csak forog önmaga körül”

Olyan megfoghatatlannak tűnik. Szerintem, ha egy éjjel, visszaállítanám egy órával az összes órát, telefont és minden egyéb eszközt, a legtöbben észre sem vennék. Vagy csak megrándítanák a vállukat, és beletörődnének. Az óraátállítást sem venném észre, csak azért szoktam mert előre elmondják. Ebből azt szűröm le, hogy az idő egyáltalán nem számít, ugye bár végsősoron csak azért van, hogy tudjunk viszonyítani valamihez, legyen kialakult üteme az életünknek és hasonlók. Vagy őrültség lenne, ha valaki nem hinne az idő múlásában, és csak azért követné, mert muszáj? Hiszen szükségünk van rá, tudnunk kell mikorra kell beérni az iskolába, találkozókra... De annyit hallom az olyan közhelyeket, hogy: most nem érek rá, nincs sok időm rád, és hasonlók, hogy már teljesen értelmüket vesztették számomra. Hiszen mihez képest nincs idejük az embereknek? Ki mondja meg mennyi időnk van? Azok csak számok, de lehet, hogy nem is úgy működik az idő, ahogy mi azt gondoljuk. Az életkort is ahhoz mérjük, a bölcsességet, a sebek gyógyulását, rengeteg mindent az időhöz kötünk, ha nem mindent. Számomra néha kissé fura mennyire szükségünk van rá, és függünk tőle, máskor meg az kívánjuk bárcsak ne is létezne az idő.

„Nem az idő múlik, hanem mi.”

Arra a következtetésre jutottam, hogy az időnek semmi köze az öregedéshez, nem az idő kereke jár el felettünk, nem lesz idővel bölcsebb vagy jobb valaki. Ez szimpla biológia, érés és fejlődés. Nézhet ki egy fiatal is koravénnek, egy középkorú is lehet fiatalos. Minden rajtunk múlik, a többi csak közhely. Amik örökre megmaradnak, mert már nem tudna senki függetlenné válni az időtől. Belegondolni is fura lenne, nem igaz? Pedig azelőtt is megvoltak az emberek, tudtak mihez viszonyítani, napszakokhoz, évszakokhoz, sokkal nagyobb kaliberű dolgokhoz, úgy gondolom, ha ez a rendszer visszatérne, sokkal több időt töltenének együtt az emberek a családjukkal, szeretteikkel. Nem csak negyed, vagy fél órája lenne reggel az édesanyáknak a gyerekeik felkészítésére az iskolába, hanem ki tudja, több óra is akár, ha azt mondanák ki a munkahelyeken, hogy napfelkeltére legyenek az irodában a dolgozók. Lehet, hogy sokkal nyugodtabb, lazább életünk lenne. Többet élhetnénk, az idő nélkül.

„Ugyanúgy, ahogy a tested sejtjei folyton változnak, és te mégis ugyanaz maradsz, az idő sem múlik, csak változik.”

Talán ezért lett tinédzser koromra a kedvenc szavam a „mindjárt!”. Jelentheti akár azt is, hogy egy perc, egy óra múlva, vagy éppen azt, hogy soha (a legtöbbször nyilván ezt). Ehhez a szóhoz nem lehet viszonyítani.

Bándli Zsófi

2020. 01. 30-án szülővárosom csapata, a DAB hősies küzdelemmel győzte le az Erste Liga felsőházának keretein belül a román Corona Brasov csapatát 3-1-re. A mérkőzés fontosságára való tekintettel ellátogattunk a keresztapámmal.

Az Újvárosi jégcsarnok 4500 férőhelyének kevesebb mint fele volt foglalt a magyar-román rangadóra, de még ilyen foghíjas létszámmal is végtelenül hangulatos a Duna-parti katlan. A hosszú harmadok közti szünetekben meglehet kóstolni a messzeföldön híres Dunaújvárosi citromos teát és az óriási rántotthúsos szendvicseket.

Nagyon boldogok voltunk a keresztapámmal, mikor megláttuk, hogy Azari Zsolt nincs a kezdőben, sőt a keretben sem. A kiemelten fontos találkozót a hazai csapat kezdte, nagyon sok kiváló támadással, ám Hughsonnak kellett bemutatni az első bravúrt, a vendégek kontráját követően. Később Zach Franko, a Brassó csatárja lépett ki Vuorijarvi mellől és lőtt. Elsőre úgy tűnt, hogy Hughson ismét óriásit védett, de videózás után gólt ítéltek a vendégeknek. Ez volt Franko 12. pontja a szezonban. Ilyenkor még nem voltunk túl bizakodóak. A második harmadban Mazurek asszisztja után Somogyi szerzett gólt a hazaiak részére, hatalmas örömünkre. Egy harmaddal később ismét a fiatal kanadai Mazurek passza után szerzett gólt Hruby Gellért. Pár perccel később pedig a kedvencünk, a szakállas kanadai-magyar balszélső Keegan Dansereau mesteri lövése után beakadt a korong, így beállította a végeredményt.

A mérkőzésen csodálattal töltött el bennünket a kis Gebei Gergő teljesítménye, aki lenyűgözően játszott.

Miután kedden a listavezető Csíkszeredát vertük 3-2re, majd elkentük a Brassót 30-án így jogosan várjuk bizakodva a rájátszást. Reméljük Baker és Zanoski felépül és akkor határ a csillagos ég. Nagyon szeretnék majd minél több DAB meccsre kimenni a jövőben és látni azt hogy bajnok lesz a csapatom.

Készítette: Bíró Marcell, Lángi Eszter

Mivel sokakat, köztük engem is foglalkoztat, hogy milyen volt az élet régen, úgy döntöttem, felteszek erről néhány kérdést az egyik legkedvesebb interjúalanynak a Földön: a Nagymamámnak.

Mesélj nekem, milyen volt régen gyereknek lenni?

„Hogy milyen? Tökéletes volt, kötetlen volt. Szabadság volt gyereknek lenni. Én olyan helyen laktam, ahol nem jártak autók sűrűen, semmi nagyobb veszély nem volt. Egy pusztán születtem, és ott is nőttem fel. Fürdőszoba nem volt, mégis meg tudtuk oldani, mert lavórban fürödtem.
Az óvodától több km-re laktam, de szerettem. Gyalog jártam az idősebb testvéreimmel. Ők taposták a havat, én meg mentem mögöttük, ugyanis akkoriban a térdig érő hó volt a jellemző. Hideg telek voltak.

Szüleidnek sokat kellett segíteni a házimunkában?

„Igen, nagyon sokat. Édesanyám ebből nem engedett. Nem volt mentsvár. A mosogatásba, a felmosásba, a karácsonyi vacsorákba, szinte mindenben segítettem. Nem lehetett megcsinálni, hogy nem segítek. Még ha csak a keze alá dolgoztam is, itt gondolok a zöldségpucolásra, már az is sokat számított neki. A fiúknak meg persze a kertimunkákba kellett segíteni.
Nap végén elmosogattam, felmostam, és csak utána csinálhattam azt, amit akartam. Sok lehetőség nem nagyon volt. Kimentem az udvarra csillagokat nézni vagy esetleg társasjátékoztam.”

A karácsonyt hogyan ünnepelted a családoddal?

„A karácsony mindig csodás volt. Egyszerű, de tökéletes volt. Abban az időben nem az ajándékokról szólt a karácsony. Legalábbis az én családomnak nem. Egy kis fügét és narancsot raktak a szüleim a fa alá, és nekem ez volt az ajándék. Mindig édesapám díszítette a karácsonyfát. Ő ebből sosem engedett. Ez az ő feladata volt. Én édesanyámnak segítettem a karácsonyi menü elkészítésében. Ez a mi feladatunk volt. A fára mindig lett felrakva szaloncukor, de amíg nem bontottuk le a fát, addig nem ehettem belőle. Az ünnep számomra így volt tökéletes.”

Voltál nyaralni gyerekként?

„Nem voltam a családommal. Egyszer voltam gyerekként második osztályos koromban Badacsonyban 2 hétig. Nyolcadik osztályosként mentem volna még kirándulni, de megbetegedtem és így nem tudtam elmenni.”

Milyenek az emlékeid az iskoláról?

„4 osztályos iskolába jártam, ahol az első és a harmadik osztály egy teremben tanult, csakúgy mint a második és a negyedik, mert nem volt annyi tanár, hogy minden osztálynak jusson. Mindig hátratett kézzel kellett ülni, mert Juci néninél, az osztályfőnökömnél ez volt a szokás. Nem forgolódhattunk, de ez alapvető végül is.”

Hogyan udvaroltak akkoriban neked a fiúk?

„Mostanra ez az udvarlás nagyon elfelejtődött. Akkoriban minden fiú udvarolt a lánynak, mert az volt a megszokott. Nem vágtak egyből a közepébe mindennek, hanem szépen lépésenként haladtak. Abban az időben divat volt udvarolni.
Először megismerkedtem a fiúval, majd megkérdezte, hogy esetleg még találkozom-e vele, és szép apró lépésekbe haladtunk tovább. Mozi akkoriban nagyon kevés helyen fordult elő, és nem mindenki engedhette meg magának...”

Voltak bulik vagy baráti összejövetelek?

„Bál volt csak akkor, de a húsvétitől elkezdve a búcsúi bálon keresztül a karácsonyi bálig, mindenféle volt. A faluban minden hétvégén volt valami szórakozás, ami megmozgatta az embereket. Iskolabál is volt rendszeresen, azt hiszem talán karácsony előtt és a nyári szünet előtt tartották.
Természetesen baráti összejövetelek is voltak. Szülinapokkor vagy névnapokkor összegyűltünk, beszélgettünk, és persze jól éreztük magunkat. Sokszor rendeztünk meglepetéspartikat is.”

Milyen helyek voltak, ahol általában a barátaiddal összegyűltetek?

„Alakult a kis faluban egy klub, ahol összegyűltünk. Sakkoztunk, társasjátékoztunk. Lehetőség volt a táncolásra is. Egy gépbe érmét kellett bedobni és lehetett választani a zenék közül. Jól éreztem magam ott, ki tudtam kapcsolódni mindig, amikor ott voltam. Általában a klubban ismerkedni is lehetett, senki se ment haza úgy, hogy ne barátkozott volna össze legalább egy emberrel.”

Mit gondolsz a mai fiatalságról?

„Minden kornak megvannak a maga szokásai. Már sokféle szórakozólehetőség akad a fiatalságnak, de persze sok a veszély is, én úgy látom. Amikor beleérnek a kamaszkorba, akkor a tanácsokat nem fogadják meg, de lehet, meg se hallgatják sokan, mert ilyenkor makacsok. Úgy érzik, az a jó, amit ők csinálnak. Persze ezen mindenki átesik. Én azt gondolom, ha megfogadják a tanácsaikat a szüleiknek, akkor a felelőtlen dolgok kiküszöbölhetők.”

Az utolsó kérdésem pedig, hogy jónak tartod-e az okoseszközök használatát?

„Jó dolgok, mert ha esetleg elakadok valamiben vagy valami finom süteményt szeretnék készíteni, akkor jó, ha ott egy ilyen. Vagy ha esetleg fontos dolgot kell közölnöm, akkor csak felhívom azt a személyt. A túlzott használatot azért én nem preferálom. Az a baj, hogy manapság a fiatalok, ha találkoznak vagy összeülnek, akkor nem beszélgetnek, hanem a telefonjukat bújják. Sok mindenre jók ezek a dolgok, viszont én az időt inkább valami értékesebb dologgal tölteném el.”

Ihász Dorina Henrietta

A legaktuálisabb téma most az iskolával kapcsolatban talán a felvételi. Ezért mikrofonvégre kaptunk az egyik mostani felvételizőt, Mányoki Kittit. Feltettünk neki pár kérdést azok közül, amik a diákokat a legjobban foglalkoztathatja. Ha még te is a felvételi előtt vagy akkor mindenképp olvasd el ezt, de ha nem, akkor is, mert biztos érdekel az, hogy más hogyan élte ezt meg.

1. A matek általában mindig nehezebb szokott lenni, de azért érdekelne, hogy idén melyik volt a nehezebb?

Igen, én is arra számítottam, hogy a matek nehezebb lesz de, igazából szerintem ugyanolyan nehezek voltak. A magyarral viszont több bajom volt, rosszabb is lett, mint a matek. De nem is gyakoroltam rá annyit és a teszt felvételik alapján sem számítottam nagyon jóra, szóval annyira nem lepődtem meg az eredményen.

2. Minden évben van egy feladat, ami felkavarja az állóvizet, ez szerinted most melyik volt?

Igazából nekem egyik sem volt olyan, ami felkavarta volna. Mindegyiket normálisnak találtam. Bár a magyarban a szemétgyűjtős érdekes volt. Az a feladat egyáltalán nem tartozott oda. Nem volt nyelvtani, sem irodalmi tartalma a feladatnak.

3. Szerinted milyen hamar kell elkezdeni készülni a felvételire?

Szerintem már nyár közepén el kell, én sajnos elhanyagoltam. De muszáj elkezdeni korán, hogy ne legyenek túl újak a feladatok és a témák. Valamint fontos, hogy mindenre fel legyél készülve.

4. Nálatok a sulidban tartottak felkészítő órákat, vagy mindenki otthon, egyedül készült fel rá?

Igen tartottak, órák után összegyűltek a nyolcadikasok és megoldottuk az előző évek felvételi feladatait. De természetesen én mellette is készültem ezerrel.

Mennyire izgultál a felvételi miatt? Hogy érzed? Szerinted jól sikerült?

Nem nagyon, eleve nem vagyok olyan nagyon izgulós típus. Az elején még talán, de egy idő után már lenyugodtam és nem volt nagy szám. Úgy érzem, hogy jó lett. A matek 29, a magyar pedig 26 pontos lett. Lehet, hogy jobb is lehetett volna, és igen, vannak, akiknek sokkal jobb lett pontszámilag, de én örülök ennek.

5. Szerinted jó dolog a felvételi?

Igen szerintem alapjában jó dolog. Bár teljesen más van a tananyagban, amit ilyenkor tanulunk, mint amit a felvételiben kérdeznek szóval nem igazán összerakható.

6. Mi a véleményed arról, hogy sok sulinál többet ér a felvételi, mint az eddigi teljesítmény? Szerinted ez mennyire van így rendben?

Szerintem ez így nagyon nem oké. A felvételi írása közben nagyon lehet izgulni, emiatt sokkal rosszabbul teljesíthetünk, mint ahogyan szeretnénk, tudunk és elvárják tőlünk. A többi teljesítményben és szerzett jegyekben sokkal több munka volt, mint a felvételi írásban.

7. Van valami, amit üzennél a felvételiző társaidnak?

Azt, hogy senki sem rontotta el, bármennyire is azt hiszi. Mindenki a saját módján jól megírta. Lehet, hogy nem úgy sikerült, mint ahogyan szeretted volna valamilyen oknál fogva, de emiatt ne ostorozd magad és tudd, hogy ez nem a világ vége.

8. Van valami, amit üzennél a leendő felvételizőknek?

Készüljetek időben, de ne stresszeljetek rajta. Az a lényeg, hogy ne izguljatok, mert akkor nem fogtok tudni koncentrálni. Nem olyan nehéz ez, csak időben kell elkezdeni gyakorolni, meg fontos, hogy logikusan gondolkozzatok, mert sokszor vannak becsapós feladatok. És a végén, ha van időtök, mindenképp nézzétek át, mert lehet, találtok még benne hibát.

Készítette: Érsek Boglárka, Alföldi Andrea 9/B

Az utolsó pillanatban beszéltek rá

Korábban is hallottam már a diákbálról, viszont eddig nem igazán vettem részt nagy, városi eseményeken, de most pár osztálytársam rábeszélt, hogy tartsak velük.

A bál

Az estet Január 18-án tartották, 19:30-as kezdéssel, a Mol Arénában. Egy kicsivel előbb is érkeztem, de már ekkor rengeteg fehérvári diák kis csoportokban beszélgetett az előcsarnokban. Fent az emeleten, a buli igazi helyszínén már zenélt a Boka Boogle Trió. A több száz diák kényelmesen elfért a rendezvény helyszínén. A bált városunk polgármestere nyitotta meg rövid beszédével. A köszöntő után az idei fehérvár hangjának döntőse, Morvai Anna énekelt, majd a diáktanács indította be a retro hangulatot táncukkal, a kornak megfelelő ruháikkal. Ezt követően a BSW adott koncertet, akik nagy bulit csaptak. Mindenki egyszerre énekelte a számaikat és ők is aktívan belevonták a koncertbe a közönséget. A banda fellépése után szerettünk volna egy kicsit levegőhöz jutni, a zenétől távolabb megittunk egy üdítőt. Körbe nézve jó volt látni a sok diákot, akik a fotósarokban lőttek egy- egy bohókás képet vagy csak egyszerűen összeültek baráti beszélgetésre. Az első pillanattól remek ötletnek tartottam ezt a rendezvényt, ahol városunk fiataljai ismerkedhetnek meg, köthetnek, barátságokat vagy csak összefuthatnak régi ismerőseikkel. Olyan haverokkal találkoztam, akikre nem is számítottam, jó volt velük néhány szót váltani. Mielőtt DJ Revolution érkezett volna, bemutatkoztak a bálkirály és bálkirálynő jelöltek. Ezután megint a buli kihagyhatatlan elemei, a legjobb slágerek következtek. Eddigre már oldódott a hangulat egyre többen táncoltak, a jelenlévők szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat. A tánctéren csak retro szerkóban lévő táncolókat láthattunk, ameddig csak a szemünk ellátott. Nemhiába, mert a bál témája kimondottan az ötvenes- hatvanas évek voltak. Sajnos az eredményhirdetést és a tombolasorsolást már nem tudtam megvárni, de a barátaimtól hallottam, hogy a bált követő after party is remek hangulatban telt.

diakbal

Jövőre a bál már kötelezően a naptáramban lesz

Meg vagyok győződve, hogy ezen a bálon mindenki fantasztikusan érezte magát. A diákok végre kiszakadhattak az iskola „szürke hétköznapjaiból”. A jövő évi diákbált, pedig már hazafele úton beírtam a képzeletbeli naptáramba.

Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO